Csillagok Egerben
A Nagy Könyv országos felmérés és programsorozat 2005-ös szavazásának eredményeképpen Magyarország legkedveltebb könyvének az Egri csillagok bizonyult. A második helyet Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye szerezte meg, a harmadik legkedveltebb magyar olvasmány pedig Szabó Magda Abigélje lett, maguk mögött hagyva Tolkien és J. K. Rowling ifjúsági regényeit.[1] A szavazás eredménye egyébként azért is jelentőségteljes, mivel 400 000 olvasó beküldött véleménye alapján állapították meg a végeredményt, s a voksolók száma arányaiban jóval túlszárnyalta a közel hatszorta nagyobb népességű Egyesült Királyság 750 000[2] és a nyolcszorta nagyobb népességű Németország 250 000 szavazatát.[3]
Valamit megérezhetett ebből a népszerűségből Hernádi Gyula, aki 1994-ben Egri csillagok háborúja címmel megírta a regény folytatását;[4] illetve inkább megíratta, ugyanis a szerző állítása szerint a szöveg jelentős részét diákok fogalmazásaiból állította össze.[5]
A Hernádi által választott cím nyilvánvalóan históriai fricska, mégsem véletlen. Az emberi képzeletet megmozgató legismertebb történetek nagyon hasonló elemekből épülnek fel. Bár karaktereik és díszleteik változatosak és tarkák, tartószerkezetük kövei ugyanabból a sötét és mély bányából származnak: az emberi elme azon tartományából, amelyet Jung kollektív tudattalannak nevezett.
Persze Gárdonyi Géza aligha gondolta volna, hogy műve elnyeri a XXI. századi magyar olvasók támogatását, de valószínűleg azt sem, hogy regénye a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom kánonjában köt ki.
Gárdonyi 1891-ben úgy került Budapestre mint Feszty Árpád honfoglalási körképének sajtófelelőse (akkori szóhasználattal „a történeti körkép-vállalat titkára”). A Feszty-körkép sikerén felbuzdulva saját hasonló vállalkozást kívánt indítani; Dante Isteni színjátékának Pokol című fejezetét szerette volna pannók (nagyméretű táblaképfestmények) segítségével bemutatni a nagyközönségnek.[6] Azon túl, hogy a vállalkozás anyagi bukást jelentett Gárdonyi számára, fővárosi írói létének idegensége és visszhangtalansága is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1897-ben már Egerben találjuk. Ettől kezdve haláláig a vidéki város lakója maradt. Mégis feltételezhetjük, hogy a millenniumi látványosságok érlelhették meg benne a török hódoltság idején játszódó hőstörténet ötletét.
A magyar honfoglalási emlékkiállítások részeként két keleti témájú „papírvárost” is emeltek Budapest területén. Az egyik ezek közül az „Ős-Budavára” nevű épületegyüttes volt, amely a Népligetben épült fel, és 1896 május 2-án nyitotta meg kapuit. A fából és gipszből álló épülettömeg eredeti ötlete egy 1686-os, Bécsben őrzött dokumentum alapján merült fel, ebben egy korabeli olasz hadimérnök rajzai láthatók a visszafoglalt Budavárról. Az ábrák szerint a kemény ostrom után felszabadított város jórészt megőrizte középkori arculatát, ám természetesen számos török építmény is maradt a területén. Ős-Budavára ezt az egzotikus kettősséget: a középkori és a keleti építészet késő romantikus egyvelegét volt hivatott visszaadni.[7]
A másik látványos építményegyüttes a Konstantinápoly Budapesten nevet viselte, és Lágymányos mellett emelték. Történelmi háttere nem nagyon volt, vigalmi negyednek építették, a kelet izgalmas (helyenként kifejezetten erotikus) csábjaival volt hivatva bevonzani a közönséget.[8] Ez utóbbi terület beépítése hasonló anyagokból valósult meg, mint Ős-Budavára, de kizárólag keleties épületek alkották. Történelmi tablóként bemutatták például II. Rákóczi Ferenc Konstantinápolyba érkezését, ugyanakkor dús idomú táncosnők, mutatványosok és játékbarlangok paradicsoma volt.
