Szabó Imola Julianna 1984-ben született Budapesten, író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. 2014-ben jelent meg VARRATOK című verspróza kötete, 2015-ben pedig Kinőtt szív című felnőttmese-könyve. Beválogatták az 50 tehetséges fiatal programba. A JAK és az Írók Boltja Könyvösztöndíjában részesült 2016-ban. Karakteres és lírai képi világában és írásaiban egyaránt érezni rezdüléseit. Borítók és szavak gyengéd ötvözője, illusztrátora és ígényes könyvtervezője, grafikusa. Életét és munkásságát meghatározzák a környezetében élő családja és az állatok, agarak, kutyák, lovak, macskák, de minden élőlény helyet kap Imola Julianna lelkében is.
Írásai a WMN.hu jelennek meg, gyakran olyan élethelyzetekről, amelynek ő maga részese, vagy kiszolgáltatott kutyákról, amiknek lelkes megmentője és esélyt keresője.
Legutóbb a Diabhullámok illusztrátora és tervezőjeként olvashattatok róla a MeseCentrum ajánlójában, ITT.
Mit olvasol, mit rajzolsz?
Nemes Nagy Ágnestől Az aranyecset világában vagyok hosszú hetek óta, ahonnan azért ki-be bújócskázom a saját projektjeim (a Heg című könyvem és a Simona és Babka című, egy lengyel biológusnő életéről szóló kötet meg a versek) miatt. Ugyanakkor a tervezőgrafikai feladatok sem pihenhetnek, így a szokásos ütemben liftezek fejben és szívben is a kéziratok és a skiccek között.
Mikor szeretsz olvasni, és mikor olvasol valójában?
Juhász Tiborral a FISZ szervezésében van egy kivételes műhelyünk, az Akadálymentesített Jelenlét. Ez egy online irodalmi alkotóközösség, így sokszor elsőként találkozom nagyon jó szövegekkel, ami felfrissít és lelkesít, kedvet ad az olvasáshoz. Mostanában a lopott perceimben leginkább tanulmányokat olvasok lovakról és kutyákról. A gyerekeimnél a fejből mesélés korszaka van éppen, így minden altatás egy ejtőernyős zuhanás a képzeletünkbe.
Milyen könyv volt nagy hatással rád gyerekkorodban?
Nagyon sok könyv hatott rám, a legemlékezetesebb az Adrian Mole naplója. Valami hihetetlenül felszabadító volt abban, hogy ugyanolyan nyomorult és pattanásos, mint én akkor. Szerettem a humoros közvetlenségét. Lázár Ervin hatott még így rám: van a meséiben valami egyszerűen nagyszerű és hihetően hihetetlen.
Melyik volt az a házi olvasmány, amelyet szívesen újraolvasnál?
Bevallhatom – nem követendő példaként, ennyi év után –, hogy számos kötelezőt elblicceltem az iskolában. De az orosz realizmusba szívesen süppednék vissza egy nyári napágyon. Súlyra és mértékre is jólesne hagyni, hogy körbefogjon a hűvös sztyeppe.
Melyik volt a legjelentősebb könyv, amely gyerekkorodban lenyűgözött a rajzaival?
Óriási könyvtárunk volt, ami sajnos lemorzsolódott a rengeteg költözéssel, de gyerekkoromban szabadon sorakoztak egy hatalmas polcrendszeren a kötetek. Ez a szabadság hozta úgy, hogy Alekszandr Blok vagy Jim Morrison verseit motyogtam fejből már tizenévesen, Brecht és Ibsen sem volt ismeretlen számomra, de a legjobban apám elektronikai könyveit szerettem nézegetni: bár azóta se értek semmit a villamosságból, még mindig lenyűgöznek a műszaki rajzok. Ebben a szabadságban, egy hasonlóan fényes júliusi napon egy Hieronymus Bosch-album szippantott magába órákra. Anyám nagy rettenetére én nem éreztem ijesztőnek, valahogy nem ezt láttam benne, hanem valami egyértelmű igazságot az emberekről. Érdekes, mert gyerekkoromból a vizuális emlékeim szinte mind természeti fénytörésekből, pókhálókból és ázottbeton-foltokból rakódnak össze, mintha a rajz és a képzőművészet egy másik prizmán akadt volna el. A függönyön átszűrődő árnyrajzok tudtak igazán lenyűgözni.
Mit olvastok a gyerekekkel?
A nagyok már önjárók, a magányos olvasást igénylik. Jane Goodall legfrissebb könyve a kedvenc most Lilusnál, Dav Pilkey az örök kedvenc Edénél. A legkisebbnél a MiMicsoda természetbúvár témájú könyvei kerülnek sorra a kezünkbe, főleg állatokról. Lehet, hogy a szünet hozta idő- és térbeli szabadság okozza, de most inkább beszélgetünk. Mesélés van, mindenről, kitalált és megélt tavaszról, amit mintha átmesélnénk a nyáron át az őszbe.
Milyen olvasmányok várakoznak elolvasásra a nyáron?
Kéziratok. Inkább most az írás, a megírandók várnak… amiket belül érlelek egy ideje. Most a vajúdás ideje van, ilyenkor inkább a családdal, a kutyáinkkal, a lovainkkal vagyok, töltődöm, erősödöm, mielőtt beindul a gépies hétköznapiság.
Milyen olvasmányok várakoznak illusztrálásra a nyáron?
Betáblázott a nyár munkaügyileg. Van benne mesekönyv, verseskötet és tanulmány, meg egy izgalmas időutazás is. Olvasás, képzelgések. Két saját szöveget gyűrök belül képpé, ez mindig áldásos és nagyon nehézkes időszak. Ezt a nyarat most valahogy végteleníteném, annyi benne a szín, a forma és az öröm. Remélem, hogy kitart még évekig ez a belső horizont, mert tiszta és tükörsima, úgy érzem.
Orosz Annabella