Budapesti Illusztrációs Fesztivál
Az idén másodjára megrendezett Budapesti Illusztrációs Fesztivál utolsó kapcsolódó programja zajlott október 27-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. (A PIM kiállítása november végéig látogatható, a MOME kiállítása október 28-ig volt megtekinthető.) Az este során Révész Emese művészettörténész tartott előadást, melynek során a Pozsonyi Illusztrációs Biennáléról (Bienálé Ilustrácií Bratislava, BIB 2021) mesélt, majd Herbszt Lászlóval, a fesztivál társszervezőjével közösen a hazai BILLUFESZT díjazottjaival beszélgettek.
Történeti előzmények
Az 1967 óta kétévenként megrendezett BIB olyan történeti előzményekre tekint vissza, mint az 1961-ben indult Miskolci Országos Grafikai Biennálé, a Salgótarjáni Országos Rajzbiennálé vagy a Békéscsabai Tervezőgrafikai Biennálé. Révész Emese elmondta, nálunk sosem volt illusztrációs biennálé (bár a ’70-es években Békéscsabán tartottak egy kimondottan könyvillusztrációs programot), hiszen az illusztráció, alkalmazott mivolta miatt, mindmáig a megtűrt kategóriába sorolható az autonóm művészeti alkotásokkal szemben.
„Az illusztráció mindig gyanús volt, mint amit visszahúz a szövegtől való függése, az alkalmazott volta, tehát kicsit kilógott az autonóm illusztrációk köréből.”
Ezért hívták életre a Budapesti Illusztrációs Fesztivált. A kisebb hazai esemény nem versenytársa kíván lenni a BIB-nek, sokkal inkább egy azzal párhuzamos, kiegészítő platform, ahol a hazai művészek is megmutathatják magukat.
Impozáns számok
„Pozsony célja, hogy nemzetközi rálátást adjon az illusztrációra: már a ’60-as évek végétől kezdve nemzetközi merítést nyújtott.”
Idén 42 ország 379 illusztrátora majdnem háromezer illusztrációval, közel félezer könyvvel képviseltette magát, s a nemzetközi zsűri sorába Révész Emese is bekerült – ő volt egyébként az egyedüli, aki nem illusztrátorként vett részt az értékelésben.
Hazánkat a Magyar Gyerekirodalmi Intézet által nevezett 15 alkotó[1] képviselte, sajnos egyikük sem jutott be a legjobb húsz közé.
Révész Emese az értékelés metódusába is beavatott, s hangsúlyozta: az elbírálás során nem volt elegendő csupán a modern trendeket követni, a zsűri azokat a műveket értékelte igazán, melyekben a tradicionális, regionális elemek keveredtek a mai eszközökkel, friss látásmóddal és újszerű tematikával
A hagyományoktól eltérően a zsűri idén először online szavazott a legjobbnak ítélt művekről, háromlépcsős, szigorú szabályok szerint kialakított pontrendszer alapján.
Évtizedek óta háromféle díjat adnak ki: a Grand Prix-t a legjobb illusztrátor kapja, mellette öt Aranyalma és öt BIB-plakett talál gazdára. Újabb keletű fejlemény, hogy a tizenegy díj mellett ötöt a kiadók között osztanak szét (Honorary Mention).
Példaként a győztes alkotásokból és személyes kedvenceiből mutatott be jó néhányat.
Elsőként a plakettel díjazottak munkáit csodáltuk meg
Dale Blankenaar: Quil Soup
A dél-afrikai alkotó Kőleves-meséjével folklorisztikus ízt szeretett volna beemelni munkájába, tehát a rendkívül erős árnyalatokban tudatosan érvényesül nemcsak a mai grafikai trend, hanem az afrikai tradicionális népművészet színessége is.
