Mindnyájunknak vannak különbnél különb macskás történetei, amelyek kétségtelenül elég széles spektrumot fednek le, a viccestől a félelmetesig, a felkavarótól a meghittig, az elgondolkodtatótól a kijózanítóig
Nálunk a családban például nem kis kavarodást okozott néhány éve, mikor a kert egyik árnyékot adó fája alatt vizsgámra készüléskor csendben a vállamra lopakodott egy alig pár hetes ismeretlen macskakölyök, miközben árgus szemmel és füllel őrködött nem messze tőlem Johnny, a család újfundlandi-kaukázusi keverékkutyája, aki ugyan sötét színe és méretes termete ellenére jámbor volt, de ha macskát vagy sünt látott, nem ismert kegyelmet.
Nem véletlenül értenek egyet az ókortól kezdve a különféle kultúrák abban, hogy a macskáknak több életük van.
E kiscica is újjászületett párszor, mire kicsempésztük biztonságos helyre a kertből.
A Macskák Mesés könyvének megszólítottjai nemcsak a kisgyerekek, hanem velük együtt a felnőttek is, ugyanis a kötet egy felettébb pezsdítő merítés a klasszikus és a kortárs irodalom ismert és kevésbé ismert műveiből
A gyűjteményes kötetbe válogatott versek, mesék és regényrészletek kiváló összegzést adnak arról, milyen sokféle módon látták az emberek korábban, és látjuk mi ma a macskákat. Természetesen nemcsak a macskákról szól ez az antológia, hanem velük együtt rólunk is, például arról, hogyan viszonyulunk az állatokhoz, egymáshoz vagy épp önmagunkhoz, így időnként egy-egy macska tekintetében – mint görbe tükörben – láthatjuk viszont önmagunkat.
Ahogy a cicák ősidők óta társaink, szomszédaink, bizalmasaink, úgy vannak jelen az irodalomban a kezdetektől a nagy klasszikus irodalmi műveken át a kortársakig.
A gyerek- és szépirodalom nagy kincsestárából merített a kötet szerkesztője, Lovász Andrea. A szerzők között találjuk a nemzetközi (gyerek)irodalom olyan neves alkotóit, mint Rudyard Kipling, Charles Perrault, Lewis Carroll, Edward Lear, T. S. Eliot, Luis Sepúlveda vagy Harold Monro, klasszikus íróink közül Arany János, Weöres Sándor, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Lázár Ervin, Csukás István, Csoóri Sándor és Bálint Ágnes egy-egy írását olvashatjuk a kötetben. A kortárs gyerekirodalom alkotói közül pedig Mosonyi Aliz, Lackfi János, Majoros Nóra, Varró Dániel, Kertész Erzsi, Zalán Tibor, Mészöly Ágnes, Szabó Imola Julianna, Tóth Krisztina, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Berg Judit, May Szilvia, Somfai Anna, Gimesi Dóra, Várfalvy Emőke, Ecsédi Orsolya, Borsos J. Gyöngyi, Borsi Bálint és Csepregi János írásai gazdagítják a könyvet. (Itt zárójelben jegyezem meg, apróbb bizonytalanságot okozhat, hogy Mészöly Ágnes neve kétszer kétféleképpen szerepel, mintha más szerzőt jelölne a Mészöly Ági névváltozat.) És egy különleges rész zárja a kötetet, ami helyet, illetve teret ad két oldalpáron az olvasó saját és képzeletbeli macskás történeteinek, melyek nemcsak még személyesebbé teszik, hanem egyben ki is egészítik a nagy Macskák Mesés könyvét.
A könyv mesés világát Szabó Imola Julianna vegyes, fotómontázs- és kollázstechnikával készült, sokrétű és gazdag vizuális tere(ke)t felvonultató illusztrációi teszik még izgalmasabbá
Általuk nemcsak a macskák megannyi tekintetével és arcával, a macskarajongás különféle mélységeivel és magasságaival, a macskák titkainak végtelenségével, hanem a macskalét legapróbb részleteivel is szembesülhetünk. Ennek jegyében még macskásabbá teszik a könyvet az oldalszámok körül ólálkodó cicabajuszok. De hogy még teljesebb legyen e macskavilág, az előzéken tizenhárom, képkeretben megelevenedő vendégmacska alakja tűnik elő, akikre akár mint egy különleges szerenád szereplőire is tekinthetünk, egyben olyanokra, akik párbeszédet folytatnak a kötet macskaszereplőivel. Így bukkan elő a könyvben a kortárs gyerekirodalmi illusztrátorok közül Holló Anna, Maros Krisztina, Kőszeghy Csilla, Megyeri Annamária, Kövesdi Dóra, Horváth Ildi, Máray Mariann, Rofusz Kinga, Rátkai Kornél, Bódi Kati, Pap Kata, Szegedi Katalin és Grela Alexandra egy-egy macskaalakja is.
