Aktuális és nehéz témát választott a Kötve hiszem stábja
A háború valószínűtlensége és brutális valósága egyszerre van jelen egész Európában és a világban az orosz-ukrán háború kitörése óta.
A felnőttek bizonytalansága és nyugtalansága a gyerekekben is nyomot hagy, egyszerűen lehetetlen velük nem beszélgetni a közelünkben folyó harcokról. Ezekhez a beszélgetésekhez pedig igen jó alapot adhatnak a háborúról szóló gyerekkönyvek.
Nicola Davies-Rebecca Cobb: Amikor eljött a háború (ITT írtunk róla korábban) és Davide Cali: Az ellenség című könyvében „kötve hittek” az állandó beszélgetőtársak: Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, tanár, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum vezetője, Nényei Pál magyar szakos tanár, gyerekirodalmi szakértő, valamint a meghívott vendég, aki ezúttal Hoppál Mihály volt. Az ötgyerekes apuka szövegek zenei feldolgozása mellett Ukrajnából érkezett gyerekeket is tanít. Nyulász Péter műsorvezetőként irányította a beszélgetés fonalát, amelyhez két kisfiú is csatlakozott.
Hiánypótló könyvek
Hoppál Mihály azt az álláspontot képviselte, hogy azok a könyvek, amelyek a gyerekek nyelvén beszélnek a háborúról és a menekültkérdés valódi súlyáról, igazán hiánypótlók. A gyerekekkel való beszélgetés pedig azért is fontos, hogy megerősítsük őket a saját identitásukban.
Az Amikor eljött a háború című könyvről Harmath Artemisz elmondta, hogy elsősorban a vizualitás nyelvén beszél dekoratívan, de nagyon drasztikusan és konkrétan a háborúról. Biztosan egészen más olyan gyerekekkel olvasni, akik átélték az eseményt, mint olyanokkal, akik csak hallottak róla. Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy egy háború elől menekülő gyerek az elbeszélő. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy egy ilyen kötet újra felidézi az érintett gyerekekben a háborús traumákat, és ezért inkább kerülik a témát.
Nyulász Péter azt kérdezte Nényei Páltól, hogy háború és a menekültprobléma mennyire lehet azonos egy ilyen történet feldolgozása során, a válasz pedig az volt, hogy a probléma óriási méretéhez képest egy ilyen könyv kicsit olyan, „ahogy Móricka elképzeli”, hiszen ehhez még Tolsztoj is kevés volt. Azért is égető számára ez a kérdés, mert úgy érzi, hülyének nézzük a gyerekeket, amikor azt sugalljuk neki, hogy ez egy megoldható probléma. Harmath Artemisz is hiányolta az úgynevezett „megoldást” a kötetből.
Mit gondol egy gyerek a háborús könyvekről?
Megejtő volt végighallgatni a könyvet ismerő kisfiú véleményét: ő a bombát, a füstöt, az égő várost és az egyedüllétet, tehát a főhős elveszettségét hangsúlyozta, valamint azt furcsállta, hogy nem a családját kereste a kislány, inkább a menekülés gondolata foglalkoztatta, olyan helyre akart menekülni, ahol nincs háború. „Nem annyira való gyerekeknek… jó, lehet, hogy egy kicsit” – szólt a summázat.
Azt pedig, hogy mit gondoltak a Kötve hiszem podcast résztvevői Az ellenség című könyvről, meghallgathatod ebben a huszonöt perces adásban a Magyar Kultúra Podcastok Spotify-csatornáján, valamint az Apple-csatornán is.
Jövő héten új adással érkezünk!
A Neveljünk olvasókat! Facebook-oldalán elkezdődött egy vita a témáról, ITT olvashatjátok a különböző véleményeket
Révész Emese Gyerekkönyvek a háborúról című előadásáról készült beszámolónkat ITT olvashatod el
Fotók: Bach Máté/IGYIC