Egy furcsán feneketlen szőnyegtáska és egy beszélőpapagáj-fejű esernyő, a Banks család londoni Cseresznyefa utcai otthonába betoppanó csudálatos nevelőnő
E szavak hallatán nagyon valószínű, hogy irodalmároknak és laikusoknak egyaránt Mary Poppins jut az eszébe. Az ausztrál származású írónő, P. L. Travers 1934 és 1988 közt megjelent, mára klasszikusként számontartott könyveiből ismert angol varázsdada napjainkban is közismert ikonikus figura, aki gyerek védenceivel együtt átélt kalandjaival világszerte elszórakoztatja kisebb és nagyobb olvasóit, illetve a regények film- és színpadi feldolgozásainak, s köztük különösen a Disney és a Broadway musicaladaptációinak köszönhetően egyre gyarapodó nézőközönségét is.
A meseregények népszerűsége ellenére azonban a Mary Poppinst elemző szakirodalom meglehetősen gyér: egy pár tanulmányon1 kívül mindössze néhány monográfia vizsgálja különféle nézőpontból a nyolckötetes sorozatot. Staffan Bergsten Mary Poppins and Myth (1978) című könyve pszichobiográfiai aspektusból elemzi, miként gyúrta egybe a szerző gyerekkori élményeit mitológiai és tündérmesei elemekkel realisztikus keretbe helyezett fantasztikus világépítése során. Az életrajzra fókuszál Patricia Demers Traversszel készített interjúi alapján írt könyve (P. L. Travers, 1991), Valerie Lawson részletes biográfiája (Mary Poppins, She Wrote; The Life of P. L. Travers, 1999), valamint Ellen Dooling Draper és Jenny Koralek tanulmánykötete, melyben Travers közeli barátai és egykori kollégái nyújtanak betekintést az írónő karrierjének és magánéletének sajátos epizódjaiba (A Lively Oracle; A Centennial Celebration of P. L. Travers, The Creator of Mary Poppins, 1999).
Ezekből a művekből megtudhatjuk, hogy P. L. Travers, eredeti nevén Helen Lyndon Goff (1899–1996) a húszas éveiben érkezett Angliába megismerni elődei egykori hazáját, ahol úgy gondolta, valódi otthonra lelhet a számára mindig furcsamód idegennek tűnő Ausztrália után. Angliában hamarosan megismerkedett az angol irodalom nagyjaival (ismerősei közt szerepelt például Yeats, George Bernard Shaw és George William Russell). Miután ők írásra és személyiségének a művészet révén való kibontakoztatására ösztönözték, tüdőbetegségből kigyógyulva, 1933-ban P. L. Travers álnéven megírta a Mary Poppinst.
Az írónő azért döntött úgy, hogy édesapja (Travers), valamint egy rokona keresztnevének rövidítését használja (Pamela), mert azt szerette volna, ha műveinek recepcióját nem befolyásolják a női irodalomról alkotott korabeli prekoncepciók.
Mivel Travers, Peter Hunt szavaival élve, a „Hosszú Hétvége” időszakában alkotott, könyve kezdetben nem lelt pozitív fogadtatásra az irodalomkritikusok körében. Akkoriban úgy vélték, hogy csupán „néhány csodálatra méltó könyv [született]… a valószerűtlen iskolai történetek, lehetetlen kalandok, nem túl szellemes tündérmesék” műfajában.2 A gyerekirodalom-kritika sem foglalkozott sokáig érdemben vele: Peter Nodelman 1994-ben fanyalogva jegyezte meg, hogy Travers „fantáziavilága találékonysága ellenére sem meggyőző”.3 A nagyközönség azonban szívébe zárta Mary Poppinst is Babó, Babar és Micimackó mellett.
Visszatérve a Mary Poppinst elemző szakirodalomhoz, Giorgia Grilli monográfiája (Myth, Symbol and Meaning in Mary Poppins; The Governess as Provocateur, 2007) egyelőre az egyetlen olyan mű, amely az összes Mary Poppins-könyvet tárgyalja. A hősnőt rendbontó, rebellis karakterként írja le, sámánnak, kópénak (trickster) és felforgató nevelőnőnek (illetve a nevelőnő gyerekirodalomból ismert sztereotip figurája felforgatójának, subversive governess) nevezi. Olyan kritikus ágensnek tételezi, akinek játékos varázslattal való nevelése a viktoriánus erkölcsi normákat és oktatási módszereket felülbírálja, s aki, paradox módon, éppen ezzel a lázadó hozzáállásával és mentalitásával képes rendet teremteni maga körül. Újabb elemzések – mint Julia Kunz rövidebb írása, amely az Intertextuality and Psychology in P. L. Travers’s Mary Poppins Books címet viseli (2014) – egészen meglepő képzettársítások nyomán, különféle intertextusok keresztmetszetében értelmezik újra a regényfolyamot: például Mary Poppins világában egyszerre vélik felfedezni a freudi kísérteties, a jungi archetípusok, a biblikus motívumok és a buddhista tudatállapotok nyomait.
Természetesen a Disney-féle filmadaptációk (az 1964-es Mary Poppins és a 2018-as Mary Poppins visszatér) nyomán burjánzó franchise is számos rajongót és kultúrkritikust ösztönzött hosszabb-rövidebb tanulmányok publikálására (ezekre egyébként sokkal hamarabb rábukkanhatunk a világhálón, mint a könyveket mélységükben elemző interpretációkra4). Tévúton járnánk azonban, ha kizárólag a filmek alapján szeretnénk megérteni a Mary Poppins-jelenség sikerének titkát, ugyanis bár a vizuális adaptációk nagyban népszerűsítették Travers életművét, jelentősen hozzájárultak annak a családi mesemusical nyomán való, leegyszerűsítő félreértelmezéséhez is.
Jelen tanulmányomban kifejezetten a Mary Poppins-könyvek szövegeire összpontosítva térképezem fel azt, hogy mi okból érdemes a regénysorozat a gyerekirodalom-kritika fokozottabb figyelmére, bemutatva, miért nevezhetjük joggal a szériát az angol gyerekirodalom egyik gyöngyszemének.
