Bájos nonszensz
Ha szeretitek Tim Burton munkásságát (például az 1993-as Nightmare Before Christmas – Karácsonyi lidércnyomás vagy a 2005-ös Corpse Bride – A halott menyasszony című filmeket), vagy Barbara Cantini Halálka-könyveit, bizonyára élvezitek majd a finn szerzőpáros, Magdalena Hai és Teemu Juhani világát is, ahol szintén a horror és a humor szövi a bájosan nonszensz történeteket.
(Ha netalán mégsem, akkor is érdemes fellapozni a köteteket, mert egészen különleges kalandban lehet részetek.)
A Rémálmok kisboltja egy – egyelőre – háromkötetes sorozat, melynek első két része (A csúf csikipor és Az elveszett fogsor) már magyarul is olvasható.
Egy rém rendes könyv
Amikor szülőként a gyerekkönyvekre gondolunk, elsősorban olyan művek sorakoznak lelki szemeink előtt, amelyek valamiféle mondanivalóval, az életre való felkészítés szándékával, netalán kimondottan pedagógiai funkcióval bírnak.
Már az egészen kicsiknek szóló könyvek között is találunk tanító jellegű, például a színekre vagy az irányokra fókuszáló tematikus kiadványokat. Sokszor azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az irodalomnak – mint a művészeteknek általában – elsősorban nem (vagy nem kimondottan) pedagógiai, hanem esztétikai szerepe (is) van, tehát célja a gyönyörködtetés, a szórakoztatás kell legyen. A Rémálmok kisboltja pedig éppen ezt teszi: remekül szórakoztat!
Szellemtrutymó és csikipor
Az első könyvben, A csúf csikiporban megismerhetjük Ninnit, a kilencéves kislányt, akinek leghőbb vágya, hogy legyen egy biciklije, ezért munkát szeretne vállalni. Mindez sikerül is neki, annak ellenére, hogy ő maga is konstatálja, egy kilencéves gyerek még nem dolgozhat sehol. Vagyonából mindössze fagylaltra futja, ám épp a cukrászdában tudja meg Tölcséres Irmától, hogy van egy (igencsak bizarr) hely, ahol állásra jelentkezhet.
Ahogy Ninni átlépi leendő munkahelye, a Rémálmok kisboltja ajtaját, egyúttal a hétköznapi világot – és Irma szivárványos „cukiságát” – is maga mögött hagyja, s egy meglehetősen abszurd univerzumban találja magát.
A kislány azonban egyáltalán nem jön zavarba, talpraesett, gyakorlatias hozzáállása jobban meglepi az olvasót, mint ez a borzongató bolt magát Ninnit. A boszorkányos üvegcsék és a tűkkel szúrt vudubabák láttán Ninni csupán azért sóhajt fel, mert leendő alkalmazottként rengeteg teendő, takarítás és rendrakás vár majd rá.
„– Milyen szép ez a vudubaba! – ámuldozott. – Viszont jókora rendetlenség van odabenn…”
Rögtön egy szellemmel, Bercivel fut össze, s bár elsőre felkiált, Berci hamar megnyugtatja: zöld és büdös ektoplazmájával csak a betörőket (és olykor a polipokat) riogatja, egyébként a tulajdonos jó barátja.
Mielőtt azonban Ninni jelentkezhetne az állásra, sokkal fontosabb feladatot kap, hiszen a bolt tulajdonosa, Furcsa bácsi rettentő nagy bajba került: csillapíthatatlan kacagás lett úrrá rajta. Olyannyira kínozza a nevetés, hogy meglehetősen udvariatlanul, a földön fetrengve csupán egy „hihihi-hahahával” köszönti az újdonsült pályázót, ráadásul szókincse a kötet végéig nagyjából ennyiben ki is merül. Mint kiderül, erről a csúf csikipor tehet, így Ninninek Berci és Furcsa bácsi házi kedvence, a mind a nyolc lábán görkorcsolyát viselő polip, Csápoldy Fejláb társaságában elsőként az ellenszert, majd a rémtett elkövetőjét kell megtalálnia.
