Melyikünk ne emlékezne arra az ezredforduló környéki „megrázó” képsorra, amikor a már nevében is ördögi Dr. Loveless hatalmas, gőzhajtású fémtarantuláján odacsörtet Ulysses S. Grant elnök-tábornok elé, hogy megakadályozza „a világ két nagy óceánját” összekötő vasútvonal átadását? Ha valakinek mégis csak homályosan derengene a dolog, segítünk: mindez a Barry Sonnenfeld rendezte Vadiúj vadnyugat (Wild Wild West)[1] című 1999-es film hetvennegyedik percénél látható. Különböző gőzhajtású masinériák – többek között a már emlegetett tudós kerekesszéke, a velocipéd, a lépegető vonat vagy a gramofontölcsért idéző hallókészülék – jellemzik a vászonra vitt vadnyugatot, mely világ kétségkívül meggyőzően demonstrálja a steampunk-irányzat hangulatát.
De mi is pontosan a steampunk, melyet magyar neologizmussal leginkább gőzpunknak nevezhetnénk?
Az irányzat szellemiségének vitathatatlan alapjellemzője a szabadságvágy, valamint a következetesen működtetett totális anakronizmus és paleofuturizmus. Számos művészeti ágban – irodalom, film, képregény, zene, „csináld magad”-kézművesség –, sőt szubkulturális mozgalomként is jelen van. A steampunk mindenekelőtt a viktoriánus éra technológiájának futurista felpörgetésében és a kor társadalmi viszonyainak fellazításában érdekelt, ennek köszönhetően pedig egyszerre nosztalgikus és jövőbe látó. Kerettelensége abban is megmutatkozik, hogy nyitott a túlzásra, a giccsre, melyek ugyancsak természetes szervezőerői a steampunk világépítésnek.
A steampunk fogalma
Az idegen szavak szótára és az értelmező szótárak némaságával ellentétben a steampunk fogalmának alapvető meghatározását ekként jegyzi az online Oxford Dictionaries: „Science fiction-műfaj, melyben a fejlett technológia helyett általában gőzhajtású gépek szerepelnek.”[2]
A Dictionary.com már részletesebben fogalmaz, és a kettős jelentéstartalmat is érzékelteti. Eszerint a steampunk:
„1. a science fiction és a fantasy alműfaja, amelyet a XIX. század gőzerejével működő fejlett gépezetek és más technológiák jellemeznek, s [melynek cselekménye] egy felismerhető történelmi korban vagy fantasy-világban játszódik.
2. szubkultúra, melyet [az azonos megnevezésű] irodalmi és filmes alműfaj inspirált: steampunk-divat és -szerkentyűk.”[3]
A következő meghatározás az ugyancsak online Urban Dictionary legjobbra értékelt definíciója. A felület a steampunk esetében tíz (!) szócikket sorakoztat fel, melyek sorrendje a felhasználók értékelései szerint alakul. Eszerint:
„A steampunk a spekulatív fikció alműfaja, [melynek hátterét] jellemzően egy kortévesztő viktoriánus vagy kvázi viktoriánus alternatív történelem adja. Azzal a jelmondattal lehetne összefoglalni, hogy »Milyen lett volna a múlt, ha korábban jött volna el a jövő?« Science fiction-, fantasy- és horrortematikájú fikciókat foglal magába.”[4]
A főnév szócikkszerű magyarázataiból utolsóként a Wattpad kicsit hosszabb definícióját hozzuk; e felületet többek között az teszi hasznossá, hogy a peremkultúra megannyi műfajának és alműfajának jellemzését egy helyen végzi el. Az oldal szerint:
„A steampunk olyan környezetet jelent, ahol még mindig széles körben használják a gőzerőt – legtöbbször a viktoriánus kori Nagy-Britanniában –, vegyítve a science fiction vagy a fantasy elemeivel. A steampunk-munkákat gyakran jellemzi az anakronisztikus technológia, illetőleg olyan futurisztikus fejlesztések, melyeket [maguk] a viktoriánusok képzelhettek volna el a viktoriánus divatnak, kultúrának, építészetnek, művészetnek stb. megfelelően. E technológiának részét képezhetik azok a képzeletbeli masinériák, amelyekkel H. G. Wells és Jules Verne műveiben találkozhattunk.
A steampunk további példái lehetnek az olyasféle alternatív történelmi technológiák, mint a levegőnél könnyebb gázokkal [telített] léghajók, az analóg számítógépek vagy az olyan digitális-mechanikus számítógépek, mint Charles Babbage és Ada Lovelace analitikus gépezete.
A steampunk-divatnak nincsenek meghatározott útmutatói, de többnyire a viktoriánus kor által befolyásolt modern stílus[ként írható le, tehát] a kettő szintézise jellemzi. Így foglalhat magába talárokat, fűzőket, alsószoknyákat és turnűröket; öltönyöket és mellényeket; kabátokat és kamáslikat; vagy katonai ihletésű viseletet. A steampunk-ruházatot sokszor a technológia és a kor tartozékainak hangsúlyos elegye jellemzi: időmérők, napernyők, szemüvegek és sugárfegyverek. A steampunk-felszereléseknek olyan modern kiegészítők is a részét képezhetik, mint a mobiltelefonok vagy a zenelejátszók, ha ezeket úgy módosítják, hogy viktoriánus kori megjelenést nyernek.”[5]
A steampunk nyitánya
Az irányzat kezdeteinek kijelöléséről lehetne vitatkozni, hiszen már Wells, Verne és Mary Shelley művei is magukon hordozták annak ismertetőjegyeit – amiért proto-steampunk-műveknek nevezhetjük őket –, álljon itt azonban a műfaj első, tényleges említésének dátuma. K. W. Jeter 1978 áprilisában a Locus magazinnak küldött levelében a viktoriánus éra technológiájára építő műveik apropóján „steampunkoknak” nevezi a Tim Powers, James P. Blaylock és saját maga alkotta kaliforniai írótriót. Jeter ugyanebben a levelében a fantasztikus irodalom következő nagy dobásaként hivatkozik a formálódó irányzatra.[6] A szerző ekkor még kétségkívül nem gondolhatta, hogy a kissé erőltetett magyarsággal gőzpunknak vagy gőzbetyárságnak nevezhető műfaj megjelenése olyan dominóeffektust idéz majd elő, mely nemcsak magát a steampunkot teszi meg a science fiction egyik legtermékenyebb leágazásává, de olyan társadalmi szubkultúra életre hívója is lesz, melynek divatával a The New York Times is a címlapján foglalkozik majd (ez utóbbira 2008 májusában került sor).[7]
A steampunk megnevezés a gőzerőn alapuló technológián túl a korábbi konvenciók és keretek elleni lázadást is magában foglalja, s egy olyan alternatív világot teremt, melyben az általunk ismert technológiák java a kor kimagasló tudósainak alternatív innovációi okán már a viktoriánus korban elérhetővé vált. Az ötlet korántsem abszurd, hiszen meghatározó steampunk-művükben, A gépezetben[8] (The Difference Engine) William Gibson és Bruce Sterling – akik a cyberpunk alapító atyjai is egyben – azzal a hajszálon múló lehetőséggel játszanak el, hogy mi lett volna, ha Charles Babbage brit matematikus sikeresen építi meg gőzhajtású számítógépét. A mi univerzumunkban két tervezete közül Babbage csak az elsőt tudta létrehozni, de mivel az nem működött, az úgynevezett Második Számkülönbözeti Gépezet már nem kapta meg az állami támogatást. És ennyin múlott, hiszen 1991-ben a Science Museum elkészíttette a szóban forgó második változatot is, amely pedig hibátlanul funkcionált! Ha tehát a brit korona fukarságból nem követi el ezt az óriási baklövést, cirka százötven évvel korábban mehetett volna végbe az információtechnológiai forradalom, s vélhetően mi ma éppúgy őfelsége alattvalói volnánk, mint bárki más e világon.
