A B32 Galériában jártunk, ahol a PesText három eseményét látogattuk meg
Okosodtunk, kulturálódtunk, és remekül szórakoztunk. Részt vettünk Piotr Socha lengyel illusztrátor gyerekeknek szóló foglalkozásán, amelynek során a fák különleges életével ismerkedtünk meg, majd két magyarul megjelent könyvéről árult el részleteket a lengyel grafikus. Mindeközben a falakon az Otthon című kiállítás képeit is nézegethették az érdeklődők.
Piotr Socha: Fák – Foglalkozás gyerekeknek
A fák tényleg csodálatos világába kalauzolta el a gyerekeket Piotr Socha lengyel grafikus, akinek Fák című könyvét magyarul a Manó Könyvek jelentette meg. Tolmács segítségével hallgathattuk a szerző érdekes előadását, amelyet kivetítőn bemutatott saját illusztrációival és fényképekkel kísért. A gyerekek párnákon ültek a földön két jókora papírlap körül, amelyeknek az ismeretterjesztő előadás után jutott főszerep. Láttunk fényképet a még gyermek Piotrról is, aki ugyanolyan csíkos pólóban festett éppen, mint ezen a foglalkozáson, és az is kiderült róla, hogy amikor az iskolában unatkozott az órákon, bizony már akkor is rajzolgatott.
Gyermekprogramokon felnőttként részt venni kétszeresen is izgalmas
Ha jó a program, azt is élvezzük, de – valljuk be! – a gyerekek reakciói is roppant szórakoztatóak lehetnek. Piotr Socha előadásán számos kérdés hangzott el, például: mivel táplálkoznak a fák, mi minden készülhet fából, és hogy vajon tudnak-e utazni a fák. Ez utóbbira egy kisfiú azt felelte, hogy igen, tudnak, facsemete korukban, ha szállítják őket, egy másik gyerek pedig nem tartotta teljesen elképzelhetetlennek, hogy pár centit arrébb tudnak csúszni a földben. A megoldás természetesen az volt, hogy tudnak, még mag korukban.
Az előadás és beszélgetés háromnegyed óráig tartott, és bár sokszor úgy tűnt, a duruzsolás és pár villámgyors jógapozíció, például ekeállás vagy ülve táncolás miatt, hogy lankad a figyelem,
a kérdésekre mindig azonnal érkeztek válaszok, egy-egy izgalmas információ vagy különlegesebb fa fényképét pedig harsány óóó!, úúú! ajjj! felkiáltás kísérte, sőt egy kisfiú ültéből olykor hanyatt dobta magát az elképedéstől. Valamint kétszer az is elhangozott, hogy „azt a mindenségit”!
A hüledezésnek pedig abszolút helye volt, mert láthattunk egy mamutfenyő mellett ácsorgó picike Piotr Sochát (a mamutfenyő a világ legmagasabb fája, közel 116 méter), több ezer éves fákat, amelyek végigkísérték a történelmünket, ki tudja, milyen emlékeket őrizve.
Láttuk Pandót is, a világ legidősebb élő organizmusát, amely egyetlen rezgőnyárból fejlődött 47 hektáros erdővé, és amelynek gyökérzete 80 ezer éves.
Sherman tábornokot is megcsodálhattuk, a világ legterjedelmesebb mamutfenyőjét, amely lenyűgöző méretekkel büszkélkedhet (83 méter magas, törzsének kerülete legalul 31 méter, koronájának szélessége pedig 32 méter).
Felbukkantak még furcsa szerzetek szélfútta ágaikkal csupán egy irányba fejlődve, táncoló fák, színes törzsű fák, pocakos majomkenyérfák, és láttuk az Angkort gyökereikkel behálózó és fogva tartó polipszerű fügefákat is. Szóval jogos volt a verbális és a nem verbális érzelemkitörés is.
Socha saját illusztrációival mutatta be a legmagasabb fák és az emberi építmények arányait, a fából készült tárgyakat, járműveket, házakat, hangszereket, a fák magjainak sokféle utazását, és még sorolhatnánk a sok csodát.
Az előadás után következett az alkotás
A két hosszúkás, földre fektetett papírra Socha filccel sebtiben felfirkantott egy-egy fát alapnak. (Rajzolni nem tudóként mindig lenyűgöző egy grafikust nézni, ahogy a semmiből hirtelen létrehoz valamit, miközben mi azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, és átkozzuk rég volt gyerekkorunkat, amikor nemhogy rajzolni nem tanítottak meg, de még hármast is kaptunk, ha az őszi falevél nem volt elég színpompás.)
A felrajzolt fát aztán a gyerekek színezték és egészítették ki. Először fennakadást okozott, hogy csak néhány alapszínt kaptak, de hamar kiderült, hogy a kékből és a pirosból remek barna lesz.
A gyereksereg hozzá is látott az alkotáshoz, volt, aki szigorúan csak színezett, nehogy kilépjen a vonalból, más örömmel fedezte fel a szivaccsal festés új perspektíváit, és néhány – minden bizonnyal már számos kreatív foglalkozáson edződött – kislány az ujjával is festegetett, vagy éppen új motívumokkal gazdagította a készülő közös festményt.
