Az alábbi esszé egy 1658-as latin–német tankönyv 2019-es és 2021-es cseh (illetve német és latin) nyelvű újrakiadásairól szól. Miért adnak ki újra egy XVII. századi tankönyvet még napjainkban is? Hogyan változtatták meg az eredeti kötetet az új verziókban? És egyáltalán, mi közünk van két kortárs cseh gyerekkönyvhöz, avagy hogy kerül a csizma az asztalra?
Mint annyi történet ezen a világon, ez is Sárospatakhoz kötődik. A pataki kollégium a hagyomány szerint 1531-ben kezdte meg működését, szűk évszázad múlva I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna vette pártfogásába az iskolát. A fejedelmi pár komoly építkezéseket, fejlesztéseket indítványozott, melyek I. Rákóczi György 1648-as halála után is folytatódtak. Özvegye és fia, Zsigmond továbbra is gondoskodott a kollégiumról, és az oktatás színvonalának emelése érdekében hosszas előkészületek után 1650-ben a neves cseh pedagógus, teológus, az akkor már 58 esztendős Jan Amos Comenius elfogadta a meghívásukat. Itt valójában nem tanított, hanem tanulmányi felügyelőként (paedagogarcha) dolgozott: hat nyilvános előadást tartott, írt néhány kisebb pedagógiai művet, és tankönyveket készített (sőt, ő volt az is, aki az órák közt bevezette a szünetet!). E tankönyvek közül a legismertebbé és legnagyobb hatásúvá az Orbis Sensualium Pictus [A látható világ képekben] vált.
A világhírű tankönyv első kiadása 1658-ban jelent meg Nürnbergben, Michael Endtner nyomdájában.
Hogyan kapcsolódik tehát a könyv Sárospatakhoz?
A kézirat már itt elkészült, de a további sorsa homályos: egy időre eltűnt, de később (miután átvészelt egy 1656-os tűzvészt is) előkerült, így jutott el végül a messze földön híres nyomdába, ahol két nyelven, latinul és németül jelent meg. Nemcsak Comenius feljegyzéseiből tudjuk, hogy már Sárospatakon elkészült a nagy munkával, hanem az eredeti eredetijéből is fennmaradt néhány lap. Bakos József, a múlt század egyik jelentős Comenius-kutatója tudósít arról, hogy 1957-ben George Henry Turnbull megtalálta Comenius barátja, Hartlib hagyatékában a Patakon nyomtatott változat első oktávívét. Ez a néhány lap arról az Orbis Pictus pataki előzményéből, a Lucidarium [Fáklya] címmel emlegetett töredékből származik 1653-ból, csupán latin szöveggel. Bakos József is hozzájutott azonban egy komoly felfedezéshez: Czegle Imre, a sárospataki Tudományos Gyűjtemények munkatársa hívta fel rá a figyelmét, hogy a miskolci Lévay Gimnázium egyik könyvének szétfoszlott kötéstáblájából kihullott néhány lap, mely talán az Orbis Pictus valamely kiadásából származik. Bakos vizsgálódásaiból kiderült, hogy az 1653-as pataki Lucidarium első ívének négy oldala került elő, ami nemcsak a Comenius-filológia, hanem a magyar könyvnyomdászat története számára is jelentős felfedezés – itt érdemes megemlíteni a korabeli pataki nyomdász, Renius György nevét, akinek magas színvonalú munkájáról a Lucidarium oldalai is tanúskodnak.
Régebben a könyvek borítójához feleslegessé vált, esetleg hibás nyomdai íveket használtak, ezeket ragasztották össze több rétegben a kemény fedeles borítókhoz. Többnyire két módon derülhet ki, hogy az adott borító milyen lapokból áll össze: vagy annyira megrongálódik a könyv, hogy magától esik szét, vagy egy szemfüles kutató számára válik gyanússá a borító, amit aztán ügyes kezű könyvrestaurátorok áztatnak ki, és hozzák napvilágra különféle lapjait. Így vagy úgy, de nagy titkokat rejtenek a régi könyvek borítói, és ezt a jelenséget az Orbis Pictusszal, illetve annak utóéletével kapcsolatban szimbolikus jelentőségűnek érzem. Az évszázadok során számos kutató foglalkozott a művel különféle szempontokból, s értékes eredményekkel járultak hozzá Comenius életművének feldolgozásához. Ezzel együtt annyi réteg rakódott munkáira, olyan sok könyv, tanulmány, cikk, esszé jelent meg róla (ráadásul még jelen írás is…), hogy közben talán egy kissé elsikkadt a lényeg: ezt a kötetet Comenius gyerekek kezébe szánta.
