Fotó: Annie Spratt/ Unsplash
Vissza
  • 2022.10.03
  • Szőke Dávid

Mesemondás és empátia

Egy roma kislány hőstörténete a Meseország mindenkié című válogatásban

Szőke Dávid tanulmánya.

Szőke Dávid tanulmány Kerchy Meseország-01

1. Bevezetés

Az utóbbi években talán nem született olyan mű a magyar könyvpiacon, amely olyan radikálisan egymásnak feszülő indulatokat váltott volna ki, mint a Meseország mindenkié című gyermekkönyv. E politikai és társadalmi viták kereszttüzébe került válogatás kalandos úton teljesítette be küldetését: míg akadt olyan szélsőséges politikai gesztus, amely nyilvános ledarálással semmisítette meg a kötetet – ezzel igyekezve  kiírni a kanonizálható gyerekirodalomból –, e látványos cenzúra nem pusztán a kötet vásárlóinak számát sokszorozta meg, hanem olyan éles nemzetközi sajtóvisszhangnak is teret adott, amely a kiadót, a Labrisz Leszbikus Egyesületet és annak munkatársait a magyar érzékenyítő pedagógia és toleranciára nevelés éllovasaiként ünnepelte. Amikor a kötet projektvezetőjét, Rédai Dorottyát 2021-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta, Terry Reintke, az Európa Parlament LMBTIQ+ belső csoportjának vezetője így méltatta Rédait és a kiadót:

„Egy hercegnő, aki szerelmes lesz egy másik hercegnőbe, s ketten együtt a naplemente felé lovagolnak? Hogy milyen sokat jelentett volna nekem kislányként egy ilyen történet! Mennyi fájdalmat és szégyent előzhetett volna meg!

E mű rendkívül gyönyörűen mutatja be, milyen színes az élet. A fiatalokban felébreszti a hitet, hogy nem számít, kik vagyunk, mindenkire vár egy tündérmese, amely maga az életünk.”[1]

Bár a kötetben terítékre kerülnek az örökölt nemi szerepek témái is (hogy lehet-e egy hercegnő harcias és egy legény mimózalelkű, s hogy kötelező érvényű-e a világraszóló királyi frigy a boldog végkifejlet zálogaként?), szövődnek mesék más kisebbségi csoportok problémái köré is.

A szegénység, a függőség, a fogyatékkal élés, az időskori vagy gyermekkori kiszolgáltatottság tematizálása mellett különösen fontos a roma identitás és a cigányság kulturális és társadalmi megítélésének felvetése.

Ezért a Meseország mindenkié nem olvasható pusztán „meleg gyerekkönyvként”, hiszen a gyűjtemény megkérdőjelezi a hagyományokban gyökerező mesék normatív ideáljainak fenntarthatóságát, újragondoltatja a preskriptív elvárásrendszer emberségességét, s így az elfogadáson és szolidaritáson alapuló nevelésnek igyekszik alapot teremteni. A kötetben olyan nehéz és gyakran elhallgatott társadalmi élethelyzetekről van szó meseformában, mint az örökbefogadás, a szenvedélybeteg szülővel megélt gyerekkor, a toxikus családdinamikából való szabadulás vágya vagy a halmozottan hátrányos helyzet dacára való boldogulás lehetősége. A meseátiratok célja, hogy megszólítsák azokat, akik nehezebben találják a helyüket a világban.

Ahogy a könyv illusztrátora, Bölecz Lilla fogalmaz:

Meseország-02

„Olyan tündérmesét adtunk ki, amely a gyerekek számára érthetően dolgoz fel társadalmi és emberi jogi problémákat. E könyv segítséget kíván nyújtani a szülők és a tanárok számára abban, hogy megértessék a gyermekekkel a diszkrimináció, az igazságtalanság, a kirekesztés és az erőszak folyamatait. A közbeszédbe emeltünk fontos társadalmi és pedagógiai problémákat. Munkánk a magánszemélyeket és politikusokat egyaránt arra ösztönözte, hogy beszéljenek e problémákról. Így a könyv nemcsak fontos társadalmi és kulturális leletté, de az elnyomó, megbélyegző és kirekesztő politikai diskurzusok elleni tiltakozás szimbólumává is vált. A fennálló társadalmi megosztottság, a gyűlöletbeszéd és az etnikai és szexuális kisebbségek kirekesztése nyomán elharapódzó intolerancia miatt fontos, hogy gyermekeinket az elfogadásra, az együttérzésre, a sokszínűség gazdagító szerepének felismerésére neveljük. Mi több, létfontosságú, hogy számukra emberséges és erőszakmentes viselkedési mintákat nyújtsunk.”[2]

Jelen tanulmány célja Horváth Noémi Rebeka Picur Panna nagy kalandja című meséjén keresztül bemutatni, hogy a mesemondás miként képes felébreszteni az empátiát és a mindenkori marginalizált egyén vagy csoport számára korántsem egyértelmű pozitív önazonosulási mintát.

Horváth meséje a Hüvelyk Panna-történet roma változata, ahol a címszereplő kislány ezúttal nem társadalmilag kirekesztett és sztereotipizált formában jelenik meg, hanem olyan alakként, aki környezetének jólétéhez aktívan hozzájáruló, cselekvő hősként talál rá a boldogságra.

Bár a mese szövegében csupán egyetlen mondat utal a hősnő barna bőrére, e hiányt valamelyest ellensúlyozza, hogy a kötet előlapján szereplő paratextus a hősnőt egy másokon önzetlenül segítő „roma” kislányként nevezi meg, valamint az illusztrációk is sötétebb bőrűként ábrázolják a figurát. Magyar kontextusban a mesét kísérő illusztrációk szöveggel való együtt olvasása során Pöttöm Panna egy csupa pozitív tulajdonsággal rendelkező roma hősnőként körvonalazódik előttünk. A kötetben szerepel két másik, roma identitáshoz köthető szöveg is: az Avarbarna és a Légy szerencsés, Batbaján! a Hófehérke és a hét törpe és a Hamupipőke átirataként sokkal explicitebben járja körül az etnikai különbségből fakadó társadalmi előítéletek gondját. Mindkét mesében központi szerepet kap a társadalmi száműzetés problémája. Míg „Avarbarna” hercegnő a normatív elvárásoktól eltérő fiús öltözködése és viselkedése miatt válik kegyvesztetté, Batbajánt a mostohája saját neme iránti vonzalma és származása miatt teszi száműzötté.

E társadalmi kirekesztés motívuma Picur Panna nagy kalandjából teljességgel hiányzik, helyette a passzív nőideálokkal való végleges szakítás kerül előtérbe, illetve sajátos módon a halmozottan hátrányos helyzet dacára való boldogulás tapasztalata is.

