Az Első Kerületi Vitéz János Nyolcosztályos Gimnázium udvarán álló platánfától eddig kilenc pagonyos könyv cselekménye indult el. A történelmi-nyomozós ifjúsági regények megjelenésének egymásutániságából elvileg az következik, hogy a 2020 tavaszán megjelent első kötet, Az ellenállók vezére óta a neves szerzők által megalkotott történeteket folyamatában olvassa az ifjúság.
Ha egy tízévest épp jókor kapott el az izgalmas alapötletre épített sorozat, akkor az ideális elképzelt olvasó 2023 végén már nem „felfelé” olvas, vagyis elérte a kamaszszereplők életkorát, és valószínűleg rálátása van az egész iskolai osztályra, a visszatérő szereplőkre és motívumokra. Tudja például, hogy sosem utaznak egyedül a gyerekek, legfeljebb egy időre elszakadnak társaiktól, ám négynél többen nem lépik át a téridő határait egyszerre. Nem számíthatunk tehát később sem osztálykirándulásra a török fürdőkbe vagy a Várkert Bazár helyén rendezett rockkoncertre. Már csak azért sem, mert a tanárokat – például Zeller Gabit, az osztályfőnököt – senki sem avatta be a titokba. A tanárok szinte teljesen a háttérben maradnak. A közoktatás perifériáján, de a diákjólét centrumában szolgáló büfés néniről viszont egyre többet tudunk meg.
Baráth Katalin Gőzgépek és pomponlányok című, 1895-be visszaröpítő regényében például elhintenek egy apró morzsát az időkapu működtetőiről a szegedi boszorkányokkal kapcsolatban. Az átlépés módja ugyanis váratlanul módosul. Nem a Gellért-hegy oldalában lép ki a két főszereplő az időalagútból, hanem a békebeli Szegeden. Utaztak már az osztálytársaik Kolozsvárra vonattal 19 évvel később, most a vonat a bácskai Zentára röpíti őket tovább. A sorozat darabjainak báját és hitelességét nagyrészt az biztosítja, hogy íróik saját világukhoz igazítják a rájuk bízott történeteket. Baráth Katalin nemcsak szülőföldjének, Bácskának és kedvelt műfajának, a kriminek jellegzetességeit varázsolja elénk, hanem a XIX. század végének többé-kevésbé ismert személyiségeit is. Bánki Donát tapasztalt mérnökként, Móra Ferenc lelkes gimnazistaként válik egy cselszövés leleplezőjévé. Utóbbi bátyját, Móra Istvánt pedig az egyik legismertebb lakodalmas nótához társíthatjuk.
Az Abszolút töri-könyvek egyik fő célja az ismeretterjesztés, amelyet ravaszul, gamifikálva tálalnak, szabadulószobához hasonlóan, biztosítva a kiutat is. Egy megnyugtatóan befejeződő ifjúsági regényben még alattomos bűncselekmény esetén sem az a fő kérdés, hogy ki követte el – ezt a szöveg utalásaiból a tapasztalt olvasó hamar kideríti –, hanem inkább hogy miért, és mi az összefüggés az egyes cselekményszálak között. Baráth Katalin forgatókönyvírói tapasztalata a fejezetcímekben helyszínnel és évszámmal elkülönített jelenetezés technikáján is meglátszik. A sorozatban eddig egyedülálló módon nála nem a jelenben, hanem a múltban indul a cselekmény, Az egri csillagok első lapjait idéző fürdőzős jelenettel. Az ifjúsági történelmi regények alfájaként általánosan ismert Gárdonyi-mű nagyjából ekkor íródott. Az általános iskolában manapság még éppen olvastatott Kincskereső kisködmönre is utal a szöveg, amikor az időutazók felismerik Móra Fecóban az alkotóját.