Mohammad Barrangi Fashtami: We are Explorera
Az iráni Fashtami életútja önmagában is érdekes, hiszen születési rendellenesség miatt nem tudja használni a kezeit, így különös képeit lábbal készíti. Persze önmagában nem ez emelte őt a díjazottak közé, hanem mágikus madarakról szóló ősi iráni meséje, melyben a monotípia és a kollázs elemeinek sajátos keverékét alkalmazza.
Mamiko Shiotani: The Story of Egg
A japán alkotó egyszerű, helyes kis mesét álmodott meg, amely egy lakóházban barangoló tojásokról szól, akik útjuk során különleges kalandokba keverednek. Bájos, szerethető figurái olykor a hollywoodi rajzfilmek beállításaira emlékeztetnek, sokszor képregényszerűek. Letisztult színvilága, a rajzok finomsága beleillik abba a nemzetközi tendenciába, ahol a számítógépes grafika mellett egyre népszerűbbek a kézzel kidolgozott rajzok.
Ghazal Fatollahi: You are an Explorer
A másik iráni alkotó mára már „trendinek” nevezhető témával, a menekültkérdéssel foglalkozik. Mégis kiemeli alkotását a sok hasonló mű közül, hogy az otthonukat elhagyni kényszerülő emberek hányatott sorsát gyerekszemszögből mutatja be, s ehhez alkalmazkodva fekete-fehér grafikájában csak a gyerekfigurák kapnak színt.
Aranyalma
Chao Zhang: Story of Grandma Snowflower
A kínai díjazott „régi motoros”: hosszú évtizedek óta jelen van az illusztrációs pályázatokon, versenyeken, ráadásul a kínai művészeti akadémia professzora. Meséjében a kínai történelem egy traumatikus eseménye jelenik meg: egy nagymamáról szól, aki 1949-ben Tajvanba kerül, elszakadva családjától, s anyjának ír levelet – ám mire végre hazatérhetne hozzá, édesanyja meghal. Chao Zang alkotásaiban a tradicionális kínai tusfestészet képi hagyománya, a távol-keleti képalkotás sajátos látásmódja modern festői szemlélettel keveredik.
Anna és Varvara Kendel: To the North, Our Earth – Breates
Az orosz ikerpár kompozíciói akár autonóm alkotásként is megállják helyüket. A közösen festett képek orosz elbeszélésekhez készültek, melyeken az északi táj és a természeti jelenségek kelnek életre, hol az európai tájfestészet romantikus hagyományait, hol a barlangrajzokat idézve.
Sylvie Bello: The First Snow
Az iráni legendát feldolgozó történet francia alkotója egy isteni, évszakok közötti szerelemről mesél, mely az évszakok váltakozásának köszönhetően sosem teljesedhet be. Az érzéki képek, s az elvont mitológiai nyelv tradicionális grafikai technikával párosul (monotípia és rézkarc), ahol a fekete-fehér és színes oldalak váltakozása egyfajta belső ívet, ritmust kölcsönöz a képsorozatnak. (A szerző egyébként az interneten a vázlatait is közzétette, így minket is beavatva az alkotói folyamat mélységeibe.)
Amanda Mijangos, Armando Fonseca, Juan Palomino (Mexikó): El mar (The Sea)
A mexikói alkotócsapat kortárs spanyol nyelvű verseket illusztrált, melyek a tengerről szólnak. A laikus közönséget megosztó alkotással kapcsolatban Révész Emese úgy gondolja:
„rég nincs valódi határvonal a gyerekkönyv, a felnőttkönyv, a művészkönyv között, ezek olyan képzőművészeti kvalitású illusztrációk, amelyeket minden érzékeny gyerek élvezhet.
A szerzők változatos, szabad módon használják ki az akvarellben rejlő lehetőségeket, melyekkel a tengerhez fűződő érzelmeket, asszociációkat, költői benyomásokat mutatják meg.
Myung Ae Lee: Tomorrow will be a Sunny Day
A dél-koreai Myung Ae Lee művének nincs konkrét története, egy sárga vonalról szól, amely keresztülfut az oldalakon, s amiről bármire asszociálhatunk: a sárga vonal jelenthet konkrét dolgokat (zsinórt, határvonalat, makarónit), de napfényes, jó hangulatot is kifejezhet. A lényeg a vonalhoz fűződő viszonyokban érhető tetten. Elvont, felszabadító, játékos kötet, mely a festői szabadság jegyében született.
A Grand Prix-nyertes spanyol alkotó különleges kötete a vegyes érzelmekről szól
Elena Odriozola: Mixed Feelings
A szerző 16 oldalon, oldalanként 16 képen egy-egy ház lakóit ábrázolja, 45 érzést bemutatva. A spirálozott formában megjelent mű lényege a beleérzés: egy-egy érzést kell a képekhez társítanunk, de ezek nem kötöttek, az olvasó találja meg, fedezi fel, érzi bele a képekbe a megoldást. A manuális technikával, ötféle grafittal készült ceruzarajzok folyamatosan a szürreális és a reális, az álom és a valóság határán egyensúlyoznak. A szerzőket az érdekelte, milyen nüansznyi különbségek vannak egyes érzelmek, például a féltékenység és az irigység vagy a szégyen és a bűntudat között.
A pozsonyi alkotások után a magyar díjazottakat is megismerhettük
A gyerekirodalmi fiction-kategória győztese, Radványi Maja hét éve Olaszországban él és alkot. Maja rajzszakosként végzett Szegeden, majd tervezőgrafikát tanult a KREA-n, ahol annyira megragadta az illusztráció, hogy mesterszakra már az olasz Macerat Ars in Fabula illusztrációs iskolájába jelentkezett. Az olaszországi viszonyokról elmondta, hogy bár nehéz érvényesülni, hisz a komoly elismerésnek örvendő illusztrációs szakma itt meglehetősen telített, épp ennek köszönhetően sok a lehetőség is: tömegesen rendeznek olyan fesztiválokat, eseményeket, ahol a kezdő illusztrátorok is bemutatkozhatnak.
Lenyűgöző képsorozata, a La settima notte két csillag, Vega és Altair szerelméről szól, akik nem lehetnek egymáséi. A nyáját őrző pásztorfiú nem hagyhatja el juhait, ahogy a hercegkisasszony is örök fogoly a toronyban, ahol az istenek ruháit varrja. Bár Radványi Maja korábban is tollrajzokat készített, ezúttal színt adott hozzájuk, s úgy érzi, megtalálta a módot, amivel nagyon finoman, árnyaltan, de nagyon keményen is tud fogalmazni.
Az olaszországi Scuola Internazionale di Illustrazione Sàrmede ösztöndíját András Tünde és Godina Eszter kapta
András Tünde festészetet tanult, s egy Erasmus-pályázatnak köszönhetően fél évet töltött Olaszországban (szintén Maceratán), ahol egy kiváló tanára keltette fel érdeklődését az illusztráció műfaja iránt. Itt a tanulást egészen az alapoktól kellett kezdenie, mostanra viszont a hópehelyről szóló silent bookjával a győztesek sorába került. Mint mondta, felüdülés volt számára ez az munka, hiszen a kevés cselekvést tartalmazó képsorozat rajzolása során olyan szabadon mozoghatott, mint ahogy korábban a történetek nélküli festészet világában.
Godina Eszter a Budai Rajziskolában grafikára járt, majd a Corvinban folytatta tanulmányait. Még csupán egy éve fejezte be a rajziskolát, Panel című műve máris jelentős elismerésben részesült. Eszter elmesélte, a zárófeladatként készült leporelló készítésekor mindenképpen valami személyes témát szeretett volna feldolgozni, s mivel Kispest lakótelepén él, adott volt, hogy a sajátos hangulatú betonkockák izgalmas mindennapjait, a panel-életérzést jelenítse meg.
A PIM évfordulós irodalmi pályázatának (Pilinszky, Mészöly és Lázár Ervin) első díját Kovács G. Tamás nyerte, akit pályája elejétől fogva az illusztráció, elsősorban a sokszorosító grafika, a linómetszet vonzott
Rajzolás iránti szeretete jó rajztanárral párosult, és szerteágazó tanulmányok után (dekoratőriskola, grafikai, kiadványszerkesztő, rajz és filmes szak) végül az Egri műhelyben ért révbe, ahol „jött a rézkarc, és ott be is akadt a lemez”.
Egyenes labirintus című alkotása a halálról, az életből a halálba való átlépés pillanatáról szól. A Pilinszky-részletet egy Korai Öröm-számból ismeri, s mivel megfogta a költő eredetisége, őszintesége és az az érdekes pozíció, ahonnan a világot szemléli, nem volt kérdés, hogy ezt örökíti meg.
Idén két díjat is kapott Szinvai Dániel: silent book-kategóriában méltatták, és ő kapta a legjobb pályakezdőnek járó elismerést is
Szinvai Dániel a Corvin Rajziskola után a MOME tervezőgrafika szakán szerzett BA-diplomát, majd a MOME Image Pro tanfolyamát is elvégezte, jelenleg a Corvinban tervezőgrafikát tanít. Sokféle stílusban alkot, mert saját bevallása szerint vibráló személyisége nem tűrné, ha konkrét keretek közé szorulna, bár ez szakmai szempontból nyilván hátrányt jelent, hiszen a kiadók nem tudhatják pontosan, mire számíthatnak tőle.
Jobban sikerült MOME-s portfólióival pályázott, ilyen például a Shakespeare-kompozíció, ahol „Shakespeare fejéből bomlik ki az ő világa, metaforikus színháza”, drámáinak sok apró részletével.
Silent bookjában egy, a vadászattól a lakomáig tartó történetet mutat be, melynek érdekessége, hogy egyazon térben különböző időbeli momentumokat jelenít meg összesítve.
„Koncentráltabban jelenik meg a jóság, mint két évvel ezelőtt”
A fesztivál szervezőjeként megszólalt Herbszt László illusztrátor is, aki több művészeti iskolában, köztük a KREA-ban tanít. Tanítási módszerére jellemző a komplett könyv elkészítése, mert úgy látja, elengedhetetlen, hogy az illusztrátor lássa az egész folyamatot, hogyan lesz a képekből könyvtárgy. Herbszt László szerint a korábbi negatív folyamatokkal ellentétben pár éve újra felértékelődött a manuális rajz szerepe, az illusztrációs szakma, amiben e fesztivál is jelentős szerepet játszott.
Utolsó kérdésként arra válaszoltak a meghívottak, hogyan értékelik a hasonló fesztiválok szerepét, a díj jelentőségét saját pályafutásuk tükrében
A jelenlévők egybehangzóan egyetértettek abban, hogy az illusztrátor számára mindenképpen fontos, hogy részt vegyen ezeken az eseményeken, megmutassa, megmérettesse magát, hiszen az illusztrálás magányos szakma. Itt lehetőségük nyílik találkozni a kiadókkal, más illusztrátorokkal, inspirációt meríthetnek a kiállított alkotásokból, ráadásul visszajelzést kaphatnak arról, hogy jó irányba halad-e a munkásságuk. S bár a díj felülmúl minden örömöt, már önmagában az óriási eredmény, ha részesei lehetnek a nagy neveket felsorakoztató kiállításnak.
Pataki Mónika Lilla
[1] Turi Lilla, Máray Mariann, Rofusz Kinga, Orosz István, Remsey Dániel, Szulyovszky Sarolta, Dániel András, Grela Alexandra, Herbszt László, Nagy Norbert, Takács Mari, Zengővári Judit, Jásdi Juli, Ferth Tímea, Hanga Réka