Napjainkban egyre szélesebb a kínálat azokból a gyerekkönyvekből, melyek a gyerekek érzelmi egyensúlyának megőrzésében nyújtanak segítséget. Ezek a történetek fejlesztik az érzelmi intelligenciát, ösztönzik az emóciók megfogalmazását és kifejezését, és az úgynevezett „nehéz témákat” (például kirekesztés, veszteség, füllentés, szorongás) helyezik a fókuszba.
Az efféle könyvek nagyszerű példája Anti Saar Mart a pácban című kötete, amely a Cser Kiadónál jelent meg, Patat Bence remek fordításában. A borítón található ajánló szerint „[e] történetek mind arról szólnak, hogyan boldogul egy kisfiú különféle szorongatott helyzetekben”. A szöveg egyes szám első személyben mutatja be Mart, a hétéves kisfiú gondolatait és érzéseit. Ily módon az ifjú olvasók könnyen azonosulnak az elbeszélővel, s erősödik bennük a „nem vagyok egyedül a gondjaimmal” megnyugtató érzése.
Mert Mart valóban folyton szorongató helyzetekbe kerül, méghozzá a leghétköznapibb eseményekkel kapcsolatban, amelyek minden hasonló korú gyerekkel megesnek.
Az első fejezet központjában például a csúfolódás áll. Martot a szomszéd kislány, Kaisa kezdi el gúnyolni, először azzal, hogy nem tud szaltózni a trambulinon, később pedig a matematikai képességeit kérdőjelezi meg. Szinte semmiségnek tűnik az eset, naponta fordul elő ilyesmi gyerekek között; ami mégis jelentőssé teszi, hogy
a szöveg segítségével végigkísérhetünk mindent, amit Mart nem mer, ám nagyon szeretne kimondani. Nyomon követhetjük a fiú gondolatait, tehetetlen dühét, elharapódzó haragját Kaisa iránt, ami meglódítja a fiú fantáziáját, hogy az egész izgalmas, burjánzó, helyenként filozofikus történetté kerekedjen.
Hasonlóan bravúros szöveg a Várj meg itt, Mart! című történet, amely annak a néhány percnek a gyötrő kétségbeesését írja le a fiú szemszögéből, amíg a pénztárnál a boltba visszaszaladó apját várja – egyre növekvő feszültséggel, hiszen ahogy telik az idő, vészesen közelednek az árucikkek a szalagon a pénztároshoz, akinek nyilván fizetni kell. Mart egyszerre aggódik az apjáért (vajon mi történhetett vele?) és az apja nélkül hamarosan rá váró feladat miatt.
Felnőtt fejjel olvasva is ismerősek ezek az érzések, bár nekünk már csak enyhe kényelmetlenség az ilyesmi. Amiben Anti Saar utánozhatatlan, az az, ahogy egy rövid esemény mögé mély, tartalmas történetet kerekít,
ezzel lelassulásra késztetve minket, felnőtt olvasókat, felhívva a figyelmet arra, hogy ami számunkra apróság, az egy kisgyerek életében milyen szorongató, ezért vegyük mindig komolyan a gyerekek érzéseit.
Minderre a szöveg didaxistól és pátosztól mentesen, lebilincselően, humorosan mutat rá.
A humor és a természetesség nemcsak élvezetesebbé teszi az olvasást, de oldja az olyan, akár valós veszélyt rejtő kalandok feszültségét is, mint amikor Mart elalszik, és elfelejt leszállni a buszról. Minden felnőtt és gyerek rémálma a gyerek eltévedése, eltűnése. Szülőként, pedagógusként tudjuk, mekkora felelősség engedni a gyereket egyedül közlekedni, ám nélkülözhetetlen lépés az önállóság felé, és előbb-utóbb muszáj megtenni. Mart története szerencsés véget ér, csupán egy plusz kört utazik a busszal, másodszorra már nem mulaszt el leszállni, és épségben hazaér. Ez a történet is végigvezeti az olvasót Mart érzelmi hullámvasútján: az első ijedségtől a kétségbeesésen át, a megnyugtató felismerésig, hogy haza fog jutni; azután újra jön a szorongás amiatt, hogy iskolatársai megtudják az ügyetlenségét, vagy hogy mit szólnak majd a szülők odahaza.
