Látod a zenét?
A kérdés csak azok számára nem meghökkentő, akik rendelkeznek a szinesztézia különleges képességével, vagyis a színek, hangok, illatok, tapintási és ízlelési érzetek egymásra vonatkoztatásának tehetségével. Anna Czerwińska-Rydel és Marta Ignerska Minden stimmel címen nemrég magyarul is megjelent könyve ebbe a különleges birodalomba vezeti be az olvasót, láthatóvá téve a zenei hangokat.
Az eredetileg a neves varsói Wytwórnia kiadónál megjelent kötetet több mint tízéves késéssel adták ki magyarul
Ez azonban semmit sem von le a Csirimojó Kiadó érdemeiből, amely végre a hazai közönség számára is hozzáférhetővé tette a kétezres évek egyik legizgalmasabb képeskönyvét. Utóbbi jelző nem szubjektív túlzás, amint azt a magyar kiadás borítóján is feltüntetett tíz, fajsúlyos nemzetközi elismerés jelzi, élén a legrangosabb Bologna Ragazzi-díjjal. A külföldi elismerés dacára a hazai kínálatban merőben szokatlan e kötet hangvétele.
Stílusosan zenei párhuzammal élve: úgy hat a hazai képeskönyvek konzervatív közegében, mint egy csillogó trombitaszó; éles hangon tudatva mindenkivel, hogy ilyen a korszerű illusztráció, ez a XXI. századi képeskönyv.
Miközben szárnyalóan újszerű és merész alkotásról van szó, minden porcikája messzemenően átgondolt, tudományosan, pedagógilag és művészileg egyaránt. Műfaját tekintve ismerettejesztő könyvről van szó, amely egy szimfonikus nagyzenekar hangszereit mutatja be minden didaxis nélkül. Bár egyszer sem hangzik el az utasítás, hogy „és most hallgasd meg a fagott hangját”, a könyvet átlapozva az olvasó-néző rohan, hogy rákeressen a neten a bemutatott hangszerek hangzására, és az is kedvet kap egy komolyzenei koncerthez, akinek egyébként nem kedveli ezt a stílust.
A remek kivitelezés garanciája a kiváló szerzőpáros: az író, Anna Czerwińska-Rydel zenész, zenepedagógus, számos zenei témájú gyerekkönyv szerzője
Rövid, ám nyelvileg gazdagon megformált, érzékletes hasonlatokban gazdag leírásai szerves részei a képeskönyvnek. (A fordítás Vas Viktória remek munkája.)
A kötet fő szólamát mégis az illusztrátor, Marta Ignerska viszi, akit joggal tartanak az ezredfordulós lengyel illusztráció fenegyekének, a „kortárs illusztráció Picassójának”, mivel formabontó látásmódjával alapjaiban újította meg az egyébként is magas színvonalú lengyel illusztrációs művészetet. Hogy miben is áll progresszív látásmódja, arról könnyen képet kaphatunk a grafikus weboldaláról, ahol bőven lehet tallózni eddig megjelent kötetei között. A lényeg, hogy egy dadaista bohóc féktelen játékosságával állítja fejre mindazt, amit eddig a gyerekkönyv-illusztrációról gondoltunk, magával ragadva a vizuálisan túltöltött mai gyerekeket is. Mindeközben rajzai valódi kortárs grafikai alkotások, könyvei pedig a felnőtt művészkönyvgyűjtők féltett kincsei.
A Minden stimmel egy nagyzenekar hangolását mutatja be, addig a pillanatig, míg egyszerre csak közösen, immár összehangolva szólal meg a hangszerek együttese. A történet drámai íve az egyes hangszerek próbálkozásától a közös fellépés kirobbanó erejéig tart. A folyamatot a szövegek és a képek kifinomult összehangolásával bontja ki a szerzőpáros: vannak oldalak, ahol csupán szöveg olvasható, másutt a képek veszik át a főszerepet.
A csak szöveget közlő oldalak a csend pillanatai.
Két ilyen drámai erejű momentum van a könyvben: mielőtt megszólalna az első hang, és mielőtt felharsan a nagyzenekar együttese. Ezen belül mindvégig kétoldalas kompozíciókban gondolkozik Ignerska, maximálisan kihasználva a képtér üres és telített felületeinek változó dinamikáját. Ebben az összefüggésben az üres képfelület nem hiány, hanem olyan tér, amelyben a hangok színe és mozgása kiteljesedik.