Valószínűleg ez a két nagy formátumú vállalkozás és azok képei ragadhattak meg Gárdonyi emlékezetében. Mindehhez hozzájárult az a körülmény is, hogy szerzőnk letelepedett abban a városban, ahol korábban megszerezte tanítói képesítését. A várának védelméről szóló regény örök hírnevet szerzett Eger városának, a kultuszt azonban nem Gárdonyi kezdte építeni.
Eger tízezres, jelentéktelen kisváros volt az 1800-as évek elején
Egyetlen fontosságát érsekségi székhely mivolta adta. Pyrker János László ciszterci szerzetest és apátot 1827-ben nevezte ki a Szentatya az egri főegyházmegye élére. Pyrker érsek első intézkedéseinek egyike volt, hogy elrendelte a romos egri vár rekonstrukcióját és régészeti feltárását. Hirtelen feltámadt az érdeklődés az egri ostrom iránt, amely a török hódítás idején a kevés magyar győzelmek egyike volt. Az első ostrom 1552-ben zajlott, ekkor a várvédőknek sikerült a jelentős túlerő dacára visszaverniük a szultán seregét, és1596-ig feltartóztatniuk a további oszmán hódítást. 1596-ban azonban háromheti küzdelem után Eger végül feladta várát, mely ezt követően 91 évre török uralom alá került. Végül 1687-ben Antonio Caraffa tábornok vette vissza, gyakorlatilag véráldozat nélkül, ostromzárral és a török várőrség kiéheztetésével. (Ennek is volt köszönhető a vár aránylag jó állapota.)
A regionális, majd országos figyelem hatására hamarosan megszületett az első nagyhírű műalkotás is, amely szintén megragadhatta Gárdonyi fantáziáját. Székely Bertalan Egri nők című nagy formátumú történelmi tablója épp a kiegyezés évében, 1867-ben készült el, az országos érdeklődést ismét csak Egerre irányítva. A festmény centrumában az 1552-es ostrom egyik idealizált pillanata áll: középpontjában egy monumentális alakká magasztosult nőalak (a festő szándéka szerint Dobó Katica)[9] magasodik, aki több szempontból is emlékeztet Delacroix barikádokon álló szabadságszimbólumára. Jobb kezében lévő szablyájával éppen halálra sújt egy támadó janicsárt, míg bal kezével segítőleg ragadja meg a mellette hátra hanyatló várvédő harcos csuklóját. A festménynek már saját korában nagy sajtóvisszhangja volt, a tanítóképzőt Egerben 1878-ban elkezdő Gárdonyinak mindenképp hallania kellett róla, már csak azért is, mivel a képet Eger városának nőegylete gyűjtésből vásárolta meg alkotójától, s az egylet adományozta tovább nagylelkűen a Nemzeti Múzeumnak.[10]
Az Egri csillagok megírása előtt Gárdonyi számos forrásból merített
Az egyik legfontosabb Tinódi Lantos Sebestyén krónikás éneke volt,[11] de használta Szerémi György történeti munkáját,[12] Verancsics Antal követi jelentéseit,[13] Dzseládzáde Musztafa Nándorfehérvár ostromáról közölt leírását,[14] Istvánffy Miklós históriáját[15] és nem utolsósorban persze Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát is. A népélet egyes eleminek rögzítésekor azonban főként saját korábbi munkái voltak segítségére,[16] és Konstantinápoly leírásához is személyes úti élményeit használta fel. 1899 júniusában Tóth Béla[17] nevű barátjával elutaztak a Boszporusz-parti városba. Tóth Béla beszélt törökül, és korábban tagja volt annak a diákküldöttségnek, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy a szultán visszaadta Magyarországnak az összes török kézen levő Corvinát.[18] Gárdonyi többek között megtekinthette a dervisek táncát, a padisah bevonulását a mecsetbe, bejutott a Jedikulébe (Héttorony), a császári kincstárba, és még a szultán hivatalos fogadásán, a szelámlikon is részt vehetett. Ezek az élmények is mind beépültek a regénybe.
Az Egri csillagokat 1899 karácsonyán[19] kezdte folytatásokban közölni a Pesti Hírlap, regényként először 1901-ben jelent meg. Élete folyamán a szerző számos alkalommal átdolgozta műve szövegét, még halála előtt is korrektúrázta. Ebből született meg a szakma által leghitelesebbnek tekintett átirat.[20] Habár Gárdonyi maga sosem szánta tudatosan ifjúsági műnek regényét, a gyermek- és ifjúsági irodalomba kerülést predesztináló előjelként foghatjuk fel a könyv keletkezésének egyik közvetlen előzményét, amit az író fia, Gárdonyi József idézett fel édesapjáról szóló életrajzi írásában. A dokumentum az író személyes följegyzéséből származik, és Gárdonyi mellett főszereplője maga a közlő, a gyermek Gárdonyi József.