A steampunk-Biblia
Az irányzatról értekező irodalomtudósok tanulmányai eleinte még le sem választották a steampunkot a cyberpunkról, s a meghatározó művet, A gépezetet úgy emlegették, mint amely önmagában fedi le az egész irányzatot.[9] Ez idővel aztán megváltozott, Gibson és Sterling, Jeter, Powers és Blaylock mellett újabb és újabb szerzők kerültek a vonatkozó listára,[10] ma pedig már önálló könyvként olvashatjuk az irányzat történetének és jelenének egészét összefoglalni kívánó Steampunk Bibliát [The Steampunk Bible][11] Jeff VanderMeertől és S. J. Chamberstől. Az irányzat különböző mediális megjelenési formái számos szakírót megihlettek, s amíg a walesi Swansea Egyetem berkein belül megjelenő Neo-Victorian Studies[12] című lap számainak mintegy fele, addig a Steampunk Magazine[13] a maga teljességében az irányzattal foglalkozik.
A Biblia legnagyobb érdeme az a teljességigény, amellyel a steampunk minden médiumra kiterjedő univerzumához nyúl, mindezt rendkívül látványos dizájn mellett.
A cím ugyancsak kiérdemelt, hiszen a könyv a kezdetektől – sőt, ha az előzményeket ehhez képest különálló kategóriaként kezeljük, már a kezdetek előtti felvillanásoktól – taglalja a gőzpunk történetét és teljesítményeit, szeparált szövegblokkokban közölve a neves szerzők témába vágó leveleit, nyilatkozatait és interjúit, s mindezt közismert steampunk-művészek látványos és szürreális szerkezeteinek, viktoriánus korabelivé varázsolt modern eszközeinek és létesítményeinek, rajzainak és festményeinek áradatával tarkítva.
A proto-steampunk berkein belül Poe, Verne és Wells víziói kapnak helyet, majd a szubzsáner születésénél a kaliforniai írótrió és Michael Moorcock munkásságáról, utánuk pedig az expanzióért felelős Gibson/Sterling-műről olvashatunk. Amint azt a Steampunk Biblia írja, néhány felvillanástól eltekintve őket egyfajta interregnum követi, de aztán eljutunk az irányzat újjászületéséhez Scott Westerfeld, Catherynne M. Valente, Gail Carriger, Cherie Priest, George Mann, Dexter Palmer, Karin Lowachee és mások művei révén. Ez azonban csak az irodalmi front, amelyet a legnevesebb képregények, sorozatok és filmek, majd képzőművészeti alkotások és átalakítások követnek, mind külön-külön fejezetben.
A steampunk szubkultúrájáról – amelybe beletartozik a zene, a divat, az ékszerek és más egyéb kellékek is – úgyszintén számos érdekességet tudhatunk meg, impozáns képgalériával és ötlettárral, s nem mellesleg „útjelző táblával” ellátva azok számára, akiknek mindez nem lenne elég, mert tovább és messzebb kívánnak kalandozni e gőztől elhomályosult barkácsálomösvényen.
A steampunk eredői: a cyberpunk és az alternatív történelem
A hivatkozott angolszász tanulmányok egyik közös tapasztalata volt, hogy a steampunkot szinte kizárólag két szövegtípus mellett, azokkal párhuzamba állítva vagy azokból következően értelmezték. A cyberpunkról és az alternatív történelemről van szó. Előbbihez a társadalom peremterületeiről érkező karakterei kötik az irányzatot; azok a figurák, akik koruk technológiájának lehetőségeivel lázadnak a hatalom ellen. Utóbbihoz pedig az egyes történeti korokban való elhelyezkedés, a „mi lett volna, ha?” kérdés mentén.
A cyberpunk és a steampunk egymáshoz fűződő viszonya egyfajta mostoha apa–fiú-kapcsolat, tele letagadhatatlan hasonlóságokkal és erősen szemben álló ellentétekkel. Az előbbi felforgató és elbizonytalanító hatásához nem fér kétség, hiszen a hozzá képest időben korábbi, a technológia megváltó hatalmában bízó, cselekményüket mégis sokszor biztonságos távolba helyező, biztos science fiction-világok helyett nem pusztán kietlen disztópiává festette át a jövőt, hanem a már általunk is használt technológiák kereteinek ok-okozatilag is könnyen követhető kitágításával ijesztően közelivé tette. A mesterséges intelligenciával szemben titáni harcot vívó hackerek működése nagyban megváltoztatta, mondhatni kifordította kereteiből az identitásról és a világról alkotott korábbi képünket.
