Srácok, ti mivel kenitek a pipátokat?
Ha olyan könyvre vágytok, ami kicsit kimozdít a kiránduló foxwoodi kisállatok, sátorozó tyúkok és horgászó macskák ellenállhatatlanul vonzó tengelyéről, mégis csodás konzervjével szolgál az erdei levegőnek, akkor kapjátok kézbe David Dolenský könyvét, és rázzatok kezet Erdőjáró Rúfusszal!
Rúfusz rokonszenves fiatalember, aki hétvége előtt pár nappal már tűkön ül, hogy végre bevehesse magát a vadonba, s meg is van minden tudása a tájba simuló turista attitűdjének megéléséhez.
Rendelkezik azzal a sármmal is, amely pillanatok alatt elbűvöl bennünket, ha nyitottak vagyunk a borzas szakállú, hanyag egyszerűséggel öltözködő hátizsákos figurákra.
Rúfusz az a fajta fickó, aki a természetben tud igazán megpihenni, aki nem restell vicinálisokon zötyögni, hogy mindezt megkapja, nem sajnálja a pénzét a legjobb kulacsra vagy egy komoly késgyűjteményre, s mások után is összeszedi a szemetet. Bár névtelen kis vasútállomásokon is akadnak cimborái, leginkább egyedül szereti járni az erdőt-mezőt. Rúfusz olyasvalaki, aki tartozik valahová – az erdőjáró, túrázó szubkultúra laza szövetű, de egyre népesebb táborába, de ami erre igazán alkalmassá teszi, az épp magányosfarkas-lelke.
„Egyesek talán furcsa, ápolatlan figurának tartják Rúfuszt, pedig csak erdőjáró stílusban öltözködik. A szakálla összhangban áll a természettel. A könyvekben is, amelyeket esténként olvas, szakállasok a kalandorok. A szőrzet védi az arcukat, miközben áthatolnak a dzsungelen vagy a sarki széllel dacolnak.”
Kitől, ha nem egy kedves és szelíd sráctól tanuljuk meg a tűzgyújtás szabályait és trükkjeit? Ki más is hozhatná meg az étvágyunkat egy jó kis erdőjárólevesre? Még a leveskocka is visszanyeri létezésének értelmét, ha Rúfusz edényébe ugorhat.
Visszavágyni a természetbe
Itthon is megfigyelhető az erősödő tendencia, hogy az emberek visszavágynak a természetbe, egyre többen kapnak kedvet a túrázáshoz, az erdei ösvények mind népesebbek. Az öreg rókák – ezt látva – óva intik az ifjú titánokat a túlvállalt, offline térkép és helyismeret nélküli, utcai cipős bevetésektől. A vadon szavára mind több figyelem irányul itthon is, ha máskor nem, egy-egy nagyvad felbukkanásakor vagy a csíkos vadmalacok születésének idején. Egyre nagyobb az a tér is, amelyen osztoznunk kell a vadállománnyal – a határokat is újra kell rajzolni, s ez arra emlékeztet bennünket, hogy nem vagyunk egyedül a bolygón.
David Dolenský egy épp idén harmincéves grafikus, aki a cseh Érchegységben nevelkedett, s 2020-ban megörvendeztette a világot szerzői művével, az Erdőjáró Rúfusszal.
A hazájában hagyományosan népszerű túra- és vadkempingkultúra nálunk még épp csak újraéled, de így is könnyű ráhangolódni a cseh fenyvesekből érkezett rajzoló képeire. Bár a könyv tájai nem jellemzők a magyar vidékre, a felfedezésre váró természet mindenhol ugyanazt az elcsendesedést és figyelmet kívánja a vándortól, nőjön a fák alatt bármilyen gomba, lobbantsuk a lángot akármilyen növényi reszelékből.
A cseh és a magyar fül is, ha madárdalt fülel, ugyanazt hallja.
Ismerősek Dolenský falusziluettjei, városrészletei, otthonos a kis állomásépület, a régi jegypénztár-csarnok pedig egyenesen nosztalgikus a szaporodó jegyautomaták világában.
„Egy kis jelentéktelen állomáson száll le a vonatról. Felír jegyzetfüzetébe néhány útközben tett megfigyelést, és feljegyzi, honnan kezdi a túrát. Indulás előtt ég pöfékel egy kicsit a pipáján, aztán nekivág a természetnek.”
