Vissza
  • 2024.05.06
  • Kovács Gergely

A varázsmese az örök Anyegin-strófában, avagy az olvasás nehézségei

M. Kácsor Zoltán A tolvaj ajándéka című kötetéről Kovács Gergely írt kritikát.

A verses mesék a magyar gyerekirodalomban különleges helyet kaptak, hiszen megformálásuk nagyobb műgondot igényel a prózához képest. Egy-egy rímekbe szedett újabb alkotás is külön figyelmet érdemel.

M. Kácsor Zoltán kötetére csak kissé késve találtam rá. A nagyobb kiadók által terjesztett remekművek, a Túl a Maszat-hegyen két része, A boszorkánycica és a Felhőcukrászda mögött csendben meghúzódva M. Kácsor Zoltán kísérlete szinte teljesen visszhangtalan maradt. Katona Alexandra „üdítő színfolt”-ként választotta be a Kulteren megjelent visszatekintésébe, és mivel az összefoglaló nem enged bővebb értékelést, az ajánlók általános fordulataira szorítkozott: „Könnyed, remek humorral megírt, mégis hol keserédes, hol egészen megrázó, nyelvileg és cselekményében is meglepetésekkel teli szöveg, ami Igor Lazin erőteljes hatású, a történet atmoszférájával tökéletesen rezonáló illusztrációival karöltve egészen különleges, karakteres és igényes könyvvé válik.”[1]

M Kacsor A tolvaj ajándéka-01

M. Kácsor Zoltán a népszerű témák – koboldok, antropomorfizált őshüllők és gépjárművek – sikere után új vizekre hajózott erkölcsi tanulsággal szolgáló lélektani meséjével. Mintha irodalmi mestermunkával kívánta volna bizonyítani hozzáértését. A kritikai reflexiók hiánya miatt azonban 

egy kiválóra értékelt, de még a szakmai közönség előtt sem ismert disszertációhoz hasonlít A tolvaj ajándéka. A műfaji és formai döntés a befogadói nyitottság ellenére tette magasra a lécet.

A verses mesék hazai választéka ugyanis erősen széttartó. Az egyik oldalon a több évszázados alkalmi költészet folytatásaként a vegyes minőségű, de főleg egyhangúan és kevés leleménnyel zakatoló bikkfaversek népszerűsége töretlen maradt. Szerzőket a sértődés elkerülése végett nem említek, de találkozunk velük általános iskolai versmondóversenyeken és óvodai ünnepségeken. Akár könyvalakban, akár szerzői honlapokon bukkannak fel, az egyszerű formák és rímek könnyen tanulható dallamossága néha felmenti a rímfaragókat, de amikor már rendelhető ballagási, név- és születésnapi versek hirdetését olvassuk – nyolcsoronként hétezerért –, akkor nem feltétlenül örülünk a költészet hazai népszerűségének.

A másik oldalon formai és tartalmi tekintetben is erős hagyományt követnek a kortárs mesék. A tizenkilencedik századi verses epika legjelentősebb alkotásai is a mesékre épültek. Fazekas Mihály Lúdas Matyija, Petőfi János vitéze, Arany János Toldija és kisebb terjedelmű alkotásai – Rózsa és Ibolya, Jóka ördöge, A bajusz, A fülemüle – nem véletlenül kerültek be a közoktatás kánonjába, hiszen népiességük meghatározó eleme a természetes nyelvhasználat, mely ugyan az utóbbi években eltávolodott a felgyorsult digitális környezet dialektusaitól, de tág keretben két évszázada kijelölt egy nyelvi ideált. Fazekas könnyeden pergő hexameterei miatt fel sem tűnik,hogy klasszikus időmértékben íródott a híres sor: „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza”. Móricz Zsigmond rövid meséi – A török és a tehenek, Iciri-piciri – annyira mélyen ágyazódtak bele a még beszélni tanuló gyermek első irodalmi élményei közé, hogy népköltészeti alkotásként kezelve elfeledkezünk a szerzőről.

M Kacsor A tolvaj ajándéka-02

A huszadik század közepétől pedig az irodalompolitikai kényszerpályák eredményeként legjobb költőink alkottak hosszabb-rövidebb terjedelmű verses meséket: Nemes-Nagy Ágnes, Pilinszky János, Szabó Magda, Zelk Zoltán, vagy a határon túl Kányádi Sándor. Nem csoda, hogy a rajtuk nevelkedett mai szülők meseköltői sem adják alább. A műgond a prózához képest elsősorban a formai döntésekben érhető tetten. Tóth Krisztina, Kiss Judit Ágnes rövidebb, Varró Dániel és Harcos Bálint önálló kötetnyi verses meséi mellé M. Kácsor Zoltán is felsorakozott.

Csak sejteni lehet, milyen sok munka eredményeként született az Anyegin-strófában megírt verses meseregény. Puskin nyolc éven át csiszolgatta remekművét, melynek leginkább elterjedt magyar fordítását a szintén hallgatásra ítélt Áprily Lajos készítette, felidézve azt a közvetlenséget, mely az orosz szöveget egyedülállóvá tette. A magyar verses regények a huszadik. század végén az Anyegin összetett rímképletű 14 soros versszakát követik – például Térey Paulusának vagy a Túl a Maszat-hegyen sokféle hagyományt felidéző formái között az alapszöveghez használt fő verselése –, szemben a másfél évszázaddal ezelőtti Byron-féle stanzával, Arany János Bolond Istókjával vagy Arany Lászlótól A délibábok hősével.

A tolvaj ajándéka a versforma mellett sok egyéb tekintetben is követi az Anyegin által kijelölt hagyományt.

