Mindig izgalmas a Csirimojó Kiadó kötetei között böngészni, mert a portfóliójuk tele van csemegékkel
Az egyik ilyen a cseh Iveta Merglová Ema elvan című képkönyve, melynek megjelenése már csak azért is örvendetes, mert általa bővült a hazai képkönyvek igen csekély piaca.
Ráadásul nem is akármilyen kötettel! A könyv célközönsége elsősorban a kamasz és a fiatal felnőtt korosztály, tekintve, hogy a témája Ema, egy egyedülálló fiatal nő egy hetének bemutatása.
A görbe tükröt tartó, humoros, fricskákkal teli, letisztult, minimalista képi világú mű minden egyes illusztrációja izgalmas és elgondolkodtató.
Május 11-én, a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál keretén belül a szerző könyvbemutatóval egybekötött kiállításmegnyitóján vehettünk részt a The Garden Studio & Caféban. Itt a falakon nemcsak a könyv illusztrációi láthatók május 23-ig, hanem olyan képek is, amelyek a könyv megjelenése után születtek, és az Ema sa má nevű Instagram-oldalon láthatók.
Az eseményen minden rendhagyó, különleges, és főleg bensőséges volt, ami remekül illett a könyv stílusához: a helyszín egy vegán kávézó, ahol a fenntartható divat elvei szerint készült ruhákat és ajándéktárgyakat is árulnak.
A beszélgetést Papp Éva moderálta, aki futónagykövet és a Ricsárdgír nevű zenekar énekese, a cseh–magyar tolmácsolást pedig a kiadó vezetőjének, Petovská Flórának köszönhettük.
Iveta Merglová Prágában él, és grafikusként, webdesignerként dolgozik. Ahogy a beszélgetés során elmesélte, a 2018-ban, Szlovákiában megjelent kötet akvarellképeinek elkészítése a munkájából fakadó „digitális frusztráció” levezetésére is szolgált mint afféle „vizuális napló”.
Ahogy Papp Éva a beszélgetés kezdetén megjegyezte: az egész rendkívül „sűrű anyag”, egy teljes élet sűrűsödik egyetlen hétbe.
Nagyjából ez is volt a cél, reflektált Iveta: a könyv Ema mindennapjait követi nyomon úgy, hogy egy-egy apró mozzanatra, részletre erősebben fókuszálnak a képek, de a lényeg a hétköznapiságon, a humoron van. Emával olyan dolgok esnek meg, amelyekkel nap mint nap mind szembesülünk, és bár a könyv főszereplője nő, a közvetített érzések annyira univerzálisan emberiek, hogy a férfiak is magukra ismerhetnek bennük.
Ema alakja egyfajta női „szuperhőst” jelenít meg
Egy hétköznapi szuperhőst, ami a szerző szerint hiánypótló, mivel úgy tapasztalta, hogy a cseh képregények igencsak szűkében vannak a női főszereplőknek. Ema azonban nem csak a neme miatt rendhagyó szuperhős: szándékoltan megy szembe a média (és a társadalom) által elvárt képpel.
Ema testalkata átlagos, bizony, előfordul, hogy a próbafülkében szenved, mert egy ruha sem áll igazán jól rajta, hogy nem mindig tökéletesen epilált, és itt-ott kibuggyan a ruhából ez vagy az.
Ahhoz, hogy mindezt a maga természetességében lehessen ábrázolni, Ema gyakran jelenik meg ruha nélkül a képeken, ami felvetette a kérdést: mennyire szándékos provokáció, polgárpukkasztás ez a szerző részéről? Iveta a kérdésre kérdéssel válaszolt: – Provokáció? Nem csak egyszerű természetesség, őszinteség? – A kérdés a képek „olvasása” közben újra meg újra felmerül, és elgondolkodtatja a befogadót.
Hasonló a helyzet Ema szokásaival kapcsolatban is: távol állnak attól, amilyennek a közösségi oldalakon mutatjuk magunkat, de nagyon is valósághűen ábrázolják a valóságot
Ema nem tökéletes, elhivatott munkatárs, hibátlan háziasszony vagy minden protokollt betartó decens hölgy, csak egy hétköznapi ember. Akivel előfordul, hogy unja a munkáját, és egészen furcsa dolgokat talál ki a saját szórakoztatására a fénymásolónál; hogy reggel csupán fél pár zoknikat talál, hogy szénné égeti a vacsorát, vagy a kelleténél többet iszik péntek este.
Szó esett Ema családi állapotáról is. Ema egyedül él, még háziállata sincs. Ez az egyedüllét nyilván könnyebbé teszi, hogy a képek megmutassák az intimszféráját (nem lévén bennük az a „szűrő” sem, amelyet az ember egy másik ember társaságában már óhatatlanul alkalmaz), ráadásul a könyv megjelenése utáni képek egy része a Covid-járvány idején született, még erősebben hangsúlyozva az egyedülálló emberek akkori magányosságát (például saját maguk vágták a frufrujukat, órákig bámulták a tévét stb.). Ám mivel Merglová nem kifejezetten a szingliséget szerette volna kiemelni, elképzelhető, hogy Emának később, egy másik koncepció szerint lesz egy társa (akár ember, akár háziállat).
Merthogy Ema története folytatódik. Bár a könyv megjelenése után – mesélte Iveta – nem volt egyértelmű számára, hogy lesz-e folytatás, az élet úgy hozta, hogy egyre több ötlete születik, s ezeket papírra is veti.
Aztán ezekből a rajzokból vagy lesz új Ema-jelenet, vagy nem: jórészt azon múlik, hogy sikerül-e iróniát csempésznie a képbe – mivel ezt elengedhetetlennek tartja, de a jól sikerültek kikerülnek az internetre, illetve alkalmanként kiállítás formájában is megtekinthetők, ahogy most itt, Budapesten. És ki tudja, talán hamarosan egy új kötet is születik majd belőlük.
Csörgei Andrea
Fotók: Szabó Márti