Amellett érvelek, hogy a sorozat sikerének titka a következő három tényezőben rejlik: a főhősnő személyiségrajza, a népszerű irodalmi hagyományok tudatos továbbépítése, valamint a furfangos társadalomkritika az Új Nő (New Woman) megtestesítőinek perspektívájából.
1. Mary Poppins személyisége
Az első tényező Mary Poppins nyugalmat árasztó személyiségében rejlik, ami a hagyományos nevelési normákat kikezdve egy új, a gyerek és felnőtt közt demokratikusabb viszonyt építő rendet teremt. Arra a békés optimizmusra, amely azt hirdeti, hogy egy kis humorral minden baj gyógyítható, arra a nyugalomra, amelyet magában hordoz, és környezetére kivetít, nagy szüksége volt a két világháború közötti korszak közönségének. Ugyanakkor a mai kor olvasóit is ámulatba ejti, és megváltozott gondolkodásmódra serkenti Travers életfilozófiája, miszerint szükséges, hogy gyermeki szemmel (nyitottan, elmélkedve, érdeklődve, csodálkozva) tekintsünk a világra, és a jelen apró örömeit teljességükben tapasztaljuk meg. A regényfolyam üzenete, hogy fontos és érdemes rálelnünk a csodára a mindennapokban, gyermeki énünk és képzelőerőnk kibontakozása révén.5
Mary Poppins, ahogy azt vezetékneve is jelzi, hirtelen és váratlanul toppan be (pop-in) időről időre a Cseresznyefa utca 17-es szám alatt élő Banks család életébe (a különböző kötetekben a keleti széllel, egy tűzijátékon, illetve egy papírsárkányon érkezik). Jövetelének célja, hogy nem mindennapi nevelési módszereivel a háztartás és gyereknevelés szintjén uralkodó káoszból olyan rendet teremtsen, amely nem hierarchikus viszonyokra, hanem a felszabadító játékra épít. Az első két könyv (A csudálatos Mary; A csudálatos Mary visszatér6), mely 1934-ben és 1935-ben között jelent meg, tükrözi egymást. Például a gyerekek rémálombeli kalandjai („A rossz kedd”; „Szerencsétlen szerda”), Mary Poppins barátairól szóló tündérmeséi („A táncoló tehén”; „Robertson Ay története”) és a Banks család ismerőseinek kis kedvenceiről szóló történetei („Lark kisasszony Petikéje”; „Andrew kisasszony pacsirtája”) tekintetében. A csudálatos Mary kinyitja az ajtót (1943), azaz sorban a harmadik könyv pedig más hasonló mesékkel („A macska, aki a királyra nézett”) és éjjeli kalandokkal („És boldogan éltek”) színesíti a regénysorozatot. A többi kötet, melyet 1952 és 1988 között publikált Travers (Mary Poppins a parkban; Mary Poppins a Cseresznyefa utcában; Mary Poppins meg a szomszéd ház7) további kalandokkal szórakoztatja az olvasót, de történeteik időrendileg az első három könyvhöz sorolandók.8 Hiszen ahogyan Travers írta Mary Poppins a parkban című könyvének előszavában: Mary Poppins „[n]em érkezhet és távozhat örökkön örökké”.9 Eszerint Mary Poppins egyszer csak örökre elhagyja a Banks családot, de a harmadik, végső távozása előtt Jane és Michael még találkozhat életre kelt porcelánoroszlánnal és emberekkel („A hűséges barátok” – Mary Poppins a parkban) és földre szállt csillagokkal ünnepelheti mindenszentek éjszakáját (Mary Poppins a Cseresznyefa utcában).
Mary Poppins egyébként olyan váratlanul és csodás módon távozik (a nyugati széllel, egy körhintán, illetve a gyerekszoba ajtajának tükröződésében), mint ahogy érkezik – s ilyen szempontból a könyvsorozat következetesen kihasználja az úgynevezett portal quest fantasy (a mágikus átjárón elért fantáziavilágban vállalt hősies küldetés köré épülő mesei történet) sajátosságait.
Amíg azonban jelen van a család életében, a gyerekeknek lehetőségük nyílik dadájuk nem mindennapi barátaival és rokonaival találkozni olyan egyszerű tevékenységek közben, mint a séta a parkban, a bevásárlás, vagy éjjel álmukban. Így találkoznak a nagyon idős Corry nénivel, aki egy édességboltot vezet, s akinek – elmondása szerint – az édesanyja teremtette a világot, Nellie-Rubinával, aki a bibliai Noé lányaként egy bárkában kedves kis személyes üzeneteket rejtő süteményekkel kínálja a gyerekeket. Találkoznak még Ms Calicóval, az árpacukorárussal és a Léggömbös Asszonnyal, akik a parkban árulják portékáikat. Élménydús napot élnek át Mary Poppins nagybácsijaival: Wigg bácsival (aki nevetőgázzal megtelve képes a levegőben bukdácsolni), Trilla bácsival (akinek születésnapján hét kívánsága teljesül) és Bucska úrral (aki számára olykor szó szerint a feje tetejére áll a világ). Mary Poppins nem mindennapi nevelési módszereinek köszönhetően a Banks gyerekek a naprendszerről és az állatvilágról az állatkertben egy óriáskígyótól („Holdtölte” – A csudálatos Mary), egy égi cirkuszban magától a Naptól („Esti kimenő” – A csudálatos Mary visszatér) vagy egy víz alatti teadélután során egy páncélteknőctől („Dagály” – A csudálatos Mary kinyitja az ajtót) szereznek ismereteket.
Mary Poppins még az ilyen különös kalandok közepette is megőrzi a biztonságnak és otthonosságnak azt az érzését, amelyet neveltjei, Jane, Michael, John, Barbara és Annabel számára teremt a mindennapokban. Például mikor Wigg bácsi meglátogatásakor Jane és Michael valami vidámra gondolva ugyancsak a föld felett találják magukat, Mary Poppinst is kérik, hogy csatlakozzon hozzájuk:
„– Olyan egyedül érezzük magunkat maga nélkül! – mondta Jane, s kinyújtotta karját Mary felé.