Gyuris Norbert a következőképp értekezik a cyber- és a steampunk szembenállásáról:
„[A cyberpunkban] a globális vállalati és bűnözői szféra behálózza az egész földet, újrakolonizálja a fogyasztói társadalom egyes szegmenseit, és mindezt a nem is oly távoli jövőbe helyezi […]. [Míg a steampunk] a múlt fantasztikus lenyomatának bizonyul, ahol nem a lehetséges jövő, hanem a lehetséges múlt alternatívája a kiindulópont […], [telítve] a huszadik század és a harmadik millennium kezdetének legtöbb társadalmi, szociális, kulturális és (egzisztenciál)filozófiai kételyé[vel].”[14]
A cyberpunk a közeljövő szimulációktól áthatott – világok a világban – univerzumát vázolja fel, melyben a teremtő embert rabul ejtheti, kijátszhatja, sőt akár létének értelmét is megkérdőjelezheti az általa teremtett intelligencia. Az informatika és a biotechnológia románcából fogant kiborgok kora ez, melynek éppúgy a társadalom peremterületeiről érkezik a hőse, mint teszi azt az irodalom frontján a cyberpunk műfaj maga.[15] S amíg az előbbi a mindenséget behálózó, sokkal inkább technológiai, mintsem emberi alapú multinacionális cégek ellen vívja harcát, addig az utóbbi is saját anarchikus módszereivel bontja meg az addigi mainstreamet; keresi a helyét. A világ jegyeit az irányzatot jelölő fogalom is magába foglalja. A cyber- mint gépi és mesterséges alapú, az embert bio- és nanotechnológiával feljavító, drogokkal a racionalitás és a biztos érzékelés határain túlra juttató társadalom, vegyítve – vagy talán inkább tovább mélyítve – a -punk marginalizált, felforgató tónusával.[16]
A nosztalgiával átitatott steampunk ezzel szemben a múltba tér vissza,
„és olyan technológiai újítások köré szövi az eseményeket, amelyeket az adott kor technikai szintje nem tesz lehetővé. A kibernetika világát felváltja a tág értelemben felfogott gőzerő, valamint a mechanikus, rugóvezérlésű találmányok kora.”[17]
Az idézett szakaszt követően Gyuris A gépezetet – éppen azt a művet, amelynek apropóján a kutatók a legfeszesebben kötik a steampunkot a cyberpunkhoz, nem véletlenül – hozza fel annak demonstrálására, hogy a két vonal egymásnak merő ellentéte.
„A cyberpunk pesszimista, sötét, alvilági ellenkultúrája, a lőporos hordó gyutacsaként viselkedő lázadó fiatalok attitűdje, a mindent felforgató agresszió nem jellemző a steampunk karaktereire. Ópiumfüggők, a perpetuum mobile megszállottjai, kalózok, szerencsejátékosok, felfedezők, őrültek és kékharisnyák népesítik be a steampunk regényeket, amelyek az elektronika helyett a mechanika törvényeire épülnek.”[18]
Az idézett fejtegetést olvasva mindazonáltal egyfajta belső szembenállás, mondhatni paradoxon fedezhető fel, hiszen annak ellenére, hogy Gyuris szövege hibátlanul rajzolja meg a gőzpunk kontúrjait, arra irányuló törekvése, hogy a steampunkot a cyberpunk ellentéteként mutassa be, önmaga cáfolatává válik. A gépezet – és vele sok más steampunk-regény – sztorija hiába kerül a múltba, a téma és a probléma lényegében ugyanaz marad. A társadalom peremterületéről érkező karakter – legyen az hacker vagy felfedező, anarchista punk vagy kalóz –, aki az elnyomó, emberfeletti hatalmat – a mesterséges intelligencia által fenntartott szimulált univerzumot vagy az alattvalóit rabságban tartó királynő uralta világbirodalmat – úgy bojkottálja (egy vírussal vagy éppen egy hajónyi lőporos hordóval), hogy előtte kellőképp felserkenti magát (stimulánsokkal vagy ópiummal), nagyon hasonló forgatókönyvnek tűnik. Sőt, a konfliktus múltba való áthelyezésével a steampunk-univerzumokban még az a probléma sem igazán áll fenn, hogy ne lennének elérhetők hasonló szupereszközök és lehetőségek, hiszen Dr. Loveless óriástarantulája vagy a Leviatán-trilógia barkácsainak gőzhajtású lépegetői ugyancsak komoly pusztításra képesek. A cyberpunk által vizionált jövőbeli társadalom bizonyos problémái értelemszerűen kiesnek a képből, de helyette ott vannak a viktoriánus kor sajátjai, gondoljunk csak a gépromboló ludditákra, a rabszolgasorban tartott feketékre vagy a korabeli feministák (a szüfrazsettek) küzdelmére a női emancipációért.[19] Az pedig, hogy a pesszimista hackerekkel szemben a steampunk-hősök kissé vígabban teszik a dolgukat, nem érvényes a szubzsáner egészére, csupán annak nosztalgikus válfajára. A melankolikus gőzpunk hősei lényegében ugyanazzal az attitűddel bírnak, mint a cyberpunk-hackerek.
A másik meghatározó műfaj, amely felől a gőzpunk megközelíthető és magyarázható, az alternatív történelem. Az allohistorizmus mint zsáner, egyben nem hagyományos történelemszemléleti mód[20] talán legjelentősebb kutatója, Gavriel D. Rosenfeld ekként határozza meg az irányzatot:
„A történeti tényeknek ellenszegülő, kontrafaktuális (counterfactual) történelmi spekuláció műfaja, amely »alternatív történetírásként« ismert, szinte a semmiből tűnt fel a legfiatalabb történészgeneráció körében, leginkább az elmúlt évtizedben, hogy a történeti vizsgálódás legtermékenyebb területévé váljon. Az alternatív történelem számtalan meséje, elegánsabb megnevezéssel élve »alternatív történeti narratívák« (allohistorical narratives) az utóbbi években jelentek meg igen széles témakörben: a nácik megnyerték a II. világháborút, nem került sor az amerikai függetlenségi háborúra, Jézust nem feszítették keresztre, a Dél megnyerte a polgárháborút, az atombombát nem dobták le Japánra, Hitler megszökött és bujkál a háború után, és még több ezekhez hasonló téma.”[21]
Az alternatív történelmi regények legjava olyan meghatározó történelmi események – Rosenfeld szerint divergáló/divergencia-,[22] H. Nagy Péter meghatározásában neuralgikus pontok[23] – megváltoztatásával építi fel saját alternatív s egyszersmind párhuzamos univerzumát,[24] melyek kimenetele vagy nagyon kevésen – mondhatni a puszta véletlenen – múlott, vagy a fennálló lehetőségek egymáshoz képest merőben más eseménysorozatot vontak volna maguk után. Erre egytől egyig remek példák a Rosenfeld által felsoroltak, magyar vonatkozásban pedig Hegedűs Orsolya hívja fel figyelmünket[25] arra a talán legfrappánsabb divergenciapont-sorozatra, amelyet az István, a király című rockoperában vonultat fel Torda, a sámán:
Mohácsnál győzni fogunk,
Dózsa lesz György királyunk,
Nagyhatalom századokon át.
