Joanna Concejo neve a Csirimojó Kiadó egy korábbi kötetéből lehet ismerős: 2021-ben publikálták Kellermann Viktória fordításában Az elveszett lélek című könyvet, melyet az illusztrátor a Nobel-díjas Olga Tokarczukkal közösen készített. (ITT írtunk róla)
A Concejo rajzaival kiadott könyvekben úgynevezett „kettős létezésű” (lásd Máté Zsuzsanna tanulmányát ITT) illusztrációkkal találkozunk, amelyek szorosan kapcsolódnak a szöveghez, de önálló műalkotásokként is működnek.
A T mint tengerben a vizualitás dominál: a képek nézegetését csak itt-ott „akasztják meg” a rövid, egy kisfiú impresszióit közvetítő szövegek. De ki az a titokzatos T., aki a parton állva tűnődik? Kap-e válaszokat a nagy kékségtől, vagy újabb kérdéseket sodornak elé a hullámok?
T mint titok – talán ez a kulcsszava nemcsak e könyvnek, hanem Joanna Concejo sajátos, álomszerű képi világának is
Az a három könyv, amelybe volt szerencsém belelapozni (Az elveszett lélek; T mint tenger; Pan Wyrazisty), mind olyan, mintha valami rejtélyes művész scrapbookjai lennének: az oldalakon fotók, különféle tárgyak, állatok és emberek rajzai sorakoznak asszociatív módon; Az elveszett lélekbe pedig olyan áttetsző lapokat is kötöttek, amelyeket a hagyományos fotóalbumokban találhatunk. A fényképjelleget erősíti a T mint tengerhez készült könyvtrailer is, melyben a kötet oldalai diafilmkockákként jelennek meg.
A grafikák mind megfejtésre váró talányok: milyen fényképek hiányoznak az öntapadós keretekből Az elveszett lélek címoldalán? Miért válik pixelessé Pan Wyrazisty (szó szerint: Kifejező úr – a könyv ismeretében talán inkább Ellenállhatatlan úrnak fordítanám) arca Joanna Concejo 2023-as kötetének lapjain? Mire szolgál a kihajtható térkép a T mint tenger végén?
T mint tájékozódás
Ha ismeretlen városban próbálunk eljutni A-ból B-be, akkor szükségünk van valamilyen térképre, legyen az online vagy papíralapú. Helyismeret hiányában még így sem egyszerű eligazodni a sosem látott tereken, a szűk, kanyargós utcákon vagy a végeláthatatlan lakótelepek között, de a térkép kijelöli a biztos pontokat, segít irányba állni. Joanna Concejo térképe nem ilyen. Elbizonytalanít, kérdések garmadáját veti fel. Mi lehet ez a középkorias város? De ha középkor, akkor miért sétálnak benne dinoszauruszok? Miért nem látunk egyetlen embert sem az utcákon? Miért lobognak újságpapírok zászló gyanánt a tornyok tetején? Mik azok a hatalmas, vörös fák (lángok? korallszirtek?), amelyek magasra nyúlnak a vár közepéből? Miért egy meleg szín dominál ezen a képen, holott eddig a hideg kékek, zöldek, ezüstök voltak hangsúlyosak? Hogyan nőttek lakóház méretűre a csigák, a kagylók, az algafonalak?
Talán a tengeri növények sokasága ad támpontot ahhoz, miért szerepel itt ez a rajz: ez egy elképzelt, víz alatti város képe lehet, egy sosem volt látványé, becsukott szemmel átélt tapasztalaté.
T mint tapasztalat
Ha kinyitunk egy könyvet, arra számítunk, hogy az előzék után a címnegyed következik, ezután kezdődik a főszöveg. A T mint tenger e tekintetben is felülírja előzetes elvárásainkat: a címoldalig négyet kell lapoznunk, az előző oldalakon képek, egy mottó és egy ajánlás olvasható. Ez a „lassított” kezdés azt is szolgálja, hogy megérkezzünk a kötetbe, mélázzunk el kissé a tengerbe merülő fiú, a cikázó halak vagy a különös növények látványán, érezzük a papírlapok súlyát, szokjunk hozzá a türkizkékhez, a szépiasárgához.
A zenekar látogatása című filmből vett mottó is a koncentrált figyelemre irányul: „Reggel a tengernél hallani az egész világot.” A tenger morajlásában eszerint a teljesség tapasztalata rejlik, ennek átéléséhez elcsendesedésre, lelassulásra van szükség, amire e kötet is lehetőséget ad. A teljes oldalas, hol fotorealisztikus, hol stilizált képek a háborgó vagy nyugodt tengerről arra késztetik a befogadót, hogy merüljön el a részletekben, merüljön alá bennük, így észreveheti a vizuális világ szürreális elemeit is: halak úsznak az égbolton, bagolyfejű lény szárnyal a tengerben.
T mint…?
T-vel kezdődik annak a fiúnak a neve is, aki ott áll szemben, „[e]gyedül a végtelen tengerrel”, csöndben és kitartóan. Az elbeszélő nem árulja el, mi a teljes neve, és csak sejthetjük, hogy a kamaszkor küszöbén tart. Régen volt már, amikor elásott a parton egy narancssárga dinót, de „[m]ostanában nem szeretett semmit”, és „káromkodni akart” – a morcos, lázadó attitűd a kiskamaszok sajátja.