– Igazán, gondoljon valami mulatságos dologra!
– Ó, neki nincs szüksége arra – mondta sóhajtva Wigg bácsi –, feljöhet, ha akar, nevetés nélkül is, tudja ő azt jól – és titokzatos pillantást vetett Maryre, aki ott állt a kandalló szőnyegén.
– No jó – mondta Mary Poppins –, buta dolog az egész, és méltóságomon alul van, de ha már mind odafönt vagytok, és nem tudtok lejönni, hát talán okosabb, ha fölmegyek én is.
Azzal, Jane és Michael nagy meglepetésére, leeresztette kezét, s minden kacagás nélkül, még csak el sem mosolyodva, felröppent a levegőbe, és leült Jane mellé.”10
Itt a humor forrása az a természetesség, amellyel Mary Poppins ezeket a különös eseményeket kezeli. A gyermekek kacagása közben megőrzött komolysága, a természetfeletti varázslatos és a hétköznapi földi világ közötti közvetítő szerepe – ahogy a gyerekek és a felnőttek közötti mediátor szerepvállalása is – a kópé (trickster) figurájának és a mesebeli Tündérkeresztanya sajátos, bámulatos, vicces és icipicit hátborzongató ötvözeteként jelenítik meg. Hazatérvén Mary Poppins a következőképpen zárja le a park feletti léggömbökkel való repkedést:
„– Ó, milyen gyönyörű volt! – mondta Jane, Mary Poppinshoz rohant és átölelte.
– Rólad ezt nem lehetne elmondani e pillanatban! Fésülködj meg, légy szíves. Nem állhatom a madárijesztőket! – mondta szigorúan Mary Poppins.”11
Mary Poppins abszurdnak tűnő nyugalmával és varázslatos tetteit ellenpontozó szigorával akadályozza meg, hogy Jane és Michael túlzott eufóriába essenek, ami identitásuk és realitásérzékük elvesztését eredményezné. Ez „egy olyan eszköz, amelyen keresztül a lehetetlen lehetségessé válhat anélkül, hogy túlságosan elsöprő lenne”.12 Repkedjenek tehát az égben árpacukor lovakon („Árpacukor lovak” – A csudálatos Mary kinyitja az ajtót), piknikezzenek földre szállt csillagképekkel (Mary Poppins a Cseresznyefa utcában), vagy játsszanak életre kelt meseszereplőkkel („A mesebeli gyerekek” – Mary Poppins a parkban), Mary Poppins egy percre sem zökken ki nevelőnői szerepéből. Neveltjeitől elvárja, hogy jól és visszafogottan viselkedjenek, tisztán és rendezetten jelenjenek meg, s legfőképpen, hogy feltétel nélkül kövessék parancsait, vezessenek azok a legfurcsább kalandokba is. A csodát a kölcsönösen feltétlen bizalomra építő kapcsolat teszi lehetővé felnőtt és gyerek közt.
2. Mary Poppins mint egy népszerű irodalmi hagyomány folytatása
A Mary Poppins-könyvsorozat népszerűségének másik titka, hogy a gyerekirodalom-kritika által alaposan feltérképezett hagyományba ágyazódik bele. Mint ahogyan az angolszász gyerekirodalom illusztris kutatója, Peter Hunt is leszögezi, sok két világháború közötti gyerekirodalmi regény támaszkodik viktoriánus és Edward-kori szépirodalmi alkotásokra.13 Például olyan írókat és műveket említ, mint Enid Blyton Öt kölyök-regénysorozata; John Masefield The Midnight Folk [Az éjféli nép]; Arthur Ransome Fecskék és fruskák című könyvsorozata és Barbara Euphan Todd Worzel Gummidge-regénysorozata. A Mary Poppins-könyvekkel sincs ez másként: Travers olyan XIX. és XX. század eleji regényekből merít ihletet, amelyek saját korukban és napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek.
Lawson és Kunz számos párhuzamot vél felfedezni a Mary Poppins-regények és olyan klasszikus gyerekirodalmi művek között, mint például Lewis Carroll Alice Csodaországban vagy Edith Nesbit Az elvarázsolt kastély című meséi, melyek fantasztikus álomvilágba vezetve ismertetnek meg a felforgatás, a furcsaság vagy a nonszensz varázsával, olyan örökzöld témákat is feldolgozva, mint a metamorfózis, amely valós vetületben a női fejlődés (és fejlődésregény) érzelmi és fizikai változásaihoz köthető. A nővé válás nehézségeinek traumatikus megtapasztalása jelenik meg fikcionalizált formában a kislány Jane Banks kalandjaiban, mikor például egy általa épített gyurmaparkban kénytelen megbékélni azzal a nyugtalanító gondolattal, hogy miniatűr alakban vehet csak részt Mr Mo, Mary Poppins nagybácsija esküvőjén („Park a parkban” – Mary Poppins a parkban), vagy mikor a varázsdada által előidézett rémálmában szembesül vele, hogy egy általa összetört tálban annak figurái fogságba akarják ejteni őt („Szerencsés szerda” – A csudálatos Mary visszatér). Ezek a nyomasztó gyereklányvíziók a viktoriánus nőírók mesés formába rejtett patriarchátuskritikáját idézik: Jane hasonlít Christina Rossetti Florájához (Speaking Likenesses) és Horatia Ewing Ameliájához (Amelia and the Dwarfs), akik lázadnak a nőiességük kívánalmaival együtt járó szigorú viselkedési szabályok ellen (megtagadva az alázat, az engedelmesség, az önzetlenség, a tiszteletadás és a csöndesség elvárásait), s még ha lázálmaik hatására látszólag újra szelíd és szófogadó lányokká válnak is, soha nem feledik, hogy megjárták Tündérország bugyrait, és e titkos tudás birtokában felül tudnak emelkedni a nekik alávetett szerepet szánó földi valón.