„Egy tavaszi napon fölvezetem a fiamat az egri várba. Azt mondtam neki:
– Hunyd be egy pillanatra a szemedet, és gondold azt, hogy az idő kereke visszafordult az 1552-ik esztendőbe. Ez a bástya, ahol állunk, tele van sárgacsizmás, sisakos fegyveres katonával. Lent meg, amerre látsz, mindenütt fegyveres török nyüzsög. A török minden oldalról lövi a félmázsás ágyúgolyót: kőgolyót, vasgolyót. Az ágyúk úgy dörögnek, mint az ég a zivatarban. Puff! ide csattan egy golyó a lábunk elé. Szétütötte a követ. Egy magyar katona leesett. Puff! Itt a másik golyó is. Félsz úgy-e? Bezzeg azok a hősök nem féltek. Ha féltek volna, nem maradtak volna itten. Nézd, amott az akácfánál jön Dobó lóháton… Vasba öltözötten, mint a többi…
S élénk színekkel festettem eléje az ostromot, Dobót, Mekcseyt, a hős asszonyokat, a bombahányó és falromboló törököt, a halottakat, a sebesülteket, a harmincnyolc napig tartó nagy ostrom minden jelenetét.
A gyermek napokig ezt forgatta az elméjében, de ami engem meglepett az volt, hogy a figyelmét Bornemissza Gergelynek, a király főhadnagyának alakja ragadta meg legjobban. Ez volt, akiért legjobban lelkesült és akinek tettein szívéből kacagott. S nekem a gyermeki lélek érzékeny tükrében kellett meglátnom, hogy csakugyan ez a legérdekesebb alakja az egri ostromnak.
Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak az életét meg kellene írnom regénynek. […]
Ez a vidám szép alak tragikus véget ért. Lehetetlen olyan életrajzot írnom, hogy az olvasók sírva tegyék le a kezükből. Ezen úgy segítettem, hogy az elejére fordítottam annak a nehéz sorsnak a képét, amely őt érte. Az olvasó a regény első felében megismeri a magyar rabok útját és a héttornyú börtönt, anélkül, hogy csak sejtené is, hogy mindezt azért mondom el, hogy mikor a regény végére ér, gondolatban visszahelyezhesse az érdekes hőst a regény első felében rajzolt állapotokba.”[21]
A regény végül ezen a teljes címen jelen meg: Egri csillagok (Bornemissza Gergely élete)
Sokatmondó, hogy a szerző eredetileg a Gergő diák munkacímet szánta a műnek – ez a téma- és címválasztás irányította végül a regényt a gyermek- és ifjúsági irodalom területére.[22]
A gyermek- és ifjúsági irodalom a befogadók életkora szempontjából specifikálódik. A 0 és 18 év közötti korosztályon belül a két fő korcsoportot a gyermekirodalom (0–12 év) és az ifjúsági irodalom (13–18 év) befogadói köre alkotja.
Míg a gyermekirodalomban mindhárom műnem műfajaiból találunk szövegtípusokat, addig az ifjúsági irodalom szinte teljes mértékben az epika területére koncentrálódik.
Bár vannak ifjúsági novellák, elbeszélések (ezek népszerűsítésére egyébként éppen Gárdonyi korában[23] történtek nagyobb arányú erőfeszítések), az ifjúsági irodalom leginkább elterjedt és kedvelt műfaja a regény, annak is az „ifjúsági regény” néven ismert típusa. Az ifjúsági regény nem önálló műfaj, még csak nem is alműfaj. Témája szerint leginkább szerelmi, kaland-, esetleg nevelődéstörténet, vagy e három zsáner különböző arányú kombinációja. Ez nyilván nem véletlen: a témák egybeesnek a serdülő korosztály ösztönös és tudatos érdeklődésével például azáltal, hogy Gárdonyi a főhősök gyermekkorával kezdi a történetet, amelynek során végigkövethető Gergő és Vica serdülése, ébredő szerelme, majd boldog ifjú házaspárrá válása. Ráadásul a regény többek véleménye szerint[24] azon kevés századfordulós olvasmányok közé tartozik, ahol Vicuska is karakterisztikus alak, így a történet a női olvasók érdeklődésére is számot tarthat.[25]
Már az első, 1901-es kritika is nagyra értékelte a művet, 1902 októberében pedig megkapta az MTA-tól a legjobb történelmi regénynek járó Péczely-díjat.[26] Az elismerések fényében Gárdonyi gyorsan beletörődött abba a ténybe, hogy regénye a felnőtt célközönség helyett ifjúsági besorolást kapott.