Hogyan fest az angolnanyálka?
A Rémálmok kisboltja esetében különösen hangsúlyos szerepet kap az illusztráció, ami nem csupán szerves része a mesének, de sokszor át is veszi az uralmat a szöveg fölött, az egyszerű történetből igazán vicces olvasnivalót varázsolva.
Ninni első feljegyzései is képként tárulnak elénk, gyerekírást imitáló lista formájában, melyben a problémáit veszi számba. Ennél is izgalmasabb azonban a bolt ábrázolása, ahol a szörnyek olyan bájos alakban vonulnak fel, mintha csak egy állatkertben járnánk, nem pedig kísértetek között.
Könnyű (és kötelező) elveszni az illusztráció részleteiben, ugyanis a fecnikre rótt felhívások, a titokzatos üvegcséken, bödönökön szereplő feliratok is mulatságosak.
(Személyes kedvencünk a bálnahányást tartalmazó flakon, amely elfedi a rossz szagokat – még rosszabbal.)
Sütnivaló sületlenségre
Szeretném kiemelni a fordító, Bába Laura zseniális munkáját, ugyanis Hai és Juhani kooperációja vajmi kevés lenne az ő fantasztikusan sikerült fordításai nélkül.
Bába Laura remek nyelvi játékokkal ültette át az eredeti finn szöveget magyarra, és szokatlan alliterációkkal (mumus mop az ágy alatti takarításhoz, puncspuszi ízű fagylalt), a szavak többértelműségének humorával (pótszem – szemtelenségre) színesíti a történetet.
A kisbolt kirakata konzervsötétséget és „sebtelen” (tehát nem gyors) seprűt kínál – mint később kiderül, holdkórra, illetve ráérős boszorkányoknak –, s olyan apróságokkal mosolyogtat meg, mint a belső borítón hirdetett „frissen érkezett tündérbogyó” későbbi reklámszövegében a „frissen” szó áthúzása.
A könyv végén – immár a kirakatrendezést követően – különböző akciók népszerűsítik a Rémálmok kisboltját: olcsó falábak széles kínálata csábítja a kalózokat, ajándék gombostűvel vásárolhatunk vudubabát, de érdemes betérnünk akkor is, ha használt kincsestérképhez szeretnénk kedvező áron hozzájutni.
Kalandos karakterek
A rajzok mellett a szöveg tördelése is izgalmas, képregényes hatású. A fejezetek címeit vastag, kopottas fekete betűkkel szedték, és a szövegtörzsben is különböző kiemelések találhatók: a hangsúlyt egyszerű nagybetűk jelzik, míg itt-ott szintén vastag, „ektoplazmától csöpögő” karakterek formálnak egy-egy szókapcsolatot. (Ilyennel találkozhatunk, például Lakatos István A majdnem halálos halálsugár vagy Dóka Péter Szupermalac és Űrpatkány című könyveiben.) Ez utóbbi betűtípus a sorozat második részében, Az elveszett fogsorban sokkal határozottabb formát ölt: az összes, foggal kapcsolatos kifejezést ez (a vámpír megjelenése miatt itt már vértől csöpögő) karakter jelöli.
Fogas kérdések
A második kötet az elsőhöz hasonlóan a szereplők bemutatásával kezdődik, a korábban megismert alakokhoz csatlakozik Lukács, a fogorvosoktól rettegő vámpír, aki épp elveszett fogsorát szeretné pótolni. Ő és az első könyvben csupán mellékszereplőként beköszönő Tölcséres Irma ezúttal a cselekmény központi helyére kerül: a fogatlan vámpír és a szivárványhajú fagylaltárus hölgy között szerelem bontakozik ki.