Rákóczi világot hódít,
Kossuthtal valóra válik
A Duna-menti Köztársaság.[26]
A közismert sorok közül az utolsó kettő alternatív történelmi telítettségét tovább erősíti Pintér Bence és Pintér Máté koprodukciója, A szivarhajó utolsó útja,[27] mely steampunk-jegyeket is felvillantva, ifjúsági és allohistorikus kalandregényként épp a Duna-menti Köztársaság sikeres létrejöttére építi fel alternatív univerzumát.
A „mi lett volna, ha?” kérdése azonban a fentieken túl kétségkívül alapot szolgáltat a steampunk szubzsánerhez is, hiszen ha felelevenítjük például a már sokat emlegetett alfaművet, A gépezetet, konstatálhatjuk, hogy az is e kérdés mentén bontakozik ki: Mi lett volna, ha Charles Babbage-nek sikerül megépítenie gőzhajtású számítógépét? Könnyen lehet, hogy pontosan az, amit a Gibson/Sterling-mű elénk tár: egy teljes gőzzel robogó steampunk-világ. Scott Westerfeld Leviatán-trilógiája ezen túl annak lehet remek példája, hogy miként lehetséges divergenciapontok egész sorát módosítani. A regény főhőseinek ténykedése nyomán az első világháború egynéhány, önmagában kisebb jelentőségű eseménye alakul másként, mint történt az a mi világunkban, ezek összhatása azonban már egy egészen más befejezést előlegez meg. Innen nézve A gépezet és a Leviatán-trilógia joggal tarthatók alternatív történelmi regényeknek is.
Noha a műfajt magát nem nevezi meg, Gyuris Norbert is pontosan körülhatárolja azt – a Gray-regény apropóján – vonatkozó tanulmányában:
„A lineáris történetmondás hézagaiba, annak fragmentált szerkezetében húzódó törésvonalakba utólag beleírt, de lehetséges történet. A steampunk történeti jellege az újraírás ezen vonásával jellemezhető legjobban; kiindulópontként a történelem egyik kora szolgál, és olyan modellt alkot, amely lehetővé teszi, hogy az írói fantázia lehetséges mikrotörténetekkel népesítse be az egyébként történetileg hiteles(nek látszó) metanarratívát. Ennek azonban a gyökerei elsősorban nem a steampunk, hanem a posztmodern regény öntükröző és fiktív történetírási stratégiájában keresendőek.”[28]
A gőzpunkról tehát a fentiek összegzéseként megállapítható, hogy a spekulatív fikciós cyberpunk-irányzat és az alternatív történelmi műfaj tulajdonképpeni ötvözete, mely magán hordozza azok jellemzőit és világépítési stratégiáit is.
A „-punk kaleidoszkóp”
A műfaji családfa azonban igen sokfelé burjánzott, a mi kereteink pedig nem teszik lehetővé, hogy az „ősöket” és a „féltestvéreket” is behatóan vizsgáljuk.
A steampunk tulajdonképpeni „féltestvéreiként” volnának felsorakoztathatók azok az irányzatok, amelyek ugyancsak a cyberpunkból alakultak ki. Mindegyik irányzat megnevezése magába foglalja az eredeti fogalom -punk tagját, a konvenciók felforgatásának kifejezésén túl önnön „származását” is jelölve általa. A teljesség igénye nélkül ide tartozik a:[29]
- Biopunk – a cyberpunk technológiai szingularitáson alapuló jövőképe helyett a biopunké a szintetikus biológia és a felgyorsult biotechnológia mentén szerveződik. Amíg az előbbiben hackerek, addig az utóbbiban biohackerek tevékenykednek, akik a virtuális világok szoftverei helyett az élő szervezetek DNS-ét manipulálják, nem egy esetben mutánsokat hozva létre.[30] A Gyuris által taglalt cyberpunk–steampunk-ellentétpár helyett talán szerencsésebb volna cyberpunk–biopunk-szembenállásról beszélni.
- Dreampunk (álompunk) – az alkímia és az okkultizmus jegyei mellett elsősorban az álmokra koncentrál; a szövegek álomlogikát használnak, ami a teljes kiszámíthatatlanságot is magával von(hat)ja. Az egyes álmok magyarázatai különböző klasszikusokból, mesékből és álmoskönyvekből erednek.[31]
- Gothpunk (gótpunk) – a gótikus rémtörténetek és a science fiction keveréke. Előbbiből a szörnyeket, a mitológiát és akár a mágiát is átemeli, utóbbi segítségével pedig tudományos magyarázatot szolgáltat ezekre. Jó példa a vámpírok létrejöttének magyarázata egyfajta vérbajra alapozva.[32]
- Greenpunk (zöldpunk) – a jelenben játszódik, és a technológia tudatosan Föld- és természetbarát eszközeit előtérbe állítva függeszti fel a környezetszennyezést.[33]
- Nanopunk – a biopunkkal rokon irányzat, amely a nanotechnológiában rejlő lehetőségek különböző mélységű kihasználása mentén építi fel világait.[34]
A steampunk „leszármazottai”
Az eredők és a párhuzamosan kialakult irányzatok taglalása után térjünk vissza a steampunkhoz, az ebben rejlő lehetőségek skálája ugyanis oly szélesnek bizonyult, hogy a cyberpunk által generált szubzsánerek legjavával ellentétben nemcsak, hogy a folyamatos térnyerés lett a jellemzője, hanem a belőle kiinduló, újabbnál újabb leágazások is. Ezek elsőrendűen technológiai kortörésükben különböznek, s a lehető legelképesztőbb módon pörgetik fel saját érájuk technikai lehetőségeit. Alább azok az ágazatok következnek, melyeknek bár a gőzpunk az alapja, világépítésük egynéhány pontján valamilyen mértékben elkanyarodnak attól. Noha a szigorú megközelítés szerint ezek mind önálló kategóriát alkotnak, az egyes művekben egymással és a gőzpunkkal való gyakori találkozásuk tovább erősíti az összetartozásukat. E szövegtípusokat két nagyobb csoportra oszthatjuk:[35]
1. Azok az irányzatok, melyek a steampunktól technológiai kortörésükben különböznek:
- Stonepunk (kőpunk) – a kőkorszak neolitikus forradalmára alapoz, minden a kő felhasználásával történik. Akár olyan „fejlettségű” kőkor is kialakulhat, mint amilyen a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki (The Flintstones)[36] című rajzfilmsorozat világa. Utóbbi a válfaj tulajdonképpeni klasszikusa.