Ma az Egri csillagok a hatodik osztályosok kötelező olvasmánya, aminek egyik oka az lehet, hogy a regény első részében a főhős hét-, a főhősnő pedig ötesztendős. Jumurdzsákkal való találkozásuk, a törököktől való szökésük a kor hazafias gyermek- és ifjúsági novelláinak elemeit idézi.
Csillagok a Pál utcában
Mindössze öt évvel az Egri csillagok megjelenése után egy fiatal szerző is jelentkezik a gyermekregényével, melynek címe: A Pál utcai fiúk.
Molnár Ferenc műve 1906-ban jelent meg folytatásokban. Molnár maga ennyit mond a könyv keletkezéséről: „1906-ban írtam meg folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, dr. Rupp Kornél szerkesztett.”[27] Az újság a Tanulók Lapja címet viselte. A regényt végső formájában a Franklin Kiadó adta ki 1907. április 10-én.
Az általános közvélekedés szerint A Pál utcai fiúk Molnár egyetlen gyermekirodalmi alkotása, amely előzmény nélküli az életműben. Valójában szerzőjének nem az első és nem is az utolsó efféle jellegű próbálkozása volt.[28] Ilyen A gazdátlan csónak története című kisregény, a Józsi-történetek, a Péterke, A két kis angyal, a Petrence Palkó és Az első lépés című novella. Matyasovszky József szerint a Pál utcai fiúkkal egy időben megjelent (egyébként Karinthy által az Így írtok tiben is karikírozott) Gyerekek című karcolatgyűjtemény több darabja is a regény „előtanulmányának” tekinthető. A gittegylet tanári kihallgatása dramatizált formában már itt előbukkan, ráadásul ezen a címen. Heti tárcáiban Molnár a középiskolás emlékfoszlányait örökíti meg. Reismann tanár úr című elbeszélésében is szerepel a diákok között egy Csónakos nevű fiú,[29] majd gimnazista korának emléke megjelenik a Két krajcárért füge című novellában is.[30]
Molnár Ferenc e regénye révén vált ismertté. A gyermeki lélek újonnan felfedezett világa mint téma a levegőben volt az 1900-as évek első két évtizedében. Krúdy, Kosztolányi, Karinthy sikeres gyermekregényei és gyermeki témájú művei is ezt bizonyítják.
A Pál utcai fiúk is azonnal sikert aratott
Molnár Gál Péter említi azt az OSZK kézirattár nyomdai szerződései között található megállapodást, amely szerint a Franklin kiadó örök áron 1000 korona tiszteletdíjért megvásárolta A Pál utcai fiúkat 1907-ben.[31] Külföldön máig az egyik legismertebb magyar irodalmi szöveg. 1997-ig 14 nyelvre fordították le, a legnagyobb sikere Olaszországban volt.
A regény cselekményszerkezete drámai pontossággal fölépített. A vörösingesek háromszor támadnak a Pál utcaiakra (einstand, Áts Feri zászlólopása, majd a csapat támadása), Nemecseknek háromszor kell a víz alá merülnie, egyre feszítettebb körülmények között.
Tíz Pál utcai és tíz vörösinges csap össze. A regény tíz fejezetből áll. A mű végén a szerző minden szálat elvarr: Nemecsek meghal, Kolnay és Barabás kibékül, és mind a két gyermekcsapatot kiakolbólítják a saját kis mennyországából: a vörösingesek előtt a Füvészkert, a Pál utcaiak előtt a grund kapuja zárul be örökre. A cselekménysémák egyezése mellett a regényt a keserédes befejezés is rokonítja Gárdonyi művével.