A kötet fokozatosan, lépésről lépésre kibontva ábrázolja a macskavilág gazdagságát és sok-sok titkának rétegeit, miközben keretet teremt ennek az első és utolsó szöveg által
Mosonyi Aliz kötetindító verse egy titokzatos és fenséges fekete macska képét idézi meg, a Fekete Macskakirályét, aki mellett nemcsak a környezet, hanem az ember is mintha eltörpülne. Innen lép tovább Lackfi János Macska több példányban című verse, melyben a macska úgy jelenik meg, mint aki mindenhol ott van, mintha számtalan lenne belőle. Borsos J. Gyöngyi meséjében a macska önmagára ismerése kerül a középpontba. Bella István A holdról című verses meséjében pedig kozmikus távolságokon keresztül láthatjuk a macskákat, akik, akár a Hold, mindent látnak, és ők is mindenhonnan láthatók. Kipling meséjében újból közelről tekinthetünk a macskákra az emberrel és a többi állattal való kapcsolatuk által. Majoros Nóra parodisztikus meseátiratában a bajkeverő, mégis a Jóisten által kedvelt macska kilenc élete válik kérdésessé, miközben teljesen szétcincálja és felforgatja a bárkára érkező macska az egész Noé-történetet, az olvasók nem kis örömére.
Kertész Erzsi Sunyi Báró tanításai című, iróniával és humorral átitatott tanmeséje az igazi macskaságról és az öntörvényűségükről szól, de nem csupán a macskák különös természetét és szokásait leplezi le, hanem az őket megmentő, otthont adó s olykor őket alattvalóként kiszolgáló gazdikat is.
Zalán Tibor továbbviszi a macskákat elkapató, túlkényeztetésükben felolvadó embernek az (ön)ironikus ábrázolását:
„Chaplin macska a mézeskalácsot / szereti. Mondhatnánk erre némi éllel: / fene a gusztusod, Chaplin macska! / Ezzel szemben gyáván azt / mondjuk helyette, jé, de jó, hogy / ez a Chaplin macska ennyire szereti / a mézeskalácsot!” (121)
De hasonlóan frappáns és meghatározó ez a jellemzés is:
„ő nem elégszik meg a résszel, / az egészet bírja akarni. / Ezért grófnő, ezért macska” (121).
E gondolatmenethez kapcsolódik Bálint Ágnes meserészlete, amikor a macskák a gazdasszonyaik feladatkörét ecsetelik (127), illetve az is, hogy Károly bácsiról kiderül, titokban a macskákkal való végleges leszámolásra vágyna.
Harold Monro verse szintén közel, nagyon közel visz a macskákhoz, de itt ők nem megnőnek, hanem épp kicsire zsugorodnak, ahogy elhatalmasodik rajtuk a finom falatok utáni vágy és az étkezés beteljesülésének a mámora. Mészöly Ágnes Panni és a macska, valamint Várfalvy Emőke Kicsikis és a világraszóló macskabarátság című meséiben olyan gyerekek a főszereplők, akiket tulajdonképpen hidegen hagynak a macskák, ez utóbbiban Kicsikis végül egy porcicával köt barátságot. Szabó Imola Julianna M mint macskás néni című meséjében viszont apró rítusok által elevenedik meg előttünk a macska és az ember összetartozása, akik „összeöregedtek az évekkel” és egymással (151). Gimesi Dóra gazdag fordulatokkal telített megrendítő meséjében ezt az összeöregedést mulasztják el majdnem a főszereplők, Szabó T. Anna Manó című meséje pedig a csodavárást és a csodák rejtélyével szembesít.
E történeteken olykor átszűrődnek korunk olyan fontos kérdései is, mint a környezetszennyezés
Luis Sepúlveda regényrészletében a tengereket beterítő és az állatokat kíméletlenül elpusztító olaj képe is felvillan, mikor a főszereplő macska mellé zuhan az erkélyre egy ragacsos testű, haldokló sirály.
Kiemelt szerepet kapnak továbbá a nevek, amelyek részben a macskákat jellemzik, másrészről a hozzájuk való viszonyt tükrözik. Így több ismert név is visszaköszön a kötetben: Hamlet, Chaplin, Zorbász vagy Al Capone. Ennek jegyében Ecsédi Orsolya meséjében az állatok elnevezése szintén különös jelentőségű, nekik köszönhető, hogy Hamlet, a gátlásokkal küszködő kiscica mégis kimerészkedik megismerni világot. Szabó Imola Julianna meséjében a névváltozatok ízlelgetése a szeretettel teli kötődés útkereséseit, a túlcsorduló érzelmek kifejezésére tett próbálkozásokat jelöli.
Ahogy a fenti részletekből is sejthető, a kötetben gyakran meghatározó a humor és az irónia. May Szilvia meséjében roppant mulatságos a macskazenészek és az őket üldözőbe vevő kutyák esete, mint ahogy Csukás István Mirr-Murr, a kandúr című meséjének kiemelt részletében is, amikor Oriza-Triznyák beavatja a kismacskát abba, mi minden kell ahhoz, hogy valaki a kóbor macskák világszervezetébe juthasson. De Berg Judit Mobilcicák és Csepregi János Jégkrémrágcsáló nyakkendős macska című meséi sem fukarkodnak a humor és az irónia legváltozatosabb eszközeivel, miközben mindennapi életünk és az elképzelt mesevilág egy-egy rendkívüli helyzetét jelenítik meg.
Mészöly Ágnes kötetzáró balladája a könyv összegzéseként a macskák sok-sok arcvonásának és tulajdonságának megelevenítésével készíti el minden idők macskájának portréját. Végezetül pedig ekképp szól a macskák nevében az olvasóhoz: „Szőrünk bársonynak tűnik tán, szemünk parázsnak, / De szabadok vagyunk mind, a végtelen magány / A legtitokzatosabb szent macska-varázslat” (214).
Zólya Andrea Csilla
Macskák Mesés könyve (szerk. Lovász Andrea)
Illusztrátor: Szabó Imola Julianna
Cerkabella Könyvkiadó, 2021
223 oldal
4490 Ft