Kuncogó koponyák
Visszatérő motívum a Rémálmok kisboltjának belső ábrázolása is: mindkét kötet egy-egy dupla oldalas (a Tesz-Vesz városra emlékeztető) böngészőszerű rajzot tartalmaz, ahol minden apró részlet humorosan horrorisztikus: denevérek, kuncogó koponyák, csontok és egyéb szörnyek (szörnyecskék) bújnak meg az egyébként otthonos hatást keltő ház emeletein.
Szintén nem maradnak el Ninni jegyzetei. Előbb Furcsa bácsi padlásán készít részletes (és felettébb mókásan illusztrált) leírást a Lukács által felpróbált műfogsorokról, majd listát ír a kisboltból eltűnt holmikról, hiszen ismét különös dolgok történnek, és újra nyomozni kezd a csapat.
Fogunkra való
Újdonság viszont a Rémálomtészta receptje, amit Furcsa bácsi oszt meg velünk, és ami legalább annyira abszurd, mint maga a mese. A belső borítók ezúttal nem a kirakatot jelenítik meg, hanem a bolt belsejét, pontosabban egy képkeretekkel teleaggatott fal egy-egy részletét. Elöl különböző fogakat ábrázoló rajzok lógnak a falon, hátul pedig Lukács szómagyarázatait olvashatjuk a fogas kifejezésekkel kapcsolatban.
Szellemesen szentimentális
A második történet az elsőhöz képest kedvesebb, romantikusabb szemléletű, de humorból azért így sincs hiány. Az első kötet határátlépése itt már nem tud a meglepetés erejével hatni, ám a középpontba állított probléma ezúttal is kivételes kreativitásról tanúskodik, és az ebből fakadó komikumot is maximálisan kiaknázzák a szerzők.
Mindkét kötet szövegét remekül elő lehet adni. A csúf csikiporban Furcsa bácsi folyamatos kacagása – ami olykor a képregények szövegbuborékaiban jelenik csak meg – a hallgatóságot is nevetésre ösztönzi, Az elveszett fogsorban pedig Lukács fogatlansága biztosítja a jó hangulatot.
„– Lukáf vagyok – mutatkozott be félénken a vámpír.
– Lukáf? – kérdezett vissza Ninni, de aztán leesett neki. – Ja, hogy Lukács! És mégis hogyan vesztetted el a fogaidat?
– Efte, repüléf köfben nekimentem valaminek, éf bevertem a fejemet – válaszolta a vámpír.”
Olvassunk együtt és egyedül
A könyvek a hét–tíz éves korosztályt megszólító kategóriában szerepelnek, és a Cerkabella könnyen olvasható jelzéssel ajánlja önálló olvasásra is a Rémálmok kisboltja-sorozatot.
Az olvasóvá nevelés folyamatában a kezdeti meséléseket, meseolvasásokat követő egyéni olvasás során nagyon fontos, hogy a gyerekek olyan művekkel ismerkedjenek meg, amelyek felveszik a versenyt a mára egyre inkább teret hódító technikai eszközökkel, bizonyítva, hogy az olvasás is éppoly szórakoztató tevékenység lehet, még ha egészen más jellegű is, mint a virtuális kalandok.
A kötet minden szempontból megfelel ennek a kritériumnak
A könnyen követhető, rejtélyekkel teli szöveget a fent említett változatos betűtípusok, a sokszor egész oldalas, rengeteg felfedeznivalót rejtő képek teszik még izgalmasabbá, ráadásul mindezek mellett a történet humora is biztosítja a gyerekek pozitív olvasásélményét.
A szellemes, vámpíros történetek pedig – bár a szörnyek félelmetes valójukból mára sokkal inkább kedves, vicces, néhol kimondottan szerethető alakokká avanzsáltak – valószínűleg sosem mennek ki a divatból.
Izgatottan várjuk a harmadik, A rettenetes hóember című kötetet!
Pataki Mónika Lilla
Magdalena Hai – Teemu Juhani: Rémálmok kisboltja
1. A csúf csikipor (Cerkabella, 2020.)
2. Az elveszett fogsor (Cerkabella, 2021.)
Fordító: Bába Laura
2500 Ft