Picur Panna ugyanis nemcsak (a fehér többségtől eltérő) más bőrszínű, és (feltételezett romaságából kifolyólag) eltérő kulturális hagyományt hordoz, de a patriarchális rendben a „második nem” tagjaként is alárendelődik, miközben gyerekként a felnőtteknek is kiszolgáltatott, valamint testi különbséggel is él: referenciális olvasatban roma, törpe növésű, gyerek, lány. Meglátásom szerint az, hogy mindez nem feltétlenül „szúr szemet” rögtön az olvasónak, bizonyítja, hogy a szerző tudatosan kerüli a didaktikus érzékenyítésre csábító narratív fogásokat. A mese igen egyszerű, közvetlen formában azt az üzenetet közvetíti az olvasók felé, hogy a többszörösen kisebbségként pozicionáltak is képesek a társadalom aktív szereplőivé válni, s ezáltal követendő mintaként szolgálni mások számára. A tanulmányban szót kívánok ejteni arról is, hogy a mesemondó attitűd miként járulhat hozzá a kisebbségi csoportokkal szembeni társadalmi előítéletek felszámolásához és a romákról alkotott kép felülvizsgálatához.

2. A mesemondás mint a cigányellenes tekintet művészi alternatívája

Meseország-01

A mesemondás egyidős az emberiséggel. A mesék századokon és kultúrákon át kísérik el közösségek életét, s pusztán oralitásban gyökerező rítusaik miatt is közösségalkotó jelentőségük van. Zalka Csenge Virág a mesemondás tanító jellegéről így ír:

„A mesék hosszú távon az életre tanítanak minket – ennek pedig része, hogy a világban élő emberek és tapasztalataik végtelenül sokfélék. Ha minden mesében csak önmagadat látod viszont, akkor sohasem fogsz más nézőpontokkal, világnézetekkel megismerkedni, és kényelmetlenül érzed majd magad olyan emberek körében, akiknek mások a történetei, mint a tiéd. Ellenkező esetben, ha egyetlen mesehősben sem találod meg magad – ha az »egyszer volt« és »boldogan éltek« földjén hozzád hasonló emberek látszólag nem is léteznek, vagy csak negatív, fojtogató sztereotípiákként fordulnak elő –, a helyedet is sokkal nehezebben találod meg a többiek között.”[3]

Meseország-03

A mesemondás olyan társadalmi funkciójú aktus, amely a figyelem ablakát más, az egyéntől függetlenül létező világokra nyitja meg, ennélfogva a megértés és az erkölcsi alapokon nyugvó képzelet egyik kulcsa. J. R. R. Tolkien, miközben nem hagyja figyelmen kívül, hogy a képzelőerő gonosz célokat is szolgálhat, kimondja: fel kell ismerni, hogy a tények maguk is társadalmi konstrukciók, így a képzelet lényege, hogy a kötelező narratíván túl, mi több, annak ellenében is képesek vagyunk gondolkodni.[4] Ennek megfelelően a mesék közvetítése jelentős erkölcsi nevelőszerepet tölt be, amelynek legérzékenyebb és társadalmi-kulturális szempontból leginkább formálható befogadója a gyermek.  

Bruno Bettelheim a meséket olyan „nyílt és rejtett” jelentések együtteseként írja le, amely az emberi személyiség minden szintjéhez képes szólni, egyformán képes megérinteni a gyermekek „műveletlen elméjét” és a felnőtt érett, képzett gondolatvilágát.

Érzelmi lényként a gyermek, ha nem is érti minden rétegében a történetet, mégis képes azonosulnia mesék hősei által megélt pszichés élményekkel.

Meseország-04

A mesével a gyermek nemcsak átérzi a vágyódás, a szorongás vagy a félelem lelki tusáját, de a történetmondás/megélés segítségével, a boldog befejezés lehetőségének felvillantásával alternatívát is kínál számára a nehezen verbalizálható belső feszültségek feloldására.[5] Ahogy Bettelheim írja, a gyermeknek szüksége van a képzeletre ahhoz, hogy saját belső világában rendet teremthessen, s hogy olyan erkölcsi nevelést kapjon, amely nem elvont eszmék által igyekszik beláttatni vele a morálisan helyes, erkölcsös viselkedés előnyeit, hanem olyan narratív eszközökkel, amelyek számára könnyen feldolgozhatók és követhetők.[6]

Ezenkívül létezik a mesemondásnak egy olyan egyetemes emberi tapasztalatba ágyazott funkciója is, amely a kollektív emlékezet tudattartalmainak generációról generációra való továbbadásával képes fenntartani a közösségbe tartozás eszményét. Veszprémi Szilveszter ezt úgy fogalmazza meg, hogy a nagyrészt orális hagyományon alapuló kultúrák számára a mese a közösségi emlékezet egyetlen kulcsa, amely a saját múltra és jelenre való viszony és reflexió megteremtésére készteti a közösség tagjait.

Veszprémi szerint:
„[a] történeteken és a hősökön keresztül képes az egyén a közösség tagjaként meghatározni magát és fellelni a saját politikai szerepét, azaz a helyét a közösségben és a közössége helyét a nagyvilágban. A mesemondás aktusán keresztül szerzi meg a hallgató a közös tudást, és ez biztosítja a tudás tovább élését, a hagyományok fennmaradását és azt a folytonosságot, amely egy írásbeliség nélküli kultúra számára is lehetővé teszi az átörökítést. Ezek a történetek nem csupán a szórakoztatást szolgálják, hanem kulturális és erkölcsi kulcsot kívánnak nyújtani a hallgató számára, bennük a mindenkori közösség tudásával. Ez a célkitűzés alapvetően meghatározza azt, hogy miként épülnek fel a mesék szövegei, illetve hogyan épül fel a mesélés rítusa, milyen gyakorlatok segítik játszva, szórakozva a tanulhatóságot.”[7]

Tartalmát tekintve panoramikus körképet rajzoló tanulmányában Veszprémi a roma mesék útját a roma társadalom alakulásának tükrében mutatja be a második világháború korától egészen a kortárs mesékig, mely utóbbiak közül is kiemelten foglalkozik a Cigánymesék című rajzfilmmel és Kele Fodor Ákos A szív útja című mesegyűjteményével. Ahogy Veszprémi leszögezi, a mesemondás a történelmi és szociokulturális folyamatok változásával együtt alakult és formálódott újra: amennyiben a mesemondás három tényezője, a mesemondó, a mese szövege vagy akár a hallgatóság átalakul, maga a mesemondás is vele együtt változik.

Ennek fényében jelenti ki Veszprémi, hogy alapvetően a roma meseirodalom egészének transzformálódásával kell számot vetnünk, akkor is, ha a roma közösségek etnikai sajátságai és tapasztalatai a maguk teljességében továbbra is meghatározó elemei e történeteknek.  

