A naprakész, vagyis a jelen kérdéseire gyorsan választ kereső irodalom a gyerekek számára is képes mutatni valamit
Az erdélyi kötődésű, de Katalóniában – egy szintén autonómiájáért küzdő régióban – élő Simon Réka Zsuzsanna legújabb mesekönyve úgy időszerű, hogy minden tekintetben időtlen.
Gránátalma szigetének visszavonult hajósai, Kricckracc kapitány és nagynénje, Borsika néni mintha a karantén idejét saját vitorlásukon töltő családok közül úsztak volna be a képbe, hogy a világ sodrától távol, független személyiségként élhessenek. Az egy könyvoldalnyi tablón elférő tizenegy szereplő tudatosan választotta ezt a csendes, mesebeli környezetet. Többen – a felnőttek – már túl vannak a komoly tapasztalatokon, például „Kricckracc kapitányból kialudt a tengeri kalandok iránti vágy” (11).
Az időtávlatba helyezett bevezetés után a paradicsomi béke állathangjai mögül nem leselkedik az ősi konfliktus alattomos kígyója, nincs ellenség.
A mesék bonyodalmát az óvodás korosztály számára valós, hétköznapi apróságok jelentik:
a hajó még nem kapott nevet, Borsika néni, vagy a gyerekkönyvtár kulcsa eltűnik, de sosem egy intrikushoz vagy gonoszhoz kötődnek ezek a kalamajkák. A Kricckracc kapitány és a gránátalmiak meséiből alapvetően hiányzik a rosszindulat, mintha az a tengeri kalandok iránti vággyal együtt eltűnt volna a (sziget)világból.
A gyerekeknek legtöbbször azok a mesék tetszenek, amelyeknek nincs tanulságuk
A felelőtlenül felhőtlen szórakozáshoz kiválóak a tét nélküli történetek. A rendszeres erkölcsi és higiéniai intelmek mellett – köszönjszépen, nepiszkáld, nemérdekelkikezdte – az önálló logikára épülő, belefeledkezős mesék azonban nem csak a kikapcsolódás kellékei.
Simon Réka Zsuzsanna tíz lazán kapcsolódó meséből összeszőtt új kötetét olvasva elfelejthetjük a direkt didaxist, hogy elmerüljünk a Blüpp-tenger szigetvilágában élők kiszámíthatatlan gondolati szökelléseinek varázsában.
A mesék varázsának másik forrása a szereplők személyisége
A könyv ajánlása sejteti, hogy a sajátos logikájú megoldásokat kínáló Tast a szerző valós kisgyerekről mintázta, de a többiek névadására nincs észszerű magyarázat, legfeljebb affektív. A nevek hangzása sajátos érzéseket kelt az olvasóban. Kricckracc mássalhangzó-torlódásai ugyanakkor vizuálisan is felidézik az irkafirkát, Borsika néni neve íz- és szaglásélményt, Vámpárávám nénié pedig zenei dallamot asszociál. Ők Tas nagypapájával együtt a játékos kedvű és kedélyű nagyszülőket idézik, akikhez úgy kötődnek a színük alapján elnevezett nagyon is emberi macskák – Kávé és Pipacs –, mintha a kisunokáik lennének. A minden tekintetben mesei szereplők, Paprikajancsi Paprikamag, Gyurmakalóz és Almapont, a kisördög pedig csak átutazóban lepik meg a gránátalmiakat, hogy még több színt vigyenek az életükbe.
Színekben pedig nincs hiány. A mesék változatossága az illusztrációkra is jellemző. Orosz Annabella képei kétféleképpen is kitöltik a szövegegységek közötti tereket: egy teljes oldalon vagy a dupla oldalpár alsó részén, érzékenyen kiegészítve a szövegeket. Az akvarelltechnika összefolyatott színei legtöbbször a tenger kékes-zöldes színvilágát tükrözik, a belső terek barnásvöröses, meleg színei pedig otthonosságot sugallnak. A rokonszenves figurák kifejező tekintetéhez képest a test többi része ugyan elnagyolt, de ezzel is a beszédes szemekre terelődik a figyelmünk.
A szintén erdélyi illusztrátorra jellemző játékosság és humor gyakran csak az alapos nézőnek nyílik meg. Érdemes a gondosan kidolgozott képekre is több figyelmet szánni, mert a felnőtt felolvasónak is rejtenek meglepetéseket például a könyvcímek utalásai az Éjszaka is felolvasunk című fejezetben.