A Pál utcai fiúk a gyermekregények kategóriáján belül az úgynevezett „bandaregények” közé tartozik. A bandaregények (például Erich Kästner: Emil és a detektívek, Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata, Csukás István: Keménykalap és krumpliorr) általában egy olyan gyermekcsoportról szólnak, amely a csoportbeli szerepek (vezér/ek, alárendeltek, támogatottak) kialakulása után eredményesen képes egy fenyegető, komoly veszélyhelyzet elhárítására vagy más probléma megoldására. Az ilyen típusú művek témája gyakran nyomozás vagy csoportok közötti összecsapás. Molnár műve az utóbbi kategóriába tartozik, a cselekmény középpontjában a Pál utcaiak hősies „honvédő harca” áll, amelynek során megoltalmazzák a grundot a beözönleni készülő ellenségtől, a füvészkerti vörösingesek csapatától.
A bandaregény sikerét az ember egyik legelemibb ösztöne biztosítja
Az, hogy az ember szociális lény, és csak kis csoportok tagjaként érzi jól magát. A csoportok működése azáltal válik sikeressé, hogyan találják meg helyüket a csoporttagok a közösségben, illetve miként ruházza föl a csoport magát egyéni, más csoportoktól világosan elkülöníthető attribútumokkal. A bandaregények befogadója önkéntelenül is belép a szövegben formálódó csoportba, sajátos lelki alkatának megfelelően kiválasztja a neki leginkább megfelelő csoporttagot, és mintegy vele együtt „szocializálódik” a cselekmény folyamán.
A befogadóban kialakuló csoportérzés egyik legfontosabb megnyilvánulása, hogy a műben szereplő ellenfél, illetve másik csoport negatívvá válik a számára. Az alkotó ezeket a folyamatokat ügyesen irányíthatja.
Érdekes megfigyelni Molnár regényében a két szembenálló csapat, a Pál utcaiak és a vörösingesek meghatározó vonásait. A Pál utcaiak – a „sértett” közösség – tagjai egyenként csaknem mind gyengébbek és esendőbbek a vörösingeseknél. Molnár folyton hangsúlyozza a vörösingesek erőfölényét, gondoljunk csak az „einstandoló” félelmetes Pásztorokra vagy akár Áts Ferire, akinek erejétől még saját bandája is retteg. A Pál utcaiak fizikai hiányosságai mellé kisebb jellemhibák is társulnak. Kolnay és Barabás, valamint a gittegylet tagjai folyton formai vitákba bonyolódnak, Csele hiú, Csónakos erős, de nem túl okos, Nemecsek kicsi, gyönge és gyáva, Geréb agresszíven a vezérségre törne. A csoporton belüli konfliktus tovább erősíti a szemlélőben a fenyegetettségérzetet, és a feszültséget fokozza a vörösingesek látszólagos vak fegyelme és egysége. Ugyanakkor a Pál utcaiak a lényegi kérdésekben együtt tudnak működni; vitán felüli számukra, hogy a grundot meg kell védeni, hogy az alapvető becsületkódex törvényeit be kell tartani. Mivel a legtöbbjük ezekben a kérdésekben következetes, ezért ismerik el csaknem egyhangúlag (Geréb kivételével) Boka vezérségét, ezért lesz képes Nemecsek hősies tetteket végrehajtani, ezért fognak a vörösingesek támadásakor a Pál utcaiak tökéletes fegyelemben együtt harcolni.
Továbbá fontos a Pál utcaiak esetében az önkéntesség és a demokratikus háttér.
A Pál utcaiak között mindenki „tiszt” az egy Nemecsek kivételével, de neki is van „polgári” tisztsége: titkár a gittegyletben. Boka választott, demokratikus vezető, a fiúk saját akaratukból, meggyőződésből engedelmeskednek neki. A vörösingesek csapatát ellenben a vezértől való rettegés és a mohóság tartja össze; bár nagyszerű területet birtokolnak a Füvészkertben, a Pál utcai grundot is be akarják kebelezni. „Azért tesszük, hogy legyen hol labdáznunk. Itt nem lehet, és az Eszterházy utcában mindig veszekedni kell a helyért… Nekünk labdaterület kell, és punktum!” – mondja az egyik Pásztor. Áts Feri autokratikus vezér, a vörösingesek szervezete erősen hierarchikus. Ám a látszólagos fegyelem és szilárdság a vereség után hamar fölbomlik, a vörösingesek súlyos belső konfliktusba bonyolódnak, amelynek folyományaképpen elveszítik megmaradt területüket is. A vörösingesek indoka – bár karaktereik egyenként tulajdonképpen szimpatikusak – az igazságtalanság miatt válik ellenszenvessé.