- Bronzepunk/sandalpunk (bronzpunk / sarus punk) – a teljes antik korra, az akkor virágzó társadalmak működésére és a technológiáikban rejlő felpörgethető lehetőségekre alapoz. Kimagasló válfaja a latinpunk, ahol a Római Birodalom tovább él, saját társadalmi berendezkedésével és elvrendszerével, de merőben újszerű technológiákkal. E-mailező legátusok, lézerfegyveres gladiátorok, mechanikus utcalányok és rabszolgák jellemzik. A jövőbe is transzponálható, ha a társadalom a római útra tér vissza. Remek példa erre Suzanne Collins nagy sikerű trilógiája, Az Éhezők Viadala,[37] ahol a gyerekgladiátorok arénaküzdelmein, a hánytató lakomákon és az elvégzendő munka szerint szektorokba rendezett rabszolgákon túl még az uralkodó réteg karaktereinek neve is a római világot eleveníti fel.
- Candlepunk/middlepunk/castlepunk (gyertyás punk / középkori punk / várpunk) – a felturbózott középkor; lovagok, királyok és szerzetesek konferenciahívásai jellemzik. Alá rendelhető a dungeonpunk (kazamatapunk), melynél a candlepunk-művekbe mágia vegyül és a plaguepunk (járvány- vagy pestispunk), ahol a futurista középkori történetek a járványokat és a pestis okozta pusztítást mesélik újra.
- Clockpunk (óraműpunk) – a gőzt pöfögő masinériák helyére az óraművek fogaskerék-technológiája kerül. A steampunkhoz képest elvileg időben is korábban játszódik, de sokszor azzal párhuzamosan találkozunk vele. A reneszánsz (ultra)technológiája, Leonardo da Vinci alternatív kora ez. (Magyar példa lehet Lakatos István Óraverzum című ifjúsági regénye.[38])
- Teslapunk – a feltaláló, Nikola Tesla nevéből eredeztetett irányzat. Az ide tartozó regényekben Tesla sikerrel használja fel az elektromos energiát, s alakítja át, teljesíti ki a viktoriánus és edwardiánus kori technológiát.
- Dieselpunk (dízelpunk) – a steampunk eretneksége, melyben a gőzerőt a gázolaj váltja fel, ami az esetek többségében politikai és háborús nézeteltérésekkel jár. A dieselpunk művek java a két világégés között játszódik – a közeg jellege legalábbis ezt az érát idézi.
- Transistorpunk/atompunk (tranzisztor- és atompunk) – a második világháború utáni időszak, de még a digitális korszak előtt. Kulcsszavak: hidegháború, paranoia, kémhálózatok, besúgók, atomkor, Csernobil, űrutazás, szputnyik.
- Spacepunk (űrpunk) – fejlett technológiával felszerelt, de a ma és a múlt politikai gondolkodásával és hierarchikus berendezkedésével bíró népek és fajok viadala.
- Surprisepunk (meglepetéspunk) – kiindulópontja – a történelem bármely időszakában – a meglepetés. A neandervölgyieké, amikor a tűz helyett az elektromosságot fedezik fel, a szerzeteseké, amikor az énekeikbe csempészett néhány új ütemmel beatboxolni kezdenek, vagy a tudósoké, akik az atomenergia felfedezése helyett megtanulnak fénysebességgel utazni.
- Azok az irányzatok, melyek a steampunk-világ eltérő megközelítését adják:
- Boilerpunk (bojlerpunk) – az arisztokratikus steampunkra adott kékgalléros válasz. A boilerpunk-irányzat a kétkezi munkások nehézségeire és élettapasztalataira épít, akik nap nap után szenet lapátolnak, hogy gőzzel lássák el a felsőbb rétegeket. De mindebből egy idő után elegük lesz. Az ipari forradalmat más jellegű is követheti…
- Gaslight romance (gázlámpás románc) – a britek kifejezése a viktoriánus korban játszódó, azt idealizáló és futurizáló romantikus-nosztalgikus történetekre. Voltaképpen egy belső használatú kifejezés a gőzpunkra. Ugyanezt a terminust használják azonban a fantasy steampunk-regényekre is, ahol a gőzhajtású technológia pusztán díszletül szolgál.
- Mannerspunk (etikettpunk)[39] – leginkább a jómódú társadalmi elit viszályai, intrikája és a szereplők végeérhetetlen szópárbajai adják az irányzat kereteit. No és persze a táncmulatságok, az estélyek és a csillogó udvarházak.
- Raygun gothic (sugárfegyveres gótika) – a retrofuturista, a krómmal díszített és a sci-fi-filmekből ismert legkülönfélébb eszközök kerülnek elő, átalakítva, gőzpunk formában. A névadás a legrégibb filmekben látott spirálos, giccsesen csillogó lézerfegyverekre utal, melyek egy kis irányzatkeveréssel jól beolvadnak a közegbe.
- Stitchpunk (fércpunk) – a kézművesség egyes válfajainak keveredése a „csináld magad” (DIY) felfogással. Ezekben a művekben a takácsok, az esztergályosok, a drótosok és a stoppolók munkáin van a hangsúly. Remek példa a 9[40] című animációs film, ahol az egymást zsákcafatokból összevarró, kedves Frankenstein-babák mentik meg a világot.
A steampunk történeti stratégiái
Ahogy a teória szintjén az egyes irányzatok is előzményei vagy következményei egymásnak, úgy a művek történeti síkján az egyes technológiák és társadalmi változások is előzményként és következményként manifesztálódhatnak egy korábbi vagy későbbi stációhoz képest. A történetszerveződés ok-okozatisága, a világépítés megoldásai, illetve annak keretei alapján a steampunk eltérő fajtáit és történeti stratégiáit különböztethetjük meg.
