Ma már kevésbé számít tabunak a válás…
De továbbra is nehéz kérdés, hogyan beszéljünk például egy hatévessel a válásról, a családok felbomlásáról, esetleg érintettként a saját szüleinek a szétköltözéséről, a kialakuló érzelmi és fizikai távolságokról és közöttük a saját helyéről, a széthullásról és a mégis összetartozásról, az otthon teljes megváltozásáról, a dolgok és a kapcsolatok átminősüléséről.
Vajda Éva Nyaralás a szigeten című kötete többek között ezekkel a kérdésekkel szembesít egy hétéves kislány, Alexandra hangján elmesélve
A főszereplő Budapesten él, kiskorában váltak el a szülei. Anyanyelve a magyar, apanyelve a svéd. Két hetet az egyik szülőjénél és annak új párjánál, két hetet a másik szülőjénél tölt. Miközben az apukája ezt a változatos életmódot modernnek tartja, a kislány a kétlakisággal járó folyamatos hurcolkodásra, az újra és újra ismétlődő (át)költözések sorára, a mindig valakitől való elbúcsúzás nehézségeire tereli a figyelmünket. Ilyen értelemben
Alexandra állandóan úton van, nyomasztja, hogy túlságosan gyakran kell átélnie a hiány érzését, az ottfelejtett kedvenc játékai és az éppen távol levő szeretteinek távolmaradása okán.
Érezhető, hogy felüdülés, nyugalom lenne számára, ha valahová végleg megérkezve valódi otthonra találhatna. Természetesen fontos kérdés, hogy kinek mit is jelent a megérkezés. Mi teszi azt igazivá? Mi adhatja meg a kislány számára a sok jövés-menés közben ennek a megtapasztalását?
Ahogy a cím is sejteti, a Nyaralás a szigeten című kötetben ehhez a megérkezéshez vezető lépéseket láthatjuk, hiszen a címben szereplő nyaralás helyszíne, a sziget a vágyott biztonságos hely, ahol a főszereplő kislány végre otthon érezheti magát a két szülője, két családja és a két otthona között.
Vajda Éva hatéves kortól ajánlott gyerekkönyvében Alexandra az apukájával és annak barátnőjével, Évával a svéd nagyszülőkhöz érkezik a Gotland-szigetekre
Első benyomásra az itt töltött nyaralás nem tűnik túlzottan eseménydúsnak, ennek ellenére a könyv cselekményét adó pár hét a kislány számára nagyon is meghatározó időszakká válik. Az Alexandra által megélt megérkezés tulajdonképpen nem térben történik, hanem a kölcsönös elfogadás révén tapasztalhatja meg, ahogy a kislány és az apukájának barátnője között a kapcsolat megváltozik. Alexandra és Éva kapcsolatának változását kiválóan érzékelteti a só mint a népmesékből ismert motívum és a hozzá kapcsolódó jelentésrétegek. A nyaralás elején a kislány csínytevésként titokban elsózza apukája barátnőjének a süteményét, az viszont elegánsan szemet huny efelett.
A só nemcsak Alexandra viszonyulásának a változását jelképezi a lázadástól az elfogadásig, hanem Évának a családhoz és a kislányhoz való kapcsolódását és a fokozatosan kibontakozó szeretetet is szimbolizálja.
A Gotland-szigetekre érkezéskor a kislányban még nagyfokú a bizonytalanság, hogy hol is van az ő helye és az otthona. Nyomasztja a mások fájdalma is a saját hiánya miatt, hiszen mindig szomorú valaki, amikor újra el kell köszönnie valamelyik szülőjétől. A szigeten történtek során viszont megtapasztalja a kölcsönös elfogadást és szeretetet, ami majd segíti, hogy hazataláljon mindkét otthonába.
A kötetben a szöveg mellett kiemelt funkciót töltenek be a képek
Az oldalpárokon a rajzok olykor teljesen átveszik a narratív szerepet, hiszen Bíró Anna illusztrációi a gyerekrajzok varázslatos erejű hangulatát, sokszínű és sokrétű világát elevenítik meg. Ezzel nemcsak Alexandra története vizualizálódik hitelesen és finom érzékenységgel, hanem a gyermekrajzok sajátos részletgazdagsága is felidéződik. Egyszer közel hozzák az apró, akár jelentéktelennek tűnő tárgyakat és a szeretett játékokat, másszor madártávlatból mutatnak meg egy-egy épületet, a gyerekszoba vagy a játszótér kulcsfontosságú elemeit, amint azok épp apróvá töpörödtek.