Különösen izgalmas az a folyamat, ahogy a mesemondás a nevelés egyik lényeges alapjává válik. Ahogy a Roma hősök: Módszertani alapok című oktatási segédkönyv szerzői fogalmaznak:

Meseország-05

„A társadalmi történetmesélés megtanít bennünket arra, hogy a mesélés az újraolvasás és az újragondolás módja is. A történelem egyesíti a történetet és az intimitást. A mesélés közben kicsit magadról is beszélsz, a képzeleted szárnyal, és el tudod érni, hogy a hallgatók fantáziája is beinduljon. A történetek kitalálása megváltoztatja a nézőpontot, még a múlt olvasataiban is, mert talán létezik egy meglepő pszichológiai hozadéka is, hiszen a biztonság és a szabadság érzetét nyújtja. A mesélés a szabadság, a béke és a gyönyörű játék pillanata.”[8]

A roma és nem roma alkotók által létrehozott kortárs mesék és színpadi művek egyik elemi mozzanata, hogy szakítani próbálnak a többségi társadalom romákról alkotott képével

Meseország-06

Megkísérlik átírni a többségi médiában sugárzott negatív sztereotípiákat, valamint azokat a többségében roma szervezetek által írt narratívákat, amelyek a többségi társadalom és a romák közötti különbségeket hangsúlyozzák.[9] E pozitív önmeghatározási törekvés véleményem szerint két módon érvényesülhet: egyrészt a többségi társadalom által írt narratívák dekonstruálásával, másrészt a közösségen belüli identitások viszonyainak feltárásával. Ez utóbbit Kimberlé Crenshaw az interszekcionális diszkrimináció fogalmával határozza meg,[10] mely a roma nők esetében azokat az összetett társadalmi folyamatokat írja le, ahol többszörösen marginalizált helyzetben, a saját roma közösségükön belül is hátrányt szenvednek (a roma nők a roma férfiakhoz, a roma gyerekek a roma felnőttekhez képest alsóbbrendűek, a roma lányok a hierarchia aljára szorulnak). A roma nők/lányok által megélt interszekcionális diszkriminációból fakadó tapasztalatok közé tartozik a korai gyerekvállalás, az iskolaelhagyás, a prostitúció, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés nehézségei,[11] a gazdasági helyzetből és a lakókörnyezetből adódóan a gyakori megbetegedések és az alapvető orvosi ellátás hiánya, a roma közösségeken belül uralkodó patriarchális rendszer, valamint a többségi társadalom cigányellenes tekintete, amely őket nem pusztán nőként, de cigány nőként azonosítja.[12]

Meseország-07

A probléma feloldásaként Violeta Vajda a „kritikus fehérség” fogalmát javasolja. E definíció szerint a nem roma identitás olyan pozitív hajtóerővé válik, amelynek értelmében „nincs más módja annak, hogy megértsük és hatással legyünk a faji alapú elnyomásra, hacsak nem munkálkodunk saját (egy jobb világ akarását célzó) »fehér, nem roma« identitásunkon”.[13] Részint erre az elképzelésre reflektál Radmila Mladenova, amikor azt mondja, „a cigányokat Európa találta ki”,[14] hangsúlyozva, hogy a cigány reprezentációk a modern európai kultúra normatív világlátásának ékes lenyomatai.[15] Ezen túlmenően, mondja Mladenova, az eurocentrikus kultúra a normatív hagyományban rögzült interszekcionális diszkrimináción nyugszik, ahol a többségi társadalom szerint eszményi fehér nőiség ellentétpárja az állatiasként, vadként, démoniként ábrázolt cigány nő.[16] Ezzel az argumentummal Mladenova az európai többségi kultúra azon központi problémájára világít rá, hogy e kultúra szabályait a fehér patriarchális kánon alkotja meg,[17] ahol a nőiség alapvetően két sztereotip reprezentációjával, az eszményi, tiszta és a sors csapásait passzívan és engedelmesen tűrő „angyali” hősnő, valamint a társadalmi jóléttel szembenálló, démonikus, feslett erkölcsű, veszélyes és bosszúálló „rossz lány” alakjaival találkozhatunk. Munkáiban Mladenova főleg filmes példákkal érzékelteti, miként vált a cigányellenes nézőpont az egyetemes kultúra szerves részévé, sürgetve azokat a művészi alternatívákat, amelyek ezzel sikeresen szembeszállhatnak.[18]

3. A nők alárendelt szerepe a mesehagyományban

Meseország-08

Az európai tündérmesék kulturális hagyományaira döntő hatású lett a Grimm testvérek által alkotott univerzum. Ez azzal a sajátos hátránnyal járt, hogy egyrészt az európai irodalmi kánonból kiszorultak azok a női szerzők, akik legalábbis a XIX. századig igyekeztek megtalálni saját művészi hangjukat „azon kedvezőtlen szociokulturális és gazdasági feltételek mellett, amelyek elbátortalanították a női szerzőséget”.[19]

Meseország-09

Ennek értelmében a nők által írt vagy lejegyzett mesék e szerzők harcát tükrözték, hogy saját hangra leljenek a férfiak által dominált, patriarchális értékeket harsogó intézményesített irodalmi kánonban.[20] A Grimmék és a Perrault által lejegyzett meseváltozatokban a férfi felsőbbrendűség és a társadalmi szerepek hierarchikus elrendeződéseinek variánsaival találkozhatunk. Hősnőik a megszelídítendő, vad női természet (Csőrszakáll király), valamint ennek ellentéteként a passzív és odaadó nő (Hamupikőke, Csipkerózsika, Hófehérke és a hét törpe, A szépség és a szörnyeteg) archetípusai, akiknek küldetése a boldog beteljesülést jelentő, kötelezően előírt heteroszexuális házasság. Helen Pilinovsky szerint e hagyomány közvetítői a Disney-feldolgozások is, amelyek hercegnői egytől egyig a herceggel való boldog egybekelésről álmodnak, s ahol a keretek közé szorított, sosem túl nagyra (csupán a férfiúi elismerésre) vágyó női álmodozást egy, a kislányok számára könnyen eladható piaci termékként, a Disney franchise brandjeként forgalmazzák.[21] E nőiség ellenfelei az akaratukat aktívan érvényesítő, intrikus és pusztító királynők, boszorkányok, mostohaanyák és mostohatestvérek, akik veszélyt jelentenek a fennálló patriarchális rendre, s ezért a mesék végén menthetetlenül el kell bukniuk.[22]

A nőkről vallott patriarchális nézetet remekül mintázza Jakob Grimm boszorkányokról írt tézise, aki szerint „míg a férfiak nyughatatlan életét a háború, a vadászat, a mezőgazdasági és a kézműves munka töltötte ki”, a nőknek alkalmuk nyílt a titkos varázslásra, lévén hogy a gyengébb nem „képzelete melegebb és fogékonyabb, s a jóslás belső, szent ereje mindenkor tiszteltre méltó” nőies érdem.[23] Grimm ezen megállapítása érzékletesen mutatja be azt a patriarchátus által szentesített meglátást, amely a természet és a kultúra ellentétpárjára építve a férfit a civilizáció aktív tagjaként, míg a nőt a betörendő vagy megzabolázott természetként jelöli meg. [24]  

Meseország-11

E mesékre jellemző az is, hogy tükrözik az európai kultúrát meghatározó koloniális hozzáállást: a hősnők és lovagjaik egyaránt a fehér rassz, a faji tisztaság hordozói. Később a náci ideológia is kiaknázta ezt a sajátosságot: Piroska a gonosz zsidó farkas áldozata, míg Hamupipőke történetében a mostohaanya és a mostohatestvérek is az árja fajjal szembenálló korcsokként jelennek meg a propagandaszövegekben.[25] A kereskedelmi színtér népszerű animációs mesefeldolgozásaiban, a Disney-rajzfilmekben egészen a hatvanas évekig a fehéren kívül más rassz nem bukkan fel, illetve csupán sztereotipizált formában jelenik meg a mozivásznon.

Leszögezhetjük, hogy a kánonba beépülő mesék, ha implicit formában is, de tükrözik és erősítik azt a kulturális tendenciát, amely peremvidékre űz minden egyéb etnikai és nemi kisebbséget, s a nőket pusztán engedelmes, a férfinak behódoló emberi lényekként kívánják láttatni.

