Várszegi Adél ontja magából az emberszabású állatmeséket
Raptorok, dinoszauruszok, méhek, csodálatos majmok után – vagy között – most itt egy zebra is. Egy nehéz nap éjszakáját mindig megelőzi egy egész nehéz nap – erről szól a nagycsoportos óvodás, kisiskolás korosztályt célzó rövid történet.
Cirkusz és ami mögötte van
Szerencsés, kedves és főleg hálás választás irodalmi és illusztrációs szempontból is a cirkuszi háttér mint téma, s ha a gyerekirodalmat történetiségében vizsgáljuk, látván láthatjuk, hogy a kiérdemesült cirkuszi oroszlánok, bohócok és artisták időről időre benépesítik a könyvpiacot. Csak a magyar vonatkozás Fekete Istvántól Lázár Ervinen át Csukás Istvánon keresztül Darvasi Lászlóig igen látványos; adott társadalmi közegben épp azt ragadva meg a cirkusz teljességéből, ami a legtöbbet jelenthet az olvasó számára – legyen bár felnőtt vagy gyerek.
Várszegi Adél azt vizsgálja, mi történik, ha a cirkusz kifordul önmagából egy elszabadult zebra okán.
Így jelen esetben magáról a Mitugrálsz Cirkuszról csodálatos nevén kívül keveset tudunk meg a sodró erejű történetből, hiszen rögtön a nyitóképben elhagyjuk ezt a helyszínt, s vissza sem térünk ide. Útba ejtjük azonban a temetkezési vállalatot, a cukrászdát, a Várnegyedet, a lovastanyát, érintjük a magán- és közegészségügyet kórházak formájában, száguldozunk az utcákon – hogy végül újra a cukrászda felé ballagó főhőseinket lássuk.
A zebrát, aki a süteményevés reményében indult útnak, és a gondozóját, aki úgy gondolja, a zebrának jár egy kis sütemény. A két figura útja a nyitóképben válik ketté, hogy a történet több pontján öntudatlanul kereszteződjön, egészen az 56-os busz megállójáig – mondhatnám, mint a lovak ösztökélésére alkalmas ostor, de azt legalább hat ágból fonják – ez a mennyiség itt történeti szálból nem adódik, csak helyszínből, melyek közül egyik-másikon az elszabadult zebrán kívül a sérült gazda is feltűnik, egy mentőautóból nézve az ámokfutást, ami semmi több, mint a zebra sajátos működése egy fiktív városban; azon a területen, ami nem az elszabadult, születésnapos cirkuszi zebrák természetes élőhelye.
A név kötelez
Zabos, a zebra, Szénás Marci, Dr. Sebtiben, Kerék Norbert, Mr. és Mrs. Johns… A ló, aki zebra voltban nincsen névtelenül poroszkáló kutya a villanyoszlop mögött, mindenkit szólítanak valahogy, névvel, címmel, helyrajzi számmal jelennek meg a papír-burleszk szereplői. Bár a burleszk eredetileg színházi műfaj… azazhogy nem egészen. Ha kultúrtörténeti igényesség jegyében a XVII. századi Franciaországban az újraírás égisze alatt születő klasszikus szabályok elleni reakcióként értelmezzük, akkor ez mégiscsak irodalmi kategória, ami társadalmi avagy politikai szatíra egyben.
Viszonylag kevés gyerekkönyv választja műfajul a burleszket – a Csimota Könyvkiadó által vállalt úttörő szándékot ezúttal is mindenképp ünnepeljük.
Ahogy Jásdi Juli illusztrációit is a kötetben, amelyek a filmes megjelenítés fekete-fehér voltára éppúgy reflektálnak, mint a zebra csíkozására – azzal együtt, hogy ez a stílus Jásdi Juli sajátos védjegye, ezt a könyvet mintha kifejezetten neki írták volna. Részletgazdag, finom humorú vizuális világában örömmel és hangos kacagással időznek a kisiskolások (tapasztalatból mondom) – a felnőttek nemkülönben.
A történet nyelviségében helyenként nehézkesen hozza a stílus sajátosságait, ezen az olykor kissé döcögős mondatszerkesztésen úgy lök át a rajz, hogy a szöveg „térélménye” abszolút értékben sértetlen marad, bár a tördelés olykor nem támogatja a befogadás folyamatát – értsd: a szöveghez tartozó illusztráció a megelőző oldalon van. („A cukrászda után kutató Zabos bal hátsó lábával véletlenül nekiütközött az állványzatnak, rajta a temetkezési vállalkozóval és a frissen felnyitott matt fehér festékes vödrökkel.”)
Egy ló a hátsó terasz közepén
Eltúlzott, szatirikus helyzetekben fürdőzve hömpölygünk végig egyetlen nap történetén Zabossal, a zebrával, akiből rögtön a tizedik oldalon ráömlő jelentősebb mennyiségű diszperzit fehér lovat csinál. Ettől a ponttól kezdve nincs az az irodalmi hagyomány, amely ne kezelné szent állatként, különösen Magyarországon – ehhez idomulva Várszegi Adél is beereszti a cukrászdába, a Várnegyedbe, a lovastanyára és a kórházba – ahol a zebra mint ló van jelen –, önnön identitását is olykor a megjelenésére adott euforikus reakciókhoz igazítva.
Zabos belső monológja szerint ezekben a helyzetekben önmeghatározására nézve bizonytalan; megpróbálja magát lónak hinni, rendre kiderül azonban, hogy „nem ló, hanem egy cirkuszi zebra, aki miután rájött, hogy ilyen lovas mellett sosem lesz belőle igazi versenyló, inkább úgy döntött, hogy meghempergeti magát a frissen gereblyézett homokban”.
Várszegi Adél ráérzett, hogy mit is kell írni ma „a lovakrul”, akik születési állapotukat tekintve zebrák. „Jó Olvasó, mit gondol? nem volt e igazam azt mondanom, hogy a' lóállapotja Hazánkban nem legjobb karban van.” (Széchenyi István)
Parti Judit
Várszegi Adél: A ló, aki zebra volt
Csimota Könyvkiadó, 2020.
Illusztrátor: Jásdi Juli
44 oldal
2490 Ft