Gyakran, ahogy a kötet borítóképén is, egyszerre van jelen e két perspektíva, ami a dolgok, értékek és a történések viszonylagosságát és változásban levését érzékelteti.
Hogy képzeletben minden megváltoztatható, a magas épületek a játékszobában könnyedén átléphető legóépítményekké válhatnak, az apró játékok és lények pedig óriásokká alakulhatnak. A különböző nézőpontok és benyomások összekapcsolódhatnak, és átjárhatók, hiszen a gyerekek szemében rugalmasan léteznek, egyszerre töltik meg élettel és ritmussal a pillanatokat. E sűrűn telített sokféleség között könnyedén lépegetünk vagy botorkálunk, amikor pirinyóvá törpülnek a játékok, és óriási léggömb méretűvé növekszik a test, miközben nem találja közöttük a helyét.
Máskor a tárgyak, közöttük a játékok is elnehezülnek a folyton ismétlődő hurcolkodás és cipekedés közben.
„De nem ez a legrosszabb az egészben, hanem az állandó hurcolkodás. Van, amikor már napokkal előtte rosszkedvem van, és legszívesebben nem mennék sehova. De engem nem kérdeznek” – olvashatjuk Alexandra vallomását, miközben Bíró illusztrációi remekül érzékeltetik vizuálisan is a főszereplő kislány belső feszültségét.
Gyakori, hogy a másik lakásban felejtett tárgyak felnagyítódnak, az ott levők pedig eltörpülnek, máskor meg fordítva. A tárgyak, mint a személyek, arcot kapnak, így például az asztalnak szeme és szája van, a tányérok a szemek és a száj, a vágódeszka formázza az orrát. A rajzok a különféle tárgyak és anyagok különleges és egyedi textúráját is megelevenítik, amelyekben szüntelenül az otthont és a biztonságot keresi a gyermek. Kiemelten szimbolizálja ezt például a több réteget sejtető takaró, a többször visszatérő maci, a fák között felállított sátor és a hancúrozó cicák képe.
Vajda Éva könyve a segítőkönyvekre jellemzően az érintett gyermekekben és felnőttekben halmozódó kérdéseknek és a felgyülemlő feszültségeknek nyit kaput, tereli azokat mederbe
Nemcsak az önismeretet erősíti, hanem a mások érzéseinek megismerésére és megértésére is sarkall. Elvált szülők gyermekeként Alexandra története akár mindennapinak is tekinthető, ugyanakkor fontos kiindulópont lehet a közös beszélgetésekhez azokban a családokban, amelyek tagjai valamilyen formában érintettek, vagy/és nehezen tudnak egymás előtt megnyílni, képtelenek beszélni a saját érzelmeikről, félelmeikről, fájdalmukról, csalódásaikról és vágyaikról. Kulcsfontosságú pillanat például mindig a szülő–gyerek-konfliktus során, mikor a gyerek szembesül azzal, hogy a szülő – és mindegyik felnőtt – volt gyerek, hogy akár hozzá hasonló nehézségekkel is küzdhetett, vagy hozzá hasonlóan érezhetett.
Szintén fontos és egyben gyógyító erejű a sorsközösség felfedezése, a másik által annak sajátként való újbóli megtapasztalása, történjen ez a felnőttek, mások vagy bármilyen élőlény révén.
Ennek jegyében Alexandrát megrendíti a Kerstin nénire bízott macskák sorsa, azzal szembesítik, hogy őt is mindig másra bízzák. A Nyaralás a szigeten éppen ezeknek a pontos, őszinte, a tabukon átlépő meglátásainak köszönhetően válik kikerülhetetlenné a segítő könyvek között.
Zólya Andrea Csilla
Vajda Éva: Nyaralás a szigeten
Illusztrátor: Bíró Anna
Csimota Könyvkiadó, 2022
36 oldal
3490 Ft