A külsejéről a szövegből és a képek alapján is az derül ki, hogy szeme kék, „mint a tenger, mint az ég”. Az első szöveges oldalon tudjuk meg róla mindezt, s azt várnánk, hogy továbblapozva közelebbről is megismerkedünk T.-vel –
szívesen olvasnánk még ezeket a lírai sorokat, amelyek a fordító, Vas Viktória érzékeny munkáját is dicsérik.
A fiú jellemzése azonban nem folytatódik: képes oldalak következnek, amelyek a T.-ről készült gyerekkori fotókat (illetve azok rajzolt megfelelőit) vonultatják fel.
T. labdázik, kacsázik a tengerparton, kagylót gyűjt, szembenéz a hullámokkal. Mindegyik fotón egyedül van, és ismét csak sejthetjük, hogy a szülei vagy nagyszülei fényképezték. A fotók mintha T. (belső) monológját készítenék elő: „Nem is vagyok már kicsi! T. a szájához kapott, meglepte a saját hangja.” Ez a felkiáltás olvasható úgy is, mintha T. a befogadóval lépne párbeszédbe: a gyerekkori fényképalbum alapján egy kisfiút látunk magunk előtt, T. azonban felülírja a róla alkotott képünket, egyben kijelöli identitásának határait – ha egyelőre határozatlan körvonalakkal is. Miután a „milyen vagyok én?” kérdésre választ talál, figyelme a Másik felé fordul: azon töpreng, áll-e valaki a tenger túloldalán. „Rá is azt mondják, hogy kicsi? Honnan ez a szomorúság, amikor ilyen fényesen süt a nap? Egyedül van most? Mint én? Szereti az epret cukrozott tejföllel? […] Tetszett már neki valaki? Fáj néha a szíve? […] Szereti az anyukája?”
A személyiségfejlődés legfontosabb kérdéseit teszi fel magában, magának T. gyereknyelven
Mit szeretek? Mitől vagyok szomorú, miért vagyok boldog? Hogy vagyok a családi és párkapcsolatomban? Hogy vagyok a magányomban? Ezek a kérdések olyanok, mint a vízbe dobott kavics: hullámokat keltenek, melyek lassan elsimulnak, amikor válaszokat találunk. Az illusztrációk leképezik ezt a mentális folyamatot, hiszen a következő oldalakon a tenger változó arcait látjuk: először nyugodt, majd enyhe szél borzolja fel, aztán kitör egy hatalmas vihar, végül a víz újra elcsendesedik. Ezeken az oldalakon nincsenek szavak, a kötet így ad lehetőséget arra, hogy a befogadó maga is elkezdjen gondolkodni a fiú által felvetett univerzális kérdéseken, mintha ő maga is a tengerparton szemlélődne.
„Széttárta az ujjait, és a kavicsokra pillantott. Nedvesen csillogtak a verejtékétől. Megnyalta az egyiket. Sós volt. Mint a könnyek. Mint a tenger.”
A tenger az egyik alapvető motívuma az irodalomnak, a zenének, a képzőművészetnek; egyszerre hordoz fenyegetést és békét, életet és halált, határt és végtelenséget. Mégis van benne valami az emberből, van az emberben valami belőle: a veríték, a könnyek íze, mint a tengeré. A „minden egy” tapasztalata csendül fel a szöveg utolsó soraiban, de ez nem csilingelés, inkább harang zúgása. A könnyekről és verítékről a megoldandó nehézségekre, küzdelmekre, fájdalmakra asszociálhatunk. De az is eszünkbe juthat, hogy olyanok ezek, mint a tenger hullámai: hol kiszámíthatóan, hol váratlanul korbácsolódnak fel, majd elsimulnak, mi pedig állunk a parton, és azokat a kavicsokat nézegetjük, amelyeket elénk sodort a vihar. Talán még gyönyörködünk is bennük, akárcsak T.
Gy mint… gyerekkönyv?
A Csirimojó Kiadó úttörő módon felnőtteknek szóló képeskönyveket is publikál: ilyen például az Ema elvan vagy a Gyermektelen. Hazánkban viszonylag kevéssé elterjedtek az ilyen típusú könyvek, de például szláv nyelvterületen számos, kifejezetten felnőtteket célzó képeskönyv jelenik meg – abban a krakkói könyvesboltban, ahol az új Concejo-kötetet is láttam, az eladó magától értetődő természetességgel magyarázta, hogy a Pan Wyrazisty inkább nekem, mint gyerekeknek való.
A T mint tengert a kiadó 10–110 éves korig ajánlja, így az all-age-kötetek sorába illeszkedik. Magyar nyelven is találunk olyan műveket, amelyek egyszerre gondolatébresztők és nyugtalanítók, felnőttek és gyerekek számára is van mondanivalójuk: többek közt Kollár Árpád Milyen madár vagy Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén című kötetei is olvashatók all-age-irodalomként. Az említett kötetekben is rendkívül erősek és színvonalasak az illusztrációk, a T mint tenger azonban inkább a képek, mint a szöveg nyelvén beszél. Vagy kérdez?
Lovas Anett Csilla
Joanna Concejo: T mint tenger
Fordította: Vas Viktória
Csirimojó Kiadó, 2023
48 oldal
5990 Ft