Fotó: Bach Máté
Vissza
  • 2020.09.17
  • Kocsis Katica

Hogyan lesz az operából mese?

Acsai Rolandot kérdezte az operaszövegek mesévé alakításáról Kocsis Katica.

Acsai Roland Hunyadi Lászlója egy félelmet nem ismerő kiskamasz, aki éppúgy szeret sokáig lustálkodni és éppúgy untatják a tanórák, mint a mai tizenéveseket. Az író pontosan érzi, hogy mit kell átvennie és mivel kell kiegészítenie az eredeti művet ahhoz, hogy az a gyerekek számára is izgalmas történetté váljon. Acsai már háromszor fordított át klasszikus zenei műveket mesévé: a Hunyadi László mellett a Csipkerózsikát és a Pillangókisasszonyt is az író fantáziáján átszűrve olvashatjuk. A szerzőt ezekről a művekről és arról kérdeztük, hogy miként is lesz egy operából gyerekkönyv.

Acsai Roland Bach Máté-01

Milyen céllal indult el az Operamesék-sorozat?

Hogy magas színvonalú, esztétikus, ugyanakkor szórakoztató művek kerülhessenek azon szülők gyermekeinek kezébe, akik számára fontos a kultúra, a művészet; akik szeretnék, ha a gyerekeik korán megismerkednének a klasszikus műveltség alapjait jelentő művekkel. Mivel a sorozathoz CD is tartozik, nemcsak az opera történetét ismerheti meg az olvasó, hanem magát a zenei művet is. De az is benne van ebben, hogy a könyvesboltban keresgélő szülő szeme megakad egy ismerős címen, és azt gondolja magában: nahát, de hiszen ez egy felnőtteknek szóló történet, ami ráadásul opera is, vagy balett, hogy lehet ebből gyerekmesét írni?! És máris felkeltette az érdeklődését.

Hogyan kapcsolódtál be ebbe a történetbe?

Íróként engem is az előbb említett kérdés izgat leginkább ezen mesekönyvek írásakor. Ezért is vállaltam el, amikor az egyik könyvhéten felkért a kiadó kitűnő vezetője, Milkovich Eszter, hogy szálljak be a sorozatba. Két téma közül választhattam: vagy a Csipkerózsikát, vagy a Szentivánéji álmot írom át. Mivel az első lányom akkor volt éppen a hercegnős korszakában, a Csipkerózsikát, Csajkovszkij balettművét választottam. De a Csipkerózsika mellett szólt még egy írói szempont is: a sztorija kevesebb, mint a Szentivánéji álomé. És hogy miért jó nekem, ha rövidebb és egyszerűbb a története? Mert így sokkal nagyobb teret kaphat az én fantáziám, az én írói invencióm és egyéniségem. A kiadónál egyébként már jelentek meg könyveim, mielőtt megkaptam volna a sorozatra való felkérést.

Acsai Roland Holnap Kiadó-01

Mennyire jelentett nagy kihívást a műfajváltás?

Az átiratok műfajának nagy hagyománya van a művészetben, és nem csak a modernben. Mind az úgynevezett magas, mind a populáris kultúra él vele. Akár a pop- vagy klasszikus zenére, akár a filmekre (lásd: könyvadaptációk garmadája), akár versekre vagy prózára gondolunk. Engem egy átiratban leginkább az a része érdekel, amennyiben eltér az új a régitől. Magyarán az a bizonyos plusz, az a más. Hogy ez az új rész meglegyen benne, de úgy, hogy az eredeti szüzsé és az „üzenet” is megmaradjon, annak különböző trükkjei vannak. Például a történetet nem kell feltétlenül megváltoztatnod, elég, ha máshová teszed a hangsúlyokat, más szereplőket vagy sztorikat domborítasz ki belőle. Vagy a meglévő főszereplők mellé új szereplőket illesztesz be.

Hogy mennyire volt kihívás? Költőként indultam, és a mai napig sok verset írok. A lírából a próza felé való átmenetet számomra egy verses regény jelentette, a Jin és Jang, és egy modern nó-dráma, az Esumi és Asao. Gyerekeknek már azelőtt is írtam, főleg verseket persze. A verses regény után következtek a regények, a mesék, a meseregények és a drámák. Olyannyira, hogy mára már több prózakötetem van, mint verses. Persze sokat tanultam a műfordításból is, hiszen rengeteg regényt fordítottam, ifjúságit ugyanúgy, mint felnőtteknek szólót. Egyébként, ha már a prózánál tartunk, el kell mondanom, hogy a pályám elején Tandori Dezső, az egyik mesterem és barátom, azt jósolta nekem, hogy én hamarosan prózát fogok írni. 

