Tankönyv is, szórakoztató irodalom is, fiktív is meg dokumentum is
Kiegészíthet tanulmányokat, feleleveníthet vagy elmélyíthet olvasmányélményt, közelíthet, megmutathat, vicces is, hasznos is, tudálékos is, laza is.
Besorolhatatlan nyelvileg (képileg), kever, kavar, kinevet nyelvet és embert és történelmet, felmutatja a nagy eseményeink mögött álló hősök esendőségét, a tragédiák mögött a humort.
Szerencsére. Rettentően hiányzik ez a könyv a saját, múltbéli történelemtanulmányaimból.
Lőrinc László, akit többek közt a kötet előzményeként született, HUBBY-díjas 25 szelfi az Árpád-korból szerzőjeként ismerhetünk, ezúttal a török korra nyitja ki a Facebookot – a 25 szelfi a török korból az 1300 és 1700 közötti legfőbb események mentén szemezget, megmutatva, mi is történhetett volna, ha Károly Róbertnek, Zsigmond királynak vagy éppen Hunyadi Jánosnak lett volna alkalma szelfiket posztolni a közösségi médiában.
Az ötlet, amennyire briliáns (és valljuk be, elterjedt: fiktív karakterek iskolai feladatként, de szórakoztatási célból is szövegelnek a Facebookon, többek között), annyira kihasználatlan: a fiatal, történelmet tanuló generációk figyelme, olvasási mechanizmusai hiába alakultak át, igazodtak a közösségi média felületeihez, Lőrinc László „tankönyve” előtt nemigen találkozhattunk hasonló megoldással.
A kötet szerkezete világos, követhető
A képi világ (amely Rátkai Kornél illusztrátor kezét dicséri) jelen esetben (értelemszerűen) szerves részét képezi a kötetnek: a fejezetek kezdete egy-egy szelfi (esetenként portré és képregény). A karikatúraszerű, egyszerre iskolai gúnyrajzot, képregényszerű kiemelést és mesekönyvhöz méltó élénk, vonzó tónusokat megjelenítő képeken szerepel a fejezet és a kép címe. A kép alatt minden esetben (egy valódi szelfihez hasonlóan) a posztoló, annak hangulata, a helyszín és az időpont, tevékenység-megjelenítéssel.
Például Hunyadi János „boldognak érzi magát Kapisztrán szerzetes társaságában”: posztolja képét a nándorfehérvári diadalról, megjegyzése: „Győztünk!!!”, alatta a pontos adatok. Ezalatt egy hosszabb posztháború bontakozik ki Cervajai bíboros, pápai követ, Hunyadi János, Kapisztrán János ferences szerzetes, egy keresztes paraszt és V. László király között. A fejezetekben minden esetben egy „Hogy volt, hogy nem volt…” címmel jelölt magyarázat található, amelyben a középiskolai tankönyvek kiemelésekkel segített tipográfiájával, de annál tömörebben, lényegre törőbben és színesebben magyarázza el mind a szelfi, mind a szelfi alatt kibontakozó beszélgetés szereplőinek és eseményeinek kontextusát és magukat a történéseket.
(Itt meg kell említenünk, hogy a szerző nem csupán gyakorló történelemtanár, de a történelemmel és történelmi hiedelmekkel, legendákkal foglalkozó tenyleg.com alapító szerzője is.)
És igen, mind vicces
Az összes szent, király, szerzetes. („Mária királyné: Mi az a víz mögötted? / Lajos király: Nem tudom… valami patak. / Behram: Hogy fulladnál bele, szánalmas partyarc…”)
Nincs tabu. Minden vicces. A szerző kiveszi leendő olvasója szájából a szavakat, a diákszlenget, sőt, a korosztály sajátjaként felismerhető sziporkázó gonoszságot, és becsatornázza a történelemértésbe. Így létrejön egy kedves kentaurnyelv, ami elölről egy XXI. századi diák, hátulról pedig mondjuk egy XIV. századi királyné. A mai köznapi, egymást ugrató, viccesen bökdöső írott nyelven szól a „törzsszöveg”, azaz a posztok, de a szavak közt a korabeli nyelvezet is meg-megcsillan, bemutató-magyarázó vagy magyarázatot elővezető formában.
És bár olvasható egy okosan összeszedett történelemkönyv kiegészítéseként is, mind történelmi adataiban, mind pontosságában, mind kitekintésében, válogatásában, és bizony nézőpontjában is komoly szakmai munkát sejthetünk a könnyed hang mögött.
A kötet ugyanis, igazodva és követve a történelemértés és -értetés mai vonulatát, nem csupán a nagy események főszereplői felől közelíti meg a korszakot.
A királyok, királynék és prédikátorok képei közt jócskán találhatunk olyan szelfiket is, amelyeket nem a tankönyvi celebek lőttek – az ősiség törvényét például Péter, Anna és Olivér nagybirtokos története által ismerjük meg, míg a következő fejezetben, amely Zsigmond király betegségéről szól, az őt kezelő doktor készíti a felvételt a fölülről a képbe csüngő, vigyorgó királyról.
A történelemtől könnyű eltávolítani a fiatalokat, és könnyű eltávolítani a felnőtteket is
Könnyű, ha magasztosnak, unalmas-tragikusnak, távolinak, érinthetetlennek állítjuk be a múltat. Ha adatok, nevek, helyek állnak az arcok és történetek helyett. Lőrinc László nem kevesebbet tesz a szelfisorozattal, mint azt, hogy közel hozza a történelemben a mesét, a humort, a megfogható pillanatképet. Közel hozza a nagy történelmi személyeket, és megmutatja, hogy az események épp olyanok voltak, mint a ma történetei. Talán magunkon is nevethetnénk egy jót. Ez azért elég fontos tanítás.
Hutvágner Éva
Lőrinc László: 25 szelfi a török korból
Illusztrátor: Rátkai Kornél
Kolibri Kiadó, 2020
160 oldal
3299 Ft