A kamaszoknak szóló regény hamar eléri az „utazási magasságát”
Már a prológus is egy szerencsés kimenetelű balesettel kezdődik. A repülés világa körül bonyolódó történet afféle coming of age-regény, melyben a főszereplő Dóri nemcsak saját magát, a szerelmet, a valódi szüleit keresi, de egy légi katasztrófa nagybetűs igazságát is.
Erdős Zsuzsanna könyvének minden lapján egy repülőgép sziluettjének alnyomata látható
Sőt a címlapon is ott az utasszállítók piktogramja, így kétségünk sem lehet, hogy a regényben meghatározó motívum lesz a repülés.
Az első oldalak rögtön egy landolást mesélnek el, amikor is a gép lecsúszik a betonról, és egy mezőn áll meg. Ez sokkoló lehetett az utasok számára, hiszen aztán csúszdán kellett elhagyniuk a gépet, de a szintén a gépen utazó hatéves Dóri a későbbiekben nem emlékszik erre. Hogy miért, arra csak a könyv vége felé kapunk magyarázatot.
Az olvasóban végig ott motoszkál a kérdés: a pánikbeteg, repüléstől rettegő lány miért nem emlékszik erre, az „ősi emlékére”.
Amikor aztán tizenhat éves korában egy nyelvtanfolyamról utazik haza, és pánikroham tör rá a gépen, akkor sem jut eszébe, hogy volt már kellemetlen kalandja a repüléssel. Íme, a válasz: még hatévesen, a csúszdás földet érés után Dóri enyhe agyrázkódást kapott.
De ennél sokkal fontosabb az, hogy Erdős Zsuzsanna milyen érzékenyen, a kamaszok világát ismerve írja meg Dóri felnövésének történetét, amelyben olyan fordulatokkal nézünk szembe, amiket ritkán olvashatunk a kamaszoknak szóló történetekben.
A shamingen, azaz a megszégyenítésen túl ilyen a szülők elvesztése, valamint a felgyógyulás a rákból.
És a szerző emeli a tétet: körülírja a testvérek közötti konfliktusokat, a rivalizálást, az utálatot, és… a testvérszerelmet is, ami finoman szólva is meghökkentő. Annak ellenére az, hogy olyan előzményei voltak, mint Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényfolyamában Ulrich és Agathe különös testvérviszonya.
„Az egész szitu annyira szexi volt. Mégis hogy lehet ez? Mi ez a fura érzés? Még most is a fejem búbjától a kis lábujjamig bizsereg az egész testem. Megőrültem, egész biztos megőrültem. Ezek rettenetes bűnös gondolatok, hiszen a testvérem. Vérrokonom!”
De szerencsére ott van Dóri mellett Tina, a barátnő, az érzelmi tréner és kungfuedző, aki bölcs tanácsokkal látja el a megszeppent lányt:
„Egyszerűen az történt, hogy egy klassz srác iszonyatosan klassz testtel ott él a közvetlen környezetedben, és a hormonjaid elkezdték érzékelni a másik nemet. Hagyd, hogy az agyad magától a helyes irányba terelje a gondolataidat!”
Erdős Zsuzsanna nem ebbe az irányba viszi el a történetét. Tegyük hozzá: amellett, hogy néha kiszámítható a mese (lásd a névjegykártyát adó stewardesst, akinek a legjobb pillanatban kerül elő a névjegye, és kiderül, hogy szinte mindent tud arról a bizonyos balesetről), az olvasó örömmel adja meg magát a fordulatoknak, és szinte várja, hogy beteljesedjenek a sejtései. A könyv finoman nevel is, Dóri több vonatkozásban lehet példaképe az olvasónak:
„Dumálni is utálok a neten, sokkal jobb élőben, amikor láthatod a barátaid arcát, a reakciókat. Nincs az az emoji, ami ezt pótolhatná.”
Aztán magát az olvasást is népszerűsíti, azt mondja, kevesebb jó dolgot tud elképzelni, mint a „bekuckózós olvasást egy könyvvel és egy pohár teával”.
Az sem zavaró, hogy a szerző újra és újra elmond olyasmiket, amelyekről az előző fejezetekben már beszámolt, mert jó ebben a szimpatikus, normális világban tartózkodni. Dóri karaktere olyannyira szerethető, hogy szívesen elkísérjük a Batthyány tértől az Anker’t romkocsmáig és vissza.
A könyv igazán bájos, és jellegzetes kamaszos humora van
Azt mondja Dóri a bátyjáról, hogy „egy degenerált, nagyképű barom, az egója egyenes arányban növekedett a magasságával…”
Szóval, itt egy tipikus önértékelési zavarokkal küzdő kamaszlány, aki kövérnek képzeli magát, akit nem érdekelnek a pasik, illetve elfojtja a vágyait, és a kungfuval vezeti le a feszültségét. Közben jól karbantartott kamaszos dumákat olvashatunk, nincs túlhajtva a szleng, csak annyi a korosztályi referencia (Disney-csatorna, Harry Potter), amennyi kell.
Erdős Zsuzsanna folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, például azzal, hogy felteszi a kérdést: miért nincs Dóri babakoráról egyetlen fénykép sem? És ott vannak Dóri különös, repüléssel kapcsolatos álmai, a pánikrohamai a metróban.
A történetben létszám feletti a véletlenek száma, de ezen is átlendül a mese
Amikor Dóri elszökik otthonról, és végül egy romkocsmában köt ki, megismerkedik Leóval, aki megértő, türelmes, ismeri a pánikbetegségeket is, akinek édesapja pilóta volt, és egy légi balesetben veszítette az életét. Dóri édesapja szintén. Ráadásul pont egymás mellett voltak a pilótafülkében. Szóval, itt egy kétmilliós világváros, több száz romkocsma, és Dóri pont azzal a fiúval fut össze, akinek az apja ugyanabban a légi katasztrófában halt meg, mint az övé. Oké, legyen!
A kötet egyben terápiás irodalom is. Dóri barátnője, Tina ad hasznos életvezetési tanácsokat:
„Nem az a baj, hogy félsz!… Hanem az, hogy magad előtt sem mered bevallani… Te erről nem tehetsz. De arról igen, hogy nem akarsz tenni ellene semmit.”
A regény kellemes utazás egy kamaszlány koponyája körül, és hiába a túl sok véletlen, néhány kiszámítható fordulat, valójában Dóri személyisége mindent feledtet, ő az, aki miatt szívesen elolvassuk a könyvet.
Poós Zoltán
Erdős Zsuzsanna: Légből kapott szerelem
Menő könyvek, 2021
400 oldal
3290 Ft