A mai napig apró történeteket mesélek el a verseimben is. Ez jellemző rám. De az is, hogy a prózámban sok a költőiség, sok a költői kép, és ennek a költői szürrealizmusnak a legjobb közege a fantasy és a mese.

Mostanra már három meséd született meg ebben a sorozatban: a Csipkerózsika után a Pillangókisasszony, majd a Hunyadi László. Mi vonzott ezekben a történetekben?

A Pillangókisasszony és a Hunyadi László már az én választásaim voltak. Az előző felé a japán orientációm vonzott, amit többször feldolgoztam és megjelenítettem a műveimben. Valamint az, hogy ez a sztori annyira nem gyerekeknek szól, hogy kihívás gyerekmesévé tenni. Ezzel a könyvvel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy a felnőttek sokszor nem ismerik a gyerekeket, vagyis nem tudják, hogy mi tetszene nekik. A felnőttektől ugyanis néhányszor azt a visszajelzést kaptam ezzel a mesémmel kapcsolatban, hogy nem gyereknek való történet. Ezt megcáfolni látszik az a tény, hogy nincs még egy könyvem, aminek annyi gyerekrajongója lenne, mint a Pillangónak! Egész osztályok olvasták el, és versengtek egymással, hogy aznap melyikük vihesse haza, gyerekrajzok sokasága is született hozzá.

A Hunyadi László felé az vonzott, hogy egy igazi, történelmi, kalandos lovagmese-fantasy alapjait éreztem meg benne. Az opera elsősorban zenei műfaj, vagyis az énekhangon és a zenén van a hangsúly, a sztori, azaz a librettó, csak ezek után következik, harmadsorban: az operák nem az akciódússágukról híresek. Ezzel semmi újat nem mondtam, ezt mindenki tudja, és a librettóírókat sem bántom meg. Tehát ezeket a történeteket dramaturgiailag fel kell „turbózni” ahhoz, hogy leírva is hassanak, pláne gyerekkönyvként, és itt jövök én! Új dramaturgiai szálat keresek, amire minél feszesebben felhúzhatom a történetet. Mindegyik mesét szerettem írni, és egy írónak mindig a legutóbbi műve a kedvenc műve, ez így egészséges.

Acsai Roland Holnap Kiadó-02

Ha az eredeti műveket vesszük, akkor melyik világgal tudsz a legkönnyebben azonosulni?

A Csipkerózsikával a tündérmesék miatt tudtam azonosulni, a Pillangókisasszonnyal a japán téma miatt, és a Hunyadival a régészet és a régi idők iránti érdeklődésem miatt. Mindenhol volt kapcsolódás. Az ember sokféle, sok minden érdekli.

Mindhárom szöveged más illusztrálta, így más és más lett a hangulatuk. Számomra Pásztohy Panka rajzai nagyon bájosak, Szimonidész Hajnalka szépen használja a japán formavilágot, Sajdik Ferenc rajzai pedig telis-tele vannak humorral.

Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy sok illusztrált könyvem jelenhetett meg, és a legjobb illusztrátorokkal volt és van módom együtt dolgozni. Ezek közül Sajdik Ferenc, az élő legenda, természetesen már csak a legendássága okán is – és még más miatt is – kiemelkedik. Az illusztráció egyébként nem hat a szövegre (egy esetben, a Süniverzum esetében volt ez máshogy), az illusztrátort a kiadó keresi, ők passzítanak rajzolót a műhöz. Természetesen nagy híve vagyok az összművészet műfajnak. Én személy szerint élvezem, hogy mindegyik könyvem más karakterű az illusztrátoroknak köszönhetően.

A Hunyadi László esetében a karakter is nagyon izgalmas: ki ő a te mesédben?

