Mintha egy szerkesztőségi buliba csöppentünk volna a Pagony Szalon második eseményén
A rendhagyó könyvbemutatót és a valóban kötetlen beszélgetést a kiadó újonnan megnyílt kávézójában, a Bakáts téri Dióban rendezték. A valóság és fikció hívószavak kapcsán sok minden más mellett szóba került az ifjúsági történelmi regények háttérkutatásának nehézsége, az álmok gyógyító ereje, és természetesen a humor is.
Az estét Hajdu Zsanett moderálta: először is bemutatta a frissen megjelent könyveket, amelyeknek szerzőit és illusztrátorait készült faggatni az alkotás folyamatáról. Wolfgang Isert idézte, aki A fiktív és az imaginárius című könyvében többek között azt járja körül, hogy a fikció az ember antropológiai sajátossága, majd Kiss Judit Ágneshez fordult, és ennek a gondolatnak a fényében megkérdezte, hogy miért az adott narratívához nyúlt.
Kiss Judit Ágnes, a Zsálya és a mélyvölgyi utazás című könyvében az álomvilágba kalauzolja mélylélektani utazásra az ifjú olvasókat
Elmondta, hogy azért választotta a könyv helyszínéül az álmokat, mert azok alól senki sem tudja magát kivonni. Az ember mindig is álmodni fog, és éppen emiatt nem tud szakítani az irodalommal vagy a művészettel. Az álom mély és szimbolikus tartalmakat hordoz, és mivel Zsálya könyvének főszereplő kislánya súlyos betegen kórházban fekszik, úgy gondolta, nem a fizikai tünetekre helyezi a hangsúlyt, inkább arra, milyen lelki folyamatok kellenek ahhoz, hogy valaki teljesen meggyógyuljon, és ne csak tünetmentes legyen. A kötet első két fejezete a kórházban játszódik, ahonnan Zsálya egy belső világba jut, így a fókusz a gyógyuláshoz elengedhetetlen mélylélektani utazásra vetül.
A felvetést, hogy a történet egyfajta gyógymeseként, ráolvasásként is értelmezhető, Kiss Judit Ágnes megerősítette: szerinte nem lehet író vagy költő valaki anélkül, hogy ne hinne ugyanúgy a szavak erejében, mint egy ősi sámán.
Ezután Rojik Tamás mesélt A generális talizmánja című, az Abszolút töri-sorozatban megjelent kötete kapcsán az ifjúsági történelmi regény írásának nehézségeiről
Bár a Rákóczi-szabadságharc nem tartozik a szerző (ex-történelemtanár) kedvenc korszakai közé, minél jobban belemélyedt a tanulmányozásába, annál nagyobb kedvvel írta a történetet. Nehézséget jelentett, hogy a regénynek Budapesten kellett játszódnia, vagyis Budán és Pesten, ahol éppen a Rákóczi-szabadságharc idején szinte semmi fontos nem történt. Ám amikor szerkesztőjével rátaláltak arra, hogy Vak Bottyán kétszer is felbukkant Pesten ebben az időszakban, már elindulhatott a történetszövés.
Hajdu Zsanett felvetette az időutazásban rejlő humorforrásokat, mire Rojik Tamás megosztotta a jelenlevőkkel a könyvhöz kapcsolódó első gondolatát: ha két gyerek időutazással visszajut az 1700-as évek elejére, azonnal meghal: elkapnak egy vírust, vagy megöli őket az első szembejövő. Így nehéz volt nem humorral szemlélnie az eseményeket, hiszen kemény feladat volt heteken át egyáltalán életben tartani a szereplőket.
A könyv fontos motívuma, hogy a szerző, szakítva a romantikus történelemszemlélettel – amely szerint a kurucok derék emberek, a labancok pedig bitangok és ostobák – árnyalni szerette volna a képet.
Kovács Eszter, a kiadó főszerkesztője is hozzáfűzte, hogy az Abszolút töri-sorozat egyik legnagyobb erénye a pártatlanság, ami nagy különbség a 20. század második felének történelmi ifjúsági regényeihez képest. A kötetekben nagy szerepet kap a jelen és a múlt folytonos ütköztetése, valamint sokkal objektívebb rálátást nyújtanak egy adott korszakra, ami által az olvasók kritikus gondolkodása is fejlődik.
