A Szia, Félelem! olyan, mint egy hosszú szabadvers, amelynek mozgatórugója a véletlenszerű ötletekre jár
Mindenki szokott félni – szól a felütés, majd a következő oldalak ezt a gondolatot forgatják, hol innen, hol onnan húzva elő egy véletlenszerű példát. Elérhető, érthető, megélhető ötletekkel és humoros, élénk képekkel vezetik végig az olvasót egy sor szabad asszociáción. Egy lap: egy félelem. Itt akad olyan, ami ismerős lehet (például van, aki attól fél, hogy gördeszkázás közben egy nagy kutyával találkozik, más rémálmoktól szenved, vagy épp a hangos kiabálás rémiszti meg), és olyan is, ami nehezen megközelíthető (például „Van, aki nem meri kimondani, hogy haragos, vagy haza szeretne végre menni”).
Nemcsak mozgatója, de rendezője, humora, és értelme is ez a véletlenszerűség a kötetnek
Hiszen egy nehéz, gyakran tabusított témát, a félelmet igyekszik a gyerekek számára elmesélni úgy, hogy amennyire szabadjára ereszti a gondolatot, olyannyira segítsen a komfortzónán belül is tartani a gondolatmenetet. Segítő könyvként jár el, ráirányítja a figyelmet egy, a kisgyerekkorban fontos és jellemző problémára, és a problémából a sokszorosítással (a végtelen, humorossá váló, változatos és kívülről nevetséges példákkal) egyszerű tényt csinál.
Mindenki fél. Mindenki máshogyan és mástól. És ha mindenki fél, akkor erről beszélni is lehet.
A könyv nyelvileg valóban szabadversre hajaz, hiszen tömör, gyakran metaforikus, a kihagyásokkal és elhallgatásokkal épp annyira él, mint a rámutatással. Ám ezt mértékkel egyensúlyozza az illusztrációk lényegre törő képi világa. „Téged talán egy álom rémiszt meg. Talán egy nyugodt, fehér álom?” – a képen egy fekete, éjjeli képet látunk, egy világító kék ágyat, benne fényes sárga alakkal, aki az orráig húzza a takarót a kis, hófehér, nyitott szájú lámpabúra-kísértetek elől bujkálva. A kép és a szöveg egyszerű kapcsolatba lép. A fehér álom a fehér kísértetekre mutat, a nyugodtság a rémült kis figurára, aki dehogy nyugodt, reszket az ágyában. Az asszociációk összecsengetése, kifordítása dinamikus párbeszédet hoz létre a szöveg és az illusztráció között, hol a pontos megjelenítés, hol az ellentét révén válik humorossá, kinevethetővé.
Alapvetően mégsem a súlytalanítás a könyv célja
A kötet alapvetően fogalmi keretet akar biztosítani a gyerekek számára ahhoz, hogy megéljék a félelmet – a humor talán inkább az a regiszter, amelyben a kötet biztonságosan beszélhet (négyéves kortól ajánlják) egy kényes témáról sérülések okozása nélkül. Mindenki fél, de remélhetőleg nem a könyv hatására kezd el rettegni a medvétől… A cél a megélés engedése, a megmutatás, hiszen a néha rémisztő érzelmeknek is teret kell adni. „Néha előfordul, hogy a saját anyukánktól rémülünk meg. Mi lesz, ha megesz?”
Az a fajta nevelési gyakorlat, ami a gyerekeket eltávolítja egyes témáktól, a negatív érzésektől, a félelemtől, a fájdalomtól, a veszteségtől, később egyszerűen fellobbantja ezeket a lesöpört vagy elhallgattatott érzéseket.
Arra biztatni a szülőket és a gyerekeket, hogy beszéljenek erről, hogy humorral és egymásra ismerve, együtt dolgozzák fel a félelem kérdését, mindenképpen jó. A kötet társa és vezetője is lehet ennek a közös útnak.
A Szia, Félelem! egyértelműen nem esti mese
Világa nem önálló, magába szippantó, izgalmas-mesei irodalmi tér – inkább amolyan házhoz jövő segítség, ami a gyerekek saját életében mutat példákat, humoros vagy éppen ráismeréssel felfedezhető példákat a félelemről. A gyerekek és a felnőttek félelmeinek egy szintre helyezése segítséget adhat, hogy a félelem körüli tabut feldolgozza a szülő és a gyerek is. A könyv rámutat, hogy a félelem is csak egy érzés, ami jöhet humorosan, lehet érdekes, meghökkentő, vagy éppen riasztó és kínos, de még így sem megszüntetni kell, hanem tudomásul venni, hogy van, felismerni, esetleg hagyni, hogy létezzen, megélni, és beszélni róla. Mert félni mindenki szokott. A szülők is.
Ám amennyire eltalált mind nyelvezetileg, mind képileg Joar Tiberg író és a Yokoland (az Aslak Gurholt Ronsen és Espen Friberg által vezetett oslói team) által létrehozott kötet, nem lehet elmenni néhány ízlésbeli problémája mellett.
Amikor szabad asszociációkról és metaforikus nyelvről beszélünk, muszáj látnunk, hogy a kötet dúskáló ötletei és szabad mellérendelései erősen karcolják a kiadvány egységét, és végeredményben a gondolatmenet tisztaságát is.
Talán a gyermeki gondolkodás szabadságára hajazva írja ide-oda csapongó mondatait a szerző, ám ez kétséges eredményre vezet: a hol ilyen, hol olyan ötletek egymásra halmozása, a rengeteg mellérendelés egyszerűen nem köthető egy fonalra, nincsenek visszatérő nyelvi-szerkezeti elemek, ismerős fogódzók. Talán nincs is csattanó, és a mellérendelések szándékosan maradnak meg mindvégig felsorolásnak, ám a kötet utolsó lapja retorikai helyi értékéből adódóan – főleg, hogy ugyanezek a sorok a hátoldal kiemelt sorai – mégis valamiféle lezárás, kerekítés, csattanó kellene, hogy legyen, amit alátámaszt a megfogalmazás ritmusának lassulása és a cím újbóli megjelenése is.
„A félelem jó is lehet. A félelem megtaníthatja, hogy mit ne csináljak. A félelem fogja a kezemet. Szia, Félelem!”
A kötet vége, a felsorolás félbeszakadása és a Félelem köszöntése semmilyen előzményből nem következik, épp mintha csak most értünk volna ehhez a laphoz – az előzőek, ahogy a kötet bármelyik oldala, nem következnek egymásból. Ha kitépnénk őket, és összekevernénk, majd újból összeragasztanánk, a szöveg nem veszítene mondanivalója értékéből, ami hiba, hiszen ívbe foglalva megfoghatóbb, olvasmányosabb, könnyebb lenne. Az átlátható szerkezet segítene járni ezen az ingoványos nyelvi-témabeli talajon.
Ám ha elfogadjuk a kötet szerkezetét és az abban rejlő megfontoltságot magunkévá tesszük, nem tűnik fel hiányként a csattanó elmaradása, sem a dramaturgiai ív lapossága – hiszen vállalt összevisszasága, csapongása magyarázatra lel a szövegek és a képek sorában.
„Mindenki szokott félni. Minden apa, minden anya, minden gyerek. Nem mindig, de néha.”
A megengedés, a véletlenszerű kitételek, a vargabetűk. Valójában az egész egy nagy felsorolás, egy betűrend nélküli szótár a félelemhez.
Hutvágner Éva
Joar Tiberg-Yokoland: Szia, Félelem!
Fordította: Piróth Attila
Csimota Könyvkiadó, 2021
27 oldal
2990 Ft