A szentendrei grafikus, Krizbai Gergely Krizbo, diplomáját tervezőgrafika szakon szerezte Sopronban, majd a győri Design Campus hallgatójaként folytatta tanulmányait. 2023-ban Barcsay díjat nyert, művészként egyaránt alkot és számos kiállításon szerepel munkáival. Csoportos grafikai- és plakátkiállítások (Székelyföldi Grafikai Biennálé, Illusztrációs Fesztivál, Posterfest) állandó résztvevője. Tevékenységében használ digitális és analóg eszközöket, naponta rajzol, hol szörnyet, hol monogramot, hol meg kéményeket, de lemezborítót, magazint, könyvborítót tervez és illusztrál is. Alkotásaiból a Vatikáni Galéria is kiállított.
Vajon mit olvashatott Krizbo, a Dlöf (Bartók Imre- Dlöf alkonya) illusztrátora, amikor a nyár még az iskolától távol nagy nyári szünidővel örvendeztette meg?!
Mit olvasol, mit rajzolsz?
Leginkább science-fictiont olvasok, most épp Cixin Liutól a Háromtest-probléma van a táskámban a noteszem mellett. A nyáron megtelt a Notesz No.12, ebbe közel száz grafikát készítettem – azt szokták rájuk mondani, hogy egy még meg nem írt mese vagy saga illusztrációi. Egy évig dolgoztam ezeken a rajzokon, most pedig azt igyekszem kitalálni, hogy merre tovább.
Mikor szeretsz olvasni, és mikor olvasol valójában?
Elég nehezen tudom lecsendesíteni a gondolataimat annyira, hogy a szövegre koncentrálhassak, de például a tömegközlekedésen olvasás eléggé bevált. Nincs jobb, mint Szentendre és Budapest között megtudni, hogyan ér véget a Föld elleni invázió a Háromtest-trilógiában.
Milyen könyv volt nagy hatással rád gyerekkorodban?
Leginkább Philip K. Dick könyvei. Nehéz lenne egyet kiválasztani, kis túlzással mind ugyanarról szól. Az első, ami először a kezembe került tőle, az a VALIS volt, de egyben az egyik utolsó, amit el is olvastam: négyszer futottam neki, és ötödjére sikerült befejeznem, évekkel azután, hogy megvettem. Addigra az összes többi könyvét olvastam. Valószínűleg túl fiatal voltam még, mikor hozzám került.
Melyik volt az a házi olvasmány, amelyet szívesen újraolvasnál?
Márqueztől a Száz év magány. Hetenként legalább egyszer eszembe jut, hogy újra elő kéne venni. Egy időben szerettem volna belőle illusztrált verziót csinálni – Száz év magány, száz illusztrációval. Aztán voltak egyéb feladataim, és végül elmaradt, de nem adtam fel, előbb utóbb megcsinálom, és akkor újra elolvasom!
Melyik volt a legjelentősebb könyv, amely gyerekkorodban lenyűgözött a rajzaival?
Nem nagyon voltak otthon illusztrált könyveink, amik viszont igen, azokat nagyon szerettem. Megvolt például a Carmina Burana egy magyar kiadása, Szász Endre rajzaival: csodálatosan szépek voltak, leginkább a borítón lévő figura. A vizuális élményeim inkább múzeumokból, apám festményeiről és animációs filmekből adódnak össze. Csak sokkal később találkoztam „igazi” illusztrált könyvekkel, Jean Giraud „Moebius” és Orosz István rajzaival. Ők óriási hatással voltak rám.
Mit terveztek olvasni majd a gyerekeitekkel?
Még nincsenek gyerekeink, de a barátnőmmel már elkezdtük felhalmozni az illusztrált könyveket. Főleg nagyméretű gyermeklexikonokat meg ismeretterjesztő könyveket vettünk eddig – reméljük, szeretni fogják. Bár ezen a ponton nehéz megítélni, hogy kinek vettük valójában, saját magunknak vagy nekik…
Milyen olvasmányok várakoznak elolvasásra a nyáron?
Be kellene fejeznem a Háromtest-problémát, megvettem Rick Rubin A kreatív folyamat című könyvét, illetve lelkes gyűjtője vagyok az Orosz István illusztrálta Weöres-köteteknek is, most épp a Teljesség felé, ami olvasásra vár.
Milyen olvasmányok várakoznak illusztrálásra a nyáron?
Jelenleg két könyv van előkészületi fázisban, de egyelőre inkább a saját Bolyongó Herceg-sorozattal foglalkozom. Augusztusban művésztelep Szentendrén, azt már nagyon várom, Vincze-papírokra fogok dolgozni… meglátjuk, mi fér még bele a nyárba!
Orosz Annabella