Sokak szerint a varázslatos nevelőnő „ugyanabból a családból származik, mint Pán Péter”.14 Travers regényében a szülők, Mr és Mrs Banks „több mint múló hasonlóságot”15 mutatnak J. M. Barrie szereplőivel, a bájos, de passzív Mrs Darlinggal és a mindig elégedetlen és lobbanékony Mr Darlinggal. A Darling házban egy rendkívüli büszke dadus, Nana, a kutya tart rendet. Mary Poppins pedig osztozik Pán Péter személyiségjegyeiben, hiszen mindketten beképzeltek, egocentrikusak, és Tündérországba viszik az őket feltétel nélkül követő gyerekeket. Mindazonáltal, ahogy Kunz írja, míg Barrie álomvilága az idealizált, soha véget nem érő gyermekkort, addig Poppins álom- és tündérvilága az egyén gyermeki énjét ünnepli, és „képzelőerejük fejlesztésével”16 készíti fel Janet és Michaelt a felnőttkorra.
Úgy gondolom, hogy a fent említett klasszikusokon kívül a Mary Poppins-könyvek egyes női szereplői mentalitásukban és jellemvonásaikban hasonlítanak más viktoriánus és Edward-kori fantasztikus mesékben megjelenő karakterekhez is. Példának okáért George MacDonald A királykisasszony és a manó (The Princess and the Goblin), Charles Kingsley /Water Babies: A Fairy Tale for a Land Baby, A vízi babák) és William M. Thackeray A rózsa és a gyűrű (The Rose and the Ring) című műveinek fantáziavilágában is megjelennek a néha mogorva, ám gondoskodó, titokzatos erejű öregasszonyok vagy Magna Mater-szerű ősi női figurák. Ezekben a mesékben a hősök és hősnők e tündérkeresztanya-funkciójú karakterek (Ilka dédanyja, Északi szél, Tangle pótnagymamája, Mrs. Doasyouwouldbedoneby és Fairy Blackstick) útmutató védelme alatt állnak, ahogyan Mary Poppins, Corry néni és a Madaras Asszony tanácsai és a velük átélt kalandok is jótékonyan hatnak Jane és Michael mindennapjaira.
3. A XIX. és XX. századi angol társadalom újragondolása az Új Nők szemével
A mesék már a XVI. századtól kezdve reflektálnak egyes korok társadalmi viszonyaira, nehézségeire és igazságtalanságaira.17 Travers ennek a hagyománynak is a követője. A mesei köntös dacára a Mary Poppins világában tevékenykedő domináns női szereplők olyan problémákra hívják fel a figyelmet, melyek a XIX. századtól kezdve egyre intenzívebben foglalkoztatták az angol társadalmat: a szegénység, az osztályegyenlőtlenség, az alkoholizmus, a nők és az állatok jogainak védelme mind említésre kerül a könyvek lapjain.
Ezek egyrészt időtlen, másrészt historikusan specifikus problémák. Felfedezhető a művekben egyfajta kronológiai folytonosság a viktoriánus kortól kezdve egészen a két világháború közötti Nagy-Britanniáig. „A történetek egy olyan Angliában játszódnak, amely a hosszú és megterhelő viktoriánus korszak vége és a komolytalanabb Edvárd-kor kezdete közé esik… ez a múlt… meghatározta a tizenkilencedik század végétől az első világháborút megelőző éveken át a második világháború küszöbéig tartó időszakot.”18 A Travers által megálmodott hibrid posztviktoránius miliő nagyban befolyásolta a Mary Poppins-regényekben megjelenő női szereplők megformálását. A női főszereplők ugyanis szembefordulnak a XIX. századi nőideál, a Coventry Patmore által dicsőített házi angyal (Angel in the House) szerepkörével. Mentalitásuk, anyagi függetlenségük és családi hátterük, jellemvonásaik és társadalmi aktivitásuk alapján Mary Poppins és barátai (például Ms Calico, a Madaras Asszony, a Léggömbös Asszony, Corry néni és lányai, Anni és Fanni és Nellie-Rubina) megfeleltethetők a XIX. század végén és a XX. század elején bevezetett feminista nőideálnak. Az úgynevezett Új Nő (New Woman, akit korábban egyszerűn csak Vad, Furcsa vagy Felesleges Nőnek hívtak) „nem volt hajlandó beolvadni a viktoriánus kor női ikonográfiájába”,19 újragondolta „a haladásról, szenvedélyről, erkölcsről, nőiességről, háziasságról, fejlődésről és evolúcióról” szóló viktoriánus eszméket,20 és megkérdőjelezte a nemek között fennálló hierarchikus kapcsolatokat és a hatalommegosztást.21 Potenciális Új Nőnek egyébként leginkább a középosztálybeli, hajadon vagy özvegy, fiatal(os), filantróp munkát végző nőket titulálták,22 mely jellemzőknek az említett szereplők tökéletesen megfelelnek.
Az Új Nő sokféleképpen jut kifejezésre a Mary Poppins-regényekben mint agilis, kreatív, vállalkozó kedvű, ugyanakkor szociálisan érzékeny, jótékonykodó figura
A házi angyal ellentéteként ezek a „furcsa” (varázslatos és titokzatos) és „vad” (temperamentumos és aktív) nők haladásról és fejlődésről szóló üzeneteket közvetítenek, például a tudományos és technikai felfedezések népszerűsítése vagy újragondolása révén. A Léggömbös Asszony és Ms Calico repülő tárgyakat árulnak, amelyek funkciójukban az 1873-ban feltalált hőlégballonra emlékeztetnek, és amelyekkel az egész park átélheti az utazás felszabadító, hódító, a bezártságból kitörő élményét. A park látogatói voltaképp a viktoriánus mikrotársadalmat képviselik, hiszen felső osztálybeli (Muriel Brighton-Jones őméltósága, Mayfield hercegnő és a Miniszterelnök), középosztálybeli (Ms Lucinda Emily Lark, a Rendőrfelügyelő, a Madaras Asszony) és munkásosztálybeli tagjai (a fagylaltos és a kéményseprő) egyaránt részt vesznek a kalandban, hogy mind különböző, addig ismeretlen nézőpontból engedjenek betekintést a világba.
