A gyerekkönyvek égig érő polcain ott sorakoznak a „kistestvér születik”-kötetek, a „mossunk fogat”-féle tanulságos történetek, az „óvodába menős” mesék és persze az „iskolába menős” beavató könyvek is. Az „első osztályos leszek”-tematika klasszikusa Bálint Ágnes 1975-ben megjelent s azóta is a Móra katalógusában örök darab, az Iskola a faliszekrényben című történet.
A Várnai György ihletett rajzaival illusztrált mese beleillik egy másik tematikába is
A nagypapa és a kisunoka viszonyát taglaló műben ugyanis Szilvike, a hatéves kislány mellett meglepő módon kizárólag a nagyapa jelenik meg, a szülők afféle statiszták, akik azért sincsenek jelen, mert állandóan dolgoznak. A könyv finom melankóliáját erősíti, hogy a kis Szilvi családja kiköltözött Budapestről az agglomerációba, így Szilvi messze került a biztonságot jelentő régi otthontól, de ovis barátait is hátrahagyta.
Nemcsak a szülők vannak „igazoltan távol”, hanem a Szilvivel egykorú gyerekek is: a két nyári hónapra már nem íratták oviba, így a könyv kizárólag a kislány és a nagyapja viszonyát mutatja be, illetve felkészülésüket a szeptemberi iskolakezdésére. Szilvi még a tanszereket, a köpenyt, az iskolatáskát is Tatuskával vásárolja meg, így aztán még feltűnőbb a szülők teljes mellőzése a történetből. Az anyukának csak az a hálátlan szerep jut, hogy elrakja Szilvi elől a selyempapírba csomagolt új iskolatáskát.
Érdekes maga az alaphelyzet is: a gyárban dolgozó asztalos apuka és az anyuka (neki még a foglalkozását sem tudjuk) úgy döntenek, hogy egy Pest melletti idilli faluba költöznek, ami valószínűleg Vecsés lehet, ahol Bálint Ágnes is élt.
A faluban, ahogy kell, a fű zöld, és szinte minden ház udvarában kutyák ugatnak, Szilviék udvarában egy hatalmas diófa ad árnyékot, a család a nyári estéken alatta költi el a vacsorát.
Az idő kellemesen telik
Szilvi ismerkedik a nagybetűs élettel, nagyapjával ásnak, gereblyéznek, virágmagot vetnek, tanulmányozzák a gilisztákat, a pókokat, elégetik a gazt. A házban azonban nem is a kert volt a legérdekesebb, hanem az épület lépcsőfordulója, ahol egy faliszekrény is található. A nagyapa ötlete nyomán itt egy babaházat rendeznek be Szilvinek. És hogy maga a babaház milyen élénken foglalkoztatja sokak fantáziáját, azt többek közt Jessie Burtonnek néhány éve a Libri Kiadónál megjelent A babaház úrnője című regénye is mutatja.
Tatuska és Szilvi ebben a bizonyos babaházban magát az iskolakezdést modellezi, gyufásdobozból iskolapadok készülnek. Még a tanári pad is kellemes illatot áraszt, mert szappanosdobozból ragasztották össze. A tanító néni egy céllövődében szerzett baba lett, míg a nebulók orvosságos üvegekből készültek.
Egyformák az iskolában a gyerekek? – tette fel a kérdést az egyforma köpenyek láttán Szilvi. „Nem egészen – válaszolt Tatuska. Egyik gyerek kisebb, a másik nagyobb, egyik szőke, a másik barna, az egyik szorgalmas, a másik lusta.”
Az Iskola a faliszekrényben valójában egy helyzet körülírása
Tényleges történet nem kerekedik ki a meséből, a kislány érzéseit, vágyait ismerjük meg, közvetlenül azelőtt, hogy átlépné óvoda után az iskola kapuját. Tatuska és Szilvi boltba mennek, hogy mindent megvegyenek, ami az iskolába kell. Utána a kislány ráérősen fagyizik, míg a nagyapja megiszik egy hűsítő sört. A könyv nemcsak a kertes házat építi meg, hanem magát a városias jellegű falut is. A közigazgatási elnevezések virágnevek, főleg a Jázmin téren sétálunk, illetve a Rezeda utcában, és minden olyan kellemesen ráérős, hogy amíg Szilvi hazatér, addig a főtéri tejivóban vásárolt kiflit el is lehet majszolni. A községben minden van, főtéri cukrászda, ruházati boltok, cipőjavító műhely, papír-írószer-üzlet, senki nem vágyik már a nyugtalanító, nyüzsgő Budapestre. Szilviék utcájában lakik cipész, szabó, vasutas, illetve egy titokzatos egyén, aki galambcsontvázakat állít össze a Tanszerellátó Vállalat részére.
Minden az iskola körül forog, az iskolát is éppen renoválják, a sportpályára hordott salakot simára hengerelik, zajlik az élet a Pest melletti névtelen községben. Tatuska Szilvi útitársa az úton, amelyik az iskolába vezet, nagyokat sétál a kislánnyal, megismerteti vele a környék utcáit is, begyakorolják az iskolába vezető útvonalat, sőt megismerkedünk Tatuska múltjával is, azzal az idővel, amikor füzet helyett még palatáblát használtak.
Tatuskának ugyanaz az álma, ami Szilvinek
„Már alig várom, hogy a szép új táskával elindulj az iskolába. Az egész utca örül majd, hogy te már ilyen nagy vagy” – álmodozik Szilvivel együtt a nagyapa. „Szeptember, szeptember, szeptember! – énekelgette Szilvi magában, mintha ez valami bűvös szó, varázsige lett volna. Néha úgy érezte, sosem érkezik el az a nap, amikor ő végre nagy iskolás lányként vonulhat végig a Rezeda utcán, mindenki ámulatára.”
A könyv idilli életképei mellett egyetlen szürreális motívummal szembesülhetünk: Szilviék szomszédjában Horvát néni vakondot, ürgét, galambot és pocoktetemeket főz nagy fazekakban (!) a Tanszergyártó Vállalatnak. Ez a jelenet kicsit kilóg ebből a kedves, idilli könyvből, amelyben egyetlen tényleges konfliktus bontakozik ki, és az is csak a könyv legvégén. Tatuskát elüti egy kerékpáros, eltörik a lába, így ígéretével ellentétben nem tudja elkísérni Szilvit az iskolába. De Szilvi már nagylány, és ez is egy próbatétel, szépen megoldja. Kvalitásos a könyv zárlata is. A néhány hete még játékpadokat készítő Szilvi azt mondja a mese végén: „…ez szebb. Mert ez igazi. És ezekbe a padokba én is beleférek.”
Fotók és szöveg: Poós Zoltán
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben
Illusztrátor: Várnai György
Móra Könyvkiadó, 1976
38 oldal
24 Ft