Az Irány Pécs! című mesében egy család látogat Pécsre
Egy közeli településen, Pogányban szállnak meg, így a környéket is bejárják. A könyv az Utazik a család-sorozat kilencedik kötete, amelynek megjelenését a Manó Könyveken kívül egy sor intézmény támogatta a régióból, többek között a Pécsi Állatkert és a Duna–Dráva Nemzeti Park, ezért a helyi érdekeltség a könyv létrejöttében kiemelt szerepet játszott.
A sorozatban ismeretterjesztő mesék jelennek meg
Céljuk, hogy egy-egy magyarországi helyszínt mutassanak be a gyerekeknek. Csapody Kinga meséje ennek megfelelően a fontosabb városi helyszínekhez kapcsolódik. Egy ilyen koncepció esetében kérdés, hogyan tud egyszerre érvényesülni a mese története és az ismeretterjesztés. Hogyan tudja a látnivalók bemutatása, a városi körséta a történetet és a szereplők karaktereit is kibontakoztatni? Fontos ugyanis, hogy ne legyen unalmas a könyv a gyerekek számára, akiket elsősorban a mese fog érdekelni, és nem az útiterv – kivéve abban az esetben, ha éppen egy pécsi nyaralás miatt mutatják nekik a szülők.
Szerencsére a történet és a karakterek is hitelesek. Nem esnek áldozatul az ismeretterjesztő koncepciónak.
Már az első oldalon megelevenednek a szereplők, ehhez Szalma Edit különleges illusztrációi is segítséget nyújtanak. Egy tablón megismerjük a szereplőket – így kezdődik a mese is:
„Sziasztok! Ez itt a családom. Kicsit bolondosak, de én szeretem őket.”
A felütés egyből megteremti a közvetlenséget, az illusztráció meleg színei pedig a barátságos atmoszférát. Egészen meglepő, hogy rögtön a mese elején egy fordulattal találkozunk. Kiderül, hogy az elbeszélő a család kutyája, ő szól az olvasókhoz.
Ezután tűnik fel az is, hogy a Szalma Edit rajzán a kutyának nincs kontúrvonala, csak egy fehér folt áll a neve alatt. Tóbiás kutya meséli el, mit lehet tudni a családtagokról: a képen mellette az egyik oldalon az ikrek, Teó és Zsuzska, a másik oldalon Nasi, a cica („Csak azt sajnálom, hogy ilyenkor sosem bírjuk otthon felejteni Nasit (…), nagyon unalmas egy macska (…) folyton engem piszkál.”), és Rozi, kétoldalt szélen pedig a szülők, Tódor és Hilda.
A mesében a kutya elbeszélő mellett a család többi tagja is megszólal
A családi életet bemutató párbeszédek annyira elevenek, hogy még az olyan mondatok sem hatnak idegenül, amelyek kifejezetten ismerősek a turizmust népszerűsítő plakátokról, például a „Pécs olyan gyönyörű város, hogy nem elég rá egy nap.” Vagy: „Aktívan pihenünk.”
Bár néhol óvatosabban is lehetett volna bánni a reklámjellegű mondatokkal: „Pogányba tartunk. Az ottani szállodának saját élményparkja van és huszonhárom hektárnyi területe, ahol aztán jól kirohangálhatjátok majd magatokat.”
Ezek a mondatok nagyon kilógnak a legtöbbször szellemes, gördülékeny-váratlan és humoros megfogalmazások közül.
Az illusztrációk változatosak
Hol csak jelzésértékűek, hol nagyobbak, részletesen kidolgozottak, vagy akár egész oldalasak. Stílusban is eltérnek egymástól, ami illik a mese terjedelméhez, és a megszólalók nézőpontjainak váltakozásához is: általában a kutya mesél, de van, hogy azt ismétli meg, amit neki meséltek el a többiek, mert ő nem ment velük. Az egyik jelenetben arra kérik az apukát, hogy este ne fürdesse le őket, és ha másnap reggel lebuknának az anyuka előtt, hogy koszosak maradtak, majd azt mondják neki:
„Hát, hogy fürödtünk mi, csak a Büdös-kút vizében – kuncogott Zsuzska. – Most hallottam a többiektől, hogy a Mecsekben van egy ilyen.”