A Mary Poppins-regények a viktoriánus kor előtt uralkodó hierarchikus rendszerek megkérdőjeleződésének is emléket állítanak: a parkban átélt élmény panoramikus perspektívája azt idézi, ahogy az „ipari forradalom éveiben a férfiak és nők Isten perspektívájából, felülről láthatták a világot”,23 megtapasztalva egy olyan új, demokratikus látásmód kibontakozásának a lehetőségét, ami a XIX. századi reformtörvények módosításához és az elnyomottak (nők, gyerekek, munkásosztály) jogainak kiterjesztéséhez köthető. Travers Új Női tudják azt is, hogy a társadalmi változáshoz időre, megfontoltságra, kitartó és lelkes hozzáállásra van szükség, amit e varázslatos utazások résztvevői repülés közben sajátítanak el.
A jótékonykodással mint önkéntes pszichológusok, Corry néni és Mary Poppins a személyes fejlődés és az önmegvalósítás fontosságát hangoztatják
Először is felhívják a figyelmet az egyén Árnyékára, s az énünknek ezzel az elfojtott és rejtett részével24 való kibékülés jelentőségére. Egy mindenszentekéji ünneplés előtt, ahol minden árnyék a gazdájától elszakadva, szabadon táncol a parkban, Corry néni így szól Jane-hez és Michaelhoz: „Figyelmeztetlek titeket, gyerekek, vigyázzatok az árnyékotokra… mi az ember árnyék nélkül? Gyakorlatilag semmi, mondhatnátok.”25 Ezzel pedig arra ösztönzi őket, hogy lépjenek az individuáció útjára, hogy merjék vállalni önmagukat teljes valójukban. Rejlik tehát valami jungiánus üzenet is Mary Poppins tanításában: „az egész emberi lény teljes megvalósulásának” élethosszig tartó és a tudattalanban játszódó egyéni útja lesz a kalandok tétje.26 A sikeres individuáció végső soron azonban nem öncélú önmegvalósításban, hanem a közösségnek való odaadó szolgálatban teljesül be, a társadalomért végzett munkában jut kifejezésre.27
Travers filantrópjai táplálják és anyagi javakkal látják el a rászorulókat (a galambok etetéséről a Madaras Asszony gondoskodik, Neleus, az életre kelt márványszobor Poppins kabátját kapja meg, míg Maya, a földre látogató csillag a dada piros sálját örökli), felkarolják a szenvedélybetegeket (Mary Poppins megakadályozza, hogy nagybácsija, a Holdember „kakaót” igyon szolgálatban).
Mary Poppins védi az állatok jogait is: Caruso, a pacsirta és Andrew, a kutya ki vannak ugyan szolgáltatva gazdáik önzésének, ám a varázsdada képviseli érdekeiket. Mary Poppins tolmácsolja Andrew kéréseit gazdája felé, miszerint fodrász és finom öltözékek helyett egyszerűbb életre vágyik, Carusót pedig kiszabadítja kalitkájából, majd egy rövid időre nevelés és büntetés céljából Ms Andrew-t, a pacsirta egykori gazdáját zárja ketrecbe. Megmenti a gyarmatosítás és a gyermekmunka egy áldozatát is: Lutit, a messzi tengerről érkező fiút művelődés reményében küldi el családja Ms Andrew-val, Banks papa egykori vaskalapos nevelőnőjével, aki azonban csupán cselédként tartja őt maga mellett a Banks család szomszédságában, egykori házi kedvencéhez hasonló sorsot szánva neki. Ám végül Mary Poppins és a Holdember visszajuttatja Lutit a családjához.
Clara Corry mint középosztálybeli özvegyasszony, valamint Anni, Fanni és Nellie-Rubina mint hajadon nők vállalkozásukat szintén a társadalmi változások támogatására használják fel. A betegeskedő és melankolikus Annit és Fannit kivéve Travers özvegyei (a Madaras Asszony és Corry néni) és a hajadonjai (Mary Poppins, Nellie-Rubina és Ms Calico) nem felelnek meg a XIX. századi özvegyekről és egyedülálló nőkről alkotott negatív képnek. Számos tanulmány28 hajlamos hangsúlyozni hátrányos gazdasági helyzetüket a viktoriánus társadalomban betöltött kettős alárendelt társadalmi státuszuk (nők és özvegyek/hajadonok) miatt. A Mary Poppins-könyvek azonban ezt a nézetet megcáfolva29 a középosztálybeli özvegy és hajadon nők befolyásos gazdasági szerepe és tiszteletre méltó társadalmi pozíciója mellett látszanak érvelni.
Travers üzletasszonyai vállalkozásukat és termékeiket a technológiai és társadalmi változások támogatására használják fel. Corry nénit, lányait és Mary Poppinst az elektromosság támogatóinak tekinthetjük, amikor varázsolnak:
„Mihelyt Corry néni fölért a létra tetejére, bemártotta ecsetjét a csirizbe, s kezdte az égre csapkodni a ragadós anyagot. Amint ez megvolt, Mary előszedett valami csillogó dolgot a szatyorból, s odaerősítette a csirizes égre. Amikor elvette a kezét, látták, hogy a gyömbéres kalács csillagait ragasztotta föl. Mindegyik hatalmasan kezdett sugárzani, mihelyt a helyére került, s árasztotta magából sziporkázó, aranyos fényét.”30
1939-re az angol otthonok hetvenöt százalékában már bevezették az elektromos áramot.31 A háziasszonyok kezdetben szkeptikusan viszonyultak a technológiai újításhoz. Úgy vélem, hogy Corry néni mint a két világháború közötti tudományos innovációk népszerűsítésének támogatója, éppen az aggódó háziasszonyokat célozza meg a technológia varázslatos lehetőségeinek tematizálásával. Akár a háziasszonyokat megszólító korabeli tudományos népszerűsítő propagandaanyagok, mint a The Romance of Electricity című 1931-es brosúra vagy a The Labour Woman újság „Housewife”-rovata, Corry néni is azt igyekszik bizonyítani, hogy az elektromosság hasznos és ártalmatlan. Jane mint potenciális jövendőbeli háziasszony érdeklődve és ámulattal nézi Corry néniék „bemutatóját”.
