Nevetésben a remény
A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány munkatársai egy meseantológia megjelentetésével ünnepelték a szervezet 25. születésnapját. A Piros Orr mesék – Nevetésben a remény című könyv történetei nemcsak a különféle traumákat átélt gyerekekhez szólnak, hanem azokhoz is, akik még nem tapasztalták meg egy-egy nyomasztó élethelyzet nehézségeit.
A kötet ötletgazdája és egyik szerkesztője, Szabó Attila bohócdoktor, dramaturg és rendező a könyv sajtótájékoztatóján mondta el: kevés olyan mesekönyvet találni a piacon, amely témájában a bohócdoktorok munkáját támogatná, holott óriási szükség lenne rájuk.
A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány színes és sokrétű tevékenységét még mindig kevesen ismerik igazán, a szervezet munkatársai ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a kis betegek szórakoztatásán dolgoznak: interaktív előadásokat hoznak létre speciális igényű gyerekek számára is, Mosolyprogramjuk során pedig a bohócdoktorok egészen a műtőig elkísérik a gyerekeket, de idős és demens páciensek és autisták számára is kifejlesztettek programokat.
Nem tengerparti tematika
Amint a kötet ötlete megszületett, Csapody Kinga, a Manó Könyvek kiadóvezető-főszerkesztője azonnal az ügy mellé állt, s a közös munka azzal kezdődött, hogy a meseantológia cseppet sem vidám témáihoz megfelelő szerzőket találjanak. Mivel a mesekönyv történetei csupa súlyos témát járnak körül – baleset, betegség, fogyatékosság, örökbefogadás, műtét, bántalmazás, demencia vagy éppen halál a tárgyuk –, a szerzők is nehéz feladat előtt álltak. Legalábbis a sajtótájékoztatón megjelent alkotók mind arról meséltek, ki-ki vérmérséklete szerint, először mennyire megijedtek a megbízatástól. A zord tematika feldolgozása több időt és alaposabb átgondolást igényelt mindenki részéről, és az is kiderült a szerzők elmondásából, hogy tengerparton nemigen lehet mesét írni.
A kötet Böszörményi Gyula Tata és Kopottgatyó című meséjével kezdődik, amelyből fény derül a bohócdoktorok kilétére
A Pipiske téri játszótéren ugyanis, ahol „állandó vendég a vidámság”, megjelenik Tata, a szomorú szabadnapos cirkuszi bohóc, akibe a szabadnapján belészorul a derű. Hupli-Hahó Kopottgatyó, a tér őrmanója azonban elvezeti a bohócdoktorok csapatához, hogy ezentúl munkaidőn kívül is bohóckodhasson, és mosolyt csaljon a kórházban lévő gyerekek és idősek arcára.
Tóth Krisztina A piros orr története című meséjében egy bohócdoktor „vall” egy beteg gyereknek arról, hogyan lett a hivatása a bohócdoktorság, de persze a történet egy kicsit arról is szól, vajon elmenekülhetünk-e a velünk született tehetség vagy a ránk erőltetett hivatás elől.
Kiss Ottó egy lábtörés történetét dolgozza fel A balesetben, amelyben egy kisfiú megtapasztalja, hogy ha biztonságos környezetben van, nem is annyira gyötrelmes elviselni hat hét gipszet. Sőt, akár még nevetni is lehet az esetlenségeken – és minden rossz véget ér egyszer.
Kádár Annamária TE vagy a legnagyobb KINCS!-ében két kislány kincskereső játékot játszva átmegy a szomszédba, hogy egy halmozottan sérült kisfiúval együtt találják meg a drágaságokat. Bár a kisfiú nem tud járni és beszélni, remekül telik a délután, és az is kiderül, mi a legnagyobb kincs a világon.
Böszörményi Gyula másik meséjében, a Hupli-Hahó Kopottgatyó és a papírrepülőkben visszatérünk a Pipiske térre, és egy kerekesszékes kisfiú történetét ismerjük meg, amelyben a fiú a saját rajzai, meg persze az őrmanó segítségével szerez barátokat.