Otthon – pop-up-kiállítás
Megnyitó
Miközben a gyerekek alkottak, az érdeklődők megnézhették az Otthon című kiállítás képeit, amelyek a PesText idei Buborék-tematikájához illeszkedve többek között azokat a kérdéseket járták körül, hogy „mitől érezzük magunkat biztonságban, ha a körülöttünk lévő világ megrendül? Beburkol minket az otthonunk? Otthonunk-e a szűkebb világunk, a városunk, az országunk, a kontinensünk, az egész világ?”
A négy illusztrátor – az észt Anne Pikkov, a portugál Catarina Sobral, a lengyel Piotr Socha és Szabó Imola Julianna – kiállítását Szekeres Nikoletta kritikus, szerkesztő és kulturális szervező nyitotta meg, aki arról (is) beszélt, hogy „a négy képzőművésznek képeikkel és ittlétükkel talán sikerül kipukkasztaniuk a buborékot, amelyben élünk. Azt a buborékot, amely sokszor előítéletekkel, butasággal, nem létező ellenségképpel terhelt, hiszen az alkotók illusztrációin átszűrődő szabad és kreatív energiák éppen abban erősíthetnek meg bennünket, hogy sokféleségünkben vagyunk együtt. És sokféleségünkben van esélyünk újra megtalálni együtt az otthonunkat.”
Könyvbemutató – Piotr Socha: Méhek; Fák
A kiállításmegnyitót követően családias hangulatban telt Piotr Socha két könyvének, a Méheknek és a Fáknak a bemutatója: Csapody Kinga, a Manó Könyvek főszerkesztője beszélgetett a szerzővel. A lengyel illusztrátor beavatta a hallgatóságot a könyvek előkészületeibe, a rajzolás és a gyűjtőmunka fáradalmaiba. Socha, akinek a szülei negyven évig méhészkedtek, és maga is nemegyszer segített a méz begyűjtésében, mégis a Méhek című könyv készítésekor döbbent rá, milyen érdekesek ezek a rovarok, és mennyire létfontosságú a fennmaradásuk. A fák viszont régi szerelmei.
Mindkét könyvnek a XVII–XIX. századi botanikai albumok szolgáltak mintául, a részletgazdag illusztrációk sokáig készültek.
Socha minden elemet egyenként rajzolt meg ceruzával, azután beszkennelte, a számítógépben összerakta, majd kiszínezte a képeket. A méhes könyv 19 hónapig, a fás két évig készült, ami érthető, ha csak azt vesszük, hányféle fa van, és mindegyiknek más a levele.
A lengyel grafikus elárulta, hogy amikor kész lett a méhekkel, a rajzokat megnézte egy méhekkel foglalkozó szakember, majd kijelentette, hogy a méheknek a valóságban egészen máshogy néz ki a fejük. Így újra kellett rajzolnia őket, ami – tegyük hozzá – megérte, hiszen a Méheket oktatási célra is használják méhészeti szakközépiskolákban.
A könyvek szövegeit Wojciech Grajkowski biológusprofesszor írta, így kizárólag valós adatok és hiteles információk kerülhetnek a kötetekbe.
Piotr Socha letette még voksát a környezetvédelem mellett, idézett David Attenborough-tól, mesélt a dinoszauruszokról, és arról, hogy a 120 millió éve létező méhek is az ő sorsukra juthatnak. De az is könnyen előfordulhat, hogy ostobaságunk és fantáziátlanságunk miatt mi magunk is kipusztulunk.
Kiadói kérdésre beszélt a jövőbeli terveiről is
Arról, hogy bár felkérést kapott, hogy készítsen egy hasonló könyvet a macskákról, azt egyrészt azért utasította vissza, mert elriasztotta a macskák szőrének aprólékos ábrázolása, másrészt nem szereti őket. Ráadásul saját bevallása szerint egy kicsit elege lett a természetből, már ami az illusztrálást illeti. Egy hónap múlva azonban Lengyelországban megjelenik a következő könyve, amelyre a magyar kiadó munkatársai mindjárt felfigyeltek. A címe pedig – egyelőre csak nyersfordításban – így hangzik: A kosz – a higiénia büdös problémája.
A szerző elmondta, hogy amikor nekikezdett a munkának, még nem gondolta, hogy mai témákat is érinteni fog, de közben kitört a koronavírus-járvány, mindenki mindig kezet mosott, így nagyon is időszerű lett a tartalom. Az olvasók egy félig komoly, félig vicces könyvet várhatnak járványokról, vírusokról, más-más korok és nemzetek eltérő higiénés szokásairól, különböző sztereotípiák megpiszkálásáról.
A kötet főhőse XIV. Lajos lesz, aki hétévesen fürdött először, de egész életében is összesen csak háromszor; szó lesz Semmelweis Ignácról, legyezőkről és szépségtapaszokról is. Valószínűleg nem csak a kiadó várja már nagyon, hogy belelapozhasson…
Szokács Eszter
Fotók: A PesText Facebook-oldala