Nellie-Rubina, Mary Poppins és Finta bácsi, Nellie-Rubina nagybátyja a természet kreatív átformálhatóságát illusztrálják, egyfajta pozitív gyarmatosítási példaként, amikor festett fatermékeikkel díszítik a téli tájat.
„A festett farakásból Nellie-Rubina is, Mary Poppins is kiemelt egy-egy hosszú, zöld leveles gallyat, felugrott a levegőbe, s a gallyat ügyesen a fák csupasz, fagyos ágaihoz erősítette. A gallyak bizonyára könnyen megragadtak, mert egy pillanatba sem telt az odaillesztésük. S ahogy mindegyik a helyére került, Finta bácsi ugrott fel, és ügyesen egy kis zöld festéket mázolt arra a helyre, ahol a gally a fával érintkezett.” 32
A festett és fából készült növény- és állatvilág művi elemeivel egészítenek ki, gondolnak újra egy, az ember által korábban nagyrészt érintetlen területet, a park mikrokozmoszát. Így hozzájárulnak annak felvirágzásához a cudar természeti körülmények dacára. A hosszú telet megélt Cseresznyefa utca lakói ismét boldoggá és reménytelivé válnak, meglátva a másnap reggelre – a művészi szimuláció révén – életre keltett csicsergő madarakat, zöldellő faágakat és rügyező virágokat.
Talán a fent említett jellegzetességek is meggyőző érvek amellett, hogy P. L. Travers nagy sikerű regénysorozata megérdemli a Disney-féle filmadaptáción túlmutató értelmezéseket, hiszen az angol varázsdada világának üzenetei sokrétűbbek a bájos musical családi szórakoztatásánál, így izgalmas meglátásokkal kecsegtethetnek az irodalmi mellett a társadalomkritikai, kultúrtörténeti, mitopoétikai vagy pszichológiai olvasatok is.
Lengyel-Marosi Renáta
Megjegyzés: Jelen tanulmány alapjául a Reconfiguring the Victorian Female Ideal in the Mary Poppins Novels című, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában 2022-ben sikeresen megvédett doktori disszertációm szolgált.
A szerző néhány további publikációja a témában:
„Mary Poppins: the Subversive Magic Helper”. Contemporary Fairy-Tale Magic. Subverting Gender and Genre. At the Interface/Probing the Boundaries Series Vol. 129. Szerk. Lydia Brugué, Auba Llompart. Leiden–Boston: Brill–Rodopi, 2020.
„Buddhism in P. L. Travers's Mary Poppins Novels”. Contemporary Perspectives on Language, Culture and Identity in Anglo-American Contexts. Szerk. Éva Antal; Csaba Czeglédi; Eszter Krakkó. Newcastle upon Thyne: Cambridge Scholars Publishing, 86-99, 2019.
„Mary Poppins, a rendkívüli dada felforgató »nevelési módszerei«”. Pannon Tükör, 22.1 (2017): 84–87.
Bibliográfia
Ardis, Ann L. New Women, New Novels: Feminism and Early Modernism. New York: Rutgers University Press, 1990.
Aston, Jennifer and Paolo Di Martino. „Risk and Success: Re-Assessing Female Entrepreneurship in Late Victorian and Edwardian England.” University of Oxford Discussion Papers in Economic and Social History. Szerk. Rui Esteves és Arthur Downing. Oxford: University of Oxford, 2014.
Barker, Hannah. The Business of Women. Female Enterprise and Urban Development in Northern England 1760–1830. Oxford: Oxford University Press, 2006.
Bown, Nicola. Fairies in Nineteenth Century Art and Literature. Cambridge: Cambridge UP, 2001.
Colpus, Eve. „Women, Service and Self-actualization in Inter-War Britain”. Past and Present, 238 (2018. február): 197–232.
Curran, Cynthia. „Private Women, Public Needs: Middle-Class Widows in Victorian England”. Albion: A Quarterly Journal Concerned with British Studies, 25.2 (1993 nyár): 217–236.
Ébner Orsolya. „A humor a lelki egészség szolgálatában – avagy Mary Poppins és egy kiskanál cukor”. Embertárs 4 (2018): 353–368.
Farr, Paul. „The Edwardian Golden Age and Nostalgic Truth”. The Dalhousie Review 5.3 (1970): 378–393.
Franz, von, M. L. „The Process of Individuation”. Man and his Symbols. Szerk. Jung, Carl G. –Franz, M. L. von – Henderson, Joseph L. – Jacobi, Jolande – Jaffe, Aniela. Norwell: Anchor Press, 1988. 158–230.
Gordon, Eleanor & Gwyneth Nair. „The economic role of middle-class women in Victorian Glasgow”. Women’s History Review, 9.4 (2000): 791–814.
Green, David R. & Alastair Owens. „Gentlewomanly Capitalism? Spinsters, Widows, and Wealth Holding in England and Wales, c. 1800–1860”. The Economic History Review 56.3 (2003. augusztus): 510–536.
Grilli, Giorgia. Myth, Symbol and Meaning in Mary Poppins. Ford. Jennifer Varney. New York: Routledge, 2007.
Hódosy Annamária: „Mary Poppins, avagy a Szárnyas Szó”. Apertúra (2010. nyár)
Hunt, Peter. An Introduction to Children’s Literature. Oxford: Oxford UP, 1994.
Jung, Carl G. Memories, Dreams, Reflections. Szerk. Aniela Jaffé, Richard Winston, Clara –Winston. New York: Vintage e-Books, 1965.
Jung, Carl G. „The Practical Use of Dream-Analysis”. The Collected Works of C. G. Jung, 2nd ed., vol. 16. Szerk. Herbert Read, Michael Fordham, Gerhard Adler. New York: Routledge and Kegan Paul, 1970,139–161.
Kingsley, Charles. The Water Babies. A Fairy Tale for a Land-Baby. New York: HarperCollins, 2012.
