Turi Lilla érkezését a magyar illusztrációs szcénába kitörő örömmel fogadtam pár éve, amikor először találkoztam a munkáival
Groteszk rajzai vad színekkel párosulnak, az összhatás vibráló és pikáns képi világ: Turi Lilla jól azonosítható védjegye.
Elnagyolt, krokiszerű rajzai mintha az alkotási folyamatot végtelenítenék. Az a benyomásunk, hogy nem steril, befejezett állapotban férünk hozzá a képekhez, nem kizárólag kész esztétikai élményt nyújtanak a rajzok, de spontaneitásuk, könnyedségük valahogy aktivizál és a jelenben tart minket. Turi Lillánál a hangsúly sokkal inkább a moston van. Mintha még mindig folytatódna a munka, és ezt mi, beavatottak egészen közelről követhetjük végig.
Bravúros, vegyes technikáját – jellemzően gyorsan, manuális eszközökkel hozza létre a munkáit, és utólag digitalizál –, határtalan színskáláját, bolondos, felszabadult rajzait nézegetni valóságos flow számomra minden alkalommal.
Turi Lilla eredetileg műépítésznek tanult, majd később elvégezte Angliában a gyerekkönyv-illusztrátor szakot
Felnőtt és gyerekkönyveket illusztrál, de több kiadványt szerzőként is jegyzett az utóbbi években: az Amire emlékszem és A Ló című képeskönyvei után (erről ITT írtunk korábban) a Ha a zsiráfok… című kiadvány ezúttal a kisebbeket, elsősorban az óvodás és kisiskolás korosztályt szólítja meg, és idén, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg, szintén a Csimota Könyvkiadó gondozásában.
A könyv formátuma kellemes
Bevallom, jobban örültem volna nagyobb méretnek, hiszen a képkönyvek esetén kimondottan fontos a formátum, ám ez elsősorban anyagi okok miatt még nem magától értetődő a magyar piacon –, a kisebb gyerekkézben is kényelmesen lapozgatható, a kemény könyvtábla és a papír megfelelő vastagsága is gyerekbarát.
A hosszúkás, keskeny formátumú illusztrált kiadványban javarészt dupla oldalakon fut a kép, ebbe helyezték el a rövid szövegeket, de legfőképp a vizuális narráció dominál.
A Ha a zsiráfok… című kiadvány nem pusztán egy kisgyerekek számára készült bámulatos képeskönyv. Érzékenyítő, segítő kiadvány is egyben: a mentalizáció képességének fejlesztését és az elfogadást támogató kötet.
A narrátor egyes szám első személyben mesél arról, hogy mi lenne, ha a zsiráfok emberek módjára élnének
Játékra hívja olvasóját, és lehetséges válaszokkal is szolgál: ha zsiráfok élnének az épületekben, azok csakis nagyon magas építmények lehetnének, de persze ők is puha ágyban aludnának, és különböző mesterségeket űznének, akárcsak mi, emberek, és náluk is előfordulna, hogy véletlenül egymásba szeretnek.
Turi Lilla zsiráfjai emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, a hasonlóságok mellett viszont a könyv rávilágít a fizikai adottságainkból fakadó különbségekre is, és humorosan illusztrálja, miben lenne nagyon más a zsiráftársadalom. Például barátságosabbak lennének a bokszmeccsek, no meg a szaxofon mérete is eltérő volna, darukra viszont nem lenne szükség az építkezéseken.
A befejező rész csavarjáért külön rajongtam: esti kép, zsiráfszülő és kiszsiráf az ágyban esti mesét olvas, amelynek a címe: Ha az emberek…
A mentalizáció képessége kisgyerekkorban elsajátítható, fejleszthető képesség: a nézőpontváltás segíti a későbbi társas kapcsolatokat, a harmonikus szocializációt. A mentalizáció támogat abban, hogy megértsük, a saját, illetve a mások fejében milyen történések zajlanak, mi lehet a motiváció egy-egy cselekedet mögött.
És igen, ez a könyv úgy érzékenyít, hogy egy pillanatig sem érezzük mesterkéltnek a gyerekek számára felvázolt zsiráfi létet, nincs erőltetett tanulságíze. Úgy tanít, hogy nem akar tanítani, elegendő, hogy van egy jó és vicces történet.
Elragadó az egész kötet: Turi Lillánál a szöveg minősége és a történet is felnőtt a csodás illusztrációkhoz, összhangban van a kettő, szórakoztató, hasznos és meseszép kiadvány született, amit a gyerekek (is) imádni fognak.
Veress Gyöngyi
Turi Lilla: Ha a zsiráfok…
Csimota Könyvkiadó
40 oldal
3490 Ft