„Ezen ilyen formán kiszerzött könyvecske, ugy reménylem hogy használnyi fog: előszer az elméknek édesgetésekre, hogy az oskola dolgát ne véllyék kínnak lennyi, hanem gyönyörűségnek. Mert az nyilván való dolog, hogy a gyermekek […] a képekben gyönyörködnek, szemeket is illyen látnivaló dolgokkal örömest legeltetik. A ki penig azt végbeviszi, hogy a bölcsességnek kertecskéiből kivesztessenek az ijezgető dolgok, az nagy munkát vitt véghez.”[1]
Comenius az Orbis Pictus Elöljáró beszédében fogalmazta meg a fentieket, szándéka tehát az volt a könyvvel, hogy a tanulás ne fájdalmas kötelesség, hanem gyönyörűséges tevékenység legyen – élményszerűbb, szemléletesebb oktatásra törekedett. Comenius újszerű (a korban forradalminak számító) felismerése, hogy a tanulásnak, az olvasásnak sajátos formában kell történnie, figyelembe véve a gyerekek életkori sajátosságait; ebben a szellemben adta közre a Schola Ludust is, amely pedig a drámapedagógia történetének egyik mérföldköve, hiszen az iskolai színjátékot hívja segítségül a tananyag elsajátításhoz.
Az Orbis Pictus abban a tekintetben is jelentős, hogy az első közhasználatban elterjedt, képekkel illusztrált tankönyv volt – bár effélére korábban is történtek már kísérletek, de ennyire koncepciózus, átfogó munka eladdig nem született. A kötet a dolgok és a szavak párhuzamos oktatását indította el, a latin nyelv megtanulásán túl a világ megismerését is célozta: koncentrikusan bővülő tananyaga a kor tudományos színvonalán mutatja be többek közt az emberi test felépítését, a különféle foglalkozásokat és azok attribútumait, állatokat, növényeket, a Naprendszer bolygóit és így tovább, mindezt az istenfélelem, az erkölcsös életre törekvés kontextusában. Az 1658-as kiadás képeit Comenius készítette, majd az évszázadok során mások metszeteivel is megjelent. Kurt Pilz a kiadástörténetet összegző kötetében 245-re teszi a változatok számát, és még számos olyan képes kiadványt is ismertet, amelyek az Orbis Pictus nyomán, annak szellemében készültek. Tulajdonképpen ezt a sort folytatja két kortárs cseh kiadvány is: az egyik 2019-ben Václav Sokol, a másik pedig 2021-ben František Petrák illusztrációival jelent meg; előbbi egy sorozat része, melynek legutóbbi darabját 2023-ban adták ki.
Orbis Pictus, áll mindkét kötet címlapján – de valóban „az” Orbis Pictust tartjuk a kezünkben? Az eredeti tankönyv a szintén Comenius által készített, Janua néven emlegetett kötet képes, átdolgozott változata – ez a távlat nincs ott a kortárs verziók mögött. Egy másik kérdés az implicit befogadóval kapcsolatban merül fel: míg Comenius az Orbis Pictust már iskolai oktatásban részt vevő gyerekeknek szánta, addig a František Petrák-féle lapozó inkább az óvodásokat célozza: a fülszöveg szerint színezőként jelentették meg. Az Orbis Pictus mester és tanítványa párbeszédével kezdődik, egyes vélemények szerint a beszélgetéshez társított képen a két alak mögött Sárospatak korabeli látképe sejlik fel. Az Invitatio, majd a kötet végén található Bérekesztés keretbe foglalja a leckéket, s Comenius ebben a kerettörténetben fogalmazza meg a tanítás célját: hogy a gyermek Isten segítségével megszerezze az alapvető ismereteket, s azok nyomán képes legyen tájékozódni „több jó könyvekben” is. A keret kimarad a kortárs gyerekkönyvekből (pontosabban a Sokol-féle kiadványban megjelenik a Bérekesztés, de az Invitatio nélkül), így az a gyakorlat folytatódik, amelyre Nagy Károly Zsolt is utal: sok fejezet, elsők közt az Istenről, az utolsó ítéletről, a teremtésről szóló leckék törlődtek a könyv különböző kiadásaiból, a mű így elvesztette integritását, és Comenius pánszófikus gondolkodásának jegyei is háttérbe szorultak.
A két kiadványt a comeniusi mű kortárs formáiként is értelmezhetjük: nemcsak a szöveg, hanem a képek, illetve a tananyag logikájának új olvasataiként.
