Vissza
  • 2023.09.26
  • Kovács Gergely

„Az órák összevissza vertek”

Dér Adrienn meseregényéről Kovács Gergely írt kritikát.

Ha az idő a teremtéssel kezdődött – például Augustinus szerint –, akkor azon sem csodálkozhatunk, hogy a gyerekeknek nincs időérzékük. Különösen, amikor reggel el kell készülni, vagy haza kell indulni a játszótérről. Nem túl erős általánosítás, hogy a gyerekkori időérzékelés kaotikussága hasonlít az idők kezdete előtti zűrzavarra, és a felnőtté váláshoz vezető út fontos lépése az óra megtanulása, vagyis a belépés az objektív idő könyörtelen világába. Dér Adrienn meseregénye, a Kalandorjeti Fémkeleten több olyan nagy hagyományú műfajt is megidéz, amelynek kulcsmotívuma az idő.

Leglátványosabban a krimi toposzait idézi a Kalandorjeti, zárkózott és gyanakvó nyomozóval, több gyanúsítottal, félrevezető nyomokkal és meglepő fordulatokkal.

A rejtélyes bűncselekmény a fémkeleti város, Metalit egész közösségét érinti, a hétköznapi élet gyakorlatias szintjén és metafizikai vonalon is. Nemcsak a jól szervezett tömegközlekedés működtetésének birtoklása a tét, hanem azzal szoros összefüggésben az idő fölötti uralom is. Fémkeleten ugyanis összevissza járnak az órák, elveszett a viszonyítási pontként működő Főóra.

Der Adrienn Horvath Ildi Jeti-01

Az igazodás lehetősége híján továbbra is megy minden a maga rendjén, mintha az itt lakó – valós és kitalált – lények jelentős része nem érzékelné a hiányt. A megbízható idő visszaállítása azonban a legfontosabb érdek. Ennek felelőse a Columbo hadnagy nevét idéző Tatumbó, a „rejtésztatu”, akinek hűvös magabiztosságát kiegészíti a mindenre nyitott és naiv jeti ügyetlenkedése. Kettejük közeledése és kialakuló barátsága is elcsépelt hollywoodi toposz ugyan, akár a „jó rejtész – rossz rejtész” vallatási módszerének alkalmazása, de a személyes kapcsolatok kialakításában és az interakciókban is követhető mintát ad. A zárkózottság metaforája a tatu páncélja, míg a hatalmas szőrmók egy kedves plüss melegségét idézi.

Dér Adrienn már írt egy idegenbe tévedt hegylakóról: Szolomont egy magyar családnak kellett a pincéből hazaszállítania. Itt azonban 

Soma, a címbeli kalandorjeti nemcsak a profi nyomozó segédjeként, hanem egy különös társadalomba csöppent idegenként is fontos dramaturgiai szerepet tölt be.

A „bamba pacák” – Stephen Leacock elnevezésével – arra jó, hogy a mesterdetektívnek legyen egy olyan társa, akinek az olvasóhoz hasonlóan el kell magyarázni minden apróságot. Az olvasó számára idegen környezet helybélieknek megszokott egyedi vonásait pedig a látogató nézőpontjából és a neki adott válaszokból ismerjük meg.

Ilyen értelemben viszont a disztópia műfaját is megidézi a Kalandorjeti. A fémeken kívüli egyéb anyagokat mellőzni igyekvő Metalitban ugyanis a papír gyúlékonyságára hivatkozva könyvek, jegyzetpapírok már alig találhatók (akárcsak Ray Bradbury Fahrenheit 451-ében). A helyi időjárásgyár a természetet próbálja pótolni, ám a felforrósodott csupafém-környezet és a jéghidegre hűtött benti klíma a jeti számára nehezen elviselhető. A klímaszorongás ugyan távol áll tőle, mégis ott rejlik ebben a klímafikcióra utalás gyanúja. 

A nagyfokú technikai fejlődés és a centralizált közellátás a science fiction eszközeivel állít görbe fémtükröt iparosított jelenünk elé. Ebben a szövegkörnyezetben az órásként kiemelt szerepet kapó fehér nyúl kevésbé Alice csodaországi kalandjait idézi, mint a Mátrix steampunkos látványvilágát.

Számomra mindig érdekes olyan gyerekirodalmat olvasni, amely úgy utal népszerű, kanonizált alkotásokra és műfajokra, hogy elsődleges célközönsége ezeknek a kapcsolatoknak még alig lehet tudatában, vagyis a reflexió, esetleg a paródia válik számára az első élménnyé, és később ismer majd rá az utalások forrására. (Mint amikor a ’90-es évek elején előbb találkoztunk a Gyalog galoppal, mint az Arthur-mondakör eredetijével.)

Dér Adrienn meseregénye úgy ítélkezik játékosan a jelenkori társadalmi és technológiai folyamatok fölött, hogy befogadói esetleg innen értesülnek először a problémáról. Talán otthon már hallottak a tömegtermelés, a globalizáció és az automatizálás miatt kialakuló munkanélküliségről – ha mégsem, a gyerekirodalom akkor is tematizálhatja korunk égető gondjait. Metalitban a kézműves óragyártás helyett a robolhák készítette olcsó tömegtermékek terjednek a monopolizált piacon, miközben valódi órás csak kettő maradt. A cselekményidőben éppen a gyors közlekedést biztosító fémhernyókat akarják átvenni a nehéz feladatot ellátó visítómalacoktól. A technokratáknak pedig csak titokban állnak ellen egyes sejtek, akik viszont meglepően békések, így látványos eredménnyel akkor sem dicsekedhetnének, ha akarnának. A folyamatosan átalakuló Fémkeleten így több párhuzamosan valóság létezik, és a jelenségek több szempontú megközelíthetőségére is felhívják a figyelmet. „A kulcs az lenne, ha tudnák kezelni… Az élőlények az alapján döntenek, mit súgnak nekik az ösztöneik… A gépek… a beléjük táplált adatok alapján. Így nem lehet megítélni, mi a helyes, és mi nem az! Ezek jóval összetettebb dolgok. Szükség van hozzájuk érzelmekre” (66). A gépesítés lehetőségeivel szemben az esendő lények belső világa, az erkölcs és a művészetek által formált lélek tesz minket egyedivé. A regény ráadásul nem is használja az ember szót. A Kalandorjeti Fémkeleten bevett zsánerfogásokat alkalmaz, miközben más mesebeli közhiedelmeket tudatosan megkérdőjelez. „Miért kell egy jetiről azt feltételezni, hogy lomha?” (29)

