Picasso szerint „vannak festők, akik a Napot sárga folttá alakítják, és vannak, akik Nappá alakítanak egy sárga foltot”.
Balázs Béla Az igazi égszínkék című meséjének főhőse, Kalmár Ferkó néhány ecsetvonással az igazi eget festette meg, míg a képen világítani kezdett a Nap.
Ferkó jövője nem tűnt fényesnek, így aztán festett magának kéklő eget, házat, a ház mellé fát és kerítést
A fa és a ház mozdulatlanul állt, de a felhők és az égitestek mozgásban voltak: a fényt, az igazság fényét hozták el a fiúnak. Szüksége is volt rá, mert osztálytársan a gazdag Cser Kari azzal vádolta meg, hogy ellopta a berlini kék festékét, ami valóban eltűnt. Megette egy egér. Ferkót tehát lopással gyanúsították meg, amit csak tetézett, hogy Novák tanító úr a szamárpadba ültette, mert rosszul tanult. Persze, jobban menne a tanulás, ha nem a vasalt ruhákat kellene minden délután kihordania. A pedellus aztán megszánta Ferkót, és mutatott neki egy varázsrétet, ahol csak délben virágoznak a búzavirágok. Amikor ezekből festéket készített, kiderült, hogy az égszínkék festéknek varázsereje van: a megfestett felhőből eleredt az eső.
A Már tudok olvasni-sorozatban is megjelent kötet figyelemre méltóan érzékenyíti az olvasókat
Móra és Móricz jut eszünkbe a szegénység körülírásakor, és ismerős az a motívum is, mely szerint „mindig a gazdag gyereknek van igaza”. Amikor a tanító az elkényeztetett, jómódú Cser Karit is a szamárpadba ülteti, Ferkó vigasztalni próbálja. felajánlja, hogy fest neki egy képet. És ezzel kezdődik a bonyodalom, mert eltűnik az a bizonyos berlini kék.
„– Te, Kari, – súgta neki, – festek neked egy képet, ha kölcsönadod a festékeidet.
Kalmár Ferkó ugyanis tudott egy szép képet festeni. Csak egyet. Azt a nagybácsikájától tanulta, aki mázoló volt. Tudott festeni egy házat, melléje egy fát, meg egy kerítést és a kék eget föléje.”
Magát a képet a kötet címlapján is láthatjuk, Reich Károly tüneményes rajzán, ezt tartja Ferkó a kezében. A festmény egy része lelóg a képről, azaz a mese továbbgondolható, ahogy hősünk is továbbgondolja mindazt, amit valóságnak hívunk. Reich Károly művei talán ebben a könyvben a legérzékenyebbek, portréi különösen finom rajzolatúak, szinte érezzük a grafikus szolidaritását. Nemcsak a mesék szociális érzékenysége vált ki erős érzelmeket az olvasóból, hanem Cser Kari jellemtelenségének árnyalt bemutatása is. Jellemző, hogy amikor Ferkó vigasztalni próbálja az órán, azonnal jelenti a tanítónak, hogy zavarja a koncentrálásban. A jelenet egyben egy féltékenységi dráma nyitánya is. Amikor Cser sokadszorra is elárulja és megalázza Ferkót, a mindenkit elbűvölő Zsuzsi lesz az, aki felismeri Ferkó tehetségét, tisztességét és a képben rejlő varázslatos erőt.
„– Nézd csak! – ujjongott Zsuzsika és a kép után nyúlt. – Hiszen ez mozog! Itt felhők vannak. Eloszlanak és most feljön egy kis napocska. Juj, de csudaszép. Egészen olyan, mint az igazi ég!”
