Az idén már negyedik alkalommal megrendezett PesText programsorozatának csütörtöki epizódjában a képregényé volt a főszerep. Szeptember 29-én a Három Hollóban hazai és nemzetközi képregényalkotók szórakoztatták a közönséget, igazi összművészeti program keretében.
A délután a Forrás kiállítás megnyitójával kezdődött
Előbb Szép Eszter bemutatta a kihelyezett alkotásokat, majd Szekeres Niki Marjai Petra Lillát és Marabut faggatta a munkásságukról.
A kiállítást követően Szekeres Niki Oravecz Gergellyel és Cserkuti Dáviddal beszélgetett, majd Szép Eszter társalgott a Képregényünnep külföldi vendégeivel, Hannah Berryvel és Brecht Evensszel, meglehetősen vidám hangulatban. Az est zárásaként a jelenlévő rajzolók (Cserkuti Dávid, Molnár Rebeka, Oravecz Gergely, Lamm Lenke, Mikus Dóra, László Márk, Tóth Luca, Brecht Evens és aki kedvet érzett) Pátkai Rozina és Dj Bernáthy zenéjére improvizáltak a képernyőn, míg a közönség önfeledt bulizásba kezdett.
„Akkor is a politikával kell foglalkoznom, amikor arra mindenki más már legyint, hogy nem érdekel”
A Forrás Marjai Petra Lilla és Marabu rajzain kívül Oravecz Gergely, Cserkuti Dávid, Hannah Berry és Brecht Evens alkotásaiból is a falra helyezett egy-egy, az életművekből kiragadott darabot. Szekeres Niki kérdéseire válaszolva kiderült, hogy a kérdezett szerzők teljesen más világot képviselnek: míg Marjai a művészi szabadságot, a költői képeket részesíti előnyben (és éppen ezért az alkotói szabadságot támogató zinek megszállottja, ráadásul az Ukkmukkfukk Zinefeszt szervezője), kimondottan élvezi, ha az alkotási folyamatot a kezdetétől a végéig – a színkeverést is beleértve – követheti, addig Marabu sokkal inkább a hétköznapokat uraló közéleti problémákra fókuszál (amelyeket így akkor sem tud elkerülni, ha körülötte mindenki ezt tenné), munkáinak fő témája ezért az aktuálpolitika, amely mentes a művészeti érzelmektől. Szóba került a digitalizáció kérdése is: Marabu saját bevallása szerint maga sem sok nyomtatott médiumot forgat, noha tisztában van azzal, hogy ezáltal ő is jóval kevesebb megkeresést kap, a digitális világban mégsem érzi teljesen otthon magát.
Marjai Petra Lilla animáció szakon tanult a MOME-n és Belgiumban, majd itt került közelebbi kapcsolatba a képregénnyel, s maga is rajzolni kezdett. (Diplomamunkájába, az Eki & Cocóba ITT lehet belenézni, további képeit pedig az Instán találjátok.)
Marabu könyvtár és magyar szakon végzett, a nyolcvanas évektől szenteli a rajzolásnak életét, számos díjjal (Alfabéta-, Pulitzer- és Korcsmáros Pál-díj) büszkélkedhet. Karikatúrái mellett képregényei és egy gyerekkönyve (A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután) is megjelent. (Munkái között a Facebook-oldalán böngészhetünk, és ITT olvasható egy vele készült interjú.)
„Bizonyos értelemben prostituált vagyok”
Az első pódiumbeszélgetés során Szekeres Niki Oravecz Gergelyt és Cserkuti Dávidot kérdezte munkásságuk kezdetével kapcsolatban, s bár erős életutakat jártak be, mindketten megerősítették, hogy sok kritikát kaptak, amikor képregényekkel kezdtek foglalkozni. Oravecz Gergely bölcsészként érezte magát periférián kívülinek, Cserkuti Dávid pedig a MOME-n tanuló egyéb művészek lekicsinylését kapta. Szó szerint „prostituáltként” definiálta magát, aki eleinte különböző brosúrákkal próbálkozott, és saját bevallása szerint elég béna dolgokkal rukkolt elő. Mentségére szóljon, hogy akkoriban nem volt könnyű elmélyedni a Magyarországon kevéssé ismert képregényműfaj világában. Hazai hagyományok híján a gyerekkori élményeik sem befolyásolhatták az alkotókat. Cserkuti Dávid tréfásan meg is jegyezte, hogy első olvasmányai svéd, francia és német képregények voltak, annak ellenére, hogy egyik nyelvet sem beszélte. (Bár ezt igazából áldásnak érzi, mert sok esetben a vizualitás sokkal erősebben hatott rá, mint maga a cselekmény, pontosabban a szöveg.)
