A csudálatos Mary beindítja a képzeletet
Ki ez a zsémbes, mogorva és gőgös nőszemély, aki mellett a Banks gyerekek olykor nyakukat behúzva sétáltak a parkban, és akinek lehetetlen természete dacára mégis olyan népszerűek lettek a történetei? Nem igazán kedves, és meglehetősen kiszámítható a jelleme, csak ne sértsük meg a hiúságát, és ne feltételezzünk róla olyan csacskaságokat, hogy hengerbucskázott, matrózokkal táncolt, vagy épp a levegőben ugrabugrált. Hiszen utólag úgyis letagadja az egészet.
Mary Poppins először a keleti széllel érkezett a Banks csemetékhez: Jane-hez, Michaelhoz és az ikrekhez, Johnhoz és Barbarához, később pedig Annabelhez is, a gyerekek pedig varázslatos kalandokban vesznek részt a szigorú nevelőnővel. A történeteket csupa hétköznapi vagy annak tűnő szereplő lakja: mesterember, mindenes, boltos és léggömbárus, de felbukkannak állatok, megelevenedett csillagképek, mesehősök és mitológiai alakok is.
P. L. Travers nő volt?!
Pamela Lyndon Travers ausztrál írónő Angliában írta az első Mary Poppins-könyvet 1934-ben, amelyet további hét követett egészen 1988-ig. Az első két kötettel a magyar gyerekek viszonylag hamar, 1936-ban és ’37-ben ismerkedhettek meg, majd a hetvenes években a harmadikat is kiadták. Két könyv a kilencvenes években, kettő pedig 2000 után jelent meg. Travers életéről és megosztó személyiségéről – ellentmondásos kapcsolatáról Walt Disney-vel és örökbe fogadott fiával szembeni kifogásolható viselkedéséről – szóló cikkek időről időre felbukkannak a magazinokban, ám a hetvenes-nyolcvanas években az átlagolvasó, főleg mivel az illető gyerek, erről még mit sem tudott. Sokszor arról is csak felnőttként értesült a rajongó, hogy a P. L. Travers név nőt takar. Mindenestre Travers életének 96 éve alatt sok mindenbe belekóstolt: Ausztráliában még színésznőként indult, később Angliában a mesék mellett verseket írt, és újságíróként is dolgozott. Ezoterikus és okkult tanok követője lett, majd Jungtól is vett órákat, később az észak-amerikai indián folklórral és mitológiával is foglalkozott, mi több, két nyarat töltött a navahó, hopi és pueblo törzsek között. Spirituális tapasztalatai nemegyszer visszaköszönnek a mesék lapjairól, elég, ha a tenger legmélyén élő Páncélteknős szavait idézzük:
„Öregebb vagyok minden dolgoknál. Hallgatag, sötét és bölcs vagyok, nyugodt és végtelenül türelmes. Itt, az én barlangomban veszi kezdetét minden dolog. És végül minden visszatér ide hozzám. Én várok. Tudok várni…”
Valahol máshol
Mary Poppins a mesealakok közül az átlagemberek között megbúvó, bűbájt gyakorló szereplők családjába tartozik. A történetekben számos alakról kiderül, hogy valahová máshová tartozik, máshol van otthon. Ott, ahonnan Mary Poppins is érkezett, majd ahová, a Banks gyerekek és az olvasók legnagyobb sajnálatára, el is távozott. Olykor a széllel, olykor körhintával vagy papírsárkánnyal, vagy pedig szimbolikusan csupán kilépett a másik ajtón.
Hogy hol van ez a máshol, arra természetesen nem kapunk választ, a Mary Poppins-könyvek világa nem ad teljes bepillantást a varázsvilágba, ahogyan azt a mai mesékben és fantasykban megszokhattuk. Ebben a világban nem lehet vizsgázni varázsigékből, sőt minisztériuma sincs a mágiaügynek, bizony mindent az olvasónak kell elképzelnie.
