Mary Poppins a keleti széllel érkezett a Banks családhoz a Cseresznyefa utcába, és a nyugati széllel távozott.
Engem a nyári szél fújt négy éve a MeseCentrumba, most pedig az őszi szél visz el innen.
Nem véletlenül kezdtem Mary Poppinsszal a búcsúmat. Kilencéves voltam, amikor „Az olvasás tantárgyból elért kimagasló eredményért” jutalomként az évzárón megkaptam A Csudálatos Mary című könyvet. Még aznap kiolvastam, és remegve vártam, hogy a hétvége után kinyisson a könyvtár.
Vittem magammal az akkor már háromszorosan kiolvasott könyvemet, és reménykedve kérdeztem csodálatos könyvtárosunkat, hogy „van-e még ilyen, mint ez?”… Volt. „A Csudálatos Mary visszatér”.
Amikor az új kötettel a kezemben szinte kirepültem a könyvtárból, bízvást állíthatom, hogy nem volt nálam boldogabb kislány a jászsági településen, ahol felnőttem.
Nyilván ezt is rögtön kiolvastam, és aztán szinte az egész nyarat a könyvtárban töltöttem.
Valószínűleg akkor dőlt el, ezzel a jutalomkönyvvel, hogy olvasó gyerek lettem, és olvasó felnőtt maradtam.
Negyvenéves koromig összevissza fújt a szél az életben, mindent csináltam egy kicsit, de semmit sem nagyon. A három gyerekem születése döbbentett rá, hogy a mesélés az a varázslat, amihez semmi más nem kell, csak szeretet.
Egy erős krízis pedig arra is ráébresztett, hogy tulajdonképpen egész életemben mesékkel akartam foglalkozni. Most már több mint tizenöt éve szorosan hozzátartozik a mindennapjaimhoz a mese, a gyerekirodalom.
Az IGYIC egyik alappillére lett a MeseCentrum: úgy hiszem, a kollégáimmal együtt létrehoztunk valamit, ami hiányt pótol, és igazi értéket képvisel. Májusban volt a MeseCentrum harmadik születésnapja, abban a cikkben nagyon sok munkatársamnak megköszöntem a munkáját.
Most nem sorolom föl őket újra, de a hálám azóta sem múlt el.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Nehéz a szívem, nem tagadom. De az őszi szél már fölkapott, és elvisz magával egy olyan területre, ahová régóta vágytam. Az esélyegyenlőség legalább akkora szívügyem, mint a gyerekirodalom, mostantól pedig azokért fogok dolgozni, akiknek ugyanaz járna, mint az egészséges társaiknak, mégsem kapják meg.
Remélem, nem a széllel szemben megyek, bízom az áramlatokban.
Az a nagyjából 1500 könyvajánló, kritika, esszé, tanulmány, interjú, a leporolt könyvek, a számtalan gyerekirodalmi eseményre hívó programajánló, videó és podcast, ami megjelent a főszerkesztésem alatt ebben a negyven hónapban, mind azt szolgálja, hogy még sok-sok gyereket ejtsenek ámulatba a jó könyvek, és ugyanúgy olvasó felnőtté váljanak, mint én.
Büszke vagyok arra, hogy részt vehettem ebben a nemes munkában. Szívből köszönöm mindenkinek, aki lehetőséget adott rá, és hálás vagyok mindazoknak, akiknek része volt benne.
Hiszem, hogy egyszer még újra összefúj bennünket a szél, és máshol, máshogy, de folytatjuk az együtt elkezdett mesénket!
Both Gabi