„Ez a történet, egy másikhoz hasonlóan, egy almával kezdődik”
Catherine Gilbert Murdock világsikerű könyve első mondatával a bibliai bűnbeeséshez kapcsolódik, s a teljes művet átszövik a Szentírás bizonyos helyeire való utalások. A gyerekkönyvek olvasásakor általában feltett kérdés, hogy képesek-e, illetve hogyan képesek megszólítani az egyes alkotások a legfiatalabbakat, e különös könyv esetében a bibliai tradíció felől merül fel. Keresztényként szocializálódott felnőttek számára ugyanis nem nehéz olvasni és értelmezni a Fiú könyvét – de mit kezdenek vele azok a gyerekek, akik még csak ismerkednek ezzel a szöveg- és kulturális hagyománnyal, vagy esetleg a neveltetésüknek nem része a kereszténység?
S egy további problémafelvetés
Az angolszász világban kilencéves kortól ajánlják John Bunyan puritán szerző „vallásos ihletésű allegorikus regényét” (Világirodalom, főszerk. Pál József, Bp., Akadémiai, 2005, 489), A zarándok útját, s nemcsak ajánlott, de számos gyerek által szívesen olvasott történet ez ma is: kimondottan kicsiknek szóló átdolgozások mellett készítettek például 3D-s kalandjátékot is a mű alapján. Az angol-amerikai gyerekek egy része tehát ha másképpen nem is, hallomásból valószínűleg ismeri a zarándokút fogalmát, dinamikáját, célját, hiszen az olvasáskultúra része a felvilágosodás korának nagy klasszikusa. Nálunk ez nincs így: sem A zarándok útját, sem más, zarándoklattal foglalkozó szöveget nem ismernek a fiatalok, e könyv mögött nincs meg az a fajta kontextus, ami az angolul beszélők számára rendelkezésre áll. Ez esetben miért volt fontos ezt a könyvet magyarra fordítani?
Azért, mert kivételes remekmű.
Kicsit kócos, kicsit tökéletlen, kicsit önismétlő – de olyan stílusa és atmoszférája van, olyan gördülékeny történetszövése, olyan finoman megmunkált karakterei, amilyenekkel ritkán találkozunk.
S ahhoz, hogy ebbe a világba belefeledkezzünk, nem feltétlenül szükséges ismerni a Bibliát vagy A zarándok útját – persze a történet bizonyos rétegeinek megértéséhez nem árt, ha van némi háttértudás, de a zarándokút elbeszélése annyira kalandos és részletgazdag, hogy könnyen magával sodorja az olvasót.
1350-ben, a nagy pestisjárvány idején járunk, a mű első része az Indulás címet viseli. Ebben megismerkedünk a névtelen, púpos Fiúval, aki főszereplő-elbeszélőként mesél az életéről és az őt ért megaláztatásokról: testi hibája miatt gúnyolják, megvetik, és a legalantasabb munkákat kell végeznie. Kiderül róla az is, hogy beszél az állatok nyelvén, és hogy nehéz körülményei ellenére rendkívüli derűvel éli mindennapjait:
„Feküdtem, kacarászva az életen, a kecskéken, és ezen a ragyogó, hideg napon. Mert hiszen nem lesz örökké hideg, és hamarosan az almafa virágai úgy dagadoznak majd, ahogyan az élet dagadozott a kecskék pocakjában…” (11)
Ebben a pillanatban hajol felé Secundus, a zarándok, aki kölcsönkéri a fiút gazdájától, hogy útitársa és segítője legyen. Secundus hét igen értékes ereklyét keres, azzal a meggyőződéssel, hogy ha összegyűjti őket, akkor megmenekül a kárhozattól. A hét ereklye Szent Péterhez köthető: borda, fog, hüvelykujj, sípcsont, por, koponya, sírkő. (Itt egy kevésbé sikerült fordítói megoldásra hívnám fel a figyelmet: a Fiú a sírkő helyett mindig azt mondja, hogy otthon, ezt Secundus rendszeresen kijavítja. Az angolban a tomb és a home szavak hasonlóak, ezért fordulhat elő Fiú tévesztése – talán a magyarban is érdemes lett volna olyan kifejezést használni, ami hasonlít a sírkő szóra.) Péter bordája már Secundusnál van egy batyuban, ezt kötözi a fiú hátára, aki örül, mert így senki sem veszi észre a púpját.
Az ereklyetolvaj című részben Secundus kevéssé tisztességes módszereire derül fény
Lopásai nagyjából ugyanazt a dramaturgiát követik: a zarándok igyekszik zűrzavart kavarni, így senki sem veszi észre, hogy eltűntek Szent Péter maradványai. A cselekmény fókusza azonban az ereklyék megszerzéséről lassan áttolódik a fiú körüli bonyodalmakra. A Csalárdság és balsors és romlás részben a fiúról és Secundusról is meglepő dolgok derülnek ki, amelyekről csak annyit szeretnék elárulni, hogy megváltoztatják a történet tétjét: már nem csupán két ember útját kísérjük figyelemmel, hanem azt látjuk, hogy mennybéli és pokolbéli erők fognak össze azért, hogy Secundus üdvözülhessen.
A részek a klasszikus dráma szerkezetét – expozíció, bonyodalom, tetőpont, megoldás – követik, így az utolsó, a Megérkezés címet viselő rész megnyugtató és felszabadító befejezéssel zárul mindkét főszereplő számára.
A regényt egy térkép kíséri, amelyen végigkövethetjük a zarándokút itáliai és franciaországi állomásait; a cél ez esetben is, mint a középkori zarándoklatok nagy részében: Róma. A helyszínek bemutatása rendkívül érzékletes: szinte érezzük a szagokat, látjuk a port, a füstöt, a romokat, a pestis pusztítását, mégsem válnak ijesztővé a leírások: a fiatal olvasók valószínűleg nem ettől a könyvtől fognak rosszakat álmodni.
A képzeletüket viszont mindenképp be fogja indítani ez a könyv. Hogy még miért kellett ezt a művet magyarra lefordítani? Mert fontos, hogy a gyerekek higgyenek a csodákban!
Lapis-Lovas Anett
Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve
Illusztrátor: Ian Schoenherr
Fordította: Müller Lili Berill
Manó Könyvek, 2020
270 oldal