Travers szigorúan vette, hogy arra a másik világra egyszerű földi halandónak nincsen rálátása. A sötétben tapogatózunk, hogy honnan jöhetett Mary Poppins, miért övezi nagy tisztelet a Föld összes teremtménye által, még a Nap is vele táncol az égi bálon, és távoli rokona a tenger alatt élő ősöreg Páncélteknősnek, aki a Földet tartja.
De az állatok, csillagképek és mesehősök mind-mind határozottan állítják, hogy Mary különleges, mindenki mástól különbözik. Legyen nekünk is elég ennyi.
Népes szereplőgárda
Annyira dús mesék ezek, tele érdekes szereplőkkel, hogy felsorolni is nehéz a kalandok és alakok sokaságát. Vannak közöttük átlagemberek, akikkel csak úgy megtörténnek a csodák, például Mary nagybátyjai, Wigg bácsi, aki a születésnapján nevetőgázzal töltődik fel, és lebeg a levegőben, vagy Trilla bácsi, akinek a május harmadikát követő második esős vasárnap utáni első újholdkor hét kívánsága valóra válik, vagy Bucska úr, aki időnként egy tótágasra állt világban él, maga is a feje tetejére fordulva.
A történetekből magyarázatot kapunk arra is, hogyan kerülnek a csillagok az égre, s hogy tavasszal mitől lesz virágos és üde zöld a természet. Mary elviszi a gyerekeket egy égi cirkuszba, ahol csillagképek kelnek életre; teliholdkor az állatkertbe a születésnapjára; dagálybuliba a tenger fenekére és szilveszter éjszakájára a megelevenedett mesehősök közé.
Amikor Michael egy különleges iránytűvel véletlenül egyszerre utazik el a négy világtájra, Jane pedig egy megrepedt porcelántányér múltbeli, festett figurái közt reked, azonnal a térben és időben elveszett gyerekek segítségére siet. A Banks testvérek időnként a levegőbe emelkednek varázslatos léggömbökkel vagy árpacukorlovakkal, megismerkednek a Fiastyúk második csillagával, Majával, aki ajándékokat vásárol a testvéreinek karácsonykor, valamint a parkban álló márványszobor kisfiúval és delfinével.
Mindent elfelejtünk
Megható történet Johné, Barbaráé és Annabelé, akik egyéves korukig beszélgetnek a széllel, a fákkal, a napsugárral és egy öreg seregéllyel, sőt egyhetes korukig még arra is emlékeznek, hogy honnan érkeztek. Hiszen mi, emberek a születésünk után nem sokkal mindent elfelejtünk. Kivéve persze Mary Poppinst, aki – a seregély szerint – mindenre emlékszik.
„Föld vagyok és levegő és tűz és víz. A sötétségből jövök, ahol minden kezdődik… …A tengerről jövök és a tengerárból. Az égből és a csillagaiból, a napból és a ragyogásából… […] És a föld erdőiből jövök. Kezdetben lassan jöttem, mindig csak aludtam, mindig csak álmodtam. Emlékeztem mindarra, ami voltam, és arra gondoltam, ami leszek. És amikor végigálmodtam az álmomat, felébredtem, és gyorsabban jöttem. Hallottam utamon a csillagok énekét, és meleg szárnyak rebbentek körülöttem. Eljöttem az őserdő vadjai mellett, átkeltem a sötét, mély vizeken. Hosszú utazás volt” – mondja Annabel a seregélynek.
Mary meséi
Kivételes történetek azok, amelyeket Mary maga mesél a gyerekeknek. A táncoló tehénben a Vörös Tehén egészen addig csupán a borjak felnevelésével töltötte az életét, amíg egy hullócsillag fönn nem akadt a szarván. Attól kezdve táncba kezdett, amit nem tudott abbahagyni, csak amikor átugrotta a Holdat, és lejött a szarváról a csillag. Élete visszatért a régi kerékvágásba, ám egy idő után nagyon unta magát, és Mary Poppins édesanyjának a tanácsára vándorolni kezdett, hogy újabb csillagot találjon magának.
A macska, aki a királyra nézett című mesében bebizonyosodik, hogy a lexikális tudás az életben vajmi keveset ér, és aki csak azt hajszolja, bizony éppen az élet megélését mulasztja el.
