A gyerekeké volt a főszerep az Ottlik-kertben
A rendezvény megannyi ígéretes eseménye közül kezdetnek a szombat délelőtti programokat szemeltem ki, bár a szelektálás módfelett nehéz volt – és tulajdonképpen nem maga az érdeklődés, sokkal inkább a logisztika szabott határt a részvételi lehetőségeknek.
Agócs Írisz Rajzolj egy krumplit, rajzolj egy mesét! című foglalkozására a borongós, szeles, nedves idő ellenére szép lassan szállingózni kezdtek a kisebbek, nagyobbak, s hamarosan szép kis csapat gyűlt össze, hogy a formátlan burgonyákat különféle kedves állatokká varázsoljuk, ahogyan azt Agócs Írisz azonos című könyve tanácsolja. (És ami, bármennyire egyszerűnek tűnik, jóval nagyobb kihívást jelent, mint a hagyományos pálcikaember megalkotása.)
A lépésről lépésre bemutatott átalakítás szebbnél szebb, az alkotók egyedi stílusát magukon hordozó rajzokat eredményezett, melyeket aztán színekkel töltöttünk meg, hogy végül kivágva és talpra állítva a jól ismert Répamese szereplőiként idézzék meg a történetet. (Hogy végül sikerült-e kihúzni a répát a földből, mi már sajnos nem tudtuk meg, mert gyermekeimet magával ragadta a következő móka, de erről majd később.) A Berg Judit és Varró Dániel köteteit is illusztráló Agócs Írisz Rajzolj egy krumplit!-könyvének második része nemrég jelent meg, így aki esetleg lemaradt a workshopról, otthon is kipróbálhatja magát.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
„Megalapozott” rajztudásunkat később Tarr Ferenc interaktív előadásán, a Papír és képzelet találkozásán is kamatoztathattuk
A japán kamishibai, azaz a papírszínház bemutatása előtt ugyanis a különböző érzékszerveket és a fantáziánkat mozgósító bemelegítő játékokat próbáltunk ki. Az első ilyen a későbbi meséhez kapcsolódóan a taktilitásra, a tapintásra fókuszált: a gyerekeknek csukott szemmel kellett felismerniük különféle kártyákon lévő felületeket (mint a sajtreszelő vagy egy bogár háta), vagy épp egy zsákban rejtőző tárgyról kellett kitalálniuk, vajon mi lehet az. Tarr Ferenc A vakok és az elefánt című indiai népmesét adta elő a papírszínház segítségével, végül Grela Alexandra kreatív illusztrációját mutatta be, s világított rá, milyen plusz jelentést hordozhat egy szöveg ábrázolása során maga az illusztráció. (Grela Alexandra képei a mese lapjainak egymás mellé helyezésével egy elefántot rajzolnak ki, ami a történet mondanivalójával cseng egybe).
A másik papírszínházas bemutatón pedig a szöveg és illusztráció kapcsolatát helyezte előtérbe, ahol három véletlenszerűen választott, egymással össze nem függő kép alapján írtunk mesét, majd egy meserészlethez készítettünk illusztrációt. Ezután A só című magyar népmese performansza következett, ahol Rofusz Kinga rajzainak váltakozó színvilágát emelte ki, a hideg és a meleg színek erősen meghatározták a mese hangulatát.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
(A papírszínház iránt érdeklődők a Csimota Könyvkiadónál ismerkedhetnek e kiváló műfajjal, de részletesebben itt is olvashattok róla.)
A nap további részében emlékbuborék témájú alkotó kézműves foglalkozás, a Veronaki zenekar koncertje, valamint a Bartók és a fából faragott királyfi című előadás következett, bár a színpad felől már délelőtt is szállt a zeneszó, vidám hangulatot teremtve.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
A foglalkozásokat – a PesText idei hívószavának megfelelően – buborékfújás kötötte össze, így a finommotorikus képességek mellett a nagymozgások is kellő hangsúlyt kaptak. A buborékmágus tündérek és tanoncaik óriási szappangömbökkel árasztották el az eget – és a földet is, szerencsére, hiszen a mondás szerint, akire buborék száll, áldásban részesül.
Valóban nem volt „csilivili” arcfestés, sem tonnaszám édességgel csábító pultok
Volt viszont irodalom, illusztráció, zene, tánc és jókedv, a szervezők pedig mindent megtettek azért, hogy otthon érezzük magunkat a kertben, például friss gyümölccsel és szörppel várták vendégeiket. A kreativitás az egész fesztivált áthatotta, hiszen a művészetek nem csupán egymással fonódtak össze, de még a hétköznapok egyszerűségét is varázslatossá tették: mosdóra járni is csupa izgalom volt, mivel egy dobogó használatával az ablakon át mászhattak ki és be a vállalkozó szelleműek.
Az Ottlik-kertet uraló családias hangulat s a tündérek kacaja végül nemcsak a buborékokat, de a napot is előcsalogatta.
Fotók és szöveg: Pataki Mónika Lilla