A Meseország mindenkié-válogatás újszerűsége, hogy teljességgel átírja e kulturális hagyományt, s a tündérmesék posztmodern újraértelmezéseire[26] vállalkozik. Szemben a heteronormatív logikával, e mesékben a boszorkány nem feltétlenül az eredendő rontás birtokosa, hanem a gyerekeket kedvelő, társadalmilag kirekesztett anyóka, a homoszexuális szerelmi vágy boldog beteljesülést is jelenthet, s a hősnők az események aktív irányítóiként körvonalazódnak. Ezzel együtt e mesékben megjelenik a cigányellenes tekintettel szemben egy olyan hősnarratíva, amely a romákat nem passzív áldozatokként vagy a társadalomra veszélyes, lusta és munkakerülő emberi lényekként festi le,[27] hanem olyan hősökként, akik képesek változást előidézni a maguk és a környezetük életében.

Meseország-01

Ez az újraírás továbbra is arra a klasszikus hősfogalomra épít, amelyet Az ezerarcú hős című tanulmányában Joseph Campbell vezetett be. A hős különböző kényszerítő erők hatására útra kel, alászáll az ismeretlen és veszélyekkel teli másvilágba, győzelmet arat, majd szellemileg megújulva, átváltozva tér haza.[28] E minta alapján vázolható fel a hős útja, melynek során természetfeletti erők látják el a győzelemhez szükséges segítséggel.[29] Lényeges pont, hogy az ismeretlen világ küszöbén a hős szembesül azzal, miszerint meglévő tapasztalatai és ereje nem elegendőek a diadalhoz.[30] A győzelemhez a hősnek először meg kell ismernie az új világ törvényeit, majd szimbolikusan megtapasztalnia a régi énje halálát, hogy a megszerzett tudás által újjászülethessen, miközben ráébred arra, hogy valami újat tanult, s ezáltal más ember válik belőle.[31]

Véleményem szerint e hősnarratíva több ponton is lényeges elősegítője a pozitív identitásnak. Egyrészt a mesékben fellépő kisebbségi szereplők kilépnek marginalizált és passzív szerepkörükből, s ténylegesen a saját történetük irányítóivá válnak, ami által azonosulási pontként szolgálnak a gyermekek és a felnövekvő új generációk számára.

Másrészt, átírva a hagyományos tündérmesék normáit, e történetek láthatóvá teszik a média és a többségi társadalom által stigmatizált kisebbségben élőket, a gyermekek számára így megnyitva az empátiára épülő figyelmet. Továbbá a hátrányos családi környezetben élők számára e mesék reményt nyújtanak, hogy a változás lehetséges, csupán tenni kell érte. A következő fejezetben azt kívánom bemutatni, hogy Horváth Noémi Rebeka Picur Panna nagy kalandja című meséjében miként alkalmazhatók a mesemondás e stratégikusan érzékenyítő és az ifjú olvasók számára felszabadító elgondolásai.

4. „Annál nagyobb volt szívében a szeretet”:[32] A szenvedéstörténettől a hőstörténetig

Meseország-02

Hans Christian Andersen Hüvelyk Panna című meséje mindmáig ellentmondó értelmezések kereszttüzében áll. A kritikusok egy része a hagyományos szerelmi ideál egyik ősforrásaként tekint Andersen történetére,[33] míg mások a nővé érés és a női hatalomhoz jutás hiteles képét látják Hüvelyk Panna alakjában.[34] A kritikusok zöme különös hangsúlyt fektet a mesében rejlő szenvedéstörténetre, amelynek fényében a hősnő fájdalom árán tapasztalja meg a megváltás kegyelmét. Maria Tatar e gondolatmenetet alkalmazva Hüvelyk Pannát afféle női Krisztusnak látja, olyan alaknak, akiben a herceg iránt érzett odaadó szerelem mindent felülír. Tatar Hüvelyk Pannát a kis hableánnyal párhuzamba állítva így érvel: „Gondoljunk csak Hüvelyk Pannára, akit az egyik helyről a másikra kell hordozni, mintha sánta lenne, vagy a kis hableányra, akinek minden lépés olyan, mintha »éles késeken taposna«.”[35]

Meseország-04

Ez a passzív szerepkör hangsúlyosan  érződik a Hüvelyk Panna 1978-as japán rajzfilm-adaptációjában, ahol a hősnő a szerelemtől megbabonázva kél útra a herceg birodalma, Tulipánország felé, s tehetetlenül hagyja, hogy a rengeteg veszély és a veszteség lehetőségével járó megpróbáltatások rászakadjanak.[36]

Meseország-03

Jackie Wullschlager, Andersen életrajzírója egy rendkívül izgalmas értelmezésben arra a következtetésre jut, hogy Hüvelyk Panna szenvedése azoknak a fájdalmait jelképezi, akik a társadalom szemében mások, s ezért a mindenkori nevetség és a megvetés könnyed prédái.[37]  

Ennek megfelelően a Hüvelyk Pannát akár A kis hableány párdarabjának is tekinthetjük, hiszen mindkét mesében a nő által hozott áldozat és a nőnek a férfivilágban való szenvedése a fő téma.

Meseország-05

Ahogy Andrew Teverson rámutat, bár a feminista kritika e tendencia miatt általában nőgyűlölőnek bélyegzi Andersen műveit, az olyan mesékben, mint A piros cipellők, az önfeláldozó nő oldalán megjelennek az őt segítő erőteljes női karakterek is.[38] Másrészt a feminista kritikusok jó része Teverson szerint hajlamos figyelmen kívül hagyni az Andersen-mesék narratológiai sajátosságát, hogy szerzőjük „önéletrajzi módban” írta őket.[39] Akárhogyan is tekintünk e mesékre, annyi mindenesetre bizonyos, hogy e hősnők alakjában megjelenik a hideg és elnyomó társadalommal szembenálló „más”, akinek a különbözősége miatt kell kálváriát járnia.

Meseország-06

A Meseország mindenkiében két mesével is találkozhatunk, amelyek gyökeresen átírják a Hüvelyk Pannában rejlő szenvedéstörténetet. Finy Petra Panna élni megy című meséje ott kezdődik, ahol a tündérmesék általában végződnek: a boldogan élnek, míg meg nem haltakkal. E történet szerint a herceg feleségeként Panna egy bántalmazó, nárcisztikus kapcsolatban veszíti el önmagát, majd egyetlen szövetségesének, a fecskének hátán menekül Tulipánország klausztrofób színhelyéről a szabadság felé, megfogadva a madár tanácsát: „Hát, esetleg válassz olyasvalakit, aki nem önmagát szereti benned, hanem téged akar igazán. Nem jöhetek mindig, hogy megmentselek, meg kell tanulnod magadon segíteni!”[40] A Hüvelyk Panna-történet másik variációja Horváth Noémi Rebeka Picur Panna nagy kalandja című meséje: itt a hősnő egy másokon segítő roma lány, akinek parányi termetét ellensúlyozza lelkének jósága, s ahol a Klausz herceggel köttetett frigy egyrészt a nő szabad választásából fakad, másrészt a szerelem mint önfeladás tiszta érzését ellensúlyozza az elnyomottakért való küzdelem révén szerzett cselekvőkészség tudata, a nem-elnyomó hatalom öröme.