Ennél a jelenetnél a történet és az ismeretterjesztés egyszerre érvényesül. Ilyen a pécsi állatkertben játszódó fejezet is (Állati kalandok), amelyben az állatokról tudunk meg érdekes részleteket, például, hogy honnan érkeztek, vagy azt, hogy a fókákat egy webkamerán, a FóKamerán keresztül online is bármikor meg lehet lesni. A cápáról, Fülöpkéről megtudjuk, hogy félős: amikor a vízbe merülve etetik őket búvárruhában, akkor elbújik egy sarokban.
A könyv nagy erénye, hogy nagyon sok mindent megtudunk Pécsről – a tévétorony ki van világítva, és ellátni a tetejéről a Badacsonyig, a másik irányba pedig a horvát Papuk-hegység –, személyes formában – korábban itt jégkrémet árultak. A pécsi nevezetességekhez tett látogatások során megelevenednek a szülők fiatalkori emlékei és az aktuális tudnivalók is („Amikor ide jártam egyetemre, akkor még nem létezett a Zsolnay-negyed ebben a formában.”), közvetlenül, mint egy valódi kiránduláson.
Az egyes fejezetek a különböző turistalátványosságokhoz kalauzolják el az olvasót
Az állatkert mellett van planetárium is, Zsolnay porcelánmúzeum, ókori építészeti és törökkori emlékek a város több pontján, erdei extrémsport-park, arborétum stb., és igazán színes panorámát festenek Pécs városáról. Ugyanúgy, mint a Zsolnay Vilmos világhírű találmánya, az eozinmázas porcelán: „[az eozin] nagyon sok árnyalatú lehet, ma talán a kékeszöldes a legismertebb.”
Pécsről is az a néhány nevezetesség jut az ember eszébe, amit legtöbbször látunk: a Dzsámi és a Székesegyház.
Ebben a könyvben azonban tényleg megjelenik a város valódi arca: a lehető legtöbb látnivalót és a helyi természeti sajátosságokat is sorra veszi. Sőt, a helyi kulturális vonatkozások is megjelennek.
Könnyűzenei idézetek szerepel a történetbe szőve a pécsi Kispál, 30Y és Halott Pénz zenekaroktól. Mellettük a híres reneszánsz költő és pécsi püspök, Janus Pannonius verse is helyet kap, ahogy természetesen a Csontváry- és Vasarely Múzeum sem hiányozhat a városnézésből.
Kifejezetten terjedelmes a mese
Ezért főleg a kisiskolás korosztály számára, illetve a lakóhelyről, környezetről sokat kérdezősködő kicsiknek lehet ideális ez a könyv – a sorozat többi darabjával együtt. A pécsi körutazás során nem a csoda, a rejtély vagy az emberi kapcsolatok ábrázolása a szervezőerő, hanem amit a koncepció ígér: egy város feltérképezése.
Az írás elején azt a kérdést tettem fel, hogy egy mesés úti könyv esetében milyen lehet együtt a történet és az ismeretterjesztés, mennyire érvényesülhet ez a két cél egyszerre. A történet maga is megismétli a könyvsorozat koncepcióját: a mesebeli család szeret utazni, már körbejárta az ország sok szép kirándulóhelyét, így következik Pécs és környéke.
Míg a kötet elején inkább a karakterek dominálnak, addig a második felében a történetvezetést és a család életszerű jeleneteit visszaszorítja a látnivalók sorjázása. Rengeteg információt közöl ömlesztve a helyszínekről, ahelyett, hogy a narrációt építené. Ha az úti mesére úgy gondolunk, mint önálló műfajra, ez akár erénye is lehet a könyvnek. Sikerülhet a gyerekolvasók figyelmét ráirányítani olyan dolgokra, amelyekkel egy családi nyaralás során csak a szülők szoktak foglalkozni, és ezáltal egy új családi élményt teremt Csapody Kinga meséje. Ez megmagyarázza a könyv szerkezetét is, vagyis pontosabban a szerkezetváltását.
A könyv másik fontos célközönségét pedig mindenképpen a pécsi gyerekolvasók képezik.
Simon Bettina
Csapody Kinga: Irány Pécs!
Illusztráció: Szalma Edit
Manó Könyvek, 2020
61 oldal
2290 Ft