Dér Adrienn elsősorban a nyelvi alapú humorral kerüli el a közvetlen tanító jelleget. Fiktív világát a leleményes elnevezésekre alapozza.

A magas magánhangzós Fémkelet hangrendileg és túlzásnak tűnő civilizáltságában a romantikus vadnyugat ellentéte, Soma szemében pedig otthonának, a monokultúrás töktermelő vidéknek az ellenpontja. Soma lelkesen fogad be minden új élményt, bár hazája, Kartolíria lassan hömpölygő mindennapjaiban több idő és figyelem jut egymásra, mint a folyton rohanó Metalitban. Itt minden fémesen cseng: Soma a réznap lenyugvása után költözik szállására, a Rézfánfütyülő negyedbeli Rezes fogadóba az Azurit utcán. Emlékként fémképeket készít, a nyomozó a fémőrsön dolgozik, de akad dolga a fémnyilvántartóban is.

Der Adrienn Horvath Ildi Jeti-02

Bűnügyi regénybe illően gyakran alkalmazott eszköz az információ késleltetése, ami a helyi szokásokban járatlan idegen nézőpontjával ötvözve válik érdekessé. Miért visít a fémhernyó? Miért bégetnek a maguktól nyíló ajtók? Mi ketyeg folyton Tukán Tihamérban, az óramogulban? Az időzített tények a motívumokra összpontosító figyelmes olvasást fejleszthetik a gyerekekben, ami szerepet kap nemcsak a krimiknél, de minden analitikus jellegű befogadásnál. Több fejezetbe telik, mire fény derül a „reteszegér” nevének eredetére, miután először csak annyi a szűkszavú válasz, hogy „nem a formája miatt hívják így” (31). A lényrablás láthatatlannak vélt áldozatáról is kiderül, hogy nem a fantasztikum világán belüli létezésmódja miatt különös az esete. Ezen a ponton Soma egy narratológiai, nyelvi és műfaji paradoxonba keveredik, miután az is felmerül, hogy egy önmagát láthatatlanná tevő bűvészt gyömöszöltek a zsákba. 

„Hogy láthatott olyasvalakit eltűnni, akit már eleve sem látott? Valamint ha valóban magát tüntette el, nem történt elrablás” (29).

A mese világában is léteznek határai a valószerűségnek, és persze erre a rejtélyre is egészen racionális magyarázatot kapunk később.

Horváth Ildi egész oldalas monokróm rajzai kiegészítik a szöveg nyelvi humorát, az ábrázolt pillanatokban a helyzetek ellentmondásosságára irányítva a figyelmet a szereplők mimikájával, reakcióival. Ami a háttérből látszik, az akármelyik XX. századi nagyvárosi térbe beleillik. Nem is szükségesek a fémkeleti környezet elképzeléséhez, mert ehhez a szöveg elég pontos képet nyújt. Dér Adrienn prózája a játékosság mellett is megőrzi igényességét, szereplői választékosan beszélnek, lendületes mondatokkal.

A kolozsvári Koinónia alapvetően bibliai témák köré épülő gyerekkönyveinek sorába a Kalandorjeti a benne felmerülő erkölcsi és fenntarthatósági problémák miatt illeszkedik. Nem mellesleg ilyesféle kiadványaival a kicsinek számító erdélyi kiadó nyit a nem világnézeti alapon könyvet választó olvasók felé. Jó megtapasztalni, hogy Magyarországon is kapható a könyv, felülemelkedve a földrajzi és felekezeti határokon. Ebben a tekintetben Soma határátlépése metaforikussá válik, szeretetteljes ügybuzgalma és segítőkészsége pedig a puritán erkölcsiség példájává. A megoldott bűnügy elkövetője elmenekül ugyan a végén, de azzal a megnyugvással búcsúzunk hőseinktől, hogy helyretolták a kizökkent időt. Az alcím alkalmazása pedig azt sejteti, hogy akár folytatásra is számíthatunk.

Kovács Gergely

 

Dér Adrienn: Kalandorjeti Fémkeleten – Időzavar

Illusztrátor: Horváth Ildi

Koinónia Kiadó, 2023

192 oldal

35 lej / 3100 Ft

további Kritikák

A varázsmese az örök Anyegin-strófában, avagy az olvasás nehézségei

M. Kácsor Zoltán A tolvaj ajándéka című kötetéről Kovács Gergely írt kritikát.

Tovább
Amikor kezedbe kerül múlt és jövő

Pataki Mónika Lilla kritikája Pifkó Célia A holdfény őrei I. – A Füveskönyv című kötetéről

Tovább
Bibliai érdekességek és a lényeg kis okosoknak – Mai kérdések a Szentírás titkairól

Miklya Luzsányi Mónika: Bibliai Kisokos című könyvéről Kovács Gergely írt kritikát.

Tovább