Mindkét mese Pannája tehát olyan hősnő, aki cselekszik és dönt, s a szerelem beteljesítő erejét felváltja a függetlenedés és a jótettek vágya. E két mese, mint a válogatásban szereplő valamennyi történet, az elnyomottak hangján, az elnyomottakért szól.

Meseország-07

Ahogy a válogatás olvasószerkesztője, Borgos Anna fogalmaz:

„Az alapvető koncepció az volt, hogy a befogadókat megismertessük a körülöttünk lévő emberek és életformák sokféleségével, és az ismerősségen keresztül az elfogadást is erősítsük. De az »érzékenyítésen« túl legalább ilyen fontos volt az is, hogy a valamely kisebbségi élethelyzetben érintett gyerekek találkozzanak olyan hősökkel, akikkel azonosulni tudnak, viszontláthassák magukat a mesékben. Amik remélhetőleg jó beszélgetések alapjai is lehetnek.”[41]

A válogatásban szereplő Hüvelyk Panna-variációkon keresztül megvalósuló mesemondás a szereplők által megtapasztalt élethelyzetekkel való azonosulást szolgálják. E mesék alternatív nőiségmintát mutatnak a kislányok számára, amely teljességgel távol áll a Disney-hősnők álmodozó, passzív királylányainak idealizált alakjaitól. Másrészt a Picur Panna nagy kalandjában a roma hősnővel való azonosulás fontos pontja a pozitív identitás létrejöttének. A roma lány itt ugyanis nem az interszekcionális diszkrimináció, tehát a másságáért való üldözöttség áldozata, hanem egy magáért és másokért felelősséget vállaló hős, akinek missziója a társadalom jobbá tétele.

Picur Panna történetén így kiválóan leképezhető a campbelli mintára épülő hős alakja. Panna személyiségét a szerző a következőképpen festi le: 

„Picur lány volt még nagyobb korában is, de annál hatalmasabb volt szívében a szeretet. Ahhoz túl alacsony volt, hogy megtöltse a kutyusuk tálját, de ne aggódjatok, Panna nem tétlenkedett így se. A napnál is előbb bújt ki az ágyból, felcsimpaszkodott hatalmas nagy diófájuk tetejére, úgy itatta harmattal a kicsi fecskefiókákat. Szeretett köztük, mert a kismadarak szinte olyan aprók voltak, mint ő maga. Mindig volt valami dolga, mondták is róla: ez a pöttöm lány sosem lógatja a lábát. Ha nem épp a fecskefészekben ücsörgött, akkor az édesanyjának segített vagy a bajba esett állatoknak, bogaraknak, csigáknak, icipici bolháknak. Mert igen, Panna tudta, hogy még a legkisebbeknek is nagy fontosságuk van. Ezt pedig azokból a könyvekből tanulta, amikből az apukája olvasott fel neki esténként.”[42]

Meseország-08

Egyik este az édesapja Pannának Tündér Panna történetét olvassa fel, amelyben egy tündérkirály, hogy fiának megfelelő feleséget válasszon, próbára hívja országa eladósorban lévő tündérleányait: aki úgy elbújik a királyfi elől, hogy nem találja meg, az lesz a párja.[43] Az apa által felolvasott mese ott szakad félbe, hogy a királyfi sorra kutatja fel a leányokat, akiket talán még azóta is keresne, ha azok elő nem merészkedtek volna.[44] A hősnő Panna útja ott kezdődik, ahol a könyvbéli történet véget ér. Hogy segítségére legyen a mesebeli királyfinak fellelni az előle rejtőzködő leányokat, Panna először a környék boltjába indul, ahol hiába faggatja az édességpolcon lapuló néma békákat, majd a játékboltba, ahol mind az egerek, mind pedig a diótörő fabábuk ugyanúgy mély hallgatásba burkolóznak előtte.[45] A játékboltból csalódottan távozó Panna rádöbben ereje végességére: „Panna lobogó hajjal szaladt egészen otthona küszöbéig, de ott valahogy mégis megtorpant. Nem tudott segíteni ma senkinek. Nem tetszett neki ez az érzés. És ha maradtak még elbújt királylányok? És ha a herceg nem boldogul nélküle? Elpityeredett.”[46] Ekkor az erejét vesztett Panna mellett hirtelen ott terem Klausz, a könyvbéli királyfi, aki annak ígéretével kínál házasságot a lánynak, hogy „Tündérkirálynőként mindenkin segíthetsz!… És lehetnél az én királyném!”[47] A mese tanulságát végül Panna apja mondja ki, aki előlépve összecsukja a kezében nyitva hagyott mesekönyvet: „A nagyságot nem az mutatja, hogy milyen nagy és erős valaki!... Az igazi nagyság mércéje a szívekben lakó szeretet.”[48] A királyfival kötött esküvő után „Pannit a legapróbbak királynőjeként ismerték meg az emberek, hisz neki köszönhetően lettek láthatóvá a természet kicsiny csodái”.[49] Pannát tehát a kaland nyújtotta tapasztalat az újjászületés lehetőségével ruházza fel, ami e történet következtetése szerint a felnőtté érés felé tett jelentős lépés.

Panna története látszólag híven követi a hagyományos mesékben rögzült heteronormatív mintát, melynek értelmében a magát mások alá rendelő hősnő jutalma a férjhezmenetel.

Fontos azonban kiemelnem, hogy míg a klasszikus mesehősnők számára az altruizmus a királyfival kötött frigy eszköze, Panna történetében a házassággal járó előnyös egzisztenciális léthelyzet teremt a hősnő számára hatékonyabb lehetőséget a rászorulók segítésére. 

A mese továbbá felforgatja a klasszikus tündérmesék tiszta etnikumú vonalát. Míg Grimm vagy Perrault történeteiben a fehér bőrű hősnő társa a szintén fehér bőrű herceg lesz, a Picur Panna nagy kalandjában felvetődik az etnikumok közötti házasság lehetősége. A mese szövegében csak közvetve esik utalás a hősnő roma származására, a bőrszíne leírása révén: „Érkezésekor nagy volt az öröm a családban, tejbe-vajba fürösztötték a kislányt, és egész környék a csodájára járt szépségének. Csodálták fényes bőrét, fekete haját, gesztenyebarna szemét, napcsókolta, barna bőrét.” Az etnikai identitást még tisztábban teszik láthatóvá a könyv illusztrációi, ahol a fehér bőrű herceg és a barna kislány találkozása az etnikumok közötti kapcsolat harmóniájának lehetőségét veti fel. A szöveg szintjén elhallgatott roma identitás látszólag mintha figyelmen kívül hagyná az etnikai identitás kérdéseit, ugyanakkor az illusztráció pótolja a szövegbéli hiányt, arra nyitva fel az olvasó szemét, hogy minden etnikum a maga különbözőségeivel együtt végső soron ember, s hogy a szerelem és a szeretet eltörli az etnikai eltérésekből adódó diszkriminációt. Ennek megfelelően e mese rendkívül árnyaltan fejezi ki a válogatás célkitűzését, amelyről a kötet szerkesztője, Nagy Boldizsár így vall:

„Tisztában voltunk vele, hogy a feladat nem könnyű: olyan meséket szerettünk volna összegyűjteni, amelyek elsősorban irodalmi értékük miatt értékesek, gazdagon merítenek a mesei hagyományból, és el akartuk kerülni azt, hogy a végeredmény egy hangsúlyozottan »érzékenyítő« antológia legyen, miközben fontosnak éreztük, hogy azok kapjanak benne hangot, akik ma ritkán jutnak szóhoz itthon, különösen a meseirodalomban.”[50]

A szövegben elhallgatott, ám az illusztrációból látható roma identitás ábrázolása elkerüli a didaktikus érzékenyítés csapdáit, miközben Pannát a roma közösségek pozitív identitásának elősegítőjévé teszi.

