Bak Sára grafikust, illusztrátort, a Napsugár és a Szivárvány képszerkesztőjét a Koloratúra gyermekirodalmi lapok illusztrátorainak 2000 és 2023 közötti alkotásaiból rendezett kiállítása kapcsán kérdeztük. Az elmúlt két évtized munkáiból megálmodott kiállításkaraván nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket is szeretné megszólítani.
Mesélnél arról, hogyan is lettél a Napsugár munkatársa és az alkotóközösség része?
1999 óta vagyok a Szivárvány és a Napsugár gyermekirodalmi lapok külső munkatársa, 2020-tól pedig a képszerkesztője. Annak idején tanáraim ösztönzésére kopogtam be a szerkesztőségbe, és ,,próbarajzolás” után szinte havonta kaptam rajzolnivalót (vers- és meseillusztrációkat, kifestőket vagy feladatokat kísérő rajzokat). Hálás vagyok, hogy még diákkoromban találkozhattam Soó Zöld Margit és Deák Ferenc grafikusokkal, akik bátorítottak az illusztrálásra.
Neked miért más gyerekeknek rajzolni?
Úgy is mondhatnám, hogy a Napsugárnál kezdtem színesebben látni a világot. Grafikaszakosként nem használtam sok színt a munkáimban, de a gyermekeknek írt szövegek hatására az idők során színesebbek, változatosabbak lettek a rajzaim, felidéződtek bennem gyermekkori élmények, érzések, a rajzolásban való elmélyülés időtlensége.
Felelősséggel jár gyermekeknek illusztrálni, nem mindegy, mit teszünk eléjük. A jó képek örökre belénk ivódnak, kísérnek, alakítanak.
Beszéljünk a kiállítástól is. Milyen koncepció és témaválasztás vezérelte a kiállítás összeállítását, és mi volt az alkotói cél a művekkel?
A Koloratúra-kiállítás célja volt, hogy bemutassuk azokat az erdélyi művészeket, akik a szöveget átgondolva ábrákká varázsolják, különböző technikákat alkalmazva alakítják a gyermekek képi ízlését, fejlesztve esztétikai érzéküket. Szerettük volna megmutatni, miként változott lapjaink képi világa az évek során. A Koloratúra 31 művész igényes és egyedi világából nyújt ízelítőt, hogy felkeltse a gyermekek, felnőttek érdeklődését a hagyományos képi értékek iránt. A kiállításon a szemlélő a rajzok alapján, szöveg nélkül éli át, fogalmazza meg magának a különböző üzeneteket.
A gyermekillusztráció sokféle lehet. Minden alkotónak megvan a maga egyénisége, jellegzetes stílusa.
A kiállítás anyagának válogatásakor érdekes volt nyomon követni ezek alakulását, közelről szemügyre venni, megfigyelni, hogy dolgoznak a munkatársak, rácsodálkozni az ábrázolás módjára, technikai megoldásokra, hiszen a lapok oldalán megjelenő nyomtatott változat nem igazán tudja visszaadni a munkák részleteit.
Ez a válogatás saját, szubjektív döntéseim eredménye. Igyekeztem a művészek stílusára jellemző, jellegzetes munkákat válogatni a rendelkezésemre álló anyagból, néha azonban a képkeret mérete is meghatározta a döntést. Müller Kati korábbi képszerkesző sokat segített a véleményével, észrevételeivel, Darvay Tünde képzőművész pedig a kolozsvári kiállítás elrendezésében a Szépművészeti Múzeumban.
Hogyan változtak az illusztrációk stílusai és témái az elmúlt évtizedekben az új technológiák és társadalmi változások hatására?
Az 1990 előtti időszakból nem maradtak rajzok a szerkesztőség tulajdonában, hiszen a lapokat Bukarestben nyomtatták, és onnan nem kerültek vissza. Az alkotók régen személyesen vitték be a szerkesztőségbe a munkákat, és ott is hagyták. A 2000-es évek második felétől kevesebb eredeti rajz van az archívumban, hiszen már digitális formátumban küldték be őket. Így néhány munkát kölcsönkértünk a művészektől a kiállításra, a digitális munkákról pedig utánnyomatokat készítettünk.
A szerkesztőség archívumában keresgélve azt tapasztaltam, hogy a 2000-es évekre kialakult egy olyan alkotói csoport, amelynek rendszeresen jelentek meg illusztrációi a lapokban. Ezért döntöttem úgy, hogy 2000 és 2023 között alkotó művészek munkáiból válogatok. Van olyan illusztrátorunk, aki szinte a lap keletkezése óta munkatársa a Napsugárnak (Unipan Helga). Ez az alkotóközösség a mai napig fiatal művészekkel bővül (Deák Katalin, Starmüller Boróka, Kelemen Kinga alig két éve rajzolnak a lapokba), és jelenleg is húsznál több művésszel dolgozunk együtt.
