Anyu olyan szomorú, hogy fel sem tud állni a kanapéról?
Apu rengeteg sört iszik, és folyton veszekszik mindenkivel? Anyut többször kórházba viszik, pedig igazából nincs is testi betegsége? Apu minden pénzt elkölt, és felesleges kalandokba rángat minket? Vagy előfordulhat, hogy egy anyuka bennreked egy mesében, és nem képes visszalépni a valóságba? Mit mondhatunk egy gyermeknek akkor, ha efféle problémákkal szembesül, a fentiekhez hasonló családban él? Ebben segíthet ez a különleges kis könyv.
Egyedülálló és nagyon hasznos kiadvány az Oriold és Társai újdonsága
A pszichológia a gyakorlatban című sorozat nyolcadik darabjaként megjelent Anyu megette a Holdat kisiskolások és kiskamaszok szemszögéből mesél komoly pszichiátriai betegségekről. Ezeken a „meséken”, történeteken keresztül igyekszik megértetni a gyerekekkel, mit jelentenek bizonyos kórképek. Nagyon fontos küldetés ez, mert a mentális betegségek nehezen érthetők (sokkal nehezebben, mint a fizikaiak) és kezelhetők a gyermek számára, ugyanis hangulat- és személyiségváltozásokkal is együtt járnak, melyek megértése, elfogadása még a felnőtteket is próbára teszi. Ezért jelent kapaszkodót ez a könyv azoknak a gyerekeknek, akiknek a családjában pszichiátriai beteg él:
„Az érintett gyermekek jobban megérthetik szüleik betegségének természetét, és érzelmi támogatást kaphatnak ahhoz, hogy könnyebben megbirkózzanak ezzel a nehéz élethelyzettel.”
De az előszó szerint érzékenyítő funkciója is van, így azok számára is hasznos lehet, akik személyesen nem érintettek.
A kötet nyolc pszichés elváltozást vizsgál
A pánikbetegségnek, a bulimiának, az alkoholizmusnak, a munkamániának, az OCD-nek (kényszeresség), a szülés utáni depressziónak, a skizofréniának és a bipoláris zavarnak is szentel egy-egy fejezetet. Az egyes részek önálló címmel rendelkező írások, melyekben közös, hogy a betegségben érintett személy minden esetben az édesanya vagy az édesapa (tehát a kisgyermekhez legközelebb álló személy), és az elbeszélői hang, de legalábbis a nézőpont minden esetben a családban élő gyermeké. A legtöbbször naplószerű, egyes szám első személyben megszólaló történetek elején a kis narrátor bemutatkozik, elmondja a nevét és az életkorát. Minden történet elbeszélője hat és tizenhárom év közötti gyermek, habitusuk, családi hátterük azonban nagyban különbözik, mint ahogy a családban megjelenő betegségek is egészen mások.
Bár a történetek komoly problémákkal foglalkoznak, élvezetesek és olvasmányosak, könnyen megtalálják az utat a leendő olvasókhoz. Igaz, hogy hatalmas gonddal küzdő gyermekeket látunk, mégiscsak gyerekek ők, akik biológiadolgozatra készülnek, trambulinedzésre járnak, kakaót isznak, Linkin Parkot hallgatnak, vagy a neten lógnak.
Tipikusan mai gyerekek, akikkel könnyű azonosulnia annak a gyermeknek, aki kézbe veszi ezt az olvasmányt.
Az elbeszélők éppen olyan gyerekek, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy a családjukban megbomlott a rend egy mentális betegség kapcsán
A könyv történetei nem rejtik véka alá, hogy nemcsak a beteg szülő, hanem az egész család megroppan egy ilyen teher súlya alatt. A családi harmónia megszűnik, vagy eleve nem is állt fenn a betegség megjelenésekor. Vannak olyan történetek, ahol végül minden jóra fordul, a pánikbeteg anyuka családjába visszatér a kiegyensúlyozottság (Anya és a pánikkorona), a munkamániás apuka egy összeomlás után orvosi segítséggel képes lesz újra élvezni az életet (Apu, mi a béterv?) s a szülés utáni depresszióban szenvedő édesanya is visszatalál a családi békéhez és a gyermekeihez (Anyu ma sem integet). Vannak persze olyan betegségek is, melyek nem gyógyíthatók, ilyen például a skizofrénia (Anya Frangipánban ragadt), mely krónikus kórkép, de kellő figyelemmel kordában tartható.
A gyereknézőpontú elbeszélések azt mutatják meg kiválóan, hogy a gyerekek számára miért félelmetesek a fentiekhez hasonló élethelyzetek: a gyermek nem érti teljesen, helyesebben nem úgy érti meg a világot, ahogy a felnőtt. Elkapott félmondatokból, suttogásokból, orvosi jelenlétből, egy-egy mozdulatból kell összeraknia, hogy mi történik körülötte.
A hiányzó helyeket sokszor olyan dolgokkal tölti fel, melyeknek semmi köze a valósághoz (gyakran azzal, hogy neki is valamiféle köze van a betegséghez). Kiderül a történetekből, hogy ha a gyermek a maga életkorának megfelelően tájékoztatást kap, érti, hogy mi történik a családjában, akkor sokkal kevésbé félelmetes számára a helyzet.
Érdekes, hogy az összes történetben felbukkan olyan szereplő (sokszor pedagógus, szomszéd, nagyszülő), aki támogatja a gyermeket, azt hangsúlyozva, hogy mindig van egy felnőtt, aki segítséget, beszélgetési lehetőséget tud nyújtani. Bízom abban, hogy ez nemcsak a fikcióban, hanem a valóságban is így van. Az Anyu megette a Holdat erre is felhívhatja a felnőtt olvasó figyelmét – legyünk mi magunk ez a segítő felnőtt, ha ilyen családot ismerünk, mert lehetséges, hogy a szűk család összes belső energiáját felemészti a betegség, és ilyenkor nagyon jól jön egy kívülálló ereje, objektivitása.
Az egyes történetek végén egy-egy keretes írás található, mely az adott betegség szakmai leírása lényegre törő és a gyerekek számára is érthető formában
„Minden tevékenységünket vihetjük túlzásba is, ez van a munkával is. Egyfajta függőségről van szó a munkamánia esetében. […] A munka egyre több időt vesz el ezektől az emberektől, és ha éppen nem dolgoznak, akkor is a munkán jár az eszük. Így megromolhat a kapcsolatuk a számukra fontos emberekkel, családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal.” (Munkamánia – workaholizmus)
A nyolc fejezetet Rippl Renáta csodás illusztrációi választják el egymástól: minden történet elején egy színes, kétoldalas rajz található, melynek középpontjában a gyermek áll, mint ahogy az elbeszélések is az ő szemszögükből mesélik el a különös eseményeket. Valószínű, hogy egy ilyen családban a pszichiátriai megbetegedéssel küzdő felnőtt áll a középpontban, s ez a könyv éppen azért fontos, mert a családban élő gyermeket állítja fókuszba, őt teszi főhőssé, és azon dolgozik, hogy tanácsokkal, irodalmi ismeretterjesztéssel segítsen ezeknek az átmenetileg vagy hosszabb távon „elveszett” gyerekeknek.
Kolozsi Orsolya
Hansjürgens Anna Mária – Vermes Judit: Anyu megette a Holdat
Illusztrátor: Rippl Renáta
Oriold és Társai Kft., 2022.
102 oldal
3200 Ft