Kriza János Az álomlátó fiú című kötetében olvashatunk egy mesét Aranyhajú Kálmánról, aki megszerezte a varázstükröt, amely mindent megmutat, ami jó vagy rossz történik a világon. Ez a bizonyos tükör valahol ott lapul a kötet többi meséjében is. Nemcsak a jót és a rosszat mutatja meg itt a Földön, de leleplezi a túlvilág közszereplőit, a boszorkányokat, az ördögöket és a sárkányokat is.
160 éve, 1863-ban jelent meg a magyar népmesekincs egyik örökbecsű darabja, Kriza János Vadrózsák című gyűjteménye, melyből Az álomlátó fiú című kötetbe bekerült a Rózsa királyfi és a Halász Józsi című mese is.
Ezúttal az 1961-ben kiadott, máig kapható Az álomlátó fiút olvastuk újra. (2011-ben egy felújított kiadása is volt.)
A kötet anyagának tekintélyes része olyan kalandos úton került elő, mint amilyen izgalmasak maguk a mesék
Történt ugyanis, hogy 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia épületének renoválásakor Gergely Pál levéltáros arra lett figyelmes, hogy a pincéből penészes papírkötegeket hordanak fel eltüzelni. Hamar kiderült, hogy a részben már elégetett anyag Kriza János kiadatlan népmesegyűjtése.
A papírlapokat fáradságos munkával restaurálták, részben erre támaszkodik az 1956-ban publikált kétkötetes Székely népköltési gyűjtemény, majd a gyerekek számára készült Az álomlátó fiú.
Utóbbiban K. Lukáts Kató folklórhatású illusztrációi idézik meg a székely népművészet formai világát; a szépséges előzékkel, színes betétlapokkal készült kötet talán még Kós Károly tetszését is elnyerte abban az időben, mikor a székely tematika nem is volt olyan egyértelmű a szocialista könyves piacon.
És persze a gyerekek az ismerősség élményét is megtapasztalhatták, hiszen K. Lukáts Kató illusztrálta a szintén folklórhatású Meseboltot, Gazdag Erzsi verseskötetét, de az Ablak-Zsiráfot és Móra Ferenc Zengő ABC-jét is.
Kriza szerencsére nem igazította a meséket a kor irodalmi ízléséhez, így azok nem veszítették el nyelvi sajátosságaikat, megőrizték az adott táj motívumkincseit
Csak akkor javított a szövegen, ha következetlenséget, logikai bukfencet vagy egyéb esetlegességet talált. Meghökkentő az erdők mélyéről, a csillagok magasságából összegyűjtött műveltség, tudás, dráma és feszültség, amely a mesékben felhalmozódott. A történetek nemcsak a mesebeli székely tájat mutatják meg, hanem a vidék mindennapi életét is, a sajátos észjárást, a falvakban élő jellegzetes figurákat, akik élete még nem vált el a hagyomány kalendáriumi rendjétől. „Egyszeribe olyan lakodalmat csaptak, hogy telelő Szent Páltól tekerő Szent Pálig asztal asztalt ért” – olvashattuk a Tejkút című mese zárlatában.
Izgalmas a kötet nyelvi regisztere, olyan kifejezéseket olvashatunk, mint a burján (gaz), a kazalfa (farakás), az eszterhéj (eresz) stb., de lenyűgöző a mesteri meseszövés is, és a görög sorstragédiákat idéző meghökkentő motívumok egymásutánisága.
A történetek a legtöbb esetben olyan összetettek, tekervényesek – sokszor meséket olvashatunk a mesékben –, hogy inkább felső tagozatos vagy középiskolás gyerekeknek ajánljuk
Közben bejárjuk az egész világot, Szerecsenországig és vissza, látunk, hallunk muzsikáló fákat, utunkat állják vasfogú boszorkányok, szóval a fantázia olyan áradásának lehetünk tanúi, ami felülmúlja a teammunkával előállított kortárs fantasyket is.
A kötetben számos meghökkentő motívum bukkan fel: rögtön az első mesében, a Királyfiú kis Miklósban a főhős eljátszott az öngyilkosság gondolával: „A királyfi, mikor ezt látta, úgy megbúsult, hogy a kardjába akart ereszkedni bújában…” Még mielőtt megsajnálnánk a legényt, kiderül: elveszítette párját, de máris az inasa menyasszonyával vigasztalódik. A végén persze előkerül a mesék igazsága, és az inasból lesz király. Akinek ez nem elég, annak ott van a meghalt fiú testrészeinek összeillesztése, majd kígyó általi feltámasztása. Azt már meg sem kéne említeni, hogy az Aranyhajú Kálmán című mesében a gyermek holtteste helyett kopókölyköt temetett el a boszorkány szüle, a kis aranyhajú aztán a vasfogú bábák torkába szurokgolyókat hajít, végül a gonosz szülét és lányát borsószalmán megégetik.
A Rózsa királyfi is olyan gazdag, fordulatos és nagyléptékű történet, hogy ha részletezőbben írták volna le, afféle fantasy-horror is lehetne a Netflixen
A felperzselt országból elmenekült királyfiak közül Rózsát „darabokra tépték, összeaprították, mint a torzsát, s az ablakon kihányták”. Ekkor jön a lányfejű kígyó (!), aki „Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte, szépen összerakogatta, forrasztó fűvel megkenegette, s élő-haló vízzel meglocsolta. Rózsa egy perc alatt talpra szökött, s most hétszerte szebb s erősebb lett, mint azelőtt volt. Akkor a leányfejű kígyó is kibújt a kígyóbőrből hónaljig.” A halott ilyetén feltámasztása már túlmutat a mesék hatósugarán, ez már a mágia bűvköre, ahol démoni erők uralják a világ sötét tartományait.
A Virító Pál története pedig a Csizmás Kandúr alakváltozata, csak a macska helyett róka segíti fondorlataival a szegény legényt. (A történet először 1697-ben jelent meg Charles Perrault Lúdanyó meséi című kötetében, aztán még a Grimm testvérek is feljegyezték egyik verzióját.)
Hogy milyen zavarba ejtően sötét e történetek világa, azt érzékletesen mutatja meg a Szegény bujdosó legény című mese is. Ezúttal az elvarázsolt lány nem kígyó, hanem fekete tyúk (!) alakjában szólítja meg hősünket, majd azt mondja neki, hogy ha ellen tud állni a csábításoknak, akkor ő lesz a legboldogabb ember a világon. Így csábítja aztán három gyönyörű lány: „Kelj fel az ágyból, nézd meg, hogy milyen szépek vagyunk. Hadd adjunk neked egy pohár bort!”
A fordulatos, aranyló gazdagságú tündérmese aztán a tengereken és ezer kalandon át jut el a végkifejletig. George R. R. Martint, a Trónok harca íróját is önvizsgálatra késztetné a Csudamadár, amelyben a király felakasztaná saját gyermekeit, mert véletlenül ettek a gazdagságát biztosító madár zúzájából; de nem elég az apa árulása, a lánytestvér is elárulja öccsét: megöletné, csak hogy együtt lehessen szerelmével, az óriással.
Szóval az a bizonyos varázstükör nemcsak a jót és a rosszat mutatja meg, hanem egy belső utat is, amelyen nekünk is végig kell mennünk, ha el akarunk jutni a saját igazságunkhoz.
Szöveg és fotók: Poós Zoltán
Kriza János: Az álomlátó fiú – Székely népmesék
Válogatta: Kovács Ágnes
Illusztrátor: K. Lukáts Kató
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961
265 oldal
Változó áron kapható antikváriumokban