Miért fontos, hogy az illusztrátorok részt vegyenek ilyen közösségekben, és milyen előnyöket jelenthet számukra a csoportos munka és együttműködés?
Az alkotók közül többen a Napsugár és a Szivárvány oldalain kezdték illusztrátori pályafutásukat, a lapok biztosítottak helyet a bemutatkozásukra.
A Napsugár teret ad a kísérletezésnek, egy-egy művész sokféle módon nyilvánulhat meg, különféle technikákat alkalmazhat.
A kiállított munkák is változatosak, tulajdonképpen mindegyik vegyes technikával készült. Grafika, vízfesték, tempera, színes- vagy akvarellceruza, filctollak, akrilfesték, pasztellkréta, különböző nyomatok, saját festésű színes papírokból, textildarabokból készített kollázs és a digitális munkák utánnyomatai mind fellelhetők a kiállított munkák között.
Az idősebb generációnak a szöveg melletti „lyukakba” készített illusztrációi kézzel készültek, ezért azokat a tudatos komponálás jellemzi, mindennek jól meghatározott helye van a rajzokon. A fiatalabbak között vannak digitálisan rajzolók, és olyanok is, akik kézi technikákkal dolgoznak. A régebbi illusztrációk erőssége a vonal, a kontúr, a formák, a későbbieken a színek, a dinamikus, nyitott kompozíciók varázsolnak el. A nyomdatechnika is meghatározta a lehetőségeket, annak idején például színekre kellett bontani a rajzot. A képszerkesztő begépelte a szöveget, makettet készített minden oldalról, hogy mi hova kerül, mekkora helyet foglal el. A mostani nyomdatechnika, a szerkesztőprogramok sokféle lehetőséget kínálnak: lehet változtatni, javítani, alakítani a lapok kinézetén, akár az utolsó percben is.
A lapokban megjelenő korábbi rajzok között vannak olyanok, amelyek a szöveg pontos illusztrálására törekszenek, a valóságból indulnak ki. Ezt megkövetelte a téma is, például az alakokat népi környezetben, népviseletben, a megfelelő történelmi korba helyezve ábrázolták.
Az illusztráció a szöveg képi megfelelője, egy fontosnak tartott mozzanatot ragad meg. De másfajta jelentéseket is feltárhat, többlettartalommal ruházza fel a szöveget.
Mennyi időbe telt egy lap megszerkesztése és illusztrálása a 2000-es évek elején, összehasonlítva a jelenlegi munkafolyamattal? Milyen technológiai változások és digitális eszközök játszanak szerepet ebben?
Általában két hónappal a megjelenés előtt kezdődik a lap szerkesztése, és körülbelül egy hónapig tart. A beküldött kortárs szövegek, majd a lap témájához találó klasszikus irodalmi szövegek válogatása után a főszerkesztő és a képszerkesztő együtt dönti el, melyik szöveget ki illusztrálja, de figyelembe vesszük a művészek kedvelt témáit. Ha például valaki állatokat, esetleg vicces történeteket szeret rajzolni, akkor őt kérjük fel az ehhez kapcsolódó szöveg képi megformálására. A szöveg többszöri korrektúrázása után kerül az anyag a nyomdába.
A Napsugár nemcsak egy folyóirat szerkesztősége, hanem alkotóműhely: szerzők, illusztrátorok találkozóhelye is. Mindig neves művészek tömörültek a lap köré. Mivel Romániában a művészeti oktatásban nincs külön könyvillusztrátor-képzés, mindenki egyénileg képezi magát, egymás munkájából, tapasztalatából okulva, külföldön továbbtanulva, ezért fontos a nyitottság és a kreatív együttműködés.
A Napsugár bemutatkozási, fejlődési, alkotási lehetőség a művészek számára. Sokan itt közölték első írásaikat, rajzaikat, és ezekből az anyagokból születtek később könyvek. Úgy gondolom, az alkotók büszkék rá, hogy egy nagy múltú gyermekirodalmi lap munkatársai, hogy ehhez a közösséghez tartoznak, amely hónapról hónapra újat nyújt az olvasóknak.
Orosz Annabella
A kiállításon bemutatkozó alkotók: Bak Sára, Csillag István, Darvay Tünde, Deák Katalin, Fazakas Csilla, Fazakas Ildikó, Forró Ágnes, Guba-Kerekes Zsuzsa, Hatházi Rebeka, Jánosi Andrea, Karda Zenkő, Kelemen Kinga, Keszeg Ágnes, Kürti Andrea, Márton Éva, Moldován Mária, Molnár Krisztina, Müller Kati, Orosz Annabella, Pojum Edith, Simon Eszter Nóra, Soó Zöld Margit, Starmüller Boróka, Szabó Zelmira, Székely Géza, Szilágyi Tosa Katalin, Szucher Ágnes, Tomos Tünde, Unipan Helga, Vass József, Venczel János.