A sorozat szereplői közötti viszony itt is jellemzően a kezdeti ellentétek és a dominancia kiegyenlítésére épül. A budai gimibe nemrég átjött vidéki Zsuzsi a videóival minél több követőre hajtó gazdag és szabadszájú Dorkához csapódik, aki filmszerű poentírozással csak akkor ébred rá társa érdemeire, amikor Zsuzsi ki tud teljesedni addig is hangsúlyozott tehetségében, az éneklésben. A jelenben alulértékelt készséget a medialitás monarchiakori viszonyai között ismerik el. A sorozatban megszokottnál a megpróbáltatásokhoz – elrabolják, és zsákba gyömöszölik őket – képest is sokkal könnyebben alkalmazkodnak a lányok a váratlan helyzethez – Jane Austen korába készültek videózni –, sőt a regény nem is elsősorban a telefon nélküli létezés nehézségeit hangsúlyozza, hanem a fiatal úri hölgyektől a múltban elvárt viselkedési módokat, illetve a fűzős, kitömött ruhák kényelmetlenségét. Az okostelefont profin kezelő Dorka könnyen alkalmazkodik a régi-új körülményekhez, sőt szabadszájú határozottsága külön előny, amikor magánnyomozásba kezdenek, hogy megmentőjük ártatlanságát bizonyítsák. A társadalmi rétegek közötti átjárás lehetőségét a kívülről katalizátorként betoppanó lányok felgyorsítják, s jelenlétük alkalmat teremt a szigorú elvárások elmagyarázására. A hosszadalmas, monologizáló ismertetők között groteszk vígjátékba illő is kialakul, mikor az Eugén Szálloda túlbuzgó alkalmazottja részletesen ismerteti az ünnepségre érkező uralkodópár számára éppen berendezett lakosztály leltárát.
A nagypolitika háttérbe szorul a kormánypárti képviselő és az ellenzéki polgármester piszkálódása, illetve az ekkoriban kibontakozó munkásöntudat bemutatása mögött. A mérnöki terveivel Bánki Donát elismerését is kiérdemlő Huszár Zsiga a népmesék szegénylegényéhez hasonlóan menti meg és védelmezi lányokat, és amikor alaptalanul bebörtönzik a munkások érdekeit harcosan védelmező nagybátyja miatt, akkor nemcsak szabadságát köszönheti talpraesettségének, hanem romantikus vígjátékba – vagy a Titanicba – illően a bálban meg is táncoltathatja a főügyész unokahúgát, Irénkét. A női egyenjogúságért indított küzdelmek hajnalán Irénke már egyetemre vágyik, amire talán a két időutazó kislány is bátorítja.
Baráth Katalin regénye ezekkel a vonásokkal a sorozat többi darabjához képest nőiesebbre sikerült. Az eddigi kilenc regényhez ugyan csak két férfiíró járult hozzá, mégis megmaradt a nemek közötti egyensúly mind a gyerekszereplők neme, mind a hangsúlyok tekintetében. A néma táltos (Majoros Nóra) ráadásul egészen férfias regény lett (ITT írtunk róla). A Gőzgépek és pomponlányok címében egymás mellé rendelt két főnévből most csak egy pomponlány maradt, aki viszont olyan határozott társakat kapott, hogy Berg Judit ezzel egy időben megjelentetett regényéhez – Szélvésztől kergetve – hasonlóan a csajos cselekményfordulatok és a lányok érdeklődésének inkább megfelelő információk kerülnek előtérbe. Van szó ugyan porlasztásól, a gőzgépek folyékony olajszármazékokkal működő masinákkal történő kiváltásáról, malomipari technológiáról és a villanyvilágítás bevezetéséről, de a háttérben egy féltékenységi dráma zajlik, amelyet a lányok ravaszsága segít leleplezni.
Dorkának és Zsuzsinak kapóra jön, hogy empire-kori ruhában jelennek meg Szegeden, így rögtön színésznőnek nézik őket. Ebben a szerepben kívül maradhatnak a korabeli társadalmi elvárásokon, de könnyen áldozattá is válhatnak. A tekintetben is tapintatos az ifjúsági regény, hogy senki sem él vissza a különös szavakat használó vendégek helyzetével, a békeidők igazságtalanságaiból főleg annyit látunk, hogy gyanús a szegény fiú, és nem bontakozhat ki az úrilány. Baráth Katalin regénye a múlt ellentmondásait a jelen felől bíráló megközelítése mellett gyorsan változó, több helyen poentírozó, elhallgató, sejtető dramaturgiája miatt szerezhet új olvasókat az Abszolút töri korábbi könyveinek is.
Kovács Gergely
Baráth Katalin: Gőzgépek és pomponlányok
Illusztrátor: Bernát Barbara
Pagony, Tilos az Á Könyvek, 2023
352 oldal
4790 Ft