Oravecz Gergely több Alfabéta-díj és a Műút-nívódíj tulajdonosa: eleinte főképp önéletrajzi ihletésű képregényeket rajzolt, a Q KépregényÚjság szerkesztőjeként azonban már társadalmi témákat is boncolgat munkája során. (Alkotásait honlapján nézegethetitek, a Q-ról pedig ITT olvashattok bővebben.)
Cserkuti Dávid grafikus, illusztrátor és képregényrajzoló, számos reklámplakát (pl. Zwack Unicum) alkotója, jelenleg egy Mátyás királyról szóló képregényen dolgozik. Az Alfabéta-, Hipnózis- és Golden Effie-díjas szerző műveivel kapcsolatban látogassatok el az oldalára!
„Amiről azt hiszik az emberek, hogy eredeti Brecht Evens, azt valójában a tanárom javasolta” – jegyezte meg tréfásan Evens, miközben a karrierje indulásáról mesélt.
A beszélgetés alatt az este két külföldi vendége dedikált, majd Szép Eszter invitálta őket egy „sötét”, mégis jó hangulatú beszélgetésre. A két nagyon különböző történeteket író, eltérő stílusú alkotóról Szép Eszter a PesText villámkérdésére úgy nyilatkozott, hogy „Brecht Evens gyönyörű festett tereivel szívesen kitapétáznám a lakásom, Hannah Berryvel pedig bármikor meginnék egy kávét”. A sötét hangulat természetesen nem a társalgásnak volt köszönhető, hanem a szerzők műveinek témáira vonatkozott. Hannah Berry első képregénye, a Britten and Brülightly (2008) ugyan egy ironikusan előadott krimi, ám második műve, az Adamtine (2012) már jóval sötétebb horrorsztori. Harmadik alkotása sem sokkal könnyedebb hangvételű: a Livestock (2017) a politika és a közösségi média összefonódását boncolgatja korrupcióval, manipulációval átitatott történetben.
Brecht Evens történetei szintén drámaiak, a sötét jelző itt sem a lapok színvilágára utal, hanem az olyan kényes kérdések kibontakoztatására, mint a bántalmazás, a mentális betegségek, a depresszió. A Nachtdieren (2007 / Night Animals, 2012) egyik története például az első menstruációval kapcsolatos frusztrációról, az Ergens Waar Je Niet Wil Zijn (2009 / The Wrong Place, 2011) a szorongásról, a Panther (2014) pedig egy kislány szexuális bántalmazásáról szól. Brecht Evens ábrázolásában a szereplők belső érzésvilága élvez elsőbbséget. (Szép Eszter részletesen írt erről a dotandline-on)
Hannah Berry jelenleg az Egyesült Királyság képregényes nagykövete, azaz a világon egyedülálló „koszorús képregényalkotó” tisztségének viselője. Munkája során átfogó felmérést készített a képregényes szakmáról, melyből kiderül, hogy a brit rajzolók sem igazán tudnak megélni képregényrajzolásból. A helyzet javítása érdekében részt vett a Képregényalkotók hálózatának megalapításában. (Szintén Szép Eszternek köszönhetően ITT olvasható erről és Hannah Berry képregényeiről részletes összefoglaló.)
A Képregényünnep egyedülálló módon zárult: a beszélgetések után a Rajzolt koncerten tánc és a képregényrajzolók kivetítőre improvizált rajzai várták a közönséget, miközben Pátkai Rozina és dj Bernáthy szolgáltatta a zenét.
Itt még nem ért véget a Képregényünnep, hiszen szombaton Berry és Evens is workshopot tartott a rajongóinak, de arról sajnos csak a képeket tudjuk nektek megmutatni, méghozzá ITT.
Szöveg és fotók: Pataki Mónika Lilla