Meséld újra!
Abban az évben, amikor a régi magyar irodalom abszolválandó egyetemi tanegységeim között szerepelt, nullaszor jutott eszembe, hogy ennek komoly élvezeti értéke lehet. Az „Egyszer volt, hol nem volt…” is elhasználtnak tűnt; a gyerekeimet szívesebben készítettem modern mesékkel az életre.
Zalka Csenge Virág elkötelezett, szenvedélyes mesélő – ez átüt a papíron is, eléri, hogy a hétköznapi olvasót is kíváncsi kísérletezővé avatja.
Búcsú a sztereotípiáktól
Az idei HUBBY-díjas kötet nem kevesebbre hív, minthogy szebben adjunk tovább egy történetet annál, ahogy hallottuk; legyünk beavatottak, legyen a miénk. Arra, hogy belsővé, sajáttá váljon, 39 történetet kínál a szerző a régi magyar mesekincstárból, ami azért nem olyan végtelenül ódon, hiszen nem találunk 1861-es forrásmegjelölésnél régebbi hivatkozást.
Felmerülhet azonban a kérdés, miképpen jelölhetünk meg szerzőt népmesékről beszélve?!
Zalka Csenge Virág utószavában nem csupán abban a hitében nyugtatja meg az olvasót, hogy a kötet minden darabja saját lényén, fontossági sorrendjén, olvasatán átszűrve kerül a közönség kezébe, de megjelöli azt a minimum két, legfeljebb hat változatot, amiből az övé született. Az „okos lány” témakörű népmese így három változatban is helyet kap a könyvben (A fortélyos lány, A titokzatos beszédű lány, Mátyás király és a szegénylegény), az utolsó kettő egymás mellé is van sorolva, mint ugyanannak a történetnek férfi-női változata – így az a tény, hogy Mátyás-meséről van szó, már nem is olyan hangsúlyos, mint annak az izgalma, hogyan szólal meg ugyanaz a dallam férfi és női főszereplőre.
Az előzetesen „feminista gyűjtésként” aposztrofált kötet egyébként fele-fele arányban hoz férfi és női főszereplőket
Az azonban tény, hogy a szerepminták korántsem egyhangúak.
Míg a szerző blogján gyarapodó gyűjtemény vállaltan feminista, addig ezt a kötetet sokszínű nőiség jellemzi; nem minden mostoha gonosz, nem minden lánytestvér irigy és nem minden királykisasszony kényes.
Üdvözöljük az okos, csinos, szorgalmas, tűzrőlpattant, furfangos, vicces lányokat, akik szabadidejükben olvasnak, s nem feltétlenül ahhoz mennek feleségül, aki kiszabadítja őket az ilyen-olyan fogságból (például: A híres szittya király fiai). Megesik az is, hogy három királyfira jut egy lány, aki ebből a háromból egészen magabiztosan választja ki a hozzá illőt – a többi pedig nemcsak elfogadja a döntést, de lovagiasan meg is éljenzi.
A női szereplőket összességében jellemzi valamiféle munkavégzés, proaktív megoldáskeresés egy-egy élethelyzetre. Látunk királylányként is munkára vágyakozó nőt (Tubarózsa Kisasszony), de harcos lányokat is, akik küzdenek a szerelmükért, a gonoszság ellen vagy az atyai elismerésért.
Egy biztos: az ölbe tett kézzel üldögélő lányok kora lejárt; a férfiak mellett egyenrangú társként megjelenő hölgyek bukkannak elő a történetekből, és nem mindegyik végződik házassággal.
A király pedig lehet csúnya is, kegyetlen is, habár nagy a birodalom, de láthatunk magányos és nagy hatalmú királynőt bölcsen uralkodni, ahogy a nőági örökösödés is feltűnik.
Exponenciálisan növekvő fejű sárkányok, generációs átok és társadalomszemlélet
Ahol a címet a férfi uralja, a történetet mégis a nő mozgatja – generációkon átívelve, mint például a Tengeri Hereberi Atyámuram című mesében, ahol a fordulatok mégiscsak az anya vagy a lánya döntésein, cselekvésein nyugszanak. Anya-lánya viszonyban találunk lányanyákat is: van, aki táltos gyermekét óvva neveli, hogy megvívhasson a gonosszal, van, aki mindössze a sajátjánál jelentősen szebb jövőre készíti – a mese tényei sosem megszégyenítők.
