Hogyan dolgozik egy észt illusztrátor? És hogyan egy magyar, aki ráadásul még ír és táncol is?
Átjárók/Fordítások: képek, szavak és kultúrák között
Ez volt a címe annak a beszélgetésnek, melyen Révész Emese művészettörténész az észt Anne Pikkov illusztrátort és a magyar író, illusztrátor és táncos Szabó Imola Juliannát kérdezte a műhelytitkokról a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében a PesText egyik rendezvényén.
A két alkotó a PesText keretein belül gyerek- és felnőtt workshopokat is tartott.
Az észt–magyar tolmács, Putnoky Réka segítsége nélkülözhetetlen volt a beszélgetésen, a közönség rácsodálkozhatott erre a különös, valahogy mégis ismerős, pörgős nyelvre, amelyen Anne Pikkov mesélt nekünk többek között a régi rendszerről: Észtországban viszonylagos szabadság volt a ’89 előtti időszakban, mivel Tallinban és környékén sugározták a finn televízió műsorait is, így az ő generációja a finn gyerekműsorokon nőtt fel.
Megtudtuk, hogy az észt kultúrában erős hagyománya van a karikatúráknak, Anne Pikkov illusztrációi is groteszk, expresszív képi világot tükröznek. A művészt a magyar olvasóközönség az Észt Intézet által közreadott Breviárium Mudlum című kiadványból ismerheti (Észt Intézet – Pluralica, 2018), de Dóka Péter Lila királylány című mesegyűjteményét lapozgatva is találkozhatott már a munkáival (Móra Könyvkiadó, 2014).
A magyar és az észt könyvpiac párhuzamairól és különbözőségeiről beszélgetve érdekes volt hallani, hogy még a miénknél is apróbb piac az észteké: az egymillió lakosú (ebből hétszázezer észt anyanyelvű) országban hozzávetőleg hétszáz példányban adnak ki egy könyvet, ugyanakkor rengeteg eredeti mű kerül piacra, évente körülbelül négyszáz.
Anne Pikkov az Észt Művészeti Akadémia grafikai design szakán végzett, pillanatnyilag az intézmény rektorhelyettese. Észtországban nem lévén kifejezetten illusztráció szak, a könyvillusztrátorok jellemzően a képzőről érkeznek, ami egy magasabb szintű művészeti stílust feltételez, Anne Pikkov ezzel szemben szívesen kísérletezik: egy bátrabb, „skandinávabb” illusztrációs vonalat képvisel, amire szerencsére nyitottak a kiadók.
Anne kiemelte, hogy számára a könyv egyfajta egység: nem szabad „túlkiabálni” a szöveget, a képnek és a szövegnek erősítenie kell egymást, szerinte digitális világunkban a nyomtatott könyvek leginkább materiális, exkluzív tartalmat hordozó alternatívát jelentenek a gyerekek számára.
A magyar vendég, Szabó Imola Julianna egész más utat járt be: ő a Balettintézetből, a tánc felől érkezett, számára a képzőművészet jóval később vált fontossá, autodidakta módon lett tervezőgrafikus, és azóta is képezi magát, diplomája szerint táncelméleti szakíró.
Révész Emese kérdésére azt válaszolta, hogy ő elsősorban írónak tartja magát, bár számára a három terület összefügg: az improvizációt, a dinamikát keresi mindenben. Amikor egy más szerző által írt könyvet illusztrál, „kikapcsol az írói része”, a hívószavakra koncentrál, amelyekből a karaktereket építi; persze előfordul, hogy továbbírja/továbbírná a képek szintjén a történetet. Nagy álma egy silent book elkészítése. Anne Pikkov derűsebb, humorral fűszerezett, groteszkebb világával szemben Szabó Imola Julianna alkotásait líraibb, melankolikusabb vizualitás jellemzi.
A magyar gyerekkönyvpiacon az utóbbi években végbement minőségi fejlődésről mindkét alkotó elismerően beszélt, Anne Pikkovnak pedig nagyon tetszett a budapesti könyvesboltok kínálata.