A feltűnően egyszerű betűformák viszont azért nehezítik meg néhol az olvasást és különösen a felolvasást, mert a nagyon kicsi térköz mellé ráadásul még vékony vonalúak a betűk, különösen a mondatközi és mondatvégi írásjelek. (Vagyis többször, különösen egy tulajdonnév előtt alig látszik, hogy pont vagy vessző zárja le a tagmondatot. Apróságnak tűnik, de a mesélés hangulatát meghatározza, ha bogarászni kell a szöveget.)
A mesefüzérként olvasható történetekben kiemelt szerepet kap a nyelv és a nyelvi kultúra, illetve ezek korlátai, működésük akadályai
A leleményesen egyedi álföldrajzi nevek – Blüpp-tenger, Kikkiriki-sziget, Ás-hegy és Ványvizek – s a szereplők neve mellett szó esik e félelmetes Málusokról vagy a zsinóros tatu nevű hangszerről is. Az első mesében, mikor Kricckracc kapitány nevesincs hajójának nevet kell találni, Tas dadaista hátterű megoldása mindenkit lenyűgöz: „Ez, ez, ez olyan, hogy nem is találok szavakat!” (17)
Pipacs, a kismacska elalvás előtt szintén avantgárd hatású félperces meséket rögtönöz, amelyek valóban lenyűgözik a kisgyerekeket. Kipróbáltuk többször is, és bizonyítottan az a legsikeresebb része a könyvnek, amikor „egy régi, recsegő rádió” kiabálja bele a világba, hogy „Óda Ferencia néni és Óda Ferenc bácsi egy érzelmes rockballadába kezd.” (20)
A legrejtélyesebb humorforrás itt is a referencialitást nélkülöző, látszólag motiválatlan, halandzsához közelítő l’art pour l’art szómenés. Olvasunk éjszakai felolvasóünnepségről és a gyerekkönyvtár elveszett kulcsairól, olyan kulturális eseményről és helyszínről, amelyekről éppen az elmúlt időszakban kellett lemondani, a mesékben viszont nem a fertőzésveszély miatt kerül veszélybe a megrendezésük.
A többnyire valódi konfliktus nélküli mesék biztonságérzetet nyújtanak a gyerekeknek
A két volt hajóskapitány ugyan a sziget élővilágát hivatott óvni, miközben az egyetlen, könnyen elhárítható fenyegetést is ők jelentik. Még a tengerbe és a parton szétszórt újságpapír darabokért sem a turisták felelősek. A zárt világ egyfajta értékőrző zárványként hordoz rejtett tanulságokat. A meséket bevezető és befejező elbeszélő-leíró bekezdések között többnyire pergő párbeszédek zajlanak.
A gránátalmi szereplők hagyományos polgári interakciós formákat tükröző beszélgetései annyira igényesek, megformáltak, hogy fő kultúrahordozó elemmé maga a nyelv válik. Ami egyik oldalról a nevetés forrása, ugyanakkor a nevelés eszköze is. Sőt, a halandzsát is az értékeli, aki magas szinten birtokolja anyanyelvét, annak különböző regisztereit, árnyalatait.
Még a „rettegett” kalóz is így fenyegeti meg az őt kinevető macskát: „Azonnal hagyd abba, mert bundasapkát csinálok belőled!” (23) Majd a kacajba fulladt kalóztámadást nem elnapolja, hanem berekeszti. (Azért érdemes időt hagyni az óvodásoknak, hogy feldolgozzák az esetleges új kifejezéseket, vagy hogy kérdezzenek.)
A Kricckracc kapitány és a gránátalmiak jellegzetesen értelmiségi mese
A Pettson és Finduson, Varró Dániel versein és Dániel András abszurd meséin edzett szülők és óvodások kedvencévé válhat, bár egyedisége miatt tartalmi vagy stilisztikai elemekre építő folytatását nem tudom elképzelni, ahogy a benne megrajzolt világ is különleges. Sajátos jelensége a kortárs magyar meseirodalomnak, amihez az erdélyi alkotók mindig is jellegzetes hangjukkal és képi világukkal járultak hozzá. A Gutenberg Kiadó egyre bővülő mesekínálatának eddigi darabjaival ezt a hagyományt erősíti.
Kovács Gergely
Simon Réka Zsuzsanna: Kricckracc kapitány és a gránátalmiak
Illusztrátor: Orosz Annabella
Gutenberg Kiadó, 2021
64 oldal
4300 Ft