Választ kapunk a meddőség kérdésére is, ahol az anyai vágyakozásra felelet lehet egy sárból „készült” vagy malac-forma lány, ahol a különlegesség nem hátrány, hanem elfogadható, vagy éppenséggel komoly előnyt szerző képességet rejt.
A mesék aktuális társadalmi jelenségekre is reagálnak: nem csak nyelvi síkon simulnak a XXI. századba; hősként előkerül a hiperaktív kisfiú (Futika) is a különféle hendikeppel induló lányok mellett, az öregek tisztelete több mesében előkerül, akár úgy is, hogy egy szegény öregasszony győzi le a legyőzhetetlennek hitt 28 fejű sárkányt. A szegénység-gazdagság problematikájának áthidalása sem maradhat el, meséről-mesére új megoldással találkozunk, a kedvencem a Csudacsirke története, amiben látható annak pokla, ha valaki mindent megkap, amit csak szeretne.
A váratlan fordulatok és meglepő megoldások csúcsa mégiscsak az, amikor generációs átkok eredményeként poligámiában él boldogan a királyfi – mindkét feleségével, amíg meg nem halnak (Tengeri Hereberi Atyámuram); vagy éppen a mese megoldása az átokban gyökerező nemváltás lesz (Vitéz Rózsa). Ezekről a fordulatokról azért nem árt, ha a szülő tud előre.
Éretté avatva
A kötet célközönsége a hat-tizenkét év közötti korosztály; egy tábornyi ilyen korú gyermeken jómagam egy héten keresztül teszteltem is a szövegeket – meglepő eredménnyel: ugyanaz a mese képes volt megfogni a hatéves kislányt és a tizenkét éves fiút is – bár az utóbbi kevesebb fordulaton csodálkozott.
Az egyszerűbb vonalvezetésű, rövid történetek mellett helyet kapnak a maratoni mesék, ahol mennyet és poklot is járunk egy-egy életúton belül. A hősöket tizenkét-tizenhárom éves korukban találják meg a kalandok, van, aki komoly hadászati procedúrába is keveredik, de az, hogy teljes súlyával áll bele a megoldáskeresésbe egy megoldhatatlan helyzetben, szembenézve az ördöggel, szegénységgel, hatalommal, általános, ahogy az is, hogy a tüskebozóton keresztül vezető út a legjobb, habár a lehető legtöbb befektetéssel jár.
Zalka Csenge Virág tizennégy évesen döntötte el, hogy bárd lesz; ma saját meséjének hőse, európai kultúrát közvetítő meséit több nyelven meséli, de legnagyobb előnye, hogy saját szavakkal való mesemondásra ad meghívást ezzel a kötettel is szülőnek, pedagógusnak egyaránt.
A korlátlan lehetőségek világából nem vesz fel mindent, de felismerhető valóságokat csoportosít a gyermekek számára feldolgozható, befogadható módon úgy, hogy aki hallja, maga is aktív résztvevője kíván lenni a saját történetének is. Egyes mesék kérdésekkel tűzdelt felütései óhatatlanul tessékelnek a válaszok keresésének világába.
Herbszt László 2010 óta illusztrál gyerekkönyveket, mesegyűjteményben is rutinja van, illusztrált drávaközi, majd zsidó mesegyűjteményt is. A Ribizli borítóterve élénk színeivel vonzza magához a tekintetet, a belső borító mintázata visszaköszön a címek alatt, a megújult szöveghez illeszkedő, megújult népi motívumra emlékeztetve az olvasót, aki a rajzok geometrikus formáiban, színeiben egyaránt megtalálja a hagyományra utaló állandóságot és az innovatív képi világot.
Herbszt László illusztrációinak forrása: Pinterest
Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén
Móra Kiadó, 2019
248 oldal
3499 Ft