A különféle helyzetek keltette aggodalmak mellett nagy hangsúlyt kapnak az emberi (családon belüli, illetve baráti) kapcsolatok is.
Van olyan mese, amely végig ennek mentén szövődik (Mart nem tud szaltózni; Mart és a szilva), és olyan is, ahol Mart előzetes fantáziálását felülírja a valóság, mint például a már említett Mart elalszik a buszon című fejezetben, ahol a szülők részéről a Mart által vizionált tragikus reakciónak nyoma sincs, hanem a várakozással ellentétben nyugodt, biztonságot nyújtó légkör várja otthon. Általában véve jellemző, hogy a könyvben olyan családmintával találkozunk, amely nem idealizált (néha vannak összezördülések, hétévesen olykor nehéz kedvelni a testvéreinket), mégis stabil és szeretetteljes, ami a szöveg egészéhez hasonlóan apró, hétköznapi gesztusokban nyilvánul meg (például a szülők megbíznak a hétéves gyerekükben, egyformán osztják el a süteményt a családtagok között, és a tesókról is kiderül, hogy segítőkészek, vigasztalók, ha kell) – ettől válik hitelessé, ismerőssé és megnyugtatóvá a szöveg hangulata.
Az érzelmek ilyen mértékű tobzódása egy köteten belül nagyszerű alkalmat kínál a gyerekekkel való beszélgetésre. Mivel a könyvben felbukkanó helyzetek közül nem egy minden bizonnyal ismerős a gyerekek számára, könnyen kapcsolódhatnak, mesélhetik el saját hasonló élményeiket, oszthatják meg a gondolataikat például arról, hogy ők miként oldanák meg a felmerülő gondokat, mit tennének hasonló helyzetben, de akár saját családi, baráti kapcsolataik alakulásáról, társas viszonyrendszerükről is szót ejthetnek.
Ha pedig ezt a beszélgetést drámapedagógiai eszközökkel színesítjük (minijeleneteket, állóképeket, tablókat csinálunk, továbbgondolunk-írunk egy-egy történetet, valamelyik kiválasztott szereplő külső-belső tulajdonságairól részletesebben beszélünk stb.), akkor egészen biztosan elkerülhetjük a didaxis csapdáját.
A szöveg mellett Anna Ring illusztrációi is alkalmasak a továbbgondolásra, a közös munkára, ezt érdemes kihasználni a foglalkozások alkalmával.
A lendületes, humoros rajzok roppant kifejezőek, gyakran önmagukban is egész történetet jelenítenek meg, nagyszerűen ábrázolva egyetlen képben a valóságot, illetve a Mart képzeletében lejátszódó eseményeket (lásd például a 10–11. oldalt), szinte kínálva a továbbalakítást-rajzolást.
Állandó elem a szereplők érzelmeinek bemutatása is, amelyeknek felismerése, csoportosítása, megelevenítése szintén remek alapja lehet egy foglalkozásnak. Az olyan rejtett részletek is játékra csábítanak, mint például az egyik fejezetben időről időre felbukkanó húsevő növények hada, amelyek rémisztő „arcában” Marti dühét vélhetjük felfedezni.
A kötet tördelése izgalmas, dinamikusan váltja egymást szöveg és kép; ez a tulajdonsága és a nagybetűs, nagy sortávolságú szedés kitűnően alkalmassá teszi arra, hogy akár kezdő olvasók első önálló olvasmánya legyen. Ám minden bizonnyal vétek lenne kihagyni a mű közös olvasását, nemcsak azért, mert remekül lehet ilyen nagyszerű, „gyerekkompatibilis” szépirodalmon keresztül akár a napi iskolai munkában fejleszteni a gyerekek érzelmi intelligenciáját, hanem mert felnőtt fejjel is szórakoztató, élvezetes olvasmány.
Csörgei Andrea
Anti Saar: Mart a pácban
Illusztrátor: Anna Ring
Fordította: Patat Bence
Cser Kiadó
2024
4001 Ft