Egy bátor, szerelmes lovag, aki arról álmodozik, hogy egyszer király lesz, és még nem sejti, hogy a korona nem az ő, hanem az öccse, Mátyás fejére száll majd. Egy kicsit olyan is, mint a mai srácok. De elárulom, hogy íróként nem elsősorban a főszereplők, hanem a mellékszereplők megalkotásában lubickolok. A Hunyadiban például a gonosz Cillei Ulrik alakja a kedvencem, meg a várbörtönben lebegő szellemeké. A Pillangókisasszonyban a tücsöké és a teknősé. A Csipkerózsikában a gonosz tündéré. Hogy hogy alakult ki Hunyadi László alakja a fejemben? Úgy, hogy a modern kort ütköztettem a régivel.

Hogyan találod meg e történetek nyelvét? Milyen eszközeid vannak arra, hogy a komolyzenét gyereknyelvre fordítsd le?

A lényeg, hogy legyen egy nagyon erős dramaturgiai alap. A nyelvet pedig a humor és a költőiség segítségével találom meg. A zeneiséget konkrétan nem feladatom érzékeltetni a műben, nekem „csak” a szöveggel van dolgom. 

Az viszont már az én feladatom, hogy hidat verjek a mai olvasó, és ezek között a régi történetek között, mert így tudom átmenteni ezeket a kulturális értékeket a mába. A szereplőim ezért úgy viselkednek és beszélnek, mintha csak ma élnének.

Látsz valakit magad előtt, amikor dolgozol a szövegen?

Legelső körben mindig nekem kell, hogy tetsszen, amit írok. Hogy élvezzem az írását. Aztán persze belövök egy korosztályt, és nekik próbálok meg írni, de a szülők felé is kikacsintva.

Acsai Roland Holnap Kiadó-03

Hogyan zajlik a konkrét alkotófolyamat?

A jegyzeteléssel és a szinopszis elkészítésével kezdem. Aztán belevágok a munkába. Zenét hallgatok ezen szövegek írásakor, de talán meglepő, hogy nem feltétlenül a mű zenéjét, hanem bármi mást, mert nekem ebben az esetben csak a történettel van dolgom. Ha mégis imitálni akarom a zeneiséget, azt úgy érem el, hogy dalokat, azaz rövid verseket iktatok be a műbe.

Felidéznél néhány olyan szövegrészt, amelyek története a saját fantáziád szüleménye és az eredeti operában nincs benne?

A Hunyadi Lászlóban például a Kígyókirály és a Hollókirály ősi küzdelme, vagy az, hogy László gyerekkorában megmenti a leendő hóhérának életét, aki a mese végén ezért cserébe megpróbálja megmenteni Lászlót. A Pillangókisasszonyban kitalált alak a démon, és a főgonosz is, aki bosszút akar állni a főhősnőn, és még sorolhatnám a példákat.

Acsai Roland Bach Máté-03

Milyen előnye van ennek a sorozatnak? Valóban képes lehet az opera irányába terelni a gyerekeket? Egyáltalán: tekinthető ez a feladatának?

Szerintem feltétlenül. Ha elolvassa ezeket a történeteket, már lesz kapcsolódása egy opera műsorfüzetéhez, és kíváncsi lesz az eredeti változatra is. Főleg, ha a fülébe mászott pár dal is a lemezről. Viszont tényleg nem csak ez a feladata ezeknek a könyveknek. A lényeg, hogy a gyerekek számukra fogyasztható művészetet kapjanak. Érdekes az opera és a mese között létrejött tér, a viszonyítgatások játéka, hogy nézegeted, miben más, miben hasonlít egymásra a kettő.

Te magad hogyan viszonyulsz a komolyzenéhez? Van kedvenc operád?

Most azt kéne mondanom, hogy nagy opera- és komolyzene-rajongó vagyok, de ez nem teljesen fedné az igazságot. Gyerek- és kamaszkoromban a nyolcvanas évek elektronikus popzenéje határozott meg, ehhez jött később a kilencvenes évek és a kétezres évek elejének alternatív rockzenéje. Ez a kettő a fő zenei érdeklődési területem. De szeretem az operákat, és ha kedvencet kéne mondanom, akkor az a Pillangókisasszony lenne.

Fogsz még írni operameséket?

Igen, jönnek még újabb operamesék tőlem, hogy mi lesz a következő, az legyen meglepetés! De most legközelebb ifjúsági témában egy gyerekvers-gyűjteményem lát majd napvilágot e-könyv formátumban.

Kocsis Katica

Fotók: Bach Máté/IGYIC