Young adult után gyerekmese
Az 1972-es születésű norvég író, Tore Renberg neve hazánkban leginkább a regényei révén ismerős: a L’Harmattan Könyvkiadó gondozásában megjelent Szerettem másképp is (2009), Mégis van apám (2012), Charlotte Isabel Hansen (2014) és Holnap találkozunk (2017) című, alkotásai a young adult-kategóriába sorolható könyvek, főszereplőik többnyire tizen-huszonéves fiatalok. A szerző eddigi életműve ugyanakkor ennél sokszínűbb: egyebek mellett 2010 és 2013 között három rövid gyerekmesében írt két testvér, Ine és Hasse kalandjairól, Øyvind Torseter illusztrációival. Ezek közül az első látott most napvilágot magyarul Taposs bele, Ine címmel, ugyancsak a L’Harmattan Könyvkiadónál.
Ennek kapcsán sajnos szót kell ejteni a magyar kiadás egyetlen bántó hiányosságáról, nevezetesen hogy nincs benne feltüntetve a fordító neve, noha az illető minőségi munkával járult hozzá a magyar változathoz. (A könyv adatlapján már olvasható a fordító, Szilágyi Orsolya neve is – a szerk.)
A szöveg egy egészen egyszerű történetet mesél el – Ine és öccse, Hasse elmegy az erdőbe fát vágni –, hasonlóan egyszerű tagmondatokból építkezve. Ezeknek az a legfőbb erényük, hogy nem a kisebbek kedvéért lebutított nyelv érzetét keltik – noha a történet valószínűleg számukra is teljesen érthető marad –, sokkal inkább olyan költői minimalizmust képviselnek, amely már a könyv hátsó borítóján olvasható pár sorban is érződik: „Szőke, göndör loknijai lebegnek, amikor lép, / egy-két foga éppen hiányzik, a lépte könnyű, / a szíve erős, és úgy hívják: Ine. / Akivel pedig legjobban szeret együtt lenni, / az Hasse, a kisöccse”. A nyelv tehát felesleges sallangoktól mentes, ez a tulajdonság pedig egyszerre teszi érthetővé és szórakoztatóvá a könyvet.
Két testvér, két főszereplő
És ha már Hassénál járunk, szót kell ejteni arról is, hogy ez a könyv éppen annyira szól a totyogós korban lévő kisöcsről, mint a címszereplő Inéről, aki korban valahol négy és hét év között járhat. Az egyszerű történet finom humorát és érzékenységét mi sem jelzi jobban, mint Hasse kedvenc színe, kedvenc állata és egyáltalán a kedvence, amely mind egyetlen szóban foglalható össze: traktor. Ennek megfelelően az említett jármű a könyv majdnem minden oldalán szerepel, sőt, a történet végén még meg is jelenik, ezzel járulva hozzá a kisfiú boldogságához. Amíg tehát Ine a kisöccsével öltözködik, kimegy az erdőbe, fát vág, végül az erdei állatok segítségével hazacipeli, Hasse és a traktor is folyamatosan megkapják a nekik kijáró figyelmet. Éppen ezért a Taposs bele, Ine – amennyiben szülői fejjel próbálok gondolkodni – a szereplőkhöz hasonló korú testvérek számára is kiváló közös élmény lehet.
A sajátos montázsok gyönyöre
Külön figyelmet érdemelnek a futólag már említett Øyvind Torseter illusztrációi. A tíz saját könyvet kiadó, többnél pedig társszerzőként szereplő művész itt – s egyúttal a sorozat további darabjaiban is – olyan technikát alkalmazott, amely a célközönség számára külön felébresztheti a kreativitást:
a képeken ugyanis rajzolt, hajtogatott vagy valamilyen egyéb módon – elsősorban papírból – összerakott elemek sajátos montázsai láthatók. Amíg a nagyobb és fontosabb elemek – például a bútorok, a gyerekek kabátja, az erdei állatok és természetesen a traktor – látványán érződik az eredeti alkotások mélysége, addig felbukkannak olyan apróbb, valószínűleg rajzolt részletek is, mint egy teáskanna az asztalon, vagy Ine kedvenc állata, a bagoly. Ezt a lenyűgöző vizualitást létrehozó technikát látva még felnőtt fejjel is nehéz ellenállni annak, hogy az ember azonnal valami hasonló próbálkozásba kezdjen, annyira üdítő és ötletes.
Tore Renberg és Øyvind Torseter közös műve tehát amellett, hogy érdemes a célközönség figyelmére, egy olyan alkotás, amelyet a művészi igényességű, impulzív és gyönyörködtető illusztrációk miatt mindenképpen megéri felnőttként is minimum egyszer kézbe venni.
Tore Renberg – Øyvind Torseter: Taposs bele, Ine
Fordította: Szilágyi Orsolya
L’Harmattan Könyvkiadó, 2021
31 oldal
3490 Ft