Vadadi Adrienn A pöttyös labdájában egy bántalmazott kiskutyáról mesél, és bár a történetet az állatvilágba helyezte, azért kiviláglik, hogy ez bizony nem állatos mese. Hogy még hitelesebb legyen a történet, a feloldás sem lehet más, mint a bántalmazó és a bántalmazott szétválasztása.
Szintén az állatvilágba helyezte a történetét Beck Zoltán, akinek Fészek az erkélyen című meséje egy légykapó pár fészekaljába kalauzolja az olvasót, amelyben örökbe fogadott fiókák nevelkednek. A szerző a mese a mesében formát választotta: a történetet egy szülő meséli el a gyerekének.
Kárász Eszter Az infúziós állvány meséjében a bohócdoktorok munkáját jeleníti meg, miközben az is kiderül, hogyan talál egymásra a bohócok láthatatlan hógolyócsatája miatt egy morcos, magára hagyott infúziós állvány és egy műtétre várakozó, szorongó kislány.
Vadadi Adrienn Többé nem kiabál senki című történetében egy megromlott házasság és az anya és apa veszekedéseinek kereszttüzében élő gyerekek nyomasztó pillanatai elevenednek meg, Farkasházi Réka Jobb vagy bal címmel pedig arról mesél, mi történik, ha egy hirtelen jött vakbélműtét keresztülhúzza a várva várt karateversenyt, és honnan lehet tudni, melyik oldalon is van a vakbél.
Gimesi Dóra Borz ura demenciával küzd, és elveszett szavainak a nyomába ered. Az egész délelőttöt egy kis borzzal tölti, akivel együtt játszanak a szavakkal és Borz úr kedvenc szólásmondásaival. A Borz úr és a szökevény szavak szép metaforája a kezdet és a vég körkörösségének.
A kötetet Szabó T. Anna költői meséje, a Lángocska utazik zárja: a halálról, az újjászületésről, az örök körfogásról és a mindenkiben lakozó picike Lángocskáról olvashatunk.
A meséket Rippl Renáta illusztrációi kísérik, és néhány oldalon QR-kódokkal az alapítvány honlapjára is tehetünk egy kis kirándulást, hogy jobban megismerjük a bohócdoktorok munkáját.
A nevetés segít a gyógyulásban, a mese pedig a trauma feldolgozásában
A kötet bemutatóján Kádár Annamária pszichológus, meseterapeuta a mesék váltakozó narratívaépítésének gyógyító erejéről beszélt, hiszen a mesékkel a történetmondási módok is megtanulhatók, maga a nevetés, a derű pedig a problémák átkeretezésének a kulcsa lehet.
Fontos, hogy képesek legyünk magunkon nevetni, és egy tragédiát is tudjunk úgy elmesélni, hogy derüljön ki, mit tanulhatunk belőle, és miként tudjuk beépíteni a saját életünkbe. A kortárs mesékkel és az életmesékkel megtaníthatjuk a történetmesélés módját; a váltakozó narratíva segít a feldolgozásban, rájövünk, hogy a nehézség még csak a történet közepe. A mese eszközt ad a kezünkbe, hogy a világot összerendezzük.
Mivel a képzeletbeli feloldás a valós feszültségeket és traumákat is fel tudja oldani, ez a mesekönyv mindenképp jótékony hatású lehet a tragédiát átélt gyerekeknek. Ugyanakkor az érzékenyítés is fontos feladata a kötetnek – ahogyan Csapody Kinga fogalmazott: „Ne féljünk a saját gyerekeinknek olyan meséket olvasni, amelyekben ők nem érintettek.”
Szokács Eszter
Piros orr mesék – nevetésben a remény
Szerkesztette: Csapody Kinga és Szabó Attila
Szerzők: Beck Zoltán, Böszörményi Gyula, Farkasházi Réka, Gimesi Dóra, Kádár Annamária, Kárász Eszter, Kiss Ottó, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Vadadi Adrienn
Illusztrálta: Rippl Renáta
Manó Könyvek, 2022
72 oldal
3990 Ft