Ezek a módosítások erősen parafrazeálják az eredeti művet, mégis előremutató vállalkozásnak tartom őket, mert azokhoz viszik közelebb az Orbis Pictust, akiknek Comenius azt eredetileg készítette: a gyerekekhez, akik most kezdenek ismerkedni a világgal. A František Petrák-féle verzió csak az állatvilággal foglalkozik. Erős, fekete kontúrokkal rajzolt ábrái az eredeti kötet fametszeteit idézik, és ugyanaz a rajz színes és fekete-fehér (kiszínezhető) verzióban is látható. A képek alatti szövegeket a korabeli cseh verzió költői átiratában közölték, hogy az eredeti nyelvállapot is érzékelhető legyen, de a „leckék” tömörek, rövidek, mintha csupán képaláírások lennének. Az eredetivel ellentétben az ábrázolás nem perspektivikus, inkább síkszerű, a számozás viszont itt is megjelenik: miként az eredetiben, úgy e kiadványban is láthatók számok az egyes képrészletek mellett, melyek a szöveg azonos számokkal ellátott szakaszaihoz irányítják az olvasót (vagy fordítva). A leporelló lapjai vastagok, kemények, rajzai könnyen dekódolhatók, olykor humorosak, a borítón az egymás hegyén-hátán álló állatok A brémai muzsikusok illusztrációit idézik – mindezekből az derül ki, hogy a kötet a még írni-olvasni nem tudó korosztályhoz szól. A Václav Sokol által illusztrált kötet már a nagyobbakat célozza meg. 2018-ban angol, latin és cseh nyelven publikálták, 2019-ben pedig német-latin-cseh kiadás jelent meg, ez utóbbi bővebb, több „leckét” tartalmaz. Az illusztrációk itt erősebben kötődnek az eredeti képek szerkezetéhez, ábrázolásmódjához, bár új felfedezésekről is láthatunk képet, olvashatunk szöveget, például a közlekedési eszközökról szóló lecke a vasutat is bemutatja. A képek színesek, részletgazdagok, és olykor az eredeti rajzok hangulatát is közvetítik: például Az emberség című leckében verekedő, egymást gyilkoló embereket látunk a háttérben ugyanúgy, mint Comenius rajzán. Bár a gyerekkönyvek általában mellőzik az erőszak nyílt ábrázolását, ebben a könyvben nyersen illusztrálja a művész mindazt, amiről az adott lecke beszél. Ez a könyv is megtartja a kép-szöveg számozását, és spirálozott, kemény lapjai gyors lapozgatást, nézegetést tesznek lehetővé.
Comenius elgondolásai és a kortárs verziók között jelentős különbség a kép–szöveg-arány. Az 1658-as és azt követő kiadásokban a szöveg, tehát a tulajdonképpeni tananyag már csak a terjedelem miatt is hangsúlyosabb volt a képeknél: egy kis képet akár másfél-két oldalnyi szöveg követ. Az új kiadásokban viszont megfordul ez az arány, a képek nagyobbak, látványosabbak, a korábbi, olykor nehezen kivehető metszetekhez képest jobban láthatók, és engedik, hogy a befogadó elidőzzön az apró részleteknél. Mindez összhangban lehet Comeniusnak a Didactica Magnában megfogalmazott céljával, miszerint a gyerekek „a könyvekben keressék a gyönyörűséget”. Ez a két könyv alkalmas erre: aki kezébe veszi őket, mosolyoghat a túl nagy szemű oroszlán képén, borzonghat az éles fogú tigris látványától, gyönyörködhet a természeti jelenségek különféle formákkal és színekkel megrajzolt ábráin, és az igényes kivitelű kötetek lapozgatása, forgatása is érzéki élményt kínál.
A köteteket lapozgatva végül az a kérdés merült fel bennem: mi lehet az oka annak, hogy egy csaknem négyszáz esztendős tankönyv még ma is megmozgatja számos kutató, tanár vagy művész fantáziáját? Hiszen amit Comenius tanít, az bármilyen egyéb formában is elérhető ma már, ahogy pedig tanítja (képekkel), az világszerte elterjedtté vált. Teljességre nem törekvő vizsgálódásom alapján azonban számos alkotó tartja napirenden az Orbis Pictus-kérdést.
Csak néhány példa: 1996-ban Amszterdamban volt látogatható az Orbis Pictus Revised című interaktív kiállítás; 1997-ben egy szlovák film készült a kötet ihletésére; 2000-ben a Budapest Bábszínház dolgozta fel Az iskolamester (Orbis Pictus) címmel, Urbán Gyula rendezésében; 2018-ban egy spanyol reprint kiadás jelent meg a Libros del Zorro Rojo kiadónál, mely a bolognai gyermek- és ifjúsági könyvvásáron a nem szépirodalmi kategóriában kitüntető elismerést nyert el. Mi teszi ezt a művet állandóan aktuálissá? Egy lehetséges választ Umberto Ecónál találtam, aki A nyitott mű poétikája című esszéjében a szépirodalmi művek nyitottságáról, párbeszédképességéről ír ugyan, de meglátásai véleményem szerint az Orbis Pictusra is érvényesek lehetnek.