A regény felépítése annyira egybevág az Egri csillagokéval, hogy már a kortársak közül is többen sejtették, Molnár műve Gárdonyi gyermeki szemszögű görbe tükre, egyfajta karikatúrája.
Bár Molnár művét bandaregényként határoztuk meg, van néhány olyan vonása, amely a többi bandaregénytől elkülöníti. Az egyik ilyen momentum az ellenséggel való összecsapás heroizmusa, illetve a grund mint a megvédendő haza toposza. Markáns különbség még a belső ellenség – az áruló Geréb – megjelenése, ami szintén segít a feszültség fokozásában. Szintén jelentős különbségnek mondható a tragikus elemeket hordozó vég, amely inkább a mítoszokra, mint a gyermekregényekre jellemző végkifejlet. A Pál utcai fiúk sikerének egyik legfontosabb titka, hogy fölépítésében a hősi eposzokra, illetve az eposzszerű történetekre emlékeztet. Nem csupán arról tájékoztat, milyen egy jó csoport működése, hogy az ember hová kerülhet a csoporton belül, hanem arról is, mi az emberi létezés értelme általában. Az emberi létezés értelme a mítoszokban és eposzokban az, hogy az egyén a pozitív erkölcsi erők oldalára álljon, és a jó oldalon, ereje megfeszítésével próbálja megvédeni mindazt, amit a világmindenségben értéknek gondol.
Másvilági csillagok
Molnár műve után hat esztendővel (1912-ben) Franciaországban megjelenik Louis Pergaud Gombháború (La Guerre des boutons) című bandaregénye. A regény cselekménye két francia kisváros (magyar fogalmak szerint inkább falu), Longverne és Velrans gyermekeinek viszálya.
A regényben szereplő mindkét gyermekcsoport hasonló módon jellemzett, a narrációs technika miatt az olvasó mégis a longverne-iek csapata mellé áll, egyszerűen azért, mert köztük találhatók a mű nézőpontkarakterei. A cselekmény hasonlóan alakul, mint Molnár regénye esetében, a longverne-i csapat legyőzi a velrans-iakat, de a győzelem itt is csupán „erkölcsi”, a szülők – az áruló Bacaille megleckéztetése miatti dühükben – alaposan megbüntetik a győzteseket. Pergaud regénye Martell Károly és Charlemagne szaracénok elleni küzdelmeinek csatáit idézi, a történelmi regény parodisztikus felidézését tovább erősíti, hogy a fejezetek elején – Victor Hugo és Walter Scott romantikus történelmi nagyregényeihez hasonlóan – klasszikus mottók olvashatók, melyek témájukban ironikusan előrevetítik a fejezet eseményeit.
Pergaud regénye sokkal inkább felidézi a gyermekek ösztönös és gátlástalan attitűdjeit, mint Gárdonyi vagy Molnár gyermekhősei. Ezzel együtt bizonytalan a korosztály is, amelyhez szól – még ma is akad olyan szülő, aki nem örülne, ha a gyermeke elolvasná.
Ugyanakkor „őszintébb” és kegyetlenebb is – ezáltal iróniája ellenére realisztikusabb, mint Gárdonyi vagy Molnár műve.[32] Az ellenség itt is erősebbnek, fegyelmezettebbnek tűnik, a rokonszenves csapat gyenge, belső ellentétek feszítik. Az ellenlábasok vezére is nagy formátumú alak, képes a stratégiai gondolkodásra, és az ellenségnél is működik egyfajta szabálytudat.[33]
A XXI. századi gyermekek atomizálódott egyéniségek. Okoseszközeik elzárják őket a közösségektől, szórakozásaik magányosak, öncélúak, és nem fejlesztik a személyiségüket. A fizikai világ helyét átvette a virtualitás, amely veszélytelenebb, de valós élmények tekintetében szegényesebb, mint a fizikai valóság, amelyet elhagytak. A virtuális térben kialakított kapcsolatok tovább csökkentik a valós érintkezések lehetőségét.