A Robertson Ay történetében pont fordítva történik, egy buta királyról derül ki, hogy nem is annyira ostoba. Az udvarába kerülő léhűtő segítségével felfedezi magának azt a világot, ahová elmenekülhet a figyelő és előítéletes szemek elől.
„– Mi a különbség, felséges uram, egy csillag meg egy kő, egy madár meg egy ember között?
– Semmi a világon, professzorom. A kő csillag, ami nem fénylik. Az ember madár, akinek nincs szárnya” – feleli a király, és a léhűtő unszolására versikéket is költ:
„Tarka tehén
fán kuporog.
Ha ő vagyok én,
én nem én vagyok!”
„Forog a Föld
türelemmel,
ki ne loccsan-
jon a tenger.”
„Ki magol, míg
zúg a feje:
gondolkodni
nincs ideje!”
„A világon
körbefutnál?
Ott vagy, ahol
elindultál.”
A mesében szereplő léhűtő persze nem más, mint a Banks család mindenese, Robertson Ay, akire Banks papa mindig mérges, mert nem csinál semmit. Mary Poppins azonban, aki minden útjába kerülővel meglehetősen mogorva és lekezelő, Robertson Ay-jel kivételt tesz. Mert bár ő maga mindig a saját szorgalmát dicséri, nagyon is tudja: nem feltétlenül a lustaság jele, ha valaki fittyet hány az olyan civilizációs kényszertevékenységre, mint a munka.
Ismétlődések
Hamar szembetűnik, hogy a történetek váza nagyon hasonlít egymásra. A gyerekek vagy Mary különös barátait és rokonait látogatják meg, olykor egy érdekes helyszínen egy nagyszabású forgatag résztvevői lesznek, máskor furcsa alakokkal találkoznak. A legtöbb fantasztikus kaland végén azonban Mary mindent letagad, a gyerekek pedig beleesnek a csapdába, és kíváncsiskodnak. Minden alkalommal ez sorrend: kaland, emlékezés, tagadás, aztán előkerül a bizonyíték arra, hogy mégis megtörtént az esemény.
Kissé idegennek hatnak a száz évvel ezelőtti, meglehetősen merev és hűvös angolszász nevelési módszerek, amelyek alapvetése, hogy a gyerek eleve rossz, és ha megkockáztat egy bátortalan véleménynyilvánítást, akkor szemtelenkedik.
Természetesen nem ez a könyv vezérfonala, csak itt-ott előbukkan a lapokról. Bár Mary Poppins is hasonló elveket vall, sokszor rajtakapjuk, hogy egy szipogás után megenyhül.
A csudálatos Mary-könyvek mára sem vesztették el varázsukat. Persze itt-ott egyértelműen lassabb lett a történetmesélés, a nyelvezet nem pörgős, de nem is elavult. A mai gyerekeknek is érdekes lehet a régimódi illemszabályok szerint nevelt gyerekek élete, talán nem akadnak fenn azon, hogy minek kesztyűt venni tavasszal, vagy mi a csudát csinált Banks mama egész nap, amikor mindenre volt alkalmazottja. Ezeket az apróságokat úgyis felülírja a temérdek csuda.
Feldolgozások
A Mary Poppins-könyvek rajongói nagyon sokat köszönhetnek a Disney-gépezetnek, amelynek egyik feldolgozása, rikító-habos musicalje köszönőviszonyban sincs a mesékkel. A szúrós, apró fekete szemű Mary Poppinst kék szemű, bájos nőkkel eljátszatni – akik ráadásul időnként dalra is fakadnak – csudálatos melléfogás. De így legalább nem rajzolta át a könyv szereplőit semmilyen vizuális beavatkozás, az olvasók megmaradhatnak Mary Shepard illusztrációit továbbgondolva a saját képzeletüknél.
Szokács Eszter
P. L. Travers: A csudálatos Mary
A csudálatos Mary visszatér
A csudálatos Mary kinyitja az ajtót
Illusztrátor: Mary Shepard
Fordító: Benedek Marcell
Móra Gyerekkönyvkiadó, 1970-es évek
Változó árakon kaphatók antikváriumokban