Az esszé összegzésében Eco a következőket fogalmazza meg:
„Láttuk tehát, hogy 1. a »nyitott« műalkotásokat – amennyiben mozgásban levők – az arra irányuló fölhívás jellemzi, hogy csináljuk együtt a művet a szerzővel; 2. egy tágabb szinten (mint a »mozgásban levő mű« fajának megfelelő nem szintjén) találhatók azok a művek, amelyek bár fizikai értelemben már befejezettek, mégis »nyitottak« a belső viszonylatok folytonos sarjadzása felé, amit a műélvezőnek kell felfedeznie és kiválasztania az ingerek totalitása észlelésének aktusában; 3. minden műalkotás, még ha a szükségszerűség kimondott vagy kimondatlan poétikája szerint jött is létre, lényegileg nyitott a lehetséges olvasatok látszólagos sorozata felé, amelyek mindegyike új életre kelti a művet valamilyen távlatból, valamilyen ízlés, személyes végrehajtás szerint.”[2] Úgy vélem, az Orbis Pictusra mindhárom sajátosság jellemző. Csináljuk együtt a művet a szerzővel – rögtön az első kép a mester és tanítvány együtt munkálkodását irányozza elő, melyben a tanítvány nem csupán passzív befogadóként, hanem aktív résztvevőként szerepel, ahogy ezt meg is fogalmazza: „íme, jelen vagyok”. Az Orbis Pictus befejezett mű ugyan, de nyitott a viszonyok belső sarjadzása felé: mi pakolhatjuk egymásra a leckék építőkockáit, és fedezhetjük fel a belső összefüggéseket, a tananyag logikáját. S végül nyitott a lehetséges olvasatok sorozatának létrejöttére is, mint ahogy a több mint kétszáz kiadás, a tankönyv ihletésére készült kötetek, műalkotások is igazolják. Az Orbis Pictusnak nemcsak múltja van, de reményeim szerint jövője is.
Komensky, Jan Amos. Orbis Pictus. Svet v obrazech. Ill. Frantisek Petrák. Prága: Meander, 2021.
Orbis Pictus Komenského svět v obrazech pro nejmenší. Ill. Václav Sokol. [H. n.], 2019.
A köteteket a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúton is köszönök.
A bábszínházi előadással kapcsolatos adatokat Gimesi Dórának, a cseh szövegek fordításában nyújtott segítséget Fodor Áronnak köszönöm.
Az esszé megírásához az alábbi munkák voltak segítségemre:
Bakos József. A Vestibuli et Januae Lucidarium pataki kiadásának újabban felfedezett töredékeiről. In: Az Egri Tanárképző Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat, 4. köt.) = Acta Academiae Paedagogicae Agriensis (Nova series, Tom. 4.). Eger: Egri Tanárképző Főiskola. 523–528. https://publikacio.uni-eszterhazy.hu/1056/1/523-528_Bakos.pdf)
Bakos József. Bibliográfiai tanulmány Comenius Orbis Pictusa kiadásairól. Magyar Könyvszemle, 87. évfolyam, 1971/2–3. 201–204. https://epa.oszk.hu/00000/00021/00282/pdf/MKSZ_EPA00021_1971_87_02-03_197-232.pdf)
Comenius, Johannes Amos. A látható világ, közzétette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Dr. Geréb György. Budapest: Magyar Helikon, 1959.
Comenius, Johann Amos. Orbis Sensualium Pictus. Die Ausgaben des Orbis Sensualium Pictus. Eine Bibliographie. Bearbeitet von Dr. Kurt Pilz. Nürnberg: Stadtbibliothek Nürnberg, 1967.
Dienes Dénes – Ugrai János. A Sárospataki Református Kollégium története. Sárospatak: Hernád Kiadó, 2020.
Eco, Umberto. A nyitott mű poétikája. In uő. A nyitott mű. Budapest: Gondolat, 1976.
Nagy Károly Zsolt. Orbis Sensualium Pictus – A’ Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság. Egyháztörténeti szemle 3. évf., 2002/1., 82–109. https://epa.oszk.hu/03300/03307/00005/egyhaztorteneti_szemle_2002_01_082-109.htm)
Rácz Lajos. Comenius Sárospatakon. Budapest: MTA, 1931.
Takács Béla. A sárospataki nyomda története. Budapest: Magyar Helikon, 1978.
[1] Johannes Amos Comenius. A látható világ, közzétette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Dr. Geréb György. Budapest: Magyar Helikon, 1959, 67. – az idézetet egyszerűsítve közlöm.
[2] Umberto Eco. A nyitott mű poétikája. In uő. A nyitott mű. Budapest: Gondolat, 1976. 55.