A „cigány” ugyanis e mesében nem a sztereotipizált alak vagy a társadalmi kirekesztettség tehetetlen áldozata, hanem egy aktív, állandó kíváncsiságtól hajtott, empatikus karakter, akire a roma olvasóközönség irodalmi példaképként tekinthet. Ezen túl az identitás e finom érzékeltetése megkönnyítheti a nem roma gyermekek számára a hősnővel való együttérzést, ami segítheti a társadalom által kirekesztettek iránti pozitív hozzáállás kialakítását.[51]

I. D. Batson az empatikus hozzáállást leíró modelljében kimerítően részletezi azokat a lépéseket, amelyeket szerinte egy csoportnak a rajta kívülállók iránt meg kell tennie. Batson szerint az empátia teljes kialakulásához mindenekelőtt az egyes személyeken keresztül is meg kell ismernünk és át kell éreznünk a tőlünk különböző csoportok nézőpontjait, hiszen így leszünk képesek érzelmileg nyitottabbá válni a másság iránt. E nyitottság következtében fontossá válik számunkra az egyén jóléte, miközben a kialakult személyes rokonszenv visszahat magára a csoportra, ami által más, pozitív megítélés alá esik a kollektíva is.[52]

Szőke Dávid tanulmány Kerchy Meseország-01

Az ilyen empatikus hozzáállás kialakításához az egyik lehetséges út az olvasás és a történetmesélés. Suzanne Keen a narratív empátia fogalmának bevezetésével arra a kérdésre keres magyarázatot, hogy más csoportok és egyének történeteinek megismerése révén miként azonosul a hallgató-, néző- és olvasóközönség ezek látószögével és érzéseivel. Keen az etnikai különbözőségek kapcsán veti fel a problémát: „A narratív empátiánkat miként csökkentheti vagy fokozhatja a faji vagy etnikai különbségek által fémjelzett másság ábrázolása?”[53] Példaként Keen Dan R. Johnsonnak, a kognitív viselkedéstudomány professzorának és tanítványainak eredményeit hozza fel, amelyek arról számolnak be, hogy a sztereotípiákkal szembemenő történetek, s főleg a novellák olvasása hatékonyan oszlatja el az amerikai olvasók előítéleteit az arab muszlimokkal szemben.[54] Keen szerint minden csoportnak vannak olyan tagjai, akik személyiségük és tapasztalataik okán kevéssé készek az empátiára.[55] Az interszekcionális narratológia azonban „felfedheti a természetből adódó  különbségeket, és rávilágíthat azokra a közös vonásokra, amelyek nem rögtön láthatók, mikor a nemek vagy fajok nyersebb binárisai ellentmondást szítanak”.[56]

Az empátiára építő mesemondás jelenik meg a Picur Panna nagy kalandjában. Picur Panna alapvetően fogékony személyiség, aki beleérző képességének köszönhetően át tudja érezni az apja által elmondott mesét, és a mese hatására cselekvésre szánja magát.

Ez az a magas empatikus készség, amelyről Keen beszél, amikor ezt mondja:

„Azt hiszem, azok az emberek, akik magas szintű empátiával rendelkeznek, szívesen olvasnak regényeket, részint mert a regények olvasása arra ösztönöz, hogy a szereplőkkel való azonosulásunk és a humánus empátiánk, a más(ik)ság elképzelése jóvoltából együttérezzünk egymással, és elűzzük a rosszat. Ha egy személy nagyon kevés vagy semmi empátiával nem rendelkezik, erősen kérdéses, hogy a regényolvasás folyamata megoldaná e problémát. Az alacsony empátiájú személyek a regényolvasás folyamatát, a szerzővel való képzeletgazdag közös alkotást, a kitalált világban való elmerülést kellemetlen, idegen élményként élik meg. Esetükben a szöveg nem váltja ki azt az etikai hatást, amelyben azok bíznak, akik az irodalmat a társadalom gondjait megoldani képes varázsszernek tartják.”[57]

A Picur Panna nagy kalandjában a meseolvasás a befogadótól empatikus készséget feltételez, amely az azonosulásra való késztetéssel tettre buzdítja a hősnőt

Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a mesében szereplő könyv, amelyet az apja olvas fel Pannának, a Meseország mindenkié fikcionalizált formája, s a meseolvasás aktusa azt az ideális esetet mutatja be, melynek során a történettel való azonosulás segíthet az olvasónak átértékelnie saját viszonyát a tőle különbözőekkel, s elindíthatja őt az elnyomottakért való harc útján. A fiktív és a valóságos világ e folyamat során ér össze egymással: Panna befejezetlennek érzi a történetet, és késztetést érez rá, hogy ő maga folytassa tovább, mely által olvasóból ő maga válik a mese hősévé.

A Roma hősök: Módszertani alapokban így olvashatunk a történetmesélés és az empátia teremtő erejéről: „A történetek összekapcsolják az embereket. Ahogy a híres mottó mondja: »Az ellenség az, akinek a történetét még nem ismered«, mely alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy ha megismerjük valaki történetét, akkor jobban megértjük az egyént is. Ez hozzásegíthet, hogy az emberek jobban megismerjék és megértsék egymást.”[58] Panna alakja tehát nem pusztán a kisebbségben élő romák, de a többségi társadalmat képviselő olvasók számára is azonosulási pont. Míg a roma olvasók számára Panna az áldozati szerepéből felszabadított példakép, aki bátorságával és hatalmas szívével képes mások és a saját sorsát megváltoztatni, a többségi közönség Pannát olyan hősnek láthatja, aki felelős cselekvőként „a nagyok közé emelte a legkisebb életek csodáját”.[59]

Horváth Réka Noémi meséje ekképp ragadja meg és fordítja át az anderseni nőalak szenvedéstörténetét egy mindenki által átérezhető hőstörténetté. A mesében elhangzott üzenet, hogy a szeretet hatalma, mely nem ismer etnikai és társadalmi korlátokat, naggyá teszi az embert, olyan tanulság, amelyet kortól és nemtől függetlenül mindenki a magáévá tehet.

Ezen üzenet által a mese a kisgyermekek által is fogyasztható, s lényeges szerepet tölthet be az empátián alapuló nevelésben. Picur Panna története, ahogy a Meseország mindenkié többi meséje is, így önmagában ellenáll azoknak az előítéletektől és politikai elfogultságoktól terhes szalagcímeknek, amelyek a kötetre egy „gyerekszobai Molotov-koktélként”,[60] „durva beavatkozásként”[61] tekintenek, amely „rendkívül direkt módon, erőszakosan nyomul be a gyermek lelkébe”.[62] E mesék a maguk szépségében ragadják meg az etnikai és nemi identitások szivárványkörét, s a gyermek, a tiszta befogadó tekintetét a változatosságában gyönyörű világra irányítják.