Ezután Fekete András, a Kuty Kutyi és a sárkányfa (Most én olvasok!-sorozat) szerzője beszélt arról, miért a humor felől közelít mindenhez
Régi vágya, hogy írjon valami igazán szépet, de a végeredmény valahogy mindig elhajlik az abszurd felé. Szerinte nagyon meghatározó, hogy az ember milyen irodalmi művel találkozik először, és mivel ő 16 évesen Sartre Az undor című könyvéért lelkesedett (amivel meglehetősen egyedül maradt a kortársai között), egyenes út vezette az egzisztencialistákhoz, ahonnan pedig már csak egy ugrás volt az abszurd irodalom, Ionesco vagy Beckett művei. Nem titkolt célja, hogy vidámságot vigyen a gyerekek életébe a könyvvel, mert alapvetően ő is így éli meg a dolgokat.
Az abszurd humor a Most én olvasok!-sorozat másik frissen megjelent kötetétől, Bendl Vera Sanel Amerikába megy című meséjétől sem áll távol
Legalábbis erről beszélt a könyv illusztrátora, Remsey Dávid, aki kiemelte a szövegek kedves világa mögött felsejlő, szürreálisba hajló humort, amely szerinte felnőtteknek is szól, és nagyon szórakoztató – ezt igyekezett az illusztrációkkal is érzékeltetni.
A beszélgetés vége felé érkező Kolozsi László alig huppant le a székre, máris válaszolt a nekiszegezett kérdésre: utópia vagy disztópia-e az Áram nélkül című regénye
A hallgatóság megtudta, hogy a történetet eredetileg utópiának szánta, amelyben bemutatja, az áram nélküli világ mennyivel emberközelibb a technikai világnál. Ismerjük a technikai civilizáció árnyoldalait, és felépítünk egy olyan világot, ahol az nincs jelen, így fontosabb lesz az emberek egymással való kapcsolata. Miközben azonban a könyvön dolgozott, felülbírálta az álláspontját, mert nem gondolja a technikai civilizációt ördögtől valónak. Ezért inkább disztópiává alakította a regényt, hogy az áram nélküli világ negatívumait is bemutassa.
A második Pagony Szalonnak az elsőnél jóval kötetlenebb beszélgetéseit nehéz visszaadni
A frissen megjelent könyvek méltatása mellett a beszélgetés elkalandozott a valóság és a képzelet ember nélkül elképzelhetetlen összefüggéseinek furcsaságaira. Elgondolkodtató, hogy miért hasonlít jobban az eredeti arcra egy szobrász által készített, a jellegzetességeket kiemelő alkotás, mint az arról levett szilikon- vagy gipszmaszk tökéletes, mégis személytelen mása. Vagy hogy miért tudjuk megkülönböztetni a mesterséges intelligencia által generált emberi arcokat a valós fényképektől. És beszélgethetünk-e valójában a valóságról, vagy abban a pillanatban, ahogy beszélünk róla, már nem a valóságról van szó? Kicsit olyan ez, mint Schrödinger macskája.
Eltűnődtünk azon is, hogy időben milyen közel volt Buda visszafoglalása a Rákóczi-szabadságharchoz, és az akkor élő középkorú emberek mindkettőnek részesei voltak, míg mi két külön eseményként tanulunk róluk. Berg Judit mesélt a felolvasásai során megejtett bűvészkedéséről és egy unatkozó kisfiúról, s persze a Trónok harca is felbukkant egy elmélet kapcsán, amely a pszichológiai és szociológiai narratíva keveredéséről értekezik a sorozattal összefüggésben. Az is izgalmas kérdés, vajon mindenki ugyanúgy igényli-e a történeteket, hogy a Pixar egyik forgatókönyvírója mit gondol a helyi adottságokat tükröző regényekről, és hogy milyennek kellene lennie filmes szemmel egy jó történetnek.
Az este hivatalos részét Kovács Eszter azzal zárta, hogy kiadóvezetőként nem dolga az olvasásra nevelés, noha nyilván vannak ilyen tematikájú kiadványaik, ők mégis inkább az eleve olvasó gyerekeket szólítják meg. A Pagony szerkesztői határozottan kijelentették, hogy nem szeretnének minőségi különbséget tenni a kulturális befogadói területek között.
Szokács Eszter
A beszélgetéshez kapcsolódó új Pagony-könyvek:
Bendl Vera – Remsey Dávid: Sanel Amerikába megy – Most én olvasok! 2.
Fekete András – Felvidéki Miklós: Kuty Kutyi és a sárkányfa – Most én olvasok! – Nagybetűs szint
Kiss Judit Ágnes – Szimonidesz Hajnalka: Zsálya és a mélyvölgyi utazás
Kolozsi László: Áram nélkül
Miklya Luzsányi Mónika: A kamasz király udvarában – Abszolút töri
Rojik Tamás: A generális talizmánja – Abszolút töri
Szabó Borbála – Baranyai (b) András: Lenke babó, Lenke mamó – Most én olvasok 4