Az army shopok miliője, amelyek egyikében Rúfusz is beszerzi legújabb kulacsát (kiderül, hogy törzsvásárló, és sejthetően lelkes túrablogolvasó ez a jámbor lélek) szintén izgalmas jelenség a fogyasztói kultúrában, hiszen sokféle karakter megfordul ezekben a különös hangulatú üzletekben. Vezesse bármi, aki a vadonban edzi testét és lelkét, muszáj, hogy felszerelkezzen jó kötéllel, lámpással, sátorponyvával, nem igaz?
Nevetni is lehet Rúfuszon. Hát nem bájos, ahogy a frissen begyűjtött kulacsával alszik a kirándulás előtt éjszakán?
A haverok is szórakoztatók – még úgy is, hogy épp csak felvillannak a történetben: az egyik elvből csupán mézzel keni a pipáját, a másik a maori kemencékről regél, a harmadik a pengékről értekezik. Hát nem remek társaság? Mennyi titkot rejt a túrázók világa! Milyen sok izgalmas ügyben lehet eszmét cserélni… A bádogbögrés kis csapat trendisége Dolenský könyvében kedves őszinteséggel vegyül. Nem gúnyolódik hősének esendőségén, gyermeki rajongásán, inkább kedvet csinál a túrázáshoz, és hogy gyerekeinkkel és barátainkkal együtt tanuljunk meg néhány fontos tábori fogást: köves talajon a kötélrögzítést, a szolgafakészítést, bizonytalan minőségű víz tisztítását stb.
A kedves szabadkézi rajzok bár sötét tónusúak, a színek természetessége, a vonalvezetés mértéktartó vagánysága és a könyvészeti finomságok – kerekre sarkazott borító, príma és strapabíró borítópapír, gondosan választott belívek
– hála a Csirimojó érzékenységének, igazán pompásak, s eddigi megfigyeléseim alapján a gyerekeknek is kedvesek.
Természettudatosság már fiatal korban
Dolenský plakáttervezői érzéke és képregényes gondolkodása szépen elegyedik ebben a könyvben, így kíváncsivá tesz, milyen lehet kézbe venni különleges és elfeledett történetek felkutatásáról híres, Michal Šandával közös képregényét, a díjnyertes Tibblest. Mindkettő az ökologikus gondolkodásra tanítja a fiatal olvasókat olyan formában és tartalommal, amely felnőttek és gyerekek számára egyaránt vonzó. Tibbles egy világítótoronyban lakó macska – egy igaz történet főhőse, aki akaratlanul hozzájárul egy ritka, röpképtelen madárfaj kihalásához. A kötet azokra a kockázatokra figyelmeztet, amelyekkel együtt jár a fajok őshazájuktól távoli honosítása. A képregényes szerkezet és Dolenský stílusa igazi könyvcsemegévé érlelte az amúgy is rendhagyó és egzotikus sztorit, az alkotók együttműködése így izgalmas utat jelöl ki – reméljük, magyarul is megjelenik.
A szerzőpáros legfrissebb munkája gyerekrajzokat használ fel, s úgy beszéli el egy cseh Viktor és egy ukrán Viktor – két iskolás fiú – történetét. Az alkotók osztoznak az aktuális témákra való gyors reagálásukban, jól kiegészítik egymást, így van esélyük valami újszerűt teremteni.
Rúfusz, a rendíthetetlen kulacshasználó és szemétgyűjtő sem válik tolakodóvá vagy okoskodóvá csak azért, mert következetesen menti, ami menthető; ösztönössége inkább vonzóvá teszi a természetjárásnak ezt a teljesen egyszerű, örömközpontú és feltétlen Földbarát módját. Rúfusz egy csöndes aktivista, aki teszi a dolgát. Eztán én is zöld ágat (ha nem is mindig lucfenyőt) teszek a szépen rendbe tett táborhely tűzrakójára, hogy jelezzem az utánam jövőknek: fejet hajtottam a természet előtt, s nekik is ezt ajánlom. Én már beiratkoztam Rúfusz iskolájába, s ha pipázni nem is kezdek el, figyelni fogom a harmincas túrázó srácokat: mivel kenik azt a pipát! Most pedig megyek, és megnézem, mikor lesz a következő vadnövénytúra a Börzsönyben.
Vörös Júlia
David Dolenský: Erdőjáró Rúfusz
Fordította: Peťovská Flóra
Csirimojó Kiadó, 2023
44 oldal
4990 Ft