Vissza
  • 2021.11.11
  • Ayhan Gökhan

Kortárs íróink kedvenc kötelező olvasmányai

Tóbiás Krisztián válaszai

ÚJ KÖRKÉRDÉSÜNKBEN ARRA KERESSÜK A VÁLASZT, HOGY KORTÁRS ÍRÓINK MELY KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOKÉRT RAJONGTAK, ÉS MIÉRT.

Választásod a kötelezők közül A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényre esett. Emlékszel, annak idején mi fogott meg a könyvben?

Nem voltam éppen lelkiismeretes háziolvasmány-fogyasztó. Mindet elolvastam, de nem akkor, amikor kötelező volt. Némelyiket előbb, a másikat később, mint kellett volna. Ez utóbbinál természetesen vállalva annak minden következményét. Lehet, hogy csak a „kötelező” jelleg zavart.

A Pál utcai fiúkat már jóval korábban elolvastam (többször is). Azok közé a regények közé tartozik, amelyek egyszerűen és könnyedén vezetik végig az olvasót a történeten. És könnyű vizuálisan is elképzelni a helyszíneket. Nekem fontos, hogy a cselekményhez olyan környezetet társíthassak, ahol a szereplők természetesen mozognak, élnek. Egy jó regénynél ehhez elég csak egy-egy utalás a helyszínre. Egyébként szerencsénk is volt a házi olvasmányokkal, a nyolcvanas–kilencvenes években a Vajdaságban a klasszikus magyar ifjúsági irodalom mellett kapott egy kevés teret a kortárs vajdasági irodalom is: két olyan regény, amit hasonló élvezettel lehet olvasni, Fehér Kálmán Összjáték című ifjúsági regénye és Domonkos István Via Italiája.

Tóbiás Krisztián Körkérdés Gökhan-01
Fotó: Facebook

Szerinted mi a regény titka, hogy a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend?

A fiataloknak szól fiatalokról, a fiatalok problémáiról. És nagyon könnyen olvasható. Ha jól emlékszem, nyolc–tíz évesen egy-két nap alatt elolvastam.

Molnár nem akar felnőtt lenni, nem akar kioktatni, nem „leereszkedik” a fiatalokhoz, hanem egyszerűen benne él ebben a világban, az első mondattól az utolsóig. Ez szerzőként ritka bravúr.

Az olvasóközönség örül ennek. A Kincskereső kisködmön és a Szent Péter esernyője is ilyen például. Persze az is fontos, hogy ezeket mi még tudjuk kötni a szüleink, nagyszüleink elbeszélésekből, fotókról ismert világához, de egy-két generáció múlva ezek a regények már olyan távol lesznek az olvasóközönségüktől, mint tőlünk Fáy András vagy Vas Gereben művei.

Tóbiás Krisztián Körkérdés Gökhan-04

Szíved szerint melyik regényszereplő bőrébe bújtál volna?

Mindenki Nemecsek akar lenni, nem? Még senkivel sem találkoztam, aki Boka vagy Csónakos bőrébe szeretett volna bújni. Az már más kérdés, hogy a való világban nem is olyan könnyű Nemecseknek lenni. Olvasás közben olyan jó átélni, hogy igen, ezt így kell csinálni, én is pont ugyanígy… majd jönnek azok a helyzetek, amikor zsigerből mégiscsak mást teszünk.

Tóbiás Krisztián Körkérdés Gökhan-01
   

A könyv olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a hősiesség, a csapatszellem, a barátság, a hűség. A felsoroltak közül számodra melyik a legfontosabb?

Ez azért sokkal bonyolultabb. Ami a regényben történik, ahhoz kell egyfajta gyermeki naivitás és tisztaság. Tizenévesen még mind hősök akarunk lenni, valamivel többek, mint mindenki más. Ezekről a felsorolt témákról hosszan lehetne beszélgetni, és akkor sem jutnánk közelebb még ahhoz sem, hogy egyáltalán mit jelentenek. Sajnos elég sok „hőst” láttam.

Kétezer őszén a belgrádi központi temetőben hatalmas tömeg állt egy koporsó előtt. Koszovóról hozták haza a kiskatonát. Azt mondták, ő egy igazi hős. Azok mondták, akik a kilencvenes évek eleje, a háború kitörése óta be sem tették a lábukat Koszovó területére. Hős volt? Szerintem csak áldozat. Ahogy az a fiatalasszony is, aki két kisgyerek kezét fogta a koporsó előtt. Szinte észre sem vették őket.

És ugyanilyen történetek sorát lehetne felidézni a többihez kapcsolódóan is. De visszakanyarodva a kérdésedre, nekem ez a könyv inkább a szabadságról és a szabad levegőről szól. Arról a lehetőségről, hogy olvasás közben megtehetjük mindazt, amit kis valószínűséggel tennénk meg a valóságban.

Tóbiás Krisztián Körkérdés Gökhan-02
A Gogol utca - Visegrádi utca sarkán kialakított grund. Az első magyar-amerikai koprodukciós film, a Pál utcai fiúk szereplői.
Fotó: fortepan.hu/ Bojár Sándor

A felnőttként újraolvasott kamaszregények illúziórombolóan hatnak, vagy a felnőtt számára új ajtókat nyitnak meg? Nálad ez hogy volt?

Én inkább a filmekkel vagyok így, a gyerekként élvezett filmeket, például a Winnettou-t körülbelül öt percig tudtam nézni. De a filmeknél készen kapjuk a látványt, a hangot, a cselekmény tempóját, a regényeknél pedig sok mindent nekünk kell hozzátennünk, és ez az előnye. A Pál utcai fiúk, A Tenkes kapitánya stb. ugyanúgy élvezhető tizenévesen, mint negyvenévesen. Igaz, más részletek válnak hangsúlyossá, sok mindent eltérően értelmezünk felnőtt fejjel, de épp ezért jó újraolvasni őket.

Ayhan Gökhan