Szőke Dávid

 

Felhasznált szakirodalom

„A Meseország mindenkié egy Molotov-koktél a gyerekszobában”. origo.hu, 2020. 10. 03. 

Abraham Kuyper Center. „Suzanne Keen: Literature and Empathy”

„Ami érzékenyítés címén zajlik, valójában durva beavatkozás, irányítás – Pécsi Rita a Vasárnapnak”. Vasárnap, 2020. 10. 30. 

Batson, C. D. et al. „Empathy and attitudes: Can feeling for a member of a stigmatized group improve feelings toward the group?”. Journal of Personality and Social Psychology 72.1 (1997): 105–118.

Bettelheim, Bruno. The Uses of Enchantment: The Meaning and Importance of Fairy-Tales. New York: Vintage, 2010.

Bölecz, Lilla. „A Fairyland is for Everyone”

Campbell, Joseph. Az ezerarcú hős. Ford. Varjasi Farkas Csaba. Budapest: Édesvíz Kiadó, 2010.

Crenshaw, Kimberlé. „Demarginalizing the Intersection of Race and Sex: A Black Feminist Critique of Antidiscrimination Doctrine, Feminist Theory and Antiracist Politics”. University of Chicago Legal Forum 1 (1989): 139–166.

Finy Petra, „Panna élni megy”. Nagy Boldizsár (szerk.). Meseország mindenkié. Budapest: Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020. 163-167.

Gilbert, Sandra – Gubar, Susan. The Madwoman in the Attic: The Woman Writer and the Nineteenth-Century Literary Imagination. London: Yale University Press, 1979.

Greenspan, Jesse. „The Dark Side of the Grimm Fairy Tales”. History

Grimm, Jacob. Teutonic Mythology. London: George Bell and Sons, York Street, Covent Garden, 1882.

Győri Enikő. „Borgos Anna: Azt képzeltük, küzdenünk kell majd, hogy ismertté váljon. Hát, nem kellett…”. litera.hu, 2020. 10. 06

Haase, Donald. „Feminist-Tale Scholarship”. Fairy-Tales and Feminism: New Approaches. Detroit: Wayne State University Press, 2004. 1–36.

Horváth Noémi Rebeka. „Picur Panna nagy kalandja”. Nagy Boldizsár (szerk.). Meseország mindenkié. Budapest: Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020. 101–110.

Illés Márton – Mainardi, Ursula et al. Roma hősök: Módszertani alapok. Budapest: Független Színház Magyarország, 2020. 48. 

Keen, Suzanne. „Empathy in Reading: Considerations of Gender and Ethnicity”. Anglistik 24.2 (2013): 49–65.

Kérchy, Anna. „Queering the gaze in the museal space. Orshi Drozdik’s feminist (post)concept art”. Space, Gender, and the Gaze in Literature and Art. Kovács, Ágnes Zsófia – Sári B. László (eds). Newcastle Upon Thyne: Cambridge Scholars, 2017. 63–86.

Kérchy, Anna. „Transmedia Commodification: Disneyfication, Magical Objects, and Beauty and the Beast”. The Routledge Companion to Transmedia Studies. New York: Routledge, 2018. 223–232.

Kóczé, Angéla. Missing Intersectionality. Race/Ethnicity, Gender, and Class in Current Research and Policies on Romani Women in Europe. Budapest: Center for Policy Studies – Central European University, 2009.

Mladenova, Radmila. „The figure of the imaginary gypsy in film: I Even Met Happy Gypsies (1967)”. Romani Studies 26.1 (June 2016): 1–30.

Mladenova, Radmila. „The Imagined Gypsy: The Palindrome of the »Human Being«”. Jan Selling – Markus End – Hristo Kyuchukov – Pia Laskar – Bill Templer (szerk.). Antiziganism: What’s in a Word?. Newcastle-upon-Tyne: Cambridge Scholars Publishing, 2015. 13–23.

Mladenova, Radmila. „Über ‚Zigeuner‘-Filme und ihre Technologie der Wahrheitskonstruktion”. Radmila Mladenova – Tobias von Borcke – Pavel Brunssen – Markus End – Anja Reuss (szerk.). Antigypsyism and Film: Antiziganismus und Film. Heidelberg: Heidelberg University Publishing, 2020. 29–46.

Morrissey, Dorothy. „Having a Ball: Intertextuality and the Performance of Feminine Identity in Maguy Marin’s Dance Work, Cinderella”. Kérchy, Anna (szerk.). Postmodern Reinterpretations of Fairy Tales: How Applying New Methods Generates New Meanings. Lewiston, Lampeter: The Edwin Mellen Press, 2011. 49–66.

Nagy Boldizsár. „Előszó”. Meseország mindenkié. Budapest: Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020. 7–10.

Pilinovsky, Helen. „Salon des Fées, Cyber Salon: Re-Coding the Commodified Fairy Tale”. Kérchy, Anna (szerk.). Postmodern Reinterpretations of Fairy Tales: How Applying New Methods Generates New Meanings. Lewiston, Lampeter: The Edwin Mellen Press, 2011. 17–32.

Reintke, Terry. „Dorottya Redai: TIME 100: The Most Influential People in the World”

Rontó Renáta. „Roma nők a nemzetközi jogban és Magyarországon”. Balga Nóra (szerk.). Ad sumus XVI. Eötvös Konferencia. Budapest: ELTE Eötvös József Collegium, 2016. 307–323.

Rosenblatt, Sidney M. „Thumbelina and the Development of Female Sexuality”. Elaine V. Siegel (szerk.). Psychonalaytic Perspectives on Women, London – New York: Routledge, 2018. 121–129.

Serikawa, Yûgo (rend.). Hüvelyk Panna. Toei Animation, 1978.

Tatar, Maria (szerk.). The Annotated Hans Christian Andersen. New York: W.W. Norton, 2008.

Teverson, Andrew. Fairy Tale. London – New York: Routledge, 2013.

Tolkien, J. R. R. On Fairy-Stories. London: HarperCollins, 2008.

Vajda, Violeta. „Towards ‘Critical Whiteness’ in Romani Studies”. Roma Rights 2 2015: Nothing About Us Without Us? Roma Participation in Policy Making and Knowledge Production, 2015. 12. 7.

Veszprémi Szilveszter, „Egyre többen a mesélő körül: A cigány meséknek és közönségüknek változása 1940-től napjainkig”. MeseCentrum, 2021. 06. 21. 

Wullschlager, Jackie. Hans Christian Andersen: The Life of a Storyteller. Chicago, IL: The University of Chicago Press, 2002.

Zalka Csenge Virág. Mesemondók márpedig vannak: A nemzetközi mesemondás világa. Budapest: Pont Kiadó, 2016.

Jegyzetek

[1] Reintke, Terry. „Dorottya Redai: TIME 100: The Most Influential People in the World”. 

[2] Bölecz, Lilla. „A Fairyland is for Everyone”

[3] Zalka Csenge Virág. Mesemondók márpedig vannak: A nemzetközi mesemondás világa. Budapest: Pont Kiadó, 2016. 168.

[4] Tolkien, J. R. R. On Fairy-Stories. London: HarperCollins, 2008. 65.

[5] Bettelheim, Bruno. The Uses of Enchantment: The Meaning and Importance of Fairy-Tales. New York: Vintage, 2010. 5.

