Az Astrid Lindgren-emlékdíjas Jean-Claude Mourlevat-val, aki a PesText meghívására látogatott Budapestre, László Kinga fordító beszélgetett. Mourlevat regényei közül többet László Kinga fordításában olvashatunk. A fordító és a szerző öt éve ismeri egymást, a beszélgetés a Könyvfesztivál keretében zajlott, 2022 október 1-jén.
Mourlevat könyvei közül valamilyen módon mindegyik kapcsolódik a szerző gyerekkori élményeihez
Kedvenc szerzői meghatározók a számára, például Franz Kafka A kastély, George Orwell Állatfarm című regénye, vagy Roald Dahl gyerekirodalmi művei, Charles Perrault meséi, és számos detektívregény.
Jean-Claude Mourlevat a beszélgetés során főként legutóbbi, magyarul is hozzáférhető regényeit érintette.
A Zebulon-sorozatot például, amely egyszerre krimi és állatvédő regény, s amelynek immár a harmadik részét írja. Az első részben az állatok egy gyilkosság nyomába erednek – állatok humán gondolkodással, emberi viselkedéssel, az emberek pedig épp fordítva: egészen állati módon nyilvánulnak meg. A második rész fő témái a szekták.
A szerző elmondása szerint a történetekből eleinte csak egy kezdőjelenet van meg a fejében, amelyből aztán majd kibomlik a regény. Mourlevat tehát nem előre eltervezett koncepció mentén ír, hanem az alkotás folyamata során bomlanak ki a mű fő témái is.
„Soha nem úgy kezdek egy regényt, hogy megvan a fejemben, megírom a bevezetőt, és tudom, hogy politikai, gazdasági vagy ökológiai témája lesz; egyáltalán nem. Csak egy rövid történetet akarok megírni, benne egy üzenettel. De nem tudom előre, mi lesz az.”
Példaként a magyarul a Vivandra Kiadó gondozásában frissen megjelent és már több mint húsz nyelvre lefordított Cantabile című regényt hozta föl. Mourlevat a saját gyerek- és kamaszkorát egy internátusban töltötte, ahol este tilos volt beszélgetni, rideg és szigorú rend uralkodott, s a diákok folyton arról ábrándoztak, hogy végre elkerüljenek onnan: a regény ebből a kezdőképből indít. Tele van szomorúsággal, gyásszal és halállal, ahogyan László Kinga fogalmazta a beszélgetés során. Kathleen Ferriert, a fiatalon tragikusan elhunyt énekesnőt hallgatva született meg benne a komor, sötét tónusú szöveg, amely összességében a kultúra és a barbárság összecsapásáról szól.
„Ez a regény kemény. Talán a múlt században játszódik, talán máshol, talán Közép-Európában egy olyan országban, mint Magyarország vagy Csehország.
[…] Az ország nincs megnevezve a regényben, de az időjárásból, a körülményekből lehet sejteni, nagyjából hol játszódik. Nekem a fejemben írás közben Kelet-Európa járt. De ha ismerjük a Franco-érát Spanyolországban, akkor ahhoz is van köze. A regény egyfajta keverék, és ha valaki történelmi szempontból elemzi, mindkét típusú diktatúrára rávetíthető, de persze attól még fikció. Igazából a Föld összes zsarnokságát ötvözi, ami van és volt.”
Anélkül, hogy spoilerezte volna a történetet, Mourlevat felvázolta a regény alaphelyzetét
A külön fiú- és lányinternátusban lakók életét, akik évente háromszor mehetnek ki a vigasztalóasszonyaikhoz. Csupa olyan kamasz él itt bezárva, akinek lázadó szüleit a diktatúra kivégezte: egy egész generáció gyerekei. Természetesen ezek a fiatalok is lázadnak; ez a szembeszegülés a háttere Milos történetének.
„A regény szereplői nem bonyolultak, egyszerű emberek, nagylelkűek, egyáltalán nem értelmiségiek.”
Ahogy Mourlevat kiemelte, ő maga is inkább a természetben, a hegyek között nőtt föl, egyszerű körülmények között, és számára az a legnagyobb érték, ha valaki meg tudja nevettetni.
László Kinga felvetette, hogy a mellékszereplőkkel együtt némely visszatérő motívumok is fontos szerepet kapnak a művekben, mint a folyó vagy az áradás, elég csak A visszafelé-folyó című regényre gondolni. De születtek női nézőpontból elmondott történetek is.
Mourlevat számára ezek a regényeit átszövő motívumok lényegesek, de nem mindig tudatosak. Idővel azzal is kísérletezett, hogyan tud egy kamaszlány karakterébe belebújva megalkotni egy-egy alakot – az első kötetei mind fiúkról szóltak.
A Cantabile-ben, ami franciául 2006-ban jelent meg, már a női szereplők jelenléte erősebb: ők azok, akik jobban kötődnek, gyengédebbek. „És itt rájöttem, hogy nekem semmilyen gondot nem okoz, hogy belebújjak egy nő, egy fiatal lány bőrébe, fejébe. Miközben ezt csináltam, mintha fölfedeztem volna magamban a női részemet” – mondta Mourlevat. A 2011-ben írt Földlakó című regénynek pedig már egy lány a főszereplője.
Végül a zene jelentőségéről és a magyar kötetben megjelent illusztrációkról esett szó
Mourlevat nem gyakorló zenészként, hanem befogadóként kapcsolódik a zenéhez. Írás közben mindig zenét hallgat: olyat keres, ami illik a regény hangulatához: a magyarul még nem elérhető, de szintén számos nyelvre lefordított Az óceán gyermekének írása közben például Bachot.
„Azért zenehallgatás közben írni elég veszélyes, mert bármit írsz, zseniálisnak fogod tartani. Másnap meg, ha elolvasod zene nélkül, már nem biztos, hogy olyan jó. Nem is én voltam, aki írta, hanem Bach. Ez olyan, mint amikor viharokon át, a felhők felett repülsz. De a repülőgép az, ami repül, nem te. Szóval óvatosan kell ezzel bánni.”
A magyar kötetek, a Jakabak és a Putifár tanár úr illusztrátora, Rofusz Kinga tervezte a legújabb regény, a Cantabile borítóját is. Mourlevat igazán kedveli a magyar illusztrátor munkáit, őszintén tetszik neki az a vizuális világ, amellyel a Rofusz alkotásai a regényeit gazdagítják.
A beszélgetés után még sokáig és sokan álltak be a sorba, hogy Jean-Claude Mourlevat ellássa a saját kézjegyével a magyar kiadású könyveit.
Nagy Gabriella Ágnes
Fotók: Gondos Mária Magdolna
A Földlakóról Nagy Gabriella Ágnes írt korábban kritikát nálunk
A visszafelé folyóról szintén ő írt egy tanulmányt
A Putifár kritikáját is neki köszönhetjük
Kolozsi Orsolya is ajánlotta A visszafelé folyót
A Jakabakról pedig Izsó Zita írt nekünk