Kunz, Julia. Intertextuality and Psychology in P. L. Travers’s Mary Poppins Books. ALPH / Approaches to Literary Phantasy. Vol. 7. Bern: Peter Lang Edition, 2014.
Lawson, Valerie. Mary Poppins She Wrote. The Life of P. L. Travers. New York: Simon & Schuster Pocket Books, 1999.
Lieshout, van, Carry. „The age of entrepreneurship: new insights into female business proprietors in Victorian Britain”. the Economic History Society blog, 2019. ehsthelongrun.net/2019/03/07/the-age-of-entrepreneurship-new-insights-into-female-business-proprietors-in-victorian-britain/. Liggins, Emma. „Female redundancy, widowhood and the mid-Victorian heroine”. Odd women? Spinsters, lesbians and widows in British women’s fiction, 1850s–1930s. Manchester: Manchester UP, 2014. 29–76.
Lipson, Ede, R. „Mary Shepard Dies at 90; ‘Mary Poppins’ Illustrator”. The New York Times, 2 Oct. 2000,
MacDonald, George. A királykisasszony és a manó. Ford. Fazekas Benedek – F. Nagy Borbála. Budapest: Harmat Kiadó, 2016.
MacDonald, George. Rend. Gémes József. A hercegnő és a kobold. Pannónia Filmstúdió – Siria, Sianel – NHK Studios, 1991.
MacPike, Loralee. „The New Woman, Childbearing, and the Reconstruction of Gender, 1880-1900”. NWSA Journal, 1,3 (1989, tavasz): 368–397.
Neumann, Erich. The Origins and History of Consciousness. Ford. R. F. C. Hull. New York: Princeton UP, 1954.
Patmore, Coventry. „’Rose of the World’ Book I, Canto IV”. The Angel in the House. London: Cassel & Company, 1891.
Pugh, Martin. Women and Women’s Movement in Britain. 2nd ed. London: Macmillan Press, 2000.
Richardson, Angeliqueés Chris Willis.. „Introduction”. The New Woman in Fiction and in Fact. Fine-de-Siècle Feminisms. Szerk. Angelique Richardson, Chris Willis. London: Palgrave Macmillan, 2002. 1–39.
Thackeray, William M. A rózsa és a gyűrű. Ford. Apostol András. Móra, 1978.
Travers, P. L. A csudálatos Mary. Ford. Benedek Marcell. MEK, 2001,
Travers, P. L. A csudálatos Mary visszatér. Ford. Borbás Mária. 2002.
Travers, P. L. A csudálatos Mary kinyitja az ajtót. Ford. Borbás Mária. Budapest: Móra, 1977.
Travers, P. L. Mary Poppins a parkban. Ford. Borbás Mária. Budapest: Ciceró, 2012.
Travers, P. L. Mary Poppins a Cseresznyefa utcában – Mary Poppins meg a szomszéd ház. Ford. Borbás Mária. Budapest: Ciceró, 2002.
Travers, P. L. Mary Poppins from A to Z. San Diego: Harcourt, 2006.
Travers, P. L. Mary Poppins in the Kitchen. San Diego: Harcourt, 2006.
Travers, P. L. „A Radical Innocence”. What the Bee Knows. Reflections on Myth, Symbol and Story. Detroit: The Aquarian Press, 1989. 235–242.
Travers, P. L. „Now, Farewell and Hail”. What the Bee Knows. Reflections on Myth, Symbol and Story. Detroit: The Aquarian Press, 1989. 166–170.
Travers, P. L. „The World of the Hero”. What the Bee Knows. Reflections on Myth, Symbol and Story. Detroit: The Aquarian Press, 1989. 11–19.
Travers, P. L. The Complete Mary Poppins. New York: HarperCollins Children’s Books, 2010.
Zipes, Jack. Fairy Tales and the Art of Subversion: The Classical Genre for Children and the Process of Civilization. 2nd ed., New York: Routledge, 2006.
Jegyzetek
1 Ld. Pérez Valverde, C. „Dreams and Liminality in the Mary Poppins Books”. Dream, Imagination and Reality in Literature. South Bohemian Anglo-American Studies No. 1. Szerk. Kamila Vránková, – Christopher Koy, České Budějovice: Editio Universitatis Bohemiae Meridionalis, 2007. Pérez Valverde, C. „Magic Women on the Margins: Eccentric Models in Mary Poppins and Ms Wiz”. Children’s Literature in Education, vol. 40, 2009. 263–274. Chang, Li-ping el. al. „The Subversive Mary Poppins: An Alternative Image of the Witch in Children’s Literature”. International Journal on Studies in English Language and Literature (IJSELL), 2.6 (2014. június): 31–40. DeForest, Mary. „Mary Poppins and the Great Mother”. Classical and Modern Literature, 11.2 (1991): 139–154. Elick, Catherine L. „Animal Carnivals: A Bakhtinian Reading of C. S. Lewis’s The Magician’s Nephew and P. L. Travers’s Mary Poppins”. Style, 35.3 Conventions of Children’s Literature: Then and Now (2001. ősz): 454–470. Revtai, Donna M.: The Domestic Sybil: Feminist Concerns in P. L. Travers’s Mary Poppins and Mary Poppins Comes Back. 1997. Florida, Atlantic University, Thesis. Florida Atlantic University Digital Library.
2 Hunt, Peter. An Introduction to Children’s Literature. Oxford, Oxford UP, 1994. 106.
3 Hunt, 1994, 119.
4 Például: Hódosy Annamária. „Mary Poppins, avagy a Szárnyas Szó”. Apertúra (2010. nyár). Ébner Orsolya. „A humor a lelki egészség szolgálatában – avagy Mary Poppins és egy kiskanál cukor” Embertárs, 4. (2018): 353–368. Jason Rhode, „Mary Poppins is a Retelling of the Bible.” Paste Magazine (2017. október 3). Larry Fahey. „Something Steely, Usymphatetic, and Cold: A Reconsideration of Mary Poppins.” The Rumpus, 22 (2010. június)
5 Ld. Travers „The World of the Hero”, 15, „Now, Farewell and Hail”, 166 és „A Radical Innocence”, 236.
6 Eredetileg a következő címekkel jelentek meg: Mary Poppins, Mary Poppins Comes Back.
7 Eredetileg a következő címekkel jelentek meg: Mary Poppins Opens the Door, Mary Poppins in the Park, Mary Poppins in Cherry Tree Lane, Mary Poppins and the House Next Door.