[6] Uo., 4.

[7] Veszprémi Szilveszter. „Egyre többen a mesélő körül: A cigány meséknek és közönségüknek változása 1940-től napjainkig”. MeseCentrum, 2021. 06. 21

[8] Illés Márton – Mainardi, Ursula et al. Roma hősök: Módszertani alapok. Budapest: Független Színház Magyarország, 2020. 48

[9] Uo.

[10] Crenshaw, Kimberlé. „Demarginalizing the Intersection of Race and Sex: A Black Feminist Critique of Antidiscrimination Doctrine, Feminist Theory and Antiracist Politics”. University of Chicago Legal Forum 1, 1989: 139–166.

[11] Rontó Renáta. „Roma nők a nemzetközi jogban és Magyarországon”. Balga Nóra (szerk.). Ad sumus XVI. Eötvös Konferencia. Budapest: ELTE Eötvös József Collegium, 2016. 307–323.; Kóczé, Angéla. Missing Intersectionality. Race/Ethnicity, Gender, and Class in Current Research and Policies on Romani Women in Europe. Budapest: Center for Policy Studies – Central European University, 2009.

[12] Rontó, 34.

[13] Violeta, Vajda. „Towards ‘Critical Whiteness’ in Romani Studies”. Roma Rights 2 2015: Nothing About Us Without Us? Roma Participation in Policy Making and Knowledge Production, 2015. 12. 7., 6.

[14] Mladenova, Radmila. „The Imagined Gypsy: The Palindrome of the »Human Being«”. Jan Selling – Markus End – Hristo Kyuchukov – Pia Laskar – Bill Templer (szerk.). Antiziganism: What’s in a Word?. Newcastle-upon-Tyne: Cambridge Scholars Publishing, 2015. 16.

[15] Uo.

[16] Uo., 17.

[17] Gilbert, Sandra – Gubar, Susan. The Madwoman in the Attic: The Woman Writer and the Nineteenth-Century Literary Imagination. London: Yale University Press, 1979.

[18] Mladenova, Radmila. „Über ‚Zigeuner‘-Filme und ihre Technologie der Wahrheitskonstruktion”. Radmila Mladenova – Tobias von Borcke – Pavel Brunssen – Markus End – Anja Reuss (szerk.). Antigypsyism and Film: Antiziganismus und Film. Heidelberg: Heidelberg University Publishing, 2020. 29–46.; Mladenova, Radmila. „The figure of the imaginary gypsy in film: I Even Met Happy Gypsies (1967)”. Romani Studies 26.1 (June 2016): 1–30.

[19] Haase, Donald. „Feminist-Tale Scholarship”. Fairy-Tales and Feminism: New Approaches. Detroit: Wayne State University Press, 2004. 19.

[20] Uo.

[21] Pilinovsky, Helen. „Salon des Fées, Cyber Salon: Re-Coding the Commodified Fairy Tale”. Kérchy, Anna. (szerk.). Postmodern Reinterpretations of Fairy Tales: How Applying New Methods Generates New Meanings. Lewiston, Lampeter: The Edwin Mellen Press, 2011. 20. A tündérmese fogyasztói termékké silányulásáról ld. még: Kérchy, Anna. „Transmedia Commodification: Disneyfication, Magical Objects, and Beauty and the Beast”. The Routledge Companion to Transmedia Studies. New York: Routledge, 2018. 223–232.

[22] Dorothy Morrissey, „Having a Ball: Intertextuality and the Performance of Feminine Identity in Maguy Marin’s Dance Work, Cinderella”. Kérchy, 51.

[23] Grimm, Jacob. Teutonic Mythology. London: George Bell and Sons, York Street, Covent Garden, 1882. 1039.

[24] Az aktív maszkulin vs passzív feminin, kultúra vs természet distinkció a művészettörténetben a figura vs háttér bináris oppozíciónak feleltethető meg. Ld. Kérchy, Anna. „Queering the gaze in the museal space. Orshi Drozdik’s feminist (post)concept art”. Kovács, Ágnes Zsófia – Sári, B. László (eds). Space, Gender, and the Gaze in Literature and Art. Newcastle Upon Thyne: Cambridge Scholars, 2017. 63–86.

[25] Greenspan, Jesse. „The Dark Side of the Grimm Fairy Tales”. History

[26] A posztmodern mese-újraértelmezésekről ld. Kérchy, Anna (szerk.). Postmodern Reinterpretations of Fairy Tales: How Applying New Methods Generates New Meanings. Lewiston, Lampeter: The Edwin Mellen Press, 2011.

[27] Illés et al., 29.

[28] Campbell, Joseph. Az ezerarcú hős. Ford. Varjasi Farkas Csaba. Budapest: Édesvíz Kiadó, 2010.

[29] Illés et al., 54–55.

[30] Uo.

[31] Uo.

[32] Horváth Noémi Rebeka. „Picur Panna nagy kalandja”. Nagy Boldizsár (szerk.). Meseország mindenkié. Budapest: Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020. 101.

[33] Tatar, Maria (szerk.). The Annotated Hans Christian Andersen. New York: W.W. Norton, 2008. 193.

[34] Rosenblatt, Sidney M. „Thumbelina and the Development of Female Sexuality”. Elaine V. Siegel (szerk.). Psychonalaytic Perspectives on Women. London – New York: Routledge, 2018. 121–129.

[35] Tatar, 2008. 213.

[36] Serikawa, Yûgo (rend.). Hüvelyk Panna. Toei Animation, 1978.

[37] Wullschlager, Jackie. Hans Christian Andersen: The Life of a Storyteller. Chicago, IL: The University of Chicago Press, 2002.

[38] Teverson, Andrew. Fairy Tale. London – New York: Routledge, 2013. 80.

[39] Uo.

[40] Finy Petra. „Panna élni megy”. Nagy, 168.

[41] Győri Enikő. „Borgos Anna: Azt képzeltük, küzdenünk kell majd, hogy ismertté váljon. Hát, nem kellett…”. litera.hu, 2020. 10. 06. 

[42] Horváth in Nagy, 101.

[43] Uo., 102–103.

[44] Uo., 103.

[45] Uo., 104–106.

[46] Uo., 106–107.

[47] Uo., 108.

[48] Uo.

[49] Uo., 110.

[50] Nagy Boldizsár, „Előszó”. Nagy, 9.

[51] Illés et al., 38.

[52] Batson, C. D. et al. „Empathy and attitudes: Can feeling for a member of a stigmatized group improve feelings toward the group?”. Journal of Personality and Social Psychology 72.1 (1997): 105–118.

[53] Keen, Suzanne. „Empathy in Reading: Considerations of Gender and Ethnicity”. Anglistik 24.2 (2013): 60.

[54] Uo.

[55] Uo.

[56] Uo.

[57] Abraham Kuyper Center. „Suzanne Keen: Literature and Empathy”. 

[58] Illés et al., 43.

[59] Horváth in Nagy, 110.

[60] „A Meseország mindenkié egy Molotov-koktél a gyerekszobában”. origo.hu, 2020. 10. 03. 

[61] „Ami érzékenyítés címén zajlik, valójában durva beavatkozás, irányítás – Pécsi Rita a Vasárnapnak”. Vasárnap, 2020. 10. 30. 

[62] Uo.