Abban (sajnos) mindketten egyetértettek, hogy egy kortárs illusztrátor jelenleg nem tud kizárólag az illusztrációs munkáiból megélni.
A rövid beszélgetést követően rögtön megnyitották a szomszédos Bártfay-teremben a 4 × 4 illusztrátor című tárlatot, amelyet hatalmas érdeklődés kísért
Rengeteg fiatal is kíváncsi volt a V4-es országok 16 legjobb kortárs illusztrátorának munkáiból összeválogatott képeire és a könyvtárgyakra.
A Kellermann Viktória műfordító és Révész Emese kurátorsága nyomán összeállt kép- és könyvanyag csodás válogatás: kitekinthetünk általa a szomszédos kultúrák kortárs művészeti és könyvkiadói tendenciáira.
A berendezett helyszínt a pompa és a lendület jellemzi: a Károlyi-palota ritkán látogatható Bártfay-termét a mennyezetig bevonták képekkel és könyvekkel. A kortárs illusztrációk fiatalítják a méltóságteljes palota falait, cserébe a Bártfay-terem mélységet, súlyt ad ennek a számunkra oly kedves területnek, ami a gyerekkönyvkiadás.
A nyomtatott, nagy méretű printek mellett (az egyes illusztrátorok több munkája is megtekinthető) kiállított könyvtárgyak jelenléte különösen fontos: testet adnak az illusztrációnak.
Kézbe lehet venni a kiadványokat, a lengyel, cseh és szlovák könyvek valódi kuriózumot jelentenek számunkra, még az sem csökkenti az örömöt, hogy nem értjük a szövegüket, mert a képi világ, a tipográfia, a papírminőség és a könyvméret összhatása így is szinte teljes értékű élménnyel szolgál a látogatók számára.
A 4 × 4 illusztrátor a világszínvonalú közép-európai illusztrációs művészet új tendenciáinak bemutatására törekszik, bár a tárlat fülszövegében olvasható „16 legjobb illusztrátor” kifejezés nem teljesen helytálló, a megnyitón a kurátorok pontosítottak: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország illusztrátorai közül a kiválasztott négy-négy alkotó meghatározott szempontok alapján került a csoportba.
Fontos volt, hogy eltérő stílust képviseljenek, és aktív alkotók legyenek, friss könyvekkel. A hazai kiválasztottakra ez feltétlenül igaz: Nagy Norbert, Rofusz Kinga, Grela Alexandra és Herbszt László más és más módon ábrázolja a világot, mindannyian elismert művészek, munkáikkal rendszeresen találkozunk a hazai kiadványokban.
Nagy Norbert eklektikus stílusban, virtuóz váltásokkal operál a különböző technikák között, Grela Alexandra friss, nagyon színes és expresszív, szintén sokarcú alkotó. Rofusz Kinga finom, költői rajzai letagadhatatlanul „rofuszosak”, csodaszép pasztellmesék. Herbszt László kiforrott képi világot teremtett, kizárólag rá jellemző stilizált, nemesített figurákkal dolgozik.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Az immár klasszikusnak számító alkotók (az Egyesült Államokban élő cseh Peter Sís, a szlovák Peter Uchnár) mellett fiatalabb, a magyar közönség számára kevésbé ismert nevekkel is találkozhatunk.
A lengyel Marta Ignerska virtuóz, erőteljes illusztrációi mindenképpen kiemelkednek a mezőnyből. Szlovákiából szép kiadványok érkeztek Martina Matlovičová, illetve Daniela Olejníková rajzaival.
Kiemelném még a cseh Renáta Fučíkovát, aki felnőtt és ifjúsági, ismeretterjesztő és történelmi könyvekhez készít illusztrációkat, ügyesen ötvözve a klasszikus és a dokumentarista stílust.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Az ingyenes tárlat 2021. október 17-ig látogatható.
Veress Gyöngyi
Petőfi Irodalmi Múzeum, Bártfay-terem
2021. szeptember 23. – 2021. október 17.
Fotók: Bach Máté/IGYIC és Veress Gyöngyi