De mi is a virtualitás? Egy olvasmány, egy leírt történet mennyivel valóságosabb a monitoron szemlélt történéseknél? Mircea Eliade a mítoszokat és meséket olyan „pszichodrámákként” jellemzi, amelyek segítenek a befogadóiknak abban, hogy valódi sérülés nélkül élhessék meg a létezés határhelyzeteit.[34] Ha egy mai gyereknek nincs kedve és társasága ahhoz, hogy valós kalandokat éljen meg, legalább lélekben legyen lehetősége a tapasztalatszerzésre. S miért ne történhetne ez meg épp a kalandregények segítségével? A bandaregény a közösségi élmény megélésének talán egyik utolsó lehetősége napjainkban.
Galuska László Pál
Irodalomjegyzék
Alighieri, Dante. A Pokol. Ford. Gárdonyi Géza. A Molnár és Trill Pokol-körképéből vett rajzokkal. Budapest: Singer és Wolfner, 1896.
Arens, Peter. „Unsere Besten – Das große Lesen. Die größte Lesekampagne, die es jemals gab”. ZDF Jahrbuch, 2004.
Bettelheim, Bruno. A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Ford. Kúnos László. Budapest: Gondolat, 1985.
Borbély Sándor (szerk.). Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv”. Műismertetések és műelemzések. Budapest: Lord, 1996.
Gácsi Klára – Oláh János (szerk.). Százszorszép novellák. Budapest: Móra, 1991.
Galuska László Pál. „Deszkavártól Jégországig. Benedek Elek meseírói munkássága”. Könyv és Nevelés, 11.4 (2009).
Gárdonyi Géza. Az én falum, I–II. Budapest: Légrády, 1898–1900.
Gárdonyi Géza. Egri csillagok. A szöveget gondozta és az életrajzi jegyzetet írta Császtvay Tünde. Budapest: Osiris, 2005.
Gárdonyi József. Az élő Gárdonyi II. Budapest: Dante, 1934.
Hernádi Gyula. Egri csillagok háborúja. Debrecen: Méliusz, 1994.
„Konstantinápoly Budapesten”. Vasárnapi Ujság 43.36 (1896. szeptember 6): 598–599.
Lengyel Géza. „Székely Bertalan.” Nyugat 4.4 (1911).
Lőcsei Gabriella. „Kamaszálmok észbontó mesék: Hernádi Gyula esete az Egri csillagokkal”. Magyar Nemzet 57.277 (1994): 10.
Matyasovszky József, szerk. Molnár Ferenc. Debrecen: Tóth Könyvkereskedés Kft. 1997.
Molnár Gál Péter. „A Pál utcai fiúk”. Színház.hu http://www.szinhaz.hu/index.php?id=376&cid=9852
Molnár Sándor. „Az örök kiskamasz: Molnár Ferenc”. Könyv és Nevelés 5.1. 2003.
Perczel Olivér. „Az Ős-Budavára negyed története, 1896–1907”. Tanulmányok Budapest múltjából 40 (2015): 281–316.
Pergaud, Louis. Gombháború. Ford. Bognár Róbert. Budapest: Móra, 1986.
Ruff Orsolya. „Elővettük minden idők legnépszerűbb kötelező olvasmányát”. Könyves Magazin.
Szerémi György. Epistola de perdicione regni Hungarorum (1484–1543).
Széchenyi Ágnes. „A kanonikus Egri csillagok keletkezéstörténeti kontextusban. A magyar–török viszony változása a 19. sz. második felében”. Az Oszmán Birodalomtól Törökországig. Budapest: Gondolat Kiadó, 2021. 1–12.
Laskay Gabriella (szerk.). Székely Bertalan. „Egri nők”. Száz szép kép, 2004.
The Big Read.
Tinódi Sebestyén. Összes művei 1540–1555. Budapest: MTA, 1881.
Jegyzetek
[1] Az 5. legnépszerűbb egyébként a manapság szintén hevesen támadott Jókai Mór lett Az arany emberrel, de az ő regényei – az egyébként szintén többször kifogásolt Fekete Istvánéival együtt – még többször felbukkannak a népszerűségi listán már az első húsz legnépszerűbb olvasmány között.
[2] Részletesebben lásd itt: The Big Read.
[3] Az eredményekről: Arens, i. m.
[4] Hernádi, i. m.
[5] Lásd például: Lőcsei, i. m.
[6] A történethez az is hozzátartozik, hogy Gárdonyi épp ekkoriban fejezte be és adta ki a Pokol fordítását. Lásd: Alighieri, i. m.