A gőzpunknak Cory Gross értelmezése szerint[41] voltaképpen két fajtája van, amelyeket Celeste Olalquiaga giccselméletét[42] segítségül hívva különített el. Az egyik a nosztalgikus steampunk, amely optimista, hajlamos az idealizálásra, és egyfajta romantikus szemléletet követ. Elsősorban a proto-steampunk művek sorolhatók ide, melyeknek jó része még a technológiai fejlődés megváltó erejében való hitet tükrözi. Közülük is a legmarkánsabb példa Jules Verne munkássága.
A másik lényegében az iménti ellentéte: a melankolikus steampunk. Ez elsősorban a gőzpunkvilág árnyoldalait domborítja ki; elveszti a pozitív megközelítés tónusát. Piszkos, szennyes, büdös város és emberek, nyomorúság, szegénység jellemzi. Kétségkívül A gépezet a legjobb példa a melankolikus irányzatra, amely a cyberpunk által vizionált élhetetlen jövő után az élhetetlen múltat mutatta be
A történeti stratégiák szerinti kategorizálást Gyuris Norbert is elvégzi:
„A történeti steampunk (más néven timepunk) egyfajta alternatív történetírásként működik, valamely többé-kevésbé távoli korszakba helyezi a cselekményt; ennek számos változata létezik, amelyek nagyjából a kor és kultúra jellege szerint tagozódnak.[43] A fantasy steampunk ezzel ellentétben egy kitalált, fiktív világot állít össze a fantasy szabályai szerint, miközben gőzerő hajtotta találmányok fűszerezik a gyakran varázslatra és mágiára épülő fiktív civilizációt.”[44]
A teljességigény apropóján még elmondható, hogy a történeti (historikus) gőzpunk cselekménye – a fogalom alapvető jelentéstartalmával szemben – a múlt mellett akár a jövőben is játszódhat, ha elkerüli a gőzenergiánál fejlettebb technológiák térnyerését, és helyettük végig gőzerőn alapuló eszközökkel oldja meg az emberiség problémáit, például az információtechnológia forradalmához szükséges lépéseket.
A fantasy steampunk-művek jórészt teljesen nélkülözik a tudományos hátteret, ezekben a világokban ugyanis a gőzpunk pöfögése, fogaskerekes-viktoriánus öltözéke és masinériái csupán díszletnek számítanak; az irányzat életre hívásáért felelős regények szinte kizárólag így szerveződnek.
A fenti két történeti stratégián túl lehetséges harmadikként volna megemlíthető a variációk kategóriája, ahová az alműfaji kapcsolathálót szövegszinten is működtető regények kerülnének, igaz, ezek továbbra is besorolhatóak volnának a történeti vagy a fantasy-ágak valamelyikébe. Variációként említhetnénk az utóbbi évek egyik legnagyobb steampunk-dobását, Scott Westerfeld Leviatán-trilógiáját. A mű nemcsak annyiban újszerű, hogy ifjúsági környezetbe ágyazza a második világégés eltérő kimeneteléhez képest nagyban hanyagolt első világháborús törést, de abban is, hogy a szembenálló szövetségi rendszereket egy-egy peremirodalmi szubzsánerrel azonosítja, azok jegyei mentén építi fel az ideológiájukat és társadalmuk működését. A Központi hatalmak, amelyeket Westerfeld barkácsoknak nevez, voltaképpen steampunk-hatalmak, melyek a gőztechnológián alapuló elképesztő szerkezeteket vonultatnak fel a műben. II. Vilmos császár-kaiser lépegetői egyaránt idézik a Vadiúj vadnyugatban megismert Dr. Loveless óriás, fogaskerekes tarantuláját és a Csillagok Háborújának lépegetőit is. A regény történelmi töréspontja azonban az alternatív Antant hatalmak berkein belül keresendő: Darwin a Leviatánban nemcsak az evolúciós elméletet alapozza meg, de a DNS megismerését követően arra is rájön, miként variálhatna az életfonalakkal. A darwinisták tehát – ők a mi Antantunk – óriási, mutáns szörnyek tömegét építik, amelyeket éppúgy önkényesen használnak fel, mint a barkácsok a pöfögő gépeket; a DNS manipulálása miatt a darwinisták tulajdonképpen biopunk hatalmakká lesznek. A trilógiában ilyenformán nem csupán két politikai oldal, de egyszerre két irodalmi zsáner vívja háborúját.
Hús és fém, ha úgy tetszik: élő és élettelen. A történet fő kérdése azonban nem az lesz, hogy ki és miként bírja eltiporni a másikat – hiszen az élet mindenkor előnyt kell élvezzen az élettelenhez képest –, sokkal inkább az, hogy két, egymástól eltérő ideológia megtanulhat-e egymás mellett élni, képes lehet-e közös erővel szembeszállni a kihívásokkal.
A szöveg metaforikus szinten mindhárom kötetben borítékolja a választ, hiszen amikor a barkácsok gépeit írja le, folyamatosan biológiai hasonlatokkal él, de ugyanez igaz fordítva is: a darwinisták koholmányainak testét rendre gépekhez hasonlítja. Az pedig, hogy az egyik pólus csak a másik viszonylatában képes pozicionálni magát, már eleve beszédes a kapcsolatukat illetően.
Utóhang
A steampunk különféle, gőz hajtotta világokról szól. Olyan világokról, melyek sohasem léteztek. De az irodalom, s általában a művészetek egyik csodája, hogy képesek életre hívni valamit, amivel nélkülük sehol és semmikor nem találkozhattunk volna; ami nélkülük nem is létezhetne. Az olyan spekulatív fikciós irányzatokba tartozó művek pedig, mint a steampunk – vagy a vele oly sokszor érintkező alternatív történelem – az ismert múlt felülírása révén afféle húsbavágó tanulságokkal is járnak, amilyenekkel valós világunk múltja szerencsére nem. Egyebek mellett már csak ezért is érdemes foglalkoznunk velük, és megnézni, mi bújik meg a steampunk-irodalom mélyén, a gomolygó gőzfüggöny túloldalán…
Baka L. Patrik
Felhasznált szakirodalom
Acker, Shane, rend. 9. Relativity Media, Starz Animation, Tim Burton Productions, Bazelevs Animation, USA, 2009.
Baka L Patrik. Teljes gőzzel. Bevezetés a steampunk olvasásába. Komárom: Selye János Egyetem, 2020.