 Az elbeszélő metapoétikus bevezetőjével ad hálát a sorsnak, hogy megszületett „különc, szokatlan, / mert másként szól, hisz rímelő, / mégis, talán szerethető” (5) műve. Az első mondatban megszólítja az olvasót – „kíváncsi felnőtt vagy gyerek” (6) –, akivel végig tartja a kapcsolatot, rendszeres kérdéseivel egy olyan átmeneti beszédhelyzetet teremtve, melyben a költői kérdésre mintha valóban választ várhatna. „Na de valóban oly komisz volt? / Tényleg bűnt elkövetni kész? / Ne vesztegessük erre a lőport, / elárulom: bizony csibész” (7). A „hősöm” megnevezéshez is ragaszkodik. Az olvasói elvárásoknak következetesen megfelel más alapvető kellék alkalmazásában is. A női főszereplő dőlt betűsen elkülönülő levelet küld egy – Poe-t is idéző – hollóval. „Én küldök levelet neked. / Nem mond ez máris eleget?” (14) A röviden összefoglalható cselekményhez viszonyítva hangsúlyos a főhős parodisztikus vívódása. Burkoltan a férfi–nő-viszony cserélődő alá-fölérendeltsége is szerepet kap. Marionett, a csinos varázslónő egy magas toronyból irányítja az eseményeket, ereje teljes tudatában: Fürkészt, a nagyvonalú tolvajt ráveszi, hogy csenjen el három egyszerű tárgyat.

A Fürkészben felébredő lelkiismeretfurdalás és a sértett hiúság oda vezet, hogy nemcsak áldozatait jutalmazza meg, hanem jó cselekedetei által meg is szabadul a mágus béklyóitól. Erkölcsi győzelme után nyugodtan tér nyugovóra, véglegesen azonban nem hagy fel mesterségével. A meséhez illően győztes befejezés mellett a byroni-puskini főhőstípus jelleme nem fejlődik. A hibáival is rokonszenves, vonzó fiatalember nem hagyja hátra régi életét, nem nyer tartós jutalmat. Életének csak kis epizódját látjuk, melyet akár követhetne egy újabb.

A változatos rímtechnika sok leleményt kíván a költőtől, melyeknek többnyire meg is felelt. Akadnak olyan esetleges megoldások, ahol a rím miatt nem túl logikus a cselekményformálás, de a műfaji jellegzetességek karikírozott változatában ez nem zavaró. A „zuhant… mint egy rakéta… lapos… mint egy tapéta” játékosnak elmegy, de erőltetett (89). Az „égig nőtt mágustorony… úgy festett, mint egy fess minyon” úgyszintén (57). A mondatformálás különösen a körülírások miatt olykor nyakatekert, és komoly figyelmet igényel. Ritkaságuk miatt értékelendők a szándékoltan groteszk asszonáncok (feszült – kaszált, 41) és a kissé torzított, majdnem tiszta rímek (feléld – feléd, 55; betért – botért, 67).

M Kacsor A tolvaj ajándéka-03

A formaválasztás egy elsősorban gyerekeknek szánt műfajban különös feszültséget teremt. A felnőtt olvasók közül sem mindenki ismer rá azonnal egy ilyen kifinomult, ritkán használt szerkezetre. A mese célközönsége viszont még bizonyosan nincs vele tisztában. 

Gyakorlatilag úgy vezeti be a szerző ezt a verselést és a vele karöltve járó közvetlen elbeszélői hangot a gyerekek világába, hogy előbb ismerteti meg velük a paródiát, mint az eredetit.

Gyanítom, hogy nagyrészt azért nem kapta meg a könyv az egyébként neki járó figyelmet, mert csak kevés vájtfülű szülő merte kockáztatni, hogy belefogjon a felolvasásába. A gyerekek csak ritkán olvasnak nem prózai szövegeket önállóan.  M. Kácsor Zoltán korábbi hűséges olvasói viszont nem a verses regény összetettségéhez voltak szokva. Talán ha később többször nyúl a verses formához, utólag felismerik ennek értékeit is.

A Lampion Kiadó kötete igényes könyvtárgy a maga 120 oldalával, vastag papírra nyomtatva, a lapszéleken fejezetenként megújuló geometrikus sormintával díszítve. Igor Lazin hagyományos, részletgazdag, színes akvarellképei minden jelenethez hozzáadnak valami többletet. Az oldalanként két-két Anyegin-strófa hosszához igazította  elrendezésnek köszönhetően sehol nem nyúlik át versszak a következő oldalra. Reméljük, hogy szán még M. Kácsor Zoltán időt és aprólékos munkát verses mesére. Én kíváncsi vagyok rá.

Kovács Gergely

M. Kácsor Zoltán

A tolvaj ajándéka

Lampion Könyvek, 2022

116 oldal

2310 Ft

[1] Katona Alexandra. „2022 KULT gyerek- és ifjúsági könyvei (TOP 10) – Az év gyerek- és ifjúsági kötetei kicsiknek és nagyoknak”. Kulter, https://www.kulter.hu/2023/01/2022-gyerek-es-ifjusagi-konyvei-toplista/

további Kritikák

Tündérország kontra Budapest

Rojik Tamás Holdezüst és Éjsötét címmel megjelent regényéről Szokács Eszter írt kritikát

Tovább
Megtaláljuk a Fiút Názáretben?

Kovács Gergely kritikája Nógrádi Gábor Akit keresnek: Jesua című kötetéről

Tovább
Útközben

Lovas Anett Csilla kritikája Magyar Katalin Jeripusz című, újra kiadott regényéről.

Tovább