[7] Ős-Budaváráról részletesebben: Perczel, i. m.
[8] Lásd: „Konstantinápoly Budapesten”, említve még: Széchenyi Ágnes, 1–12, 3–4.
[9] Laskay, i. m.
[10] Lengyel, i. m.
[11] Ennek egy közel kortárs példánya meg is volt Gárdonyinak, és hagyatékában a szerző széljegyzeteivel ellátva fent is maradt. Tinódi, i. m. Említi: Széchenyi, 7.
[12] Szerémi, i. m.
[13] Verancsics Antal követi jelentései (1553–1557)
[14] Dzselálzáde Musztafa. Tabakatü’lMemâlik ve Derecâtü’l-Mesâlik (Nándorfehérvár ostroma)
[15] Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában
[16] Például azok, amelyek Az én falum című elbeszélésgyűjteménye élményanyagául is szolgáltak. Gárdonyi, i. m.
[17] Az a Tóth Béla, aki – nem túl barátságosan – „tudományos veszedelemnek” „modorosságba burkolt csira átabota munkának” minősítette Benedek Elek meséit, mindazonáltal a századforduló ismert és közkedvelt publicistája, anekdotaírója és műkedvelő etnográfusa volt. A török kultúra iránti érdeklődése miatt barátai „Effendi” becenéven emlegették. Benedek-kritikájáról magunk is szót ejtettünk korábban. (Lásd például Galuska, i. m.)
[18] Erről bővebben lásd például Széchenyi, 5.
[19] Pesti Hírlap XXI.356 (1899. december 24.): 43.
[20] Gárdonyi, Egri csillagok.
[21] Gárdonyi József, Az élő Gárdonyi II., 17–19.
[22] Gárdonyi József, 17. Később ugyanő: „A vázlat összeállítása után a Gergő diák címe lekerül a kemény tábláról. Új cím: Holdfogyatkozás. De Gárdonyinak ez se tetszik. Csak két hétig állja a helyét. Lesz: Hol terem a magyar vitéz! Ez jobb. Ezt is kinövi egy hónap alatt és kerül helyébe a Török gyűrű. Ez meg aztán csak egy napig él. Kiderül, hogy a török gyűrű hamis érték. Ezután következik: Hold és a csillagok, amiből végre a maradandó két szó alakul: Egri csillagok és ez illesztődik a regénye élére.” Gárdonyi József, 44.
[23] Lásd például Gácsi–Oláh, i. m.
[24] Lásd például Ruff, i. m.
[25] Ruff, uo. „Gárdonyi Évája ugyanakkor minden szempontból megfelel egy modern hősnő alapvetéseinek: önállóan alakítja sorsát, amikor úgy dönt, hogy a családi és királynői nyomás ellenére nem lesz Fürjes Ádám felesége, és az ő döntése az is, amikor az életveszéllyel dacolva bejut az ostromlott egri várba.”
[26] Ruff, uo.
[27] Idézi Komáromi Gabriella, 128–129. Borbély, 128–133.
[28] Matyasovszky, 65–74.
[29] Budapesti Napló, 1898. április 10.; Molnár Gál, A Pál utcai fiúk.
[30] Budapesti Napló, 1902. szeptember 6.
[31] Molnár Gál, i. m.
[32] „Aki szereti Rabelais-t, ezt a valódi francia lángelmét, azt hiszem, örömét leli majd könyvemben, mely címe ellenére nem kisgyermekeknek szól és nem is ifjú szüzeknek. […] Gyerekkorom egy darabkáját akartam felidézni, megmutatni, hogy kiszabadulva a képmutatás, a család és az iskola béklyójából, milyen lelkes és szilaj, őszinte és hősi vadócéletet éltünk.” (Pergaud, előszó.)
[33] Pergaud, 986.
[34] „Tagadhatatlan, hogy a mesehősök és hősnők megpróbáltatásai és kalandjai szinte kivétel nélkül beavatási mozzanatként is értelmezhetők. Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy amióta csak a mese mint olyan létezik […] a primitív és a civilizált közönség egyaránt örömmel hallgatja, akárhányszor ismételjék is. Ez azt jelenti, hogy a beavatási szertartások – még álcázott formában, mint a mesében is – az ember mélyről fakadó szükségletét kielégítő pszichodráma kifejezési eszközei.” Mircea Elaidét idézi Bettelheim, 38.