Bould, Mark. „Cyberpunk.” in Companion to Science Fiction. Szerk. David Seed. London: Blackwell Publishing, 2008. 217–218.
Cavallaro, Dani. Cyberpunk & Cyberculture: Science Fiction and the Work of William Gibson. London: Athlone Press, 2000.
Clute, John és David Langford, szerk. The Encyclopedia of Science Fiction. New York: Gollanz, 2021.
Collins, Suzanne. Az Éhezők Viadala. Ford. Totth Benedek. Budapest: Agave Könyvek, 2009.
Collins, Suzanne. Futótűz. Ford. Totth Benedek. Budapest: Agave Könyvek, 2010.
Collins, Suzanne. A kiválaszott. Ford. Totth Benedek. Budapest: Agave Könyvek, 2011.
Creekmur, Corey K. „Comics.” in The Oxford Handbook of Science Fiction. Szerk. Rob Latham. Oxford University Press, 2014. 215.
Foster, Thomas. „Cyberculture.” in The Oxford Handbook of Science Fiction. Szerk. Rob Latham. Oxford University Press, 2014. 421–433.
Barbera Joseph, William Hanna, rend. Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki (The Flintstones.) Hanna-Barbera Productions, USA, 1960–1966.
Gross, Cory. „Varieties of Steampunk Experience.” Steampunk Magazine, 1. sz. 60–63.
Guffey, Elizabeth Guffey, Kate C. Lemay. „Retrofuturism and Steampunk.” in The Oxford Handbook to Science Fiction. Szerk. Rob Latham. Oxford University Press, 2014. 434–447.
Gyuris Norbert. „Metafikció, történelem és identitás a steampunk regényben. Alasdair Gray: Poor Things.” in Idegen univerzumok. Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról. Szerk. H. Nagy Péter. Parazita könyvek 1. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 2007. 219–220.
- Nagy Péter. „A sokvilág-elmélet filmes alkalmazásai.” Opus, 4. évfolyam, 2012/6, 49.
- Nagy Péter. „Imaginárium IX. SF: A képzelet mesterei.” Opus, 1. évfolyam, 2009/2, 27.
Hegedűs Orsolya. „Alternatív történelmi fantasy (Gáspár András: Ezüst félhold blues).” in A mágia szövedéke. Bevezetés a magyar fantasy olvasásába I. Parazita könyvek 8. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 2012.
La Ferla, Ruth. „Steampunk Moves Between 2 Worlds.” Fashion & Style, The New York Times, 2008. május 8.
Lakatos István. Óraverzum. Budapest: Magvető, 2014.
Luckhurst, Roger. Science Fiction. Cambridge: Polity Press, 2005.
Olalquiaga, Celeste. The Artificial Kingdom: A Treasury of the Kitsch Experience. New York: Pantheon Books, 1998.
Pintér Bence, Pintér Máté. A szivarhajó utolsó útja. Fejezetek a Duna-menti Köztársaság történetéből. Budapest: Agave Könyvek, 2012.
Rétfalvi Györgyi. „Kiberpunk értelmezések. Az irodalmi és filmes kiberpunk elméleti kontextusa: science fiction, populáris kultúra és posztmodern.” Kultúra és Közösség, 3. évfolyam, 2012/1–2, 75–93.
Roberts, Adam. The History of Science Fiction. New York: Palgrave Macmillan, 2007.
Rosenfeld, Gavriel D. „Miért a kérdés, hogy „mi lett volna, ha …?” Elmélkedések az alternatív történetírás szerepéről.” ford. Szélpál Lívia. Aetas, 22. évfolyam, 2007/1, 147.
Sánta Szilárd. „Volt egyszer egy cyberpunk.” in Mesterséges horizontok. Bevezetés a kortárs sci-fi olvasásába. Parazita könyvek 7. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 2012. 19–47.
Sonnenfeld, Barry, rend. Vadiúj vadnyugat (Wild Wild West) Peters Entertainment, Sonnenfeld Josephson Worldwide Entertainment, Todman, Simon, LeMasters Productions, 1999.
Sterling, Bruce és William Gibson. A gépezet. Ford. Juhász Viktor. Budapest: Nagual, 2005.
Szélpál Lívia. „A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe.” Aetas, 22. évfolyam, 2007/1, 145–146.
Szörényi Levente, Bródy János. „Véres kardot hoztam.” István, a király. Rockopera [Audio CD]. Budapest: Hungaroton Records Kft., 1993.
Szt!mpank. Magyar gőzblog. 2013.
VanderMeer, Jeff és S. J. Chambers. The Steampunk Bible: An Illustrated Guide to the World of Imaginary Airships, Corsets and Goggles, Mad Scientists, and Strange Literature. New York: Abrams Image, 2011.
Westerfeld, Scott. Leviatán. Ford. Kleinheincz Csilla. Budapest: Ad Astra, 2012.
Westerfeld, Scott. Behemót. Ford. Kleinheincz Csilla. Budapest: Ad Astra, 2013.
Westerfeld, Scott. Góliát. Ford. Kleinheincz Csilla. Budapest: Ad Astra,2014.
„What is dreampunk?” Dreampunk.me
Wolfe, Gary K. „Literary Movements.” in The Oxford Handbook of Science Fiction. Szerk. Rob Latham. Oxford: Oxford University Press, 2014. 65–66.
Jegyzetek
[1] Vadiúj vadnyugat (Wild Wild West, rendező: Barry Sonnenfeld, gyártók: Peters Entertainment – Sonnenfeld Josephson Worldwide Entertainment – Todman, Simon, LeMasters Productions, USA, 1999).
[2] Steampunk (szócikk), Oxford Dictionaries
[3] Steampunk (szócikk), Dictionary.com
[4] Steampunk (szócikk), Urban Dictionary
[5] Steampunk (szócikk), Wattpad
[6] Wolfe, Gary K.: Literary Movements, in Rob Latham (szerk.): The Oxford Handbook of Science Fiction, Oxford, Oxford University Press, 2014, 65–66.
[7] la Ferla, Ruth: Steampunk Moves Between 2 Worlds, Fashion & Style, The New York Times, 2008. május 8.
[8] Sterling, Bruce – Gibson, William: A gépezet, ford. Juhász Viktor, Budapest, Nagual, 2005.