8 Travers további két képeskönyvet publikált illusztrátorával, Mary Shepharddel: Mary Poppins From A to Z (1962), mely 26 rövid történetet foglal magában az angol ábécé minden betűjére (például A mint Annabel) és Mary Poppins in the Kitchen (1975) címmel, amely többnyire recepteket közöl.
9 A tanulmányban megjelenő eredetileg angol nyelvű szövegek idézése végig mind saját fordítás alapján történt.
10 Travers, P. L. A csudálatos Mary. Ford. Benedek Marcell. MEK, 2001. 16.
11 Travers, P. L. A csudálatos Mary visszatér. Ford. Borbás Mária. 2002. 100.
12 Grilli, Giorgia. Myth, Symbol and Meaning in Mary Poppins. Ford. Jennifer Varney New York: Routledge, 2007. 17–19.
13 Hunt, 1994. 106.
14 Lawson, Valerie. Mary Poppins She Wrote. The Life of P. L. Travers. New York: Simon & Schuster Pocket Books, 1999, 156.
15 Lipson, Ede, R. „Mary Shepard Dies at 90; ‘Mary Poppins’ Illustrator.” The New York Times, 2 Oct. 2000, Accessed 15 Sept. 2020.
16 Kunz, Julia. Intertextuality and Psychology in P. L. Travers’s Mary Poppins Books. ALPH/Approaches to Literary Phantasy. Vol. 7. Bern: Peter Lang Edition, 2014. 11.
17 Zipes, Jack. Fairy Tales and the Art of Subversion: The Classical Genre for Children and the Process of Civilization. 2nd ed., New York: Routledge, 2006. 7, 21–22.
18 Egyes történészek, például D. Paul Farr szerint az Edward-kor egyet jelent(ett) „a tizenkilencedik század folytatásával és meghosszabbításával”. Eve Colpus a két világháború közötti időszakot az elit és a művelt társadalmon belüli „újjáéledő viktoriánizmusként” írja le. Grilli, 2007, 3–4. Farr, Paul, D. „The Edwardian Golden Age and Nostalgic Truth”. The Dalhousie Review, 5.3. (1970): 380. Colpus, Eve. „Women, Service and Self-actualization in Inter-War Britain”. Past and Present, no. 238 (2018. febr.): 201.
19 Ardis, Ann L. New Women, New Novels: Feminism and Early Modernism. New Brunswick: Rutgers University Press, 1990. 1, 27.
20 Richardson, Angelique – Chris Willis. „Introduction”. The New Woman in Fiction and in Fact. Fine-de-Siècle Feminisms. Szerk. Angelique Richardson, Chris Willis. London: Palgrave Macmillan, 2002. 3.
21 MacPike, Loralee. „The New Woman, Childbearing, and the Reconstruction of Gender, 1880–1900”. NWSA Journal, 1.3 (1989. tavasz): 368–397. JSTOR, 368.
22 MacPike, 1989. 371.
23 Bown, Nicola. Fairies in Nineteenth Century Art and Literature. Cambridge UP, 2001. 66–67.
24 Franz, M. L., von „The Process of Individuation”. Man and his Symbols. Szerk. Carl G. Jung, M. L. von Franz, Joseph L. Henderson, Jolanda Jacobi, Aniela Jaffe, Norwell: Anchor Press, 1988. 168. Jung, Carl G. Memories, Dreams, Reflections. Szerk.Aniela Jaffé, Ford. Richard Winston, Clara Winston. Vintage e-Books, 1965. 481–482.
25 Travers, P. L. The Complete Mary Poppins. New York: The HarperCollins Children’s Books, 2010. 649.
26 Franz, von, 1988, 168; Jung, 1965, 162–165; Jung, C. G. The Collected Works of C. G. Jung, 2nd ed., vol. 16. Szerk. Herbert Read, Michael Fordham, Gerhard Adler. New York: Routledge and Kegan Paul, 160.
27 Neumann, Erich. The Origins and History of Consciousness. Reprint. Ford. R. F. C. Hull, Marsefield Library, 1989. 421, 427.
28 Ld. Curran, Cynthia. „Private Women, Public Needs: Middle-Class Widows in Victorian England”. Albion: A Quarterly Journal Concerned with British Studies, 25,2 (1993, nyár): 217–236. Green, David R., Alastair Owens. „Gentlewomanly Capitalism? Spinsters, Widows, and Wealth Holding in England and Wales, c. 1800–1860”. The Economic History Review, 56.3 (2003. augusztus): 510–536. 2020. Liggins, Emma. „Female redundancy, widowhood and the mid-Victorian heroine”. Odd women? Spinsters, lesbians and widows in British women’s fiction, 1850s–1930s. Manchester: Manchester UP, 2014. 29–76.
29 Ld. Barker, Hannah. The Business of Women. Female Enterprise and Urban Development in Northern England 1760–1830. Oxford: Oxford University Press, 2006. Gordon, Eleanor, and Gwyneth Nair. The economic role of middle-class women in Victorian Glasgow”. Women’s History Review, 9.4 2000. 791–814, Aston, Jennifer and Paolo Di Martino. „Risk and Success: Re-Assessing Female Entrepreneurship in Late Victorian and Edwardian England”. University of Oxford Discussion Papers in Economic and Social History. Szerk.Rui Esteves and Arthur Downing, no.no. 125, University of Oxford, 2014. van Lieshout, Carry, Harry Smith, Piero Montebruno and Robert J. Bennett. „Female entrepreneurship: business, marriage and motherhood in England and Wales, 1851–1911”. Social History, 44.4 440–468.
30 Travers, 2001. 51.
31 Pugh, Martin. Women and Women’s Movement in Britain. 2nd ed. London: Macmillan Press, 2000. 55.
32Travers, 2002. 111.