Emma Carroll Égi tolvaj című regényével különleges kalandra invitál minket
Olyan világba vezet, ahol nemcsak térben, de időben is utazhatunk. Egy szempillantás alatt a XVIII. századi Franciaországban találjuk magunkat, ahol éppen a hőlégballon feltalálásán dolgoznak a tudósok, versenyezve, ki képes legelőször olyan repülőszerkezetet építeni, amely a levegőbe emelheti az embert. Egyenesen Annonay városába jutunk, ahol Szarka és az ő Kokó nevű kakasa is éli a nem épp izgalmaktól mentes életét.
A velük történő események által betekintést nyerünk minden társadalmi réteg életébe, a mélyszegénységtől a középosztályon át egészen a pompával teli királyi udvarig.
A regény elfogadó és nyitott, ez többnyire sikerül is neki, de helyenként mégis az ítélkezés csapdájába esik.
A következőkben a történetet fogom bemutatni, tehát aki nem szereti a spojlereket, az itt hagyja abba az olvasást
Szarka az utcán él, tolvajlásból tartja el magát és kis kedvencét, amíg egy nap egy titokzatos nő, Delacroix asszony fel nem keresi, hogy lopjon el neki valamit egy házból. A rablás nem sikerül tökéletesen. Ezt követően különbözővéletlenek miatt Szarkát az a család fogadja be, akihez előző este betört, és ahol éppen nagy erőkkel dolgoznak a hőlégballon feltalálásán. Szarka sosem járt iskolába, írni, olvasni sem tud, mégis a tudós felnőtteket megszégyenítő módon jön rá összefüggésekre. Ami elfogadható is lehetne, hiszen mindannyian ismerjük azt az élethelyzetet, amikor olyannyira benne vagyunk egy problémában, hogy sehogy sem találjuk a megoldást, de jön valaki, és egyből rámutat arra. Mégis zavarba ejtő, amikor belegondolunk, hogy emberek évek óta dolgoznak a hőlégballon feltalálásán, elvileg az utolsó simítások előtt állnak, mégsem gondolkozott még senki azon, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb anyag a ballon elkészítéséhez. Nem arról van tehát szó, hogy matematikai vagy fizikai képletek részletezését hiányoltam a könyvből, hanem arról, hogy gyakran mondogatjuk, nem kell a gyerekeket alábecsülni, mert sokkal többet képesek felfogni a világból, mint gondolnánk ‒ itt viszont azt kéne hangsúlyozni, hogy a felnőttek képességeit se becsüljük alá.
A történet főszereplője egy lány, ami többször hangsúlyt kap a könyvben
Mivel abban a korban nem mindig hagyták érvényesülni a nőket, vagy ha mégis, a történelemkönyvek nem tesznek gyakran említést nőkről. Emma Carroll könyve éppen azt próbálja hangsúlyozni, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a nőknek nem lett volna semmiféle szerepük a különböző találmányok létrejötténél. A történet végére minden összeáll, és kiderül, hogy éppen ez az elnyomás volt a mozgatórugója, hiszen Delacroix asszony, aki felbérli Szarkát a lopásra, maga is feltaláló szeretett volna lenni, de apja inkább két fivérét támogatta ezen az pályán, és ez mély nyomokat hagyott benne.
Szarka erős, bátor, okos lány, néha vakmerőnek is lehetne mondani, de figyelmes, és a jóindulat vezérli. Nem sablonos női karakter, ugyanakkor mégis azt az érzést keltette a könyv, mintha bizonygatni próbálná, ugyanolyan rátermett, mint egy fiú.
Például amikor párbajozni megy Pierre helyett, vagy maga az a tény, hogy fiúruhákba öltözik, a tetvek miatt pedig le kell vágni a haját, így bármikor, amikor valakitől elismerést kap, azért van, mert fiúnak nézik. Az igaz, hogy ekkoriban valóban így tudtak érvényesülni a nők, például a Brontë-nővérek is férfinéven publikálták könyveiket, Szarka ki sem állhatott volna párbajozni nőként. A könyv ugyan felhívja a figyelmet erre a problémára, de nem kezd vele semmit, csupán idealizál. Ráadásul nincsenek is igazi küzdelmek, mert a véletlen mozgatja a történetet. Szarka nem azért kerül a királyi udvarba – ahol majd véletlenül Pierre-rel és kiskedvenceikkel együtt felszállnak a hőlégballonnal –, mert eredetileg is ez volt a terve. A történet izgalmas, fordulatokkal teli, képes fenntartani a figyelmet, de olykor azért hihetetlen, hogy ennyi szerencsés véletlen kövesse egymást. Mindig, amikor a hősök valami igazán nagy bajba kerülnének, amiből nincs kiút, akkor történik velük valami szerencsés fordulat.
Szarkát mindvégig a bűntudat gyötri, amiért olyan kedves emberekhez tört be, akik később befogadták, és szinte családtagként kezelték
Úgy érzi, rejtegetnie kell a múltját. Amikor Pierre Párizsban szemtanúja lesz annak, hogy a lány annyira éhes, hogy kénytelen ellopni két lepényt, megharagszik rá, és otthagyja őt egyedül az utcán. A nap végén ugyan visszatér valamennyi pénzzel, amit a cipőjén levő ezüstcsat eladásával szerzett, de erkölcsi kioktatást tart arról, hogy nem szép dolog lopni, ezzel is megerősítve a lányban a szégyenérzetet. Mondja ezt annak az embernek a fölényével, aki soha nem volt rákényszerülve semmire, hiszen nem mindenkinek vannak ezüstcsatok a cipőjén. Soha nem volt kitéve annak az élethelyzetnek, amiben Szarka felnőtt. Pillanatnyilag ugyan megoldotta a helyzetet, de bele sem gondolt abba, hogy mi van akkor, ha nemcsak egy napig nincs tető az ember feje fölött, hanem évekig. A lány pedig szégyenkezik, holott önhibáján kívül került olyan helyzetbe, ahol ő is kiszolgáltatott.
A másik pont, amikor a könyv ítélkezik, a Delacroix asszonyhoz fűződő szál, ugyanis elkönyveli rossz karakternek, aki megérdemli a sorsát, mert gonosz, miközben még egy gyerek, vagyis Szarka is különbséget tud tenni jó és rossz között. Delacroix asszony nem eredendően gonosz, és ezzel a könyv ellent is mond magának, hiszen lehetőséget ad neki, hogy elmondja a saját történetét, melyből kiderül, hogy fiatalkorában elnyomták őt azért, mert nő. Tudós akart lenni, de apja a két fivérét támogatta, sőt meg is büntette, amikor ajándékba készített neki egy papírvágót, hogy azzal bizonyítsa rátermettségét. Az elnyomás miatt annyira megkeseredett, hogy a szülinapi ajándékból végül a guillotine feltalálásáig jutott. Szarka sajnálkozva magára hagyja a nőt a történet végén, mint akin már nem lehet segíteni, de nem azt sajnálja, amin keresztül kellett mennie, hanem azt, hogy gonosz.
Összefoglalva tehát az Égi tolvaj élvezhető regény, mely leköti a figyelmet, a karakterei jól megformáltak, ugyanakkor hiányoznak a valódi küzdelmek, így az elért eredmény sem tűnik akkora sikernek, mint amilyennek első látásra tűnik. Mert igaz, hogy sikerül megépíteni a hőlégballont, mely képes a levegőbe emelni az embert, de mégsem felemelő ez a végkifejlet.
György Alida
Emma Carroll: Égi tolvaj
Manó Könyvek, 2019.
288 oldal
2690 Ft