Ignerska képei három rétegben, három különböző rajzstílusban mutatják be a témát: a zenészek, a hangszerek és a hangok szintjén. Magukat a hangszereket pontosan ábrázolja, a rajtuk játszó zenészek ellenben expresszív figurák, akik testük játékos torzulásaival fejezik ki a zenélés szenvedélyét. Az egyes hangszereket megszólaltatóknak eltérő karaktert ad Ignerska: a fagottos köpcös fickó, a harsonás napszemüveges alak, a dobos tetovált, izmos figura, a brácsások és csellósok érzéki nőalakok. A realisztikus hangszerek és a zene hatását testükkel kifejező zenészek mellett a legelvontabb a kifejezés harmadik szintje: a hangok absztrakt alakzatai, amelyek vadul cikázó, áradó, pulzáló, nonfiguratív vizuális effektusokként bontakoznak ki.
A zenei hangok vizualizálásának programja mélyen kötődik a modern absztrakt festészet születéséhez:
Az 1910-es években Vaszilij Kandinszkij, František Kupka és Konstantinas Čiurlionis egymással párhuzamosan, a zenei hangok képpé formálásával alkották meg az absztrakt festészet úttörő munkáit. Ignerska voltaképpen ezt az utat követi, mikor a zenei hangok karakteréhez színeket, formákat rendel, és azokat kifejező ritmus szerint rendezi el.
Az egész kötet mindössze négy színből épül fel: a lapok fehér síkja előtt (rendszerint) feketével rajzolódnak ki a zenészek és a hangszerek, míg a hangokat rózsaszín vagy narancssárga tónusok ábrázolja a szerző.
Utóbbiak neonszínei kiválóan alkalmasak arra, hogy jelezzék, a hanghullámok a tárgyak fizikai valóságától eltérő, a levegő közegében áramló, szabad szemmel láthatatlan jelenségek. A hangok három alapvető fizikai tulajdonságát (hangosság, magasság és színezet), kiegészítve a zenei ritmussal Ignerska a formák alakja, ritmusa, a képtérben való elhelyezkedése és tónusa alapján fejezi ki. A rózsaszín a bársonyosabb, a narancssárga az élesebb hangok kifejezésére szolgál.
Ennek ellenére szó sincs valamiféle mechanikus képletről, Ignerska minden grafikai kompozíciója áradó szabadsággal beszél a zenéről, játékos humorral mutatva be története szereplőit. Czerwińska-Rydel szövegei emberi karaktervonásokkal ruházzák fel a hangokat: ilyen a pásztorélethez kötődő fuvola és a cirkalmasan nagyképű klarinét vetélkedése. Utalva az antik gyökerekre, utóbbi egyszemű küklopsz, akinek dús lombú hajából kígyók tekeregnek elő. A fagottos denevérszárnyú, köpcös fickó, aki egy pince mélyén fújja „cikkcakkos hangú” hangszerét. A trombitás haja lobogó lángnyelvekből áll, utalva a tűzoltókra, a kürtös viszont lovon vágtató vadász. A brácsások sértődékeny szép lányok, a csellósok alakja csupa sikk és elegancia…
Az író és a rajzoló nemcsak színeket, formákat, hanem érzelmi attitűdöket és cselekvéseket is társít az egyes hangszerekhez
Ám míg a rajzokon a cselekvők a muzsikusok, a szövegben a a hangszerek maguk bírnak emberi tulajdonságokkal. Vizuális és emocionális jegyek egyaránt azonosítják őket, amelyek mentén könnyen felismerhetővé válnak az utolsó nagy hangolás kakofóniájában, amely az emelvényre lépő karmester egyetlen intésére harmonikus összjátékká szelídül.
A könyv végére érve az olvasó már magabiztosan azonosítja a szimfonikus nagyzenekar hangszereit és a zenészek ülésrendjét, miközben a színek és formák eszköztárában is otthonossá válik. A Minden stimmel minden ízében kortárs, formabontó hangvételű bevezetés a klasszikus zene világába.
Révész Emese
Anna Czerwińska-Rydel és Marta Ignerska: Minden stimmel
Fordító: Vas Viktória
Csirimojó, 2022.
40 oldal
4990 Ft