„Kútnak lenni volna jó”
Ezt olvassuk Kányádi Sándor Világgá ment a nyár című kötetének Sóhajtás című versében.
A könyv az évszakok körforgását mutatja be, úgy, ahogy „jön és megy a harmat”. Ha akarjuk, ez a kút olyan, mint egy látcső, amelybe belepillantva a természettel együtt lélegző mesék világára látunk.
Kányádi Sándor számára minden nap a madarak és a fák napja
A könyv első meséje, a Csikorgó, a fagykirály egy pacsirta győzelméről szól, az ő éneke győzi le a zsarnok téli uralkodót, és ezután megjön a tavasz, melyet később már rigófütty köszönt (Meddig ér a rigófütty?), majd a Tavaszleső című versben „beköszönnek” a sárgarigók, a szarkák és az ágrólszakadt verebek is.
A rigófütty „rigótól rigóig ér”, ha akarjuk: lélektől lélekig.
Egyébként a népmesék „kottáját” követő természetköszöntők másfél és kétoldalas történetek, épp olyan hosszúak, hogy a betűkkel ismerkedő hat-hét éves korosztály könnyen be tudja őket fogadni.
A meséket remekül oldják fel a versek, ha elalvás előtt elolvasunk egy mesét, adhatunk hozzá kísérőajándékként verset is.
A kötetben nemcsak madárhatározó (szarka, veréb, pacsirta, rigó, kuvik, réce, lúd, gólya), hanem virághatározó is van (somvirág, kakukkfű, tulipán, rezeda, jácint, szagos müge), de a Kárpát-medence fáival (fűzfa, bükkfa) és bokraival (aranyeső, mogyoró) is megismerkedhetünk.
Kányádi kedves madara, a réce (azaz a kacsa) több mesében is előfordul (Miért hápog a réce?, Récemese, A réce meg a béka), de a béka is „hálás” állat, visszatérő „beugró művésze” a kötetnek (A szúnyogkirálynő szerencséje, A réce meg a béka, Mesemorzsa).
A mesék afféle magyarázatok a természet törvényszerűségeire
Világértelmezéseket olvashatunk, és ehhez kapunk segítőket: hol békák, hol rókák, hol madarak igazítják útba az olvasót, ha éppen arra kíváncsi, hogy miért jön a tél után a tavasz. De szintén izgalmas kérdés, hogy miért hápog a réce, miért nincs illata a tulipánnak, és az is, hogy milyen messzire ér el a rigó füttye. Kányádi Sándornak nemcsak a mosolya szelíd – néha még gyermekien huncut is –, de kiváló a humora, ami a Világgá ment a nyár meséiből is kiderül: „Mi kéne, ha volna, kukorékolta barátságosan őfelsége –, csak nem a gyémántfélkrajcáromra kíváncsi, mert az most nincs nálam, kölcsönadtam, a meséjét, meg, ha nem tudnád, kinyomtattam.”
Vagy itt van a Miért hápog a réce? című mese zárlata, mely szerint a kis szárnyasok „kacsasült korukig hajtogatták az öreg réce náthás megbotránkozását”.
A kötetben jórészt állatok szerepelnek, gyerekek csak mutatóba (Két szem cseresznye) bukkannak fel, aztán van egy kertészünk, akinek baja van a virágok illatával, egy pásztor is, és ott van Csikorgó, a fagykirály, akinek hiába rajzolta meg Bogdán Viki az arcát, azért ő mégsem ember.
Bogdán Viki egyedi világú illusztrációi kifejezőek, egyszerre „tudják” azt az univerzalitást, amit a Kossuth-díjas Kányádi, ugyanakkor kimondottan kedvesek, és jól beazonosítható a formaviláguk is, mégsem a ma népszerű „cuki, trendi” figurák. Az állatok legfőbb tulajdonságait ragadják meg, miközben annyira szerethetők, hogy simán el tudjuk képzelni őket uzsonnástáskákon is.
Szóval a mesék és a versek is univerzálisak, bennük van a székely bölcsesség és a több ezer éves archaikus tudás, ugyanakkor felismerhetők a kimondottan Kányádira jellemző finomságok is.
A „jönni-menni volna jó, / akárcsak a harmat”-sorban (Sóhajtás) benne van a természet körforgása, magában a nyolcsoros versben pedig – ahogy egy harmatcseppben is – az egész világ.
A könyvet a 6+-os korosztálynak ajánlja a kiadó, de persze a nagyobb gyerekek és a verseket, meséket felolvasó szülők is örömüket lelhetik benne
A kötet a télből indít, megmutatja, hogy egy pacsirta is megtörheti a fagy uralmát (Csikorgó, a fagykirály), majd egyből a tavaszi áradásban találjuk magunkat, a madárzsongástól hangos erdőkben, aztán jön a hetyke, pimasz nyár (Két szem cseresznye), majd az ősz (Mogyorókirály meséje), hogy azután téli versekkel záruljon a könyv (Hallgat az erdő, Télifák). Az utóbbi versben minden állat kap télifát, azaz egy havas fenyőt, amire azt mondanánk: karácsonyfa.
Maga a természet is ad ajándékot az állatoknak, ők is velünk ünnepelnek.
A kimondottan derűs, életigenlő és bölcs kötetet Miklya Zsolt állította össze Kányádi hatalmas életművéből.
A Világgá ment a nyár ráirányítja a figyelmet a természet tökéletességére, és arra, hogy maga a természeti táj is éppolyan érzékeny és törékeny rendszer, mint a sokszor mondókaszerű versek és a líraian szép mesék világa.
Közismert, hogy az 1929-ben, Nagygalambfalván született Kányádi Sándornak padja van Budapesten, az Arany János utcai metrómegállóban, amelyhez egy vers (A Hiúság című) is dukált. A pad fölött olvasható egy emléktáblán: „lelkemre / többre / nem / vágyom / lenne / bár / egy / padom / lenn / az / Arany János / nevét / viselő / metróállomáson”.
Ha belenézünk a kötet nyitóversének a Sóhajtásnak a kútjába, akkor ott a mélyben ezt a bizonyos padot is meglátnánk.
Fotók és szöveg: Poós Zoltán
Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár
Illusztrátor: Bogdán Viki
Móra Ferenc Könyvkiadó, 2021
80 oldal
2999 Ft