Cser mindenét el akarja venni: Zsuzsikát, a festékét, a varázslatos képet, mindent, ami fontos Ferkónak
Ferkó viszont tele van elfojtásokkal. Soha nem akar igazságot tenni, ha sérelem éri, mindent elfogad, mert szegény gyereknek hallgass a neve. Még azt sem jelezte, mikor a megállapodott összegnél kevesebbet kapott a vasalásért. Annak ellenére sem szólt, hogy otthon édesanyja – aki azt hitte, fia elveszítette a pénzt – elverte seprőnyéllel. Akkor sem szólt, amikor Cser miatt hurcolták meg igazságtalanul, sőt a nála nagyobb fiú többször meg is verte. De ő is továbbadja az indulatait: megveri Cincut, a macskáját, ami nemcsak azért meghökkentő, mert Reich Károly kisfiút ilyen ártatlannak még soha nem ábrázolt, hanem azért is, mert Cincu Ferkó egyetlen társa.
„– Hová tetted a festéket? – kiáltott a macskára. – Szerezz ám nekem egy berlini kéket, hallod-e! És elkeseredésében jól elverte a macskát.”
Balázs Béla olyan érzékletesen, átszellemülten ír a festékesdobozról, a gyerekek tárgyakhoz való viszonyáról, ahogy Ottlik az Iskola a határonban Czakó Davos látképét ábrázoló tollszáráról.
„…dobogó szívvel kinyitotta a szép, nagy festékesdobozt. Az volt ám a szép! Tele volt a legfinomabb festékekkel: kármin és indiai-vörös és égetett sziéna és okkersárga és gummigutti és bronz és ezüst és arany…”
Természetesen az eltűnt berlini kék és a szintén elfogyó égszínkék metaforikus, a történetben maga a kék ég tűnik el Ferkó elől, amit egy idő után már csak akkor lát, amikor belebújik a padláson egy ládába, melynek fedelét a varázsfestékkel dekorálta ki.
A történet akkor válik igazán meseszerűvé, amikor Ferkó bánatában világgá megy. Közben a pedellus megmutatja neki a csak délben nyíló búzavirágokat, amelyekből kék színt lehet facsarni. A pedellussal folytatott látomásos erejű beszélgetésben rejlik a kötet címe is.
„– Mi a neve ennek a virágnak? – kérdezte a pedellustól.
– Ennek a neve: az igazi égszínkék - felelte ez.”
A történetben szinte minden eltűnik. A berlini kék, az égszínkék, a festmény, Cincu is, akit eladnak egy gazdag úrnak, aztán a festett ládát is elviszik, majd annak színezett fedelét Ferkó menekülése közben a folyóvíz mossa le.
A kötet legszebb jelenete az, mikor a magányos, meghurcolt Ferkó felmegy a padlásra, és otthonossá, varázslatossá teszi azt. A padlás, a világ elől menekülés varázsvilágának leírása a könyv csúcspontja.
„A háziúr nagy ládái is itt feküdtek egymásra dobálva. Ezekből várakat lehetett építeni, titkos föld alatti folyosókkal. Anya fehérneműi hosszú-hosszú köteleken száradtak a levegőben és úgy lengtek a léghuzatban, mint száz lobogó fehér zászló. Az egész olyan volt, mint valami nagy, fellobogózott vitorlás hajó…”
Ferkó képét később Zsuzsi kiegészítette, úgy, ahogy csak a lányok, a nők képesek varázsolni. A vázájukból kivette, és a képen látható ház elé szórta a virágokat, majd odatette a porcelánbabáját is, teljessé téve az idillt, amelyhez hozzátartozik a gyermek is. Zsuzsi azt is megemlítette Ferkónak, hogy ideje lenne hosszúnadrágot hordania, ahogy a nagy fiúk is, azaz jelezte, hogy itt az idő, át kell lépjen egy másik korszakba, és talán azt is jelezte, hogy a képre rá kell festeni azt is, ami hiányzik róla. A családot.
Poós Zoltán írása és fotói
Balázs Béla: Az igazi égszínkék
Illusztrátor: Reich Károly
Móra Könyvkiadó
80 oldal
1999 Ft