Miért választanak el egymástól születésük pillanatában három ikertestvért?
Hogyan válnak láthatóvá a szellemek egyes fotókon? Kapcsolatba lehet-e lépni az elhunytakkal? Léteznek-e soha fel nem oldható átkok? Mi köze van mindennek egy angol kisvároshoz? És a világ egyik legnagyobb krimiírójához? Sok-sok egyéb mellett ezek a kérdések is felmerülnek Bernáth Zsolt legújabb ifjúsági regényében, mely a Cerkabella gondozásában jelent meg.
A szerző 2021-es, Lemezbolt a Szent János utcában című szövege (ITT írt róla korábban szintén Kolozsi Orsolya – a szerk.) az ugyanebben az évben megjelent Holnapelőtt, tegnapután című kötettel, majd a 2022-es Végállomás fogadóval háromrészes sorozattá nőtte ki magát.
Az Orsi-trilógia első része Máltára, a második egy spanyolországi zarándokútra kalauzolt, a legfrissebb szöveg eseményei pedig a szellemek lakta, ködös, titokzatos York városában játszódnak. A három írást a kalandokra nyitott kamasz főhős, Orsi személye fogja össze, akivel minden nyáron történik valami izgalmas. Ezenfelül összeköti a regényeket a krimiszerű szerkezet, hogy mindig a nyomozás lendíti előre a történetet, valamint a tapasztalhatón túli világ(ok)ba való átjárás is.
A fantasy és a krimi elemeit vegyítő szövegek közül a harmadik sem kevésbé fordulatos, mint az első kettő, de talán ez a legkomorabb, legsötétebb közülük.”
A majdnem tizenöt éves Orsi ezúttal is nyári vakációra indul, most édesanyjával, aki egy színházi előadáshoz igyekszik inspirációt és ihletet gyűjteni York városkájában: „Főleg, hogy azért vagyunk most úton, mert anya háziszínházának döntéshozói a fejükbe vették, hogy színpadra viszik Oscar Wilde A canterville-i kísértetek című könyvét.”
Az Anglia északkeleti részén található hely arról híres, hogy ez a világ egyik leginkább kísértetjárta települése
A regényben (ahogy a megelőző kettőben is) egészen reális leírást kapunk a településről, annak nevezetességeiről, hangulatáról, múzeumairól, templomairól, és arról a valóságban nem létező fogadóról is, mely a hátborzongató Végállomás nevet viseli, s amely hemzseg a kísértetektől. Itt száll meg anya és lánya, ám az idill már a megérkezés utáni első napon véget ér, kiderül ugyanis, hogy a főhős édesapja (az előző részekben már megismert történész) agyvérzést kapott, és most élet-halál között lebeg egy budapesti kórházban. Innen pedig felgyorsulnak az események, és Orsinak ezúttal nem mások szüleit, hanem saját imádott édesapját kell megmentenie, nem is akárhonnan, hanem a halál markából.
Bár a megmentés eszközei, módszerei nem láthatók, a főhős mégis elindul a ködös, ismeretlen és kiszámíthatatlan úton. Segítői ezúttal is helyi fiatalok lesznek; Angie, a furcsa, testi deformitásokkal élő, de mindig vidám és segítőkész kis „angyal” (aki valójában Angelman-szindrómás, és ennek a valóságban is létező betegségnek a félreérthetetlen tüneteit hordozza), valamint az elbűvölően szürke szemű Jon, akinek a nagybátyja hivatalos szellemfotós.
Ők hárman keverednek fordulatosabbnál fordulatosabb kalandokba, és folytatnak nyomozást azért, hogy Orsi édesapját visszahozhassák az élet és a halál közötti senkiföldjéről. Sir Arthur Conan Doyle, a krimiirodalom egyik atyja is felvonul a történetben, méghozzá kulcsszerepben. Az ő visszajáró szelleme, egy titokzatos körülmények között leégett ház, egy illegálisan kihantolt sír, egymástól elszakított hármasikrek, bezáródás a York alatti csatornarendszerbe és egy feloldásra váró átok is felbukkannak a szövevényes, újabb és újabb rétegeket egymásra építő (néhol csak nagy figyelemmel követhető) történetben. A szellemvilág megjelenítése, Angie különös, látnoki képessége és rohamai a természetfeletti dimenziót képviselik a szövegben a rengeteg rejtély, családi titok és hihetetlen összefüggés mellett.
A gyakran vicces, a kamaszlét alapvető problémáit (szerelem, féltékenység, a felnőttekhez való ambivalens viszonyulás stb.) tükröző szöveg a legvégén sokkal sötétebbé válik, mint ahogy az a könyv első háromnegyedéből adódna, vagy amennyire az első két részben már megszokhattuk.
Az izgalmas, vicces kalandok sorában ugyanis nagyon hangsúlyosan jelen van a halál, a szöveg végére pedig teljesen átveszi az uralmat, hiszen a szereplők közül is meg kell halnia néhánynak. Ugyancsak ezt a sötét tartalmi és hangulati tónust erősíti egy különös áldozat: az egyik hős életét áldozza azért, hogy Orsi visszahozhassa édesapját a kómából. A történet lezárása teljes, de nincsen felszabadító happy end, mert közben nem lehet elfelejteni azt, hogy ezért valakinek túl nagy árat kellett fizetnie… Orsinak el kell veszítenie egyik barátját, és meg kell ismerkednie a halállal, annak végérvényességével és visszavonhatatlanságával.
A főhős nem kislány már, a történet idején majdnem tizenöt éves, és a végkifejlet miatt úgy gondolom, jobb, ha a leendő olvasó sem sokkal fiatalabb ennél.
A Végállomás fogadó különleges, izgalmas kis könyv (bár a borító ezúttal is messze elmarad a szöveg színvonalától), remek fordulatokkal, a krimik szerkezetét idéző struktúrával s egy olyan főhőssel, akivel a legtöbb kamasz könnyedén azonosul. Sok humorral, a serdülők nyelvi fordulatait és gondolkodásmódját imitáló szöveggel, váratlan és még váratlanabb fordulatokkal. Utazás a halottak és az élők világa között, kifejezetten bátor olvasóknak!
Kolozsi Orsolya
Bernáth Zsolt: Végállomás fogadó
Cerkabella Könyvek, 2022.
308 oldal
3990 Ft