[9] V. ö. Cavallaro, Dani: Cyberpunk & Cyberculture: Science Fiction and the Work of William Gibson, London, Athlone Press, 2000, 200–201; Luckhurst, Roger: Science Fiction, Cambridge, Polity Press, 2005, 212–213; Roberts, Adam: The History of Science Fiction, New York, Palgrave Macmillan, 2007, 319; Bould, Mark: Cyberpunk, in David Seed (szerk.): Companion to Science Fiction, London, Blackwell Publishing, 2008, 217–218.
[10] Guffey, Elizabeth – Lemay, Kate C.: Retrofuturism and Steampunk, in Rob Latham (szerk.): The Oxford Handbook to Science Fiction, Oxford, Oxford University Press, 2014, 434–447; Creekmur, Corey K.: Comics, in: The Oxford Handbook of Science Fiction, 215; Wolfe, Gary K.: Literary Movements, in The Oxford Handbook of Science Fiction, 65–66.
[11] VanderMeer, Jeff – Chambers, S. J.: The Steampunk Bible: An Illustrated Guide to the World of Imaginary Airships, Corsets and Googles, Mad Scientists, and Strange Literature, New York, Abrams Image, 2011.
[14] Gyuris Norbert: Metafikció, történelem és identitás a steampunk regényben. Alasdair Gray: Poor Things, in H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok. Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról, Parazita könyvek 1., Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2007, 219–220.
[15] A téma kapcsán meghatározó szakirodalom Sánta Szilárd kortárs sci-fivel foglalkozó kötetének vonatkozó fejezete: Sánta Szilárd: Volt egyszer egy cyberpunk, in uő: Mesterséges horizontok. Bevezetés a kortárs sci-fi olvasásába, Parazita könyvek 7., Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2012, 19–47. A cyberpunk hazai recepciójának remek szemléjét adja: Rétfalvi Györgyi: Kiberpunk értelmezések. Az irodalmi és filmes kiberpunk elméleti kontextusa: science fiction, populáris kultúra és posztmodern, Kultúra és Közösség, 3. évfolyam, 2012/1–2, 75–93.
[16] V. ö. Foster, Thomas: Cyberculture, in Rob Latham (szerk.): The Oxford Handbook of Science Fiction, Oxford, Oxford University Press, 2014, 421–433.
[18] Uo. (Kiemelés az eredetiben.)
[19] Az irányzat diszkriminációellenességéről ld: On Race and Steampunk, Steampunk Magazine, 7. sz., 16–31.
[20] V. ö. Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe, Aetas, 22. évfolyam, 2007/1, 145–146.
[21] Rosenfeld, Gavriel D.: Miért a kérdés, hogy „mi lett volna, ha …?” Elmélkedések az alternatív történetírás szerepéről, ford. Szélpál Lívia, Aetas, 22. évfolyam, 2007/1, 147. (Kiemelések az eredetiben.)
[22] Uo., 151. – Rosenfeld a kisebb és nagyobb horderejű múlthasadásokat is divergáló pontoknak (point of divergence) nevezi. Noha a magyar szakirodalom átvette a Szélpál Lívia fordításában szereplő formát, szerencsésebbnek tűnik a divergenciapont használata, mivel nem maga a pont divergál (Mekis D. János korrekciója).
[23] H. Nagy Péter: Imaginárium IX. SF: A képzelet mesterei, Opus, 1. évfolyam, 2009/2, 27. H. Nagy a sorsfordító történelmi eseményeket értékeli neuralgikus pontokként, például egy-egy háború kimenetelét.
[24] H. Nagy Péter: A sokvilág-elmélet filmes alkalmazásai, Opus, 4. évfolyam, 2012/6, 49. Noha H. Nagy írása elsőrendűen a Hugh Everett sokvilág-elméletére alapozó filmekről értekezik, a tézis az alternatív történelmi világokkal is kapcsolatba hozható.
[25] Hegedűs Orsolya: Alternatív történelmi fantasy (Gáspár András: Ezüst félhold blues), in uő: A mágia szövedéke. Bevezetés a magyar fantasy olvasásába I., Parazita könyvek 8., Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2012, 134.
[26] Szörényi Levente – Bródy János: Véres kardot hoztam, in: István, a király. Rockopera [Audio CD], Budapest, Hungaroton Records Kft., 1993.
[27] Pintér Bence – Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja. Fejezetek a Duna-menti Köztársaság történetéből, Budapest, Agave Könyvek, 2012.
[28] Gyuris: i. m., 223.
[29] V. ö. Bould, Mark: Cyberpunk, in: Companion to Science Fiction, 217–218; illetve Sánta Szilárd: Volt egyszer egy cyberpunk, in uő: Mesterséges horizontok, 26.
[30] Biopunk (szócikk), Wattpad
[31] What is dreampunk?, Dreampunk.me
[32] Gothpunk (szócikk), Wattpad
[33] Greenpunk (szócikk), Wattpad
[34] Nanopunk (szócikk), Wattpad
[35] A felsorakoztatott irányzatok bemutatását ld. VanderMeer–Chambers: The Steampunk Bible, 54–55; The Encyclopedia of Science Fiction
[36] Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki (The Flintstones, rendezők: Joseph Barbera – William Hanna, gyártó: Hanna–Barbera Productions, USA, 1960–1966).
[37] Collins, Suzanne: Az Éhezők Viadala, ford. Totth Benedek, Budapest, Agave Könyvek, 2009; uő: Futótűz, ford. Totth Benedek, Budapest, Agave Könyvek, 2010; uő: A kiválasztott, ford. Totth Benedek, Budapest, Agave Könyvek, 2011.
[38] Lakatos István: Óraverzum, Budapest, Magvető, 2014.
[39] A novel of manners, az etikettregény mintájára.
[40] 9 (Rendező: Shane Acker, gyártók: Relativity Media – Starz Animation – Tim Burton Productions – Bazelevs Animation, USA, 2009. [9. 9.])
[41] Gross, Cory: Varieties of Steampunk Experience, Steampunk Magazine, 1. sz., 60–63
[42] Olalquiaga, Celeste: The Artificial Kingdom: A Treasury of the Kitsch Experience, New York, Pantheon Books, 1998, főként 28–29, 68–74, 293. (Hivatkozás az eredetiben.)
[43] (Hivatkozás az eredetiben; az oldal már nem elérhető.)
[44] Gyuris: i. m., 218–219. (Kiemelés az eredetiben.)