Mit és hogyan olvasnak a mai gyerekek? Olvasnak-e még egyáltalán az alfa-nemzedék tagjai? Milyen stratégiák körvonalazódnak az olvasó gyerekek számának megőrzését, bővítését illetően? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a meghívott vendégek a Művészetek Völgyében az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum és a Petőfi Kulturális Ügynökség által szervezett Olvasgat még ez a gyerek? című pódiumbeszélgetésen.
A kapolcsi Petőfi-udvarban 2022. július 31-én, vasárnap zajlott eszmecserén az irodalomfogyasztás médiumairól, jellegzetességeiről Gombos Péter olvasáskutató, egyetemi oktató és író, Harmath Artemisz gyerekirodalmár, az IGYIC vezetője és Kovács Gergely gimnáziumi magyartanár, a MeseCentrum kritikusa beszélgetett. A diskurzust Poós Zoltán költő, író, a MeseCentrum rovatvezetője moderálta.
Maguk a gyerekkönyvek is változnak az olvasói igények szerint: a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy a szöveg és az illusztráció arányai eltolódtak, egyre több a kép a mesekönyvekben, ez a jelenség ugyanakkor Magyarországra még kevésbé jellemző. Gombos Péter kiemelte, hogy 2006 után, amikor tervben volt a Magyarországon azóta is töretlen sikerű Berg Judit-sorozat első részének, a Rumininek külföldi megjelenése, nem találták kellően vonzónak a külföldi kiadók, hiszen nem volt benne elég illusztráció.
Ugyanakkor „jelenleg ez a fajta konzervativizmus az előnyünk” – hangsúlyozta Harmath Artemisz, mármint hogy a magyar gyerekeknek szánt kiadványokban hangsúlyosabb a szöveg a külföldi megjelenésekhez viszonyítva. Van, amiben viszont fejlődnünk kell: az illusztrációk minőségét illetően előrébb tartanak, kísérletezőbbek a nemzetközi trendek, sokkal inkább önálló műfaj az illusztráció, és egyre nagyobb a silent bookok (a szöveg nélküli könyvek), illetve az illusztrált, kevés szövegű albumok piaca. Az ilyen típusú kiadványokra még kevésbé nyitottak a hazai fogyasztók, holott a vizuális kultúra fejlesztése nagyon fontos, más típusú könyvélménnyel gazdagítanak, ráadásul fejlesztik a nyelvérzéket, a story telling képességét. A csöndeskönyvek, más néven képkönyvek hatalmas szabadságot biztosítanak: mindenki megélheti, elmesélheti a saját történetét egy silent book esetében.
Az alfa-generáció számára a TikTok, az Insta olyan jelentős, kikerülhetetlen „like-mágnesek”, amelyek mellől kihívás visszacsábítani a hagyományos olvasáshoz a gyerekeket. Az iskolások zöme internetfüggő, negyven percre még a kortárs szöveg is nehezen köti le őket. Probléma továbbá, hogy dekoncentráltak a gyerekek, és sokkal gyorsabban olvasnak szöveget, pedig az olvasás lényege az elmélyülés, a lassítás. A logopédusok tapasztalatai rámutatnak, hogy az állandó (kütyü)zaj is nehezíti a percepciót: mind több a fejlesztésre szoruló kisgyerek, sokuknak van baj a hallásával.
Magyarországon 2005 óta fokozatosan csökken a sokat olvasók aránya, a Máté-effektus itt is jelentkezik: egyre kisebb csoportnál gyűlnek a kulturális javak, ők abba a szűk rétegbe tartoznak, akik nemcsak sokat olvasnak, de színházba, kiállításokra is többet járnak. A hangoskönyvet hallgatók és az e-könyvet olvasók száma ma még igen kis réteget tesz ki Magyarországon – mindössze 2% körüli –, a hangoskönyv ugyanakkor másfajta, passzívabb könyvélményt nyújt.
A kutatások arra utalnak, hogy érdemes hamar összehozni a gyerekeket a könyvekkel: minél előbb olvasnak, annál nagyobb eséllyel válik felnőtt olvasó belőlük. A fiúk hátrányosabb helyzetben vannak, kevesebbet olvasnak a lányoknál, s bár korábban sok volt a fiú könyvmoly nálunk, számuk jelentősen csökkent az elmúlt években.
Milyen típusú könyveket olvasnak a mai könyvvásárlók? Van-e a Harry Potter óta olyan könyv, amely nagy tömegeket késztet olvasásra? A meghívottak egyetértettek abban, hogy eljött a filmadaptációk és a hangadaptációk, a hangzó szövegek korszaka. Digitális világban élünk: a vizuális kultúrának döntő szerepe van az elérhető művészeti médiumok terepén. A mai fiatalok szívesen olvasnak sorozatokhoz kapcsolódó könyveket, kedvelik a hibrid műfajokat, a fantasy és a történelmi regények elegyét, a disztópiákat (már Barbie-disztópia is létezik). Kovács Gergely kiemelte a lektűrök sikerét, ahonnan nem mindig, de tendenciózusan van továbblépés a szépirodalom felé. Divatosak továbbá az ökokönyvek – ebbe az áramlatba érdemes bekapcsolni például Fekete István regényeit –, és igény mutatkozik a háborús olvasmányokra is.
A vendégek hangsúlyozták, hogy összehangolt stratégiákra van szükség, a tét hatalmas: hajlandó-e lelassulni a gyerek, hogy könyvet vegyen a kezébe. Ezt Harmath Artemisz szerint az óvodából az iskolába való átmenet korszakában, illetve az első két osztályban lehet leginkább elérni, később már jóval nehézkesebb a kütyük konkurenciája miatt. Szerencsére a könyvkiadás érdekelt az olvasók megtartásában, meg akarja őrizni a piacát. Okos, létező stratégia, hogy olyan influenszerek népszerűsítenek egy-egy könyvet – Vecsei H. Miklós színművész vagy nemzetközi futballsztárok –, akik meg tudják szólítani a fiatalokat. A tanárok is nyitottak, számos, az olvasás ösztönzését szolgáló szuper műhely létezik, vannak gyerekkritikusok részvételével íródó és készült rovatok, podcastek, videók. Fontos, hogy mi, felnőttek ne zárkózzunk el az ő digitális kultúrájuktól, keressük a kapcsolódási pontokat, családon belül is lehetnek csodás közös könyvélményeink.
Az ideális az, ha a gyerekek nem kötelességből, hanem szórakozásból nyúlnak a szövegekhez, hiszen az olvasás buli, élmény – hangsúlyozta Gombos